"Sok időt töltöttem a Rajzi Tanszék grafikai műhelyében,
(Szaktilla) Imrével rézkalcoltunk kettesben, s filozofálgattunk
hatalmasakat. Egyszer a budai Duna-part lépcsőin ülve,
a romos Erzsébet híd pilonja mellett Imre nevetve átmutatott
az elpusztult túlpesti Duna-sor helyére, s nyilvánvaló
tréfaként megjegyezte, hogy azt a partot majd én fogom
újratervezni. Nagyot nevettünk a mókán..."
(forrás: Finta József műhelye c. könyv)

1969-ben a meghívott vendégek különleges szilveszteren búcsúztathatták az óévet: a pezsgő mellé egy új szálloda avatása is dukált. Ma van éppen 40 éve annak, hogy átadták a Duna partján a Hotel Duna Intercontinentalt, a dunaparti szállodasor első épületét.

Az épület több szempontból is kirívó volt a korszak építészetében. Egyrészt hosszú idő után először fordult elő, hogy hazánkban a nyugati tőke léphetett fel beruházóként. Másrészt Finta az állami tervezővállalatok előre leosztott hatásköreibe is "bele tudott nyúlni", amikor a LAKÓTERV színeiben a KÖZTI elől szerezte meg az épület tervezésének jogát. A második világháború a régi, nagy nevű Dunaparti szállodasort (Carlton, Hungaria, Ritz, Bristol/Duna ) elpusztította, a Duna szálló volt az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt szálloda. Hosszú idő után jutott el oda a főváros, hogy az új Erzsébet híd (1964) mellett elkezdhették a terület újbóli rendezését. 1946 és 1964 között hosszas vita folyt pályázatokon, építészi fórumokon afelett, hogy vízszintesen elnyúló, vagy toronyként magasodó szálloda kerüljön-e a területre. Végül a második győzedelmeskedett.

Az Intercontinental volt Finta első nagy "mutatványa". 1966-ban kapta meg a megbízást, a társtervező Kovácsy László volt. Műteremvezetővé léptették elő, és alig 3 iksszel már 18 ember felett rendelkezhetett. Első nagy szakmai csalódása is ide köthető. Eredetileg ugyanis egy ívesen a Duna felé forduló épületet tervezett, ám ezt az amerikai konzulens és a kivitelező egy pillanat alatt lesöpörte az asztalról. (1995-ben így írt erről Finta a Kápé-ban: "Sokkal szívesebben terveznék reneszánsz palotát egy Medicinek. Vele biztosan jobban megértetném magam, mint a mai beruházókkal.")

A tervezés fázisai, Korzó-álmok, és az építés

Helyette egy kétségkívül merevebb épület valósult meg. Finta tiltakozni próbált, ám a külföldi partner a pénzügyi kormányzatnál bepanaszolta őt, és így, együttes nyomás alatt Finta belátta: vagy enged, vagy megtervezi a szállodát valaki más, úgy, ahogy a beruházó kéri. Később így emlékezett vissza: "A Hotel Duna Intercontinental tervezését nagyon megszenvedtem. Fizikailag, lelkileg, idegileg megroppantott ez a felelősség, vezetési tapasztalatlanságom, a feladat léptéke, a tervezés és az építés megannyi baja-nyűgje, financiális horrorja. Túl korán jött ez a nagy ház, nem voltam felkészülve rá..." A kivitelezés 1967-ben kezdődött meg. Érdekesség, hogy a régi Duna szállót (Bristolt) bontása előtt az Intercontinental felvonulási épületeként, építési anyagok tárolására használták. Finta már az új szálloda egyik emeleti teraszáról láthatta annak felrobbantását.

Az Intercontinental Hotels Corporation és a HungarHotels között franchise szerződés jött létre: a szálloda magyar tulajdon lett, de az amerikai rendszer szerint működtették. A kivitelező a Középületépítő Vállalat volt. (Akkoriban mindenki rá volt állva a paneles technológiákra, nem volt megfelelő hazai kivitelezési tapasztalat. Így aztán van olyan mennyezet, ahol a födém 16 centit hullámzott - ezt utána az álmennyezettel igazították egyenesre. Az egyik liftakna oldalfalából is úgy 7 centit kellett utólag "lefaragni", hogy be lehessen építeni a liftet.) A megépült szálloda maradéktalanul kihasználja a Duna és a város panorámáját. A felsőbb emeletek alaprajzai aszimmetrikus Y alakot formáznak, ez határozza meg a szálloda tömegét. A folyóval párhuzamos épületrész a parti házsorok folytatásaként is felfogható, ehhez csatlakozik egy erre merőleges középfolyosós épületszárny. Az előcsarnok, az éttermek és bárok is a dunai panorámát figyelik. A szerkezet monolit vasbeton, a betonfalak külső oldalai rusztikus keménymészkő burkolatot kaptak. A nyílászáró szerkezetek eredetileg alumíniumból, termoplan üvegezéssel készültek. A loggiák mellvédjei és elválasztó falai alumínium szerkezetre szerelt bronzszínű securit üvegtáblák voltak. A belső terekben furnérozott fapanelek voltak a leggyakoribbak. A belső közös terekben művészeti alkotások is helyet kaptak, köztük Polgár Csaba 3 faliképe és Zákány Eszter kerámiái. 2003-ban pedig Finta József ötlete és terve szerint avatták fel az épület Vigadó tér felőli sarkán Shakespeare szobrát. Az épület magasabb a korábban épült szomszédjainál - ezt részben a befektető szobaszám-igényei kényszerítették ki, részben a 25-ről 30 méteresre emelt párkánymagasság a korabeli városépítési szabályzatban. Ezt a léptékváltást Finta azzal védte, hogy korábban is történt ilyen: a Vígadó épülete is egy jóval nagyobb léptéket jelentett a korábbi dunaparti házakhoz képest. A szálloda alatt 60-70 autónak való mélygarázs található, ehhez a felszínen még kb. 30-40 hely adódik.

A szálloda 1977-ben, még autóúttal a Korzó helyén (A kép forrása: Retronom.hu)

Bár a szálloda az utolsó tégláig megépült, a mű mégis torzó maradt - a mai napig is. Az Intercontinental tervezésekor, de később a Fórum tervezésekor is elkészült az Erzsébet híd és a Lánchíd közé eső teljes pesti partszakasz terve. Ám ezek nem épültek meg, így a szállodák városrehabilitáció helyett pusztán foghíj-beépítések maradtak a háborúban lebombázott épületek helyén. De mi is az, ami elmaradt? Röviden azt mondhatnánk, hogy a város és a folyó kapcsolatának helyreállítása. Az épület átadásakor még autóút haladt a szálloda előtt, ennek helyén korzózhatunk ma. A Korzó azonban torzó maradt, a villamos, a rakparti autóút elzárják a folyót a város lakóitól. Ennek megoldására javasolta Finta a közlekedés felszín alá vitelét, és hosszú partszakaszok lefedését. Ezzel a Korzó jelentősen kiszélesedne, és elérne a Dunáig, miközben a közlekedés továbbra is fennmarad. A javaslat nem valósult meg, elsősorban annak tetemes anyagi vonzatai miatt. Elbukott az a javaslat is, amely szerint összesen 4 hasonló, T alakú szálloda épült volna egymás mellé, az Apáczai utca és a Duna közé. Ez magával vonta volna a Vigadó melletti Thonet-ház lebontását is. Ehelyett egy nagyon heterogén beépítés valósult meg a következő években a Fórummal és az Atrium-Hyatt-tal. Mindazonáltal a Hotel Duna Intercontinentallal Finta József vált azzá az építésszé, akihez a külföldi tőke bizalommal fordulhatott, ha kockázatmentesen kívánt több milliárdos befektetést megvalósítani hazánkban, és ez elindította őt felfelé ívelő szakmai pályáján.

Az Intercontinental a megnyitás után

1987-ben történt meg a szálloda első nagy felújítása. 1993-ban került a Marriott-hoz, ezután kisebb felújítás kezdődött. 2006 augusztusában pedig elkezdődött a ház teljes körű felújítása, ami az összes vendégteret, éttermet, fitness centert, lobbyt és a homlokzatot is érintette. Ekkor az erkélyek rovására megnövelték a szobák méretét: a falakat 80-100 centivel kijjebb tolták. Ezt azért tették, mert a vendégek - a dunai panoráma ellenére - nem nagyon használták az erkélyeket, a szobák viszont kicsinek bizonyultak a később felépült hasonló kategóriájú fővárosi szállodákhoz képest. Ezzel nyerte el a szálloda mai képét. Ma az egyik étterem éppen új bérlőre vár, ám a szomszédos Aqva bár most is 40 féle ásványvízzel várja a szálloda és a város vendégeit. A megnyitáskor minden szobában volt rádió, és lehetett kérni tévét is. Ma a légkondicionált szobák mindegyikében van LCD televízió. A közös termekben nagy sebességű internet is rendelkezésre áll. Finta a továbbfejlesztésre is tett javaslatokat. 2005-ös koncepciója szerint a hátsó homlokzat beugró emeleti részeibe kerültek volna üvegfalú szobák. Az épület melletti toldalék helyére pedig tört, üvegfalú bővítést tervezett, aminek a belsejében több szint kínál helyet szinte bármilyen funkciónak: itt lehetne wellness központ, bár, vagy akár apartman is. Ezek azonban a megfelelő pénzügyi klíma híján nem valósultak meg.

Marriott, 2009

Gyakran elhangzó kritika, hogy a szálló zárványként áll a Duna-parton, szemben a háború előtti szállodák otthonosságával és nyitottságával. Bár az épület alsó részén az étterem a Korzó felől is megközelíthető, azaz a tervező a város lakói számára is nyitott épületet szeretett volna itt látni, a szándék nem igazán valósult meg. Ehhez a nyugati turistákra szabott árak is jelentősen közrejátszanak: a szálloda gazdag amerikaiként áll a szegény Közép-Európa szívében. Az is gyakran elhangzó vád, hogy az épület hátsó homlokzatával teljesen hátat fordít a városnak és agyonnyomja az Apáczai Csere János utcát - erről találhatók a gazdasági bejáratok. Ez abból a tervezői koncepcióból következett, hogy a szálloda mind a 364 szobája dunai panorámás legyen. A hátsó homlokzat függőleges tagolása nem tudja feloldani az óriási, szinte teljesen ablaktalan betonfalak ridegségét. Vannak, akik úgy vélik tehát, hogy a dunaparti szállodasor disszonáns belenyúlás Budapest városképébe, veszélyezteti annak nemzetközi hírnevét. A helyzet ellentmondásosságához hozzátartozik, hogy a szállodák éppen ezt a városképet ajánlják vendégeiknek fő attrakcióként. Az épület ellentmondásosságát maga Finta is elismerte. 1997-ben írta: "A Dunát, e fiatalkori bűnömet, mint bátor - talán féktelen - építészeti gesztust, ma is örömmel vállalom, noha természetesen egy mai megbízás esetén már nem így csinálnám meg."

Köszönöm Kocsis Mária, Schulhof Petra (Marriott) és Finta József segítségét a cikk elkészítésében!