Fővárosi Blog

40 éves az "Interconti"

2009. december 31. - fovarosi.blog.hu

 

"Sok időt töltöttem a Rajzi Tanszék grafikai műhelyében,
(Szaktilla) Imrével rézkalcoltunk kettesben, s filozofálgattunk
hatalmasakat. Egyszer a budai Duna-part lépcsőin ülve,
a romos Erzsébet híd pilonja mellett Imre nevetve átmutatott
az elpusztult túlpesti Duna-sor helyére, s nyilvánvaló
tréfaként megjegyezte, hogy azt a partot majd én fogom
újratervezni. Nagyot nevettünk a mókán..."
(forrás: Finta József műhelye c. könyv)


1969-ben a meghívott vendégek különleges szilveszteren búcsúztathatták az óévet: a pezsgő mellé egy új szálloda avatása is dukált. Ma van éppen 40 éve annak, hogy átadták a Duna partján a Hotel Duna Intercontinentalt, a dunaparti szállodasor első épületét.

Az épület több szempontból is kirívó volt a korszak építészetében. Egyrészt hosszú idő után először fordult elő, hogy hazánkban a nyugati tőke léphetett fel beruházóként. Másrészt Finta az állami tervezővállalatok előre leosztott hatásköreibe is "bele tudott nyúlni", amikor a LAKÓTERV színeiben a KÖZTI elől szerezte meg az épület tervezésének jogát. A második világháború a régi, nagy nevű Dunaparti szállodasort (Carlton, Hungaria, Ritz, Bristol/Duna ) elpusztította, a Duna szálló volt az egyetlen, viszonylag épségben megmaradt szálloda. Hosszú idő után jutott el oda a főváros, hogy az új Erzsébet híd (1964) mellett elkezdhették a terület újbóli rendezését. 1946 és 1964 között hosszas vita folyt pályázatokon, építészi fórumokon afelett, hogy vízszintesen elnyúló, vagy toronyként magasodó szálloda kerüljön-e a területre. Végül a második győzedelmeskedett.

Az Intercontinental volt Finta első nagy "mutatványa". 1966-ban kapta meg a megbízást, a társtervező Kovácsy László volt. Műteremvezetővé léptették elő, és alig 3 iksszel már 18 ember felett rendelkezhetett. Első nagy szakmai csalódása is ide köthető. Eredetileg ugyanis egy ívesen a Duna felé forduló épületet tervezett, ám ezt az amerikai konzulens és a kivitelező egy pillanat alatt lesöpörte az asztalról. (1995-ben így írt erről Finta a Kápé-ban: "Sokkal szívesebben terveznék reneszánsz palotát egy Medicinek. Vele biztosan jobban megértetném magam, mint a mai beruházókkal.")


A tervezés fázisai, Korzó-álmok, és az építés

Helyette egy kétségkívül merevebb épület valósult meg. Finta tiltakozni próbált, ám a külföldi partner a pénzügyi kormányzatnál bepanaszolta őt, és így, együttes nyomás alatt Finta belátta: vagy enged, vagy megtervezi a szállodát valaki más, úgy, ahogy a beruházó kéri. Később így emlékezett vissza: "A Hotel Duna Intercontinental tervezését nagyon megszenvedtem. Fizikailag, lelkileg, idegileg megroppantott ez a felelősség, vezetési tapasztalatlanságom, a feladat léptéke, a tervezés és az építés megannyi baja-nyűgje, financiális horrorja. Túl korán jött ez a nagy ház, nem voltam felkészülve rá..." A kivitelezés 1967-ben kezdődött meg. Érdekesség, hogy a régi Duna szállót (Bristolt) bontása előtt az Intercontinental felvonulási épületeként, építési anyagok tárolására használták. Finta már az új szálloda egyik emeleti teraszáról láthatta annak felrobbantását.

Az Intercontinental Hotels Corporation és a HungarHotels között franchise szerződés jött létre: a szálloda magyar tulajdon lett, de az amerikai rendszer szerint működtették. A kivitelező a Középületépítő Vállalat volt. (Akkoriban mindenki rá volt állva a paneles technológiákra, nem volt megfelelő hazai kivitelezési tapasztalat. Így aztán van olyan mennyezet, ahol a födém 16 centit hullámzott - ezt utána az álmennyezettel igazították egyenesre. Az egyik liftakna oldalfalából is úgy 7 centit kellett utólag "lefaragni", hogy be lehessen építeni a liftet.) A megépült szálloda maradéktalanul kihasználja a Duna és a város panorámáját. A felsőbb emeletek alaprajzai aszimmetrikus Y alakot formáznak, ez határozza meg a szálloda tömegét. A folyóval párhuzamos épületrész a parti házsorok folytatásaként is felfogható, ehhez csatlakozik egy erre merőleges középfolyosós épületszárny. Az előcsarnok, az éttermek és bárok is a dunai panorámát figyelik. A szerkezet monolit vasbeton, a betonfalak külső oldalai rusztikus keménymészkő burkolatot kaptak. A nyílászáró szerkezetek eredetileg alumíniumból, termoplan üvegezéssel készültek. A loggiák mellvédjei és elválasztó falai alumínium szerkezetre szerelt bronzszínű securit üvegtáblák voltak. A belső terekben furnérozott fapanelek voltak a leggyakoribbak. A belső közös terekben művészeti alkotások is helyet kaptak, köztük Polgár Csaba 3 faliképe és Zákány Eszter kerámiái. 2003-ban pedig Finta József ötlete és terve szerint avatták fel az épület Vigadó tér felőli sarkán Shakespeare szobrát. Az épület magasabb a korábban épült szomszédjainál - ezt részben a befektető szobaszám-igényei kényszerítették ki, részben a 25-ről 30 méteresre emelt párkánymagasság a korabeli városépítési szabályzatban. Ezt a léptékváltást Finta azzal védte, hogy korábban is történt ilyen: a Vígadó épülete is egy jóval nagyobb léptéket jelentett a korábbi dunaparti házakhoz képest. A szálloda alatt 60-70 autónak való mélygarázs található, ehhez a felszínen még kb. 30-40 hely adódik.


A szálloda 1977-ben, még autóúttal a Korzó helyén (A kép forrása: Retronom.hu)


Bár a szálloda az utolsó tégláig megépült, a mű mégis torzó maradt - a mai napig is. Az Intercontinental tervezésekor, de később a Fórum tervezésekor is elkészült az Erzsébet híd és a Lánchíd közé eső teljes pesti partszakasz terve. Ám ezek nem épültek meg, így a szállodák városrehabilitáció helyett pusztán foghíj-beépítések maradtak a háborúban lebombázott épületek helyén. De mi is az, ami elmaradt? Röviden azt mondhatnánk, hogy a város és a folyó kapcsolatának helyreállítása. Az épület átadásakor még autóút haladt a szálloda előtt, ennek helyén korzózhatunk ma. A Korzó azonban torzó maradt, a villamos, a rakparti autóút elzárják a folyót a város lakóitól. Ennek megoldására javasolta Finta a közlekedés felszín alá vitelét, és hosszú partszakaszok lefedését. Ezzel a Korzó jelentősen kiszélesedne, és elérne a Dunáig, miközben a közlekedés továbbra is fennmarad. A javaslat nem valósult meg, elsősorban annak tetemes anyagi vonzatai miatt. Elbukott az a javaslat is, amely szerint összesen 4 hasonló, T alakú szálloda épült volna egymás mellé, az Apáczai utca és a Duna közé. Ez magával vonta volna a Vigadó melletti Thonet-ház lebontását is. Ehelyett egy nagyon heterogén beépítés valósult meg a következő években a Fórummal és az Atrium-Hyatt-tal. Mindazonáltal a Hotel Duna Intercontinentallal Finta József vált azzá az építésszé, akihez a külföldi tőke bizalommal fordulhatott, ha kockázatmentesen kívánt több milliárdos befektetést megvalósítani hazánkban, és ez elindította őt felfelé ívelő szakmai pályáján.


Az Intercontinental a megnyitás után

1987-ben történt meg a szálloda első nagy felújítása. 1993-ban került a Marriott-hoz, ezután kisebb felújítás kezdődött. 2006 augusztusában pedig elkezdődött a ház teljes körű felújítása, ami az összes vendégteret, éttermet, fitness centert, lobbyt és a homlokzatot is érintette. Ekkor az erkélyek rovására megnövelték a szobák méretét: a falakat 80-100 centivel kijjebb tolták. Ezt azért tették, mert a vendégek - a dunai panoráma ellenére - nem nagyon használták az erkélyeket, a szobák viszont kicsinek bizonyultak a később felépült hasonló kategóriájú fővárosi szállodákhoz képest. Ezzel nyerte el a szálloda mai képét. Ma az egyik étterem éppen új bérlőre vár, ám a szomszédos Aqva bár most is 40 féle ásványvízzel várja a szálloda és a város vendégeit. A megnyitáskor minden szobában volt rádió, és lehetett kérni tévét is. Ma a légkondicionált szobák mindegyikében van LCD televízió. A közös termekben nagy sebességű internet is rendelkezésre áll. Finta a továbbfejlesztésre is tett javaslatokat. 2005-ös koncepciója szerint a hátsó homlokzat beugró emeleti részeibe kerültek volna üvegfalú szobák. Az épület melletti toldalék helyére pedig tört, üvegfalú bővítést tervezett, aminek a belsejében több szint kínál helyet szinte bármilyen funkciónak: itt lehetne wellness központ, bár, vagy akár apartman is. Ezek azonban a megfelelő pénzügyi klíma híján nem valósultak meg.


Marriott, 2009

Gyakran elhangzó kritika, hogy a szálló zárványként áll a Duna-parton, szemben a háború előtti szállodák otthonosságával és nyitottságával. Bár az épület alsó részén az étterem a Korzó felől is megközelíthető, azaz a tervező a város lakói számára is nyitott épületet szeretett volna itt látni, a szándék nem igazán valósult meg. Ehhez a nyugati turistákra szabott árak is jelentősen közrejátszanak: a szálloda gazdag amerikaiként áll a szegény Közép-Európa szívében. Az is gyakran elhangzó vád, hogy az épület hátsó homlokzatával teljesen hátat fordít a városnak és agyonnyomja az Apáczai Csere János utcát - erről találhatók a gazdasági bejáratok. Ez abból a tervezői koncepcióból következett, hogy a szálloda mind a 364 szobája dunai panorámás legyen. A hátsó homlokzat függőleges tagolása nem tudja feloldani az óriási, szinte teljesen ablaktalan betonfalak ridegségét. Vannak, akik úgy vélik tehát, hogy a dunaparti szállodasor disszonáns belenyúlás Budapest városképébe, veszélyezteti annak nemzetközi hírnevét. A helyzet ellentmondásosságához hozzátartozik, hogy a szállodák éppen ezt a városképet ajánlják vendégeiknek fő attrakcióként. Az épület ellentmondásosságát maga Finta is elismerte. 1997-ben írta: "A Dunát, e fiatalkori bűnömet, mint bátor - talán féktelen - építészeti gesztust, ma is örömmel vállalom, noha természetesen egy mai megbízás esetén már nem így csinálnám meg."


Köszönöm Kocsis Mária, Schulhof Petra (Marriott) és Finta József segítségét a cikk elkészítésében!


A bejegyzés trackback címe:

http://fovarosi.blog.hu/api/trackback/id/tr101762789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kispestipeti 2013.11.17. 21:12:54

Ha ez az épület egy üdülőhelyen állna, akkor az elmegy kategóriába tartozhatna. De egy főváros történelmi városmagjának közepén, az egyik legszebb Duna parti panoráma meghatározó részeként teljesen tájidegen, jellegtelen kolosszus. Hiába újították fel, itt soha nem lesz ez egy szép épület. Bár, a közeli két modern szállóépülethez hasonlítva még így is a legelfogadhatóbb. Sajnos, Budapesten nagyon kevés a karakteres, akár szépnek is mondható modern épület. Ez a műfaj nekünk, magyaroknak valahogy nem megy.