Fővárosi Blog

Bunkertúrán Csepelen

2012. szeptember 14. - fovarosi.blog.hu

Idén nyáron egyedi túrán vehettem részt: a Csepel Művek 250 hektárnyi (!) területén jártunk egyet, a második világháborúban épített, de a hidegháborús korszakban is fenntartott bunkereket nézegetve. A túrán Somogyi Levente, a BudapestScenes túrák szervezője vezetett minket.

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120706-03

A Csepel Művek története a Weiss családdal kezdődik. Weiss Manfréd a Lövölde téren indította el vállalkozását, ahol konzerveket gyártottak. Ez igencsak szezonális munka volt, így hamar felmerült a tevékenység bővítése. Igazán naggyá a lőszergyártás tette a céget: a monarchia egyik legnagyobb hadiüzemévé váltak az első világháború idejére. A Lövölde térről a Máriássy utcába költöztek, ám egy 1882-es robbanás után kitessékelték őket a városból. Így kerültek a távoli Csepelre. Az első világháború végén a román hadsereg ezt az üzemet is kifosztotta. Mivel a trianoni béke szerint az ország nem tarthatott fent légierőt, és a hadi kiadások is drasztikusan lecsökkentek, új termékek felé vették az irányt. A Csepel Művek a "lakossági" termékek révén vált igazán ismertté: megjelentek a kerékpárok, motorkerékpárok, háztartási gépek stb. A második világháború idején ismét hadiüzemmé váltak: fegyvereket gyártottak, a szigetszentmiklósi repülőgyárnak szállítottak be. Ehhez viszont szükségessé vált a munkások védelme.

Először csak fedett árkok épültek, ezek azonban csak csekély védelmet adtak. A bunkereket nagyon gyorsan, fél év alatt kellett megépíteni.

1944 április 3-án bombázták először a gyár területét. A bunkerek jól vizsgáztak: egy halott sem volt. Még 1944 augusztusáig bezárólag is "csak" 41 halottat és kb. 50 sérültet számoltak össze - a Csepel Művek dolgozói közül arányaiban sokkal kevesebben haltak meg, mint Budapest egészében. A bombázások miatt viszont hamarosan el kellett költöztetni a gyártósorokat budafoki és kőbányai, föld alatti létesítményekbe. A hadsereg számára Daimler-Benz motorokat, Zrínyi rohamlövegeket, repülőalkatrészeket szállítottak. A gyár 1944 végén szabadult fel a német irányítás alól.

A túra egyik nagy élménye volt, hogy pár percre teljesen elsötétítették a termet, és bejátszották, hogy kábé mit hallhattak azok, akik 1944-ben menekültek ide. Nem volt leányálom: a bombázás legalább annyira volt lelki terror, mint fizikai pusztítás. A hol itt, hol ott váratlanul becsapódó bombák, a levegőt hasító sípolás, majd a hatalmas rázkódással járó becsapódás komoly lelki terhet is jelentett az összezsúfolódott tömegnek. Ráadásul az izzadtság és a tőzegvécék szaga mellett zajt kelteni is tilos volt, bútorként pedig csak néhány pad szolgált. Csak 6-8 óra itt tartózkodásra terveztek, amíg a bombázás tartott.

A bunkerek több okból kerültek a felszínre. A háborús viszonyok miatt nagyon gyorsan, kb. 6 hónap alatt kellett egy-egy bunkert felépíteni. A felszínen építéssel nem volt annyi földmunka, így nem csak gyorsabban, de olcsóbban is tudtak építkezni. Ráadásul a felszín alatt nagyon komoly vízszigeteléssel is számolni kellett volna - a Duna közelsége miatt ugyanis kb. 4,5 méterrel már jön a talajvíz.

A második világháború után 1948-ig háborús jóvátételre ment el a gyártás nagy hányada. Az ötvenes években ezt a gyárat is Rákosiról nevezték el. Ezután jött el a gyártelep második fénykora: több, mint húszezer dolgozóval, jó 250 hektárnyi területen gyártottak szinte mindent a bicajtól a traktorig. A berendezéseket ez idő alatt is karbantartották, a szükséges eszközöket beszerezték:

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120706-21
A faláda cirill betűs feliratának második sorában: Záhony, MÁV

A 9-es számú bunkerben egy sor összegyűjtött eszköz, relikvia is található már a csapatnak köszönhetően. Bele lehet lapozni egy olyan füzetbe, amit az amerikai katonáknak osztogattak annó, meg lehet tekerni egy eredeti légoltalmi szirénát - fülsüketítő, ahogy sírva ordít a szerkezet -, fel lehet próbálni egy-egy gázmaszkot, és meg lehet tekerni a levegő cseréjéhez használt két "szobabiciklit" is. A túlélők, egykor ott dolgozók visszaemlékezései pedig oral history-nkat gazdagítják videók formájában.

A 17 felépített bunkert először betűzték, majd a háború után számozták 1-től 19-ig. Mégpedig úgy, hogy a 7-es és a 17-es szám kimaradt - találd ki, hogy miért! A bunkerek mindegyike valamelyest különböző, ami azt mutatja, hogy nem létezett központilag előírt "típusterv" az építés idején, vagy legalábbis az építőknek ilyesmi nem állt a rendelkezésére. Persze sok a közös vonásuk, pl. a falvastagság, az ablakok hiánya vagy a beépített szellőzőrendszerek tekintetében.

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120722-Bunker9-BudapestScenes

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120706-12

A 9-es számú épület és levegő beszívó csonkja a falon. A bunker képe: budapestscenes.com

Az épület alapterületének jó harmadát (!) a falak foglalják el. A bunkereket aszerint osztályozták, hogy milyen szintű védelmet nyújtottak. A 9-es például "BGS", azaz gázbiztos, bombabiztos és a szilánkok ellen is védő volt, beton falazata ma is bivalyerős. A tető szerkezete külön épült meg, hogy esetleges sérülése ne jelentse az alatta levő falak sérülését is. Ma egyébként zenekari próbákat is tartanak itt - nem sok hang szűrődik ki. Az épület magántulajdon, ám vészhelyzet, háború esetén 24 órán belül vissza kell adni az államnak.

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120706-26

fovarosi.blog.hu: CsepeliBunkertura-20120706-14

A bejárati előtér után az első szobában zuhanyzókat helyeztek el, hogy a sugárfertőzöttek azonnal le tudjanak zuhanyozni. Ugyanebben a teremben egy túlnyomás szabályozó szelep is látható - az érkező emberek testhőjéből adódó túlnyomás megakadályozta, hogy kívülről mérgező gázok jussanak a belső térbe.

A szoci korszakban nem csak a felszerelést tartották karban, de félévente megtartották a riadópróbát is. Ezek alkalmával az egyik itt dolgozó, a második világháborút is átélt hölgy újra és újra idegösszeomlást kapott a riadósziréna hangjának hallatán. Harminc évvel később sem volt képes feldolgozni az átélteket. Egy-egy bombázás lelkileg is óriási teher volt, mint arról a túlélők a túrán megnézhető videókon beszámolnak.



A Csepel Művek területe sokáig egyetlen helyrajzi számon és címen létezett, így a rendszerváltást követően több száz cég működött itt ugyanazzal a címmel. A tarthatatlan helyzet 2005-ben szűnt meg, azóta a gyáron belüli utcák közterületnek minősülnek. Így ma szabadon bejárhatja bárki a gyártelep utcáit. Persze a bunkerekbe csak a vezetett túrákon juthat be. (A Budapest Scenes elérhetőségei: Facebook, blog, és honlap.)


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:


A bejegyzés trackback címe:

http://fovarosi.blog.hu/api/trackback/id/tr444680349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátonyi Gábor Tamás · http://bpxv.blog.hu/ 2012.09.14. 10:13:44

Azért maradt ki a 7 és 17, hogy megtévesszék a kémeket? A 19 többnek tűnik, mint a 17...

Rocko- 2012.09.14. 10:19:07

köszönjük az írást!

Kult 2012.09.14. 14:05:33

Nézzetek el egyszer a Hangya féle próbatermekbe is. :)

Aranylab6 2012.09.14. 15:30:23

szerintem azért maradt ki a 7 és a 17, hogy a bombázás alatti ricsajban, vagy a rossz minőségű hangosbemondó miatt ne lehessen összetéveszteni a 4 és 14-gyel.... de ez csak tipp
amúgy remek írás és kiváló programajánló is egyben. köszi!