Fővárosi Blog

Fővárosi Blog

Hotel High-tech: a Kempinski

2010. október 30. - fovarosi.blog.hu

"Ha az építészet igazságait vallatom, egy igazságát sohasem
vitatnám. Azt ugyanis, hogy önnön kifejezésére, akaratának
materializálódására mindenkor a saját ideje kínálta legfejlettebb
technikát igyekezett felhasználni, s ezt kell tennie ma is."
(Finta József)


Cikksorozat Finta Józsefről


A Kempinski volt az első nagy épület Finta high-tech korszakából. A high-tech együtt érkezett Magyarországra a rendszerváltással: a szocializmus korszakában egyenesen bűnnek számított volna ilyet tervezni. Jött az Arzenál áruház a Keletinél, a Kontrax székház, és jött Fintától a Kempinski szálloda. 1993-ban írta róla György Péter és ifj. Durkó Zsolt: "… a Corvinus Kempinski szuperprodukció. Ez ma Budapest legelegánsabb, legkihívóbb, legdrágább, legamerikaibb épülete, a gyarmatosítás egyik minőségileg új fejezete."

Sokáig autóparkoló volt csak a szálloda helyén - ezt az is indokolta, hogy a szomszédban ott volt a rendőrség, akik szívesen terjeszkedtek volna erre a telekre, ha lett volna rá pénzük. A szomszédnak még a szálloda tervezésekor is fontos befolyásoló szerepe volt: az akkori hatóságok nem engedték, hogy a szállodának ablaka nézzen a BRFK épületére! (A sors furcsa fintora, hogy később az innen kiköltöző rendőrség számára az új központot is Finta tervezte.) A Deák Ferenc utca már akkor is fontos, elegáns utca volt, bár csak később lett belőle Fashion Street. A túloldalon pedig a szűkös Bécsi utca állt. Az persze már az 1988-ban megkezdett tervezéskor egyértelmű volt, hogy a főbejáratot az Erzsébet tér felé kell nyitni, ám fontos másodlagos bejárat is van: a Deák Ferenc utca felől. És ha már két bejárat is van, felerősödik Finta szándéka: nyitott házzá tenni az épületet. Három szintes "szivacs" szerkezetet tervezett alulra, és azt remélte, hogy a benti üzletek, éttermek nem csak a szálló vendégeit, hanem a város lakóit is bevonzzák. Aztán jött a megrendelői oldalról egy amerikai belsőépítész, és némileg tönkrevágta ezt a koncepciót. (Meg hát az üzletek árai sem a nagyközönséghez szólnak persze.) De azért Gerzson Pál képei bekerülhettek a közös terek falaira, és a formákat láttatni engedő hófehér falak és ívek is Fintához köthetők. Ugyanakkor eléggé "újgazdag" a belső terek hangulata, már ami az aranyozottnak tűnő korlátokat, kis szobrocskákat, archaizáló bútorokat illeti. Itt ismét felmerült a szállodaláncok jelentette visszatérő probléma. Bár Budapesten áll az épület, a tulajdonosok sokszor nem a városból, a környezetből indulnak ki, hanem egy nemzetközi standardot akarnak végigerőltetni minden épületen, hogy a vendég mindig mindenhol ugyanazt kaphassa. Ez sokszor szül feszültséget a várost jól ismerő tervező és a beruházó között. A Kempinski esetében azt mondhatjuk, hogy az amerikai megrendelőnek "hála" ez Budapest egyik legamerikaiasabb épülete.

fovarosi.blog.hu: Épül a Kempinski A négy homlokzatnak négyféle arca van. Az Erzsébet tér nagy parkja nagy léptéket követelt, ezt a főbejárati rész monumentalitása fejezi ki. A Bécsi utca nagyon szűkös, innen nem tudunk úgy felnézni az épületre, hogy az egész homlokzatot rendesen megbámulhassuk - és viszont, az épületből sem nyílik tágas panoráma. Így ide két saroktorony került, amelyekből végignézhetünk a Bécsi utcán. A Deák Ferenc utca felé igyekszik a leginkább nyitott lenni az épület: innen juthatunk be a kis üzletsorra, ide néznek a belső ív szállodai szobái, és az itteni teraszon ihatunk nyáron hűsítő koktélokat - igaz, horror árakon. Ezt a kapcsolatot csak erősíti, hogy a sétálóutca ma nem csak a Deák tér és a Vörösmarty tér között jelent kapcsolatot, hanem Fashion Street-ként az Andrássy úti luxus folytatásaként is felfogható. A volt Adria biztosító (ma Meridien szálló) felé íves, ám a fenti okok miatt meglehetősen zárt homlokzat néz. Talán kevesen tudják, hogy ez a rész rejti a metrószellőzők nagy keresztmetszetű tornyait is. Valószínűleg ezek a város legelitebb metrószellőzői :-) Eredetileg erre az oldalra zöldfüggönnyel kialakított falakat terveztek, ezt azonban az építtető kihúzta a projektből.

fovarosi.blog.hu: 2005-ös kép Ekkora épület természetesen vasbeton szerkezettel készült. A homlokzatok részben szicíliai gránitból, részben alumínium profilokba szerelt fényvisszaverő és hőszigetelő üveg. Az íves tető héja titáncink, az előtető és az oszlopburkolatok Nirosta rozsdamentes acélból készültek. A szálloda alatt 3 pinceszint húzódik, ebből két szint mélygarázs. Ennyi hely a vendégeknek sosem kell, így a parkolóhelyek egy része a város lakóinak is rendelkezésére áll. A földszinten a közösségi és kiszolgáló funkciók kaptak helyet, az első emelet termei a kongresszusi feladatkörök ellátását szolgálják, és a második emeleten van az uszoda-fitnessz blokk. Ezek felett jön 7 szinten összesen kb. 370 szoba és lakosztály, úgy, hogy a legfelső két szint már tetőtéri megjelenésű. A kongresszusi terem kialakításánál eredetileg az volt Finta javaslata, hogy egy üvegfallal nézzen az előcsarnok felé. Így egy elegáns bálon oda le lehetett volna tekinteni. Ezt végül nem sikerült átvinni, az építtető elvetette.

A szállodát 1992-ben avatták fel. A Kempinski megítélése ma is nagyon vitatott. A hátsó homlokzat kialakításával szemben a térre néző nagy főbejárat előtti tér megoldatlanságát, és a ház túlzott kivagyiságát, ötcsillagos puccosságát vetik a tervező fejére. A ház Erzsébet tér felőli homlokzata, tömege mintha a szomszédos Meridien szálloda "képletét" ismételné évtizedekkel későbbi formában. A tervezői szándék nyilvánvalóan az volt, hogy az Erzsébet tér felé néző homlokzat legyen a szállodáé, a vendégeké, a hátsó oldal pedig váljon találkozási hellyé, ahol együtt étkezhet, vásárolhat a szálloda és a város lakója is. Ám az étterem zárt tömbje ebbe az ideába sajnos belerombol, és az üzletsor sem lett olyan grandiózus, hogy becsábítaná a városlakókat. És itt is megismételhető az a probléma, ami már az Intercontinental-nál is kiütközött: a kint és bent közötti óriási különbség az anyagi lehetőségeket illetően.

Az egyik oldalhomlokzat 2010-ben átalakult. Megnyitott ugyanis Budapest első Nobu étterme a Kempinskiben. Az építész tervező David Rockwell volt. Az étteremlánc tulajdonosai: Robert de Niro, Meir Teper, Richard Notar és Andy Vajna. Az épület homlokzatába így új ajtót vágtak: új, sötétszürke hasított gránitból kialakított, alulról megvilágított "alagút" épült a bejárat külső részén elhelyezett világító kerettel. Diófából készített portál vezet a lobbyból az étterembe. A lounge bár falát selyemtapéta borítja, melynek 3 dimenziós hatású mintáit kézi festéssel alakították ki. A bárba pácolt kőris munkalap könyöklő készült. A bárpultba likőrállvány fülkék épültek be, amelyek a barna famintázatú hátlap előtt helyezkednek el. A bárhoz kapcsolódik az étterem, amelyet részben szintén a bár selyemtapétája borít. Az ezüst kvarckristályos berakással készült sushi bár is az étterem terében helyezkedik el. A padlózat sötétszürke palával borított, a terem bensőséges hangulatát pedig a sötétvörös velencei vékonyvakolat mennyezet teremti meg. A különterem sötétvörös velencei vékonyvakolatos fallal került kialakításra.

Mindehhez persze maga Nobu is kellett. A név az étteremlánc kiagyalójára utal. Nobuyuki Matsuhisa élete elég szarul indult. 7 évesen elveszítette édesapját. A középiskola elvégzése után egy sushi étteremben kapott bentlakásos munkát. 21 évesen Limába (Peru) költözött, és ott találta ki a helyi konyha és a japán konyha keresztezésével létrehozott, saját fejlesztésű ételeit. Miután az árpolitikán összekülönbözött az üzlettársával, továbbállt. Egy kis Buenos Aires, egy kis Japán, aztán onnan is tovább: Alaszkába. Ott viszont leégett az étterme. A tűzeset után Los Angelesben kötött ki - eladósodva, ismét csak egy étterem alkalmazottjaként. Félretett pénzéből 9 évvel később tudott éttermet nyitni. A Beverly Hillsen megnyílt Matsuhisa étterem óriási siker lett, és még Robert de Niro-val is itt született meg a kapcsolat. 1994-ben nyílt meg a Nobu New York-ban. Dőltek az elismerések, Michelin-csillagok. A budapesti már a 26. étterme, 21 városban van jelen szerte a világon. Nobu több filmben is szerepelt: a Casino-ban (1995), az Austin Powers - Aranyszerszám-ban (2002), és az Egy gésa emlékiratai-ban (2005). Jelenleg Beverly Hillsben él a feleségével, két felnőtt lánya pedig Tokióban lakik. Ma már egyáltalán nem rossz neki :-)
(Iratkozz fel a blog RSS feed-jére, vagy mentsd le a kedvencek közé (Ctrl+D), szerdán még visszatérünk a szállodára!)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blerocs 2010.11.01. 07:50:34

Nemcsak az a kérdés, hogy mivel, hanem hogy mit fejez ki egy épület. Ha a 100 éve épült házakat nézem Pesten, akkor olyan egységet, térfelosztást, formákat, díszítéseket látok rajtuk, amik ép gondolkodást, nyugalmat, helyes arányérzéket, kellemes ötleteket, visszafogottságot fejeznek ki, a modern épületek jobbára (és nem csak nálunk, hanem sok európai nagyvárosban) a modern ember túlméretezett egóját. Csillog, nagyratörő, fölényes, de közben rideg és élettelen.

Rocko- 2010.11.01. 10:00:24

hmm, jó volt elolvasni ezt a posztot. kösz!
a Nobu ha jól értelmezem, a koribbái söröző helyére került? (tehát Cigar Tower meleltt, Bécsi és Deák Ferenc utca sarka)

Rocko- 2010.11.01. 10:04:17

oké, megnéztem a képeket, így egyértelmű. :)

annyival kiegészíteném, hogy a Meridien felé néznek ablakok. igaz, lőrésszerűek, és elég sötét hangulatát adják az épületnek, de vannak arra ablakok. :) egyébként a vendégfolyosó néz arra, az alacsonyabb számozású szobákat lehet arra elérni.

Gallion 2010.11.05. 11:50:18

@blerocs: Hát ha a New York palota, a Grand Hotel Royal és társaik nem nagyratörőek, sőt visszafogottak akkor megeszem a kalapomat. Pláne ha azt nézzük minek a helyére épültek.
süti beállítások módosítása