Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"Ez az utca sáros utca"

Február 1: A Dunapart bérlete. A főváros pénzügyi bizottságából. - Az est tudósítójától. - A főváros pénzügyi bizottsága ma délelőtt Festetich Géza tanácsnok elnöklésével ülést tartott, melynek napirendjére a partbérletek ügyét is kitűzték. A közgazdasági ügyosztály tudvalevőleg 89.073 koronáról 179.232 koronára emelte a partbéreket és ennek a határozatnak a felülbírálása került a pénzügyi bizottság elé.
A partbérletek ügyével kapcsolatban azután Stern Sándor és Felekt Béla bizottsági tagok heves támadásban részesítették a Csavargőzős-vállalatot, továbbá szóba került az állami hidak jövedelmének - 1,200.000 koronának a főváros által történt megváltása is.
Több apróbb ügy elintézése következett ezután.

Február 1: A Munkácsy-szobor. - Az Est tudósítójától. - A tettek nagy temetőkertjében, aktacsomók nehéz sírköve alatt, botrányok cipruslombjaitól szeliden beárnyékolva pihen évek óta a Munkácsy-szobor ügye. Átadva a csendes feledésnek.
Esztendő múlik esztendő után, a nélkül hogy csak szót is hallanánk róla, mikor lesz már egyszer valóság a magyar művészet világhírességének szobrából. A mikor díszszel, fénynyel eltemettük Munkácsyt, megindult szobrára az országos gyűjtés. Gyűlt is a garas szépen. Nem nagy idő alatt együtt volt negyvenezer korona, - annyi, a mennyiből már meg lehetett volna csinálni a szobrot. És kiírták a pályázatot. Ha jól emlékezünk: van ennek már hat esztendeje.
Egy sereg fiatal szobrász pályázott, s a zsűri, tekintve hogy itt a művészet állít szobrot a Munkácsy művészetének, skrupulózusan szigorú volt. Nem fogadta el egyik pályatervet sem. Hanem a legsikerültebb pályaművek alkotói között újabb, szűkebb pályázatot hirdetett. Úgy is illett. Adja csak a maga tudásának, talentumának teljességét az, a kinek a kitüntető szerencse jut, hogy kőben vagy ércben zengheti Munkácsy alkotó zsenijét.
A szűkebb pályázók is elkészültek műveikkel, a zsűri megint illő skrupulozitással bírálgatott, ámde úgy találta, hogy az urak közül egyik sem érdemli meg a kivitellel való megbizatást. És különben is: szűk idők következtek. A mikor a pénzviszonyok egyre rosszabbodtak, s a mikor a pénzt mind kedvezőbb feltételek mellett lehetett elhelyezni. Nem nagyszerű ez?
A szoborra csak negyvenezer korona gyűlt össze, de ha ügyesen forgatják a pénzt, kamatos kamatjaival tetemesen meg lehet ám növelni a gyűjtés összegét... És a nagy Munkácsy olyan csendes halott. Nem követelőző, nem reklamáló, legfeljebb ha az özvegye firtatja néha nap, hogy bár a szűkebb pályázatra bocsátottak között van kettő is, a ki - szerinte - méltó és szép emléket tervezett az elhunyt nagy művésznek, miért temetik el az ügyet és miért halogatják ad graecas calendas? De ugyan ki lehet kíváncsi az özvegy sopánkodására.
A pénzt pedig növelték a kamatok. Sőt az időn kívül növelte más is, a derék öreg Sedelmeyernek, Munkácsy egykori képárusának és meghitt, hálás barátjának egy kijelentése. Sedelmeyer, Pesten járván, s hasztalan keresve azt a közteret, a melyet Munkácsy szoboralakja díszít, kijelentette, hogy szívesen adna tízezer koronát, ha még az ő életében elkészülne világhíres barátjának szobra. Lehet, hogy malíciózusan mondta ezt, így kívánván önmagának mathuzsálemi életet, de végtére lehet az is, hogy komolyan gondolta: vannak barátok és vannak kegyeletes érzelmek, a melyeknek az ilyesmi megér tízezer koronát. És az öreg Sedelmeyer nem a mókák embere.
Ez az ajánlat s az időközi kamat tehát némileg megszaporította a szoboralapot. Most már egész csinos összeg áll a Képzőművészeti Társaság rendelkezésére, a mely az egész szoborügynek patrónusa, s a feledés porával elborítója... Fiatal szobrászművészek kezdték bolygatni, mi lesz a Munkácsy-szoborral? Exhumálni akarták az akták alól. S akkok suttogni kezdtek az elfeledett ügy sírja fölött a cipruslombok. Furcsa mesét súgtak. Azt, hogy a Képzőművészeti Társulat elejti teljesen a pályázatot, ignorálja azokat, a kiket egyszer már szűkebb versenyre szólított, s minden nyilvánosság kizárásával röviden Strobl Alajos mesterre bízza a Munkácsy-szobor elkészítését. Stroblra, a ki mint az évek ezelőtti két pályázat jurorja, mindig a leghevesebben ágált valamennyi pályázó ellen... Képzelhető, hogy ez a terv most nem a legteljesebb megnyugvást kelti a kinullázott régebbi pályázókban.
Ezek az urak most méltatlankodva említik, - s nem alaptalanul - hogy rövid időn belül ez a második eset, a mikor a magyar szobrászok összességét kizárják, s pályázat mellőzésével bízzák Stroblra - miért? miért? - egy-egy nemzeti kiválóságunk szobrának elkészítését. Így volt ez legutóbb a Jókai-szoborral, s így most a Munkácsy monumentumával. A szobrászok már-már rendszert látnak ebben, s tűnődve kérdezik, hogyan, hogy minden pályázat, a melyben Strobl mint zsűri-tag szerepel, a pályázók elutasításával végződik, s azzal, hogy a kivitellel, a nyilvánosság teljes kizárása mellett, végül a zsűri-tag Strobl mestert bízzák meg?


Elevátor, 1909

Február 4: Az Elevátor építője meghalt. Tegnap este meghalt Budapesten Ámon József építész 69 éves korában. Az elhunyt nevéhez sok fővárosi középület alkotása fűződik, így a vízműveké, az Elevátoré és több fővárosi kórházé. Temetése kedden délután 3 órakor lesz a kerepesi temető halottasházából.

Február 7: Kik kapják az autotaxit. A belügyi és kereskedelemügyi minisztérium között oly soká csatangolt autotaxi-akták végre elintézést nyertek s a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya leküldte a részben jóváhagyott, részben korrigált taksájú autotaxi-díjszabást a fővároshoz, a hol most van az ügy kiadás alatt.
A miniszter döntésében kifejezetten a magyar ipar szem előtt tartását írja elő az ügyben s ezzel végre direktívát ad a fővárosnak a rég húzódó ügy végleges megoldására. A főváros közlekedésügyi osztálya - mint már megírtuk - a miniszteri döntés bármilyen eshetőségére elkészült, s mint a legbeavatottabb helyről értesülünk, az autotaxik ügye, illetve a rendszámok kiosztása úgyszólván eldőltnek tekinthető, még pedig olyformán, hogy a fuvarozás koncesszióit három vállalat között osztják ki.
Elsősorban az üzemvitelre már régóta jelentkező, az aradi gyárban készülő Márta-auto, ezenkívül az aszódi Magyar Lloyd társaság villamosüzemű gépei és végül a magyar Benz-kocsik fogják az autotaxi-forgalmat lebonyolítani. Most már végre mégis megoldódik a kérdés, és ha valamilyen váratlan incidens nem keresztezi a főváros vezetőségének számításait, az első autók már a tavaszi hónapok valamelyikében megjelennek Budapest utcáin; őszre pedig befejeződik a rendszám-megváltás és 400 autót használhat a főváros.
Az Est munkatársa felkereste Rényi Dezső tanácsnokot, a főváros közlekedési ügyosztályának vezetőjét, a ki arra a kérdésre, hogy milyen előkészületekkel várja a főváros a miniszteri leiratot, a következőképpen nyilatkozott:
-Még nem olvastam a leiratot és nem tudom, hogy van stilizálva benne a magyar gyártmányra való szorítkozás. Ha kifejezetten, kizárólagosan így kivánja a miniszter, akkor könnyű a helyzetünk, mert egyszeriben leszámolunk a sok mindenfelől ideözönlött külföldi ajánlattal. A kérdés tehát csak az marad, hogy a magyar ajánlatok közül ki nyújt kellő garanciát; annak kiadjuk az engedélyt. Eddig még csak a Márta-kocsikat járató üzemcsoport vállalkozott biztosra, de számbamenő tárgyalások folytak már többekkel is. Valószínű, hogy egy villamosüzemű és még két benzin-üzemű fuvarvállalat részesül koncesszióban.
-A főváros természetesen mindegyiknél bizonyos elv szerinti részesedést köt ki magának. Az engedményesek a rendszámokat 3000 - 3000 korona átlagáron fogják megváltani s ebből a pénzből kártalanítjuk a fiakkereseket. Rendszámszaporításról egyelőre nincs szó, csak arról, hogy egy-egy megszűnő kétfogatú rendszám helyébe egy-egy új autotaxi-rendszám lép. A fiakkeres ipar most sok nehézséggel küszködik, s a mint a viszonyokat ismerem, azt hiszem tömegesen fognak jelentkezni eladó rendszámaikkal a bérkocsi-tulajdonosok.

Február 8: A Nemzeti Színház szűkebb pályázata. - Az Est tudósítójától. - A Nemzeti Színház tervpályázata minap tudvalevőleg azzal végződött, hogy a kivitellel való megbízatást egyik pályázó sem nyerte el, ellenben a zsűri kimondta, hogy a négy első díj nyertese között új, szűkebb pályázatot kell kiírni. E szűkebb pályázatnak az eredetitől eltérő feltételei és kikötései lesznek, amelyek az első pályázat tanulságait szem előtt tartva, meghatározzák többek között azt is, hogy a tervezők az átlós, vagy a merőleges megoldáshoz tartsák-e magukat.
Ezeket a részleteket megbeszélni, a feltételek dolgában megállapodni, ma délelőtt gróf Zichy János elnöklete alatt tanácskozás volt a kultuszminisztériumban. A tanácskozás délelőtt tíz órakor kezdődött, és a déli órákban még tart.
Bizonyos, hogy az új pályázat zsűrije más lesz, mint volt az elsőé. Mindenekelőtt tizennyolc juror helyett csak kilenc lesz, s a bizottságból kimarad Bárczy polgármester, Alpár Ignác műépítész, valamint a közmunkaügyi tanács képviselője. A Mérnök- és Építész Egyesület is már jurorokat választott és pedig Sváb Gyula és Walder Gyula személyében, a kikkel együtt, mint póttagokat, Fritz Oszkár műegyetemi adjunktust és Schabits Lajos építészt küldte ki a zsűribe. Az Építőművészek Szövetsége Vágó Józsefet és Lechner Ödönt választotta be a bíráló-bizottsága.



Február 9: Ez az utca sáros utca. (Panaszos levél.) Rég óhajtott vágyunk ment teljesedésbe, a midőn az óbudai Bécsi-utat a múlt évben a kocsiközlekedés lehetővé tétele céljából kikövezték és némileg rendezték. Ezen rendezés azonban végtelen sok keserű kifakadást és bosszúságot váltott ki a bécsi-úti lakókból, mert még a természet által alkotott gyalogjárót is elszabályozták ugyanannyira, hogy a közönség kénytelen járdahiány miatt ott járni, a hol a lovak. Ezen kocsiúttal egybekötött gyalogjárót egyáltalán nem tisztítják; bokáig érő sár és víz borítja az egész úttestet, annyira, hogy a lakásunkba való jutás lehetősége mindég egy külön problémát képez, melynek megoldását azonban hiába várjuk a köztisztasági hivataltól.



Február 11: Asta Nielsen budapesti vendégszereplése. Asta Nielsen, a német származású dán mozi-színésznő, a ki most európai körúton van és nemrég Berlinben vendégszerepelt, áprilisban Budapestre jön. Egy hónapi vendégszereplésre a Fővárosi Orfeum szerződtette tíztagú társulatával együtt. Egy kinemaszkeccsben fognak fellépni, melyben Asta Nielsen több szerepet is játszik. A társulat esténként 2000 korona fellépési díjat kap. Budapesti tartózkodása alatt Asta Nielsenről több mozi-felvételt fognak készíteni, de ezeket természetesen majd csak akkor bocsátják forgalomba, mikor a művésznő elutazik Budapestről. Így tehát nemcsak Asta Nielsenhez lesz szerencsénk, hanem itteni tartózkodásának emléke is marad a budapesti felvételekben.



Február 13: Ki protezsálja a Palatinust? A közszállítási szabályzat kötelezőleg kimondja, hogy hatóságok és hatósági intézmények nyilvános árlejtésen tartoznak beruházásaikat eszközölni és szükségleteiket beszerezni. Ezt a törvényes rendelkezést már sokszor megsértették, olyan kirívó formában azonban, mint most az Országos Munkásbiztosítási Pénztár tette, még soha. Az Országos pénztár ugyanis már régebben elhatározta, hogy székházat épít, és esztendők óta tartó huzavona után legutolsó igazgatósági ülésén szerződéses megállapodást létesített a Palatinus építő és ingatlanforgalmi részvénytársasággal, a melynek értelmében a Palatinus az újpesti rakparton lévő, József főhercegtől átvett telken felépíti és felszereli a pénztár székházát, a pénztár pedig 65 év alatt letörleszti a több millió koronára rugó vételárat. Ez a szerződés csak akkor lehet érvényes, ha azt az Állami munkásbiztosításási hivatal jóváhagyja. A Munkásbiztosítási hivatal állami intézmény és éppen ez a rendeltetése, hogy az állami törvények érvényesüléséről gondoskodjék. Fel kell tételeznünk, hogy a Munkásbiztosítási hivatal ismerni fogja a kötelességét és nem fogja megengedni, hogy nyilvános árlejtés mellőzésével a pénztár igazgatósága megállapodjék egy több millió koronás üzletre vonatkozólag. Lehet, hogy a Palatinus olcsón vállalkozik a munkára, de lehet, hogy más még olcsóbban vállalkoznék és éppen ezért rendeli a közszállítási szabályzat a nyilvános árlejtést, hogy közhatóságok mindig a legolcsóbb vállalkozónak adják a közmunkákat.

Február 15: Három autotaxi vállalat lesz. - Az Est tudósítójától. - Az autotaxi-ügy ötesztendős posványába szilaj kézzel csapott bele a főváros, de fel is kavarodik minden a fenekétől a színéig. A miniszteri döntés után sürgős tanácsi határozat osztotta el a rendszámokat a magyar gyártmánnyal pályázó aradi Marta, Benz és a villanyos üzemű N. A. M. A. G. között. A többi magyar pályázó nem kap semmit. Sőt a bérkocsisok is elestek az autotaxiktól. A tanács határozatát a legközelebbi tanácsülés után publikálják, de az engedményesek már deponáltak száz-százezer koronát kaucióképpen a főváros pénztárába, a mely a többi hetven vagy kilencven bukott pályázó bánatpénzét már vissza is utalta.
A részvénytársasági alapon megalakulni készült 4 milliós egységes automobil-üzem vállalat r.-t. ideája a sok támadás alatt csütörtökött mondott. A főváros nem kap 2,500.000 koronás értékű részvénymajoritást, hanem úgy állapodtak meg az érdekeltségek, hogy a három üzemvállalat külön-külön működik. A megállapított és kiadott 500 autorendszám közül 300-at a Marta kap, 150-150-et pedig a Benz és a N.A.M.A.G. Ebből megfelelő arányban 250 számért jár a megváltás, még pedig darabonként 3000 korona, összesen 750.000 korona, a mit a főváros 250 bérkocsi-rendszám beszüntetéséért kártalanításkép fizet ki.
A fővárosnak az auto-fuvarvállalatok járművenként évi 500 koronákat fizetnek területhasználati díj címén. További részesedése a fővárosnak a kocsik "bizonyos" összegen túli napi jövedelmének 30%-a, de ez csak egy illuzórius megállapodás és csak az 500 koronás tétel számít, mert azt a "bizonyos" jövedelmet soha nem fogja túllépni a taxi-auto.
Így áll most az ügy ötödfél évi vajúdás és rágódás után.
Az érdekeltek nincsenek teljesen megelégedve azzal az elintézési móddal, melylyel a főváros a magyar ipar érdekeit megvédelmezte.
Az Est munkatársa felkereste

dr. Bódy Tivadar

alpolgármester urat, a ki a hozzá intézett kérdésekre az ügy állására, a legközelebbi történendőkre és a megoldásba vetett reményére vonatkozólag a következőkben volt szíves nyilatkozni:
-Az 500 rendszám kiosztása a három vállalat között befejezett tény, s most már nincs más hátra, mint hogy a tízével-huszával sukcesszíve beállítandó autókat forgalomba hozzuk. Az engedményesek 250 rendszámot 3000 koronájával megváltani tartoznak s ebből a 750.000 koronából kártalanítjuk a bérkocsisokat. A vállalatok kocsinként 500 korona évi területhasználati díjat fizetnek a fővárosnak és egy bizonyos elért jövedelmen túl bevételük 30%-át. Remélem, hogy a vállalatok meg tudnak majd élni, mert hisz ők 100-150 kocsit fognak tartani s ezt gyáraikból olcsóbban tudják megszerezni, mint olyan vállalatok a melyeknek még a gyárakkal meg kellene osztani a hasznot. Nagyban olcsóbb a hozzávaló és a garázsírozás is.
-A főváros a legmesszemenőbb mértékben fog műszaki ér rendészeti ellenőrzést gyakorolni. Csak megfelelő kocsik járhatnak majd ebben az életveszélyes üzemben, s a rendőrséggel karöltve fogunk vigyázni a közönség érdekeire és életbiztonságára.
-A soffőr-gárda egyelőre tényleg nagy gondot okoz nekünk és úgy tudom, a vállalatoknak is. De állítunk párhuzamos soffőr-kiképző tanfolyamokat, és remélem, rövid időn belül épp olyan konszolidált csapatunk lesz, mint a postának. Lakatosok és más hozzáértő technikai iparosok lesznek soffőrekké kiképezve.
-Mind a három vállalat kocsitípusai mások lesznek és a soffőr-egyenruhák is különböző színűek, hogy a közönség már messziről megismerje őket. Így, miután majd egy állandó kritika lebeg felettük, a vállalatok közt egy üdvös konkurencia fejlődik, minek csak a nagyközönség látja hasznát.
-A bérkocsisok mozgalmát nem tartom komolynak, és mondhatom, hogy már értük nagyobb áldozatot hozni nem lehet. Ha a 250 rendszám be lesz váltva, ennél több kártalanítás nem következik. Különben pedig módot akarunk nyújtani a rosszul kereső fiakkerosoknak, hogy a hasznosabb egyfogatú bérkocsisságra adják magukat. Úgyis az lesz a vége, hogy a luxuriózus kétfogatú el fog tűnni a főváros utcáiról.
-Bízom benne, hogy a mostani megoldás beválik és méltó lesz a fővároshoz, mert a vállalatok rátermettek.
Ezeket mondotta az alpolgármester, a kinek a főváros részéről tett nyilatkozata után az elégedetlenkedő bérkocsis-iparosok álláspontjára lévén kíváncsiak, megkérdeztük

Hikade Józsefet

a bérkocsis ipartársulat elnökét a ki sérelmeikre és a jövő terveikre vonatkozólag a következő közlést volt szíves tenni:
-A Budapesti bérkocsis ipartársulat öt év óta figyelemmel kíséri az automobil bérkocsik ügyének megoldását, miután iparosai érdekeibe mélyen belevág és a társulat életében oly korszakalkotó intézménynyel áll szemben, melynek megvalósításában ő is ki akarta venni a maga rzészét. 1908-ban hozta a fővárosi közgyűlés ez ügyben az első döntést, mely szerint az engedélyezendő automobil rendszámokra nézve a bérkocsi iparosok elsőbbséget élveznek. E közgyűlési határozatot formai okokból a belügyminiszter nem hagyta jóvá és utasította a fővárost, hogy az automobil bérkocsi közlekedést szabályrendeletileg rendezze.
A szabályrendelet elkészült, de abban az elsőbbségi kedvezményt már nem mi kaptuk, hanem a tanács belátásától tették függővé, hogy kik kapjanak automobil rendszámokra engedélyt, de ebben a szabályrendeletben is kifejezetten benfoglaltatik, hogy a gépkocsi iparosok is, a mennyiben a megkívánt előfeltételeknek megfelelnek, rendszámengedélyeket kaphatnak. A szabályrendelet jóváhagyása után a társulatunk az Országos Központi Hitelszövetkezet támogatása mellett szövetkezetet alakított, a mely másfél millió korona tőkével rendelkezik. Több ízben jártunk a városházán, a hol bíztató ígéretet kaptunk, sőt az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója is kifejezetten garanciát vállalt értünk Bódy alpolgármesternél.
-Mi mindenre készek voltunk és csak a miniszteri döntést vártuk. A mint ez megérkezett, mi is jelentkeztünk ígért jogaink érvényesítésére, de már kész dolog előtt állottunk, mert közben a tanács a mi mellőzésünkkel döntött a rendszámok elosztása dolgában.
-Ebbe azonban nem nyugszunk bele és tekintettel arra, hogy a rendszámokat a három engedményesnek nem kizárólagossági joggal adományozták, mi is oda akarunk állni negyediknek, mert megvan rá minden anyagi és erkölcsi eszközünk. Pénzt ad az Országos Központi a mennyi csak kell, sőt más oldalról is be vagyunk biztosítva; az üzembentartásra pedig ugyanolyan kvalifikációink vannak, mint az automobil-kereskedőknek. Minálunk még az az előnye is megvan a fővárosnak, hogy bármilyen általa előírt gyártmányt hajlandóak vagyunk üzembe hozni.
-Ipartársulatunknak e vállalatra főként azért van szüksége, mivel lesznek köztünk olyanok, a kiknek a 3000 koronás megváltás nem lesz elegendő arra, hogy létüket biztosítsák s ezért automobil fuvarozással akarják magukat fentartani.

Február 15: Megkezdik a piarista rendház építését. Tíz év óta vajúdik már a piaristák rendházának és iskolájának építési ügye, míg végre most olyan stádiumba került, hogy az építés megkezdése már a legközelebbi hónapokra várható. A főváros elhatározása szerint a rendház a Váci-utca, Kötő-utca, Galamb-utca és az Eskü út által határolt területen kapott telket, a melynek 1495 négyzetöl a nagysága. A rendház a véglegesen megállapított telek beépítésére szűkebbkörű pályázatot hirdetett, a melynek győztese Hüttl Dezső műépítész lett. A rendház az árlejtés eredménye alapján őt bízta meg a székház építésével, a melynek költségei több mint három millió koronára fognak rúgni. A rendház az építést kölcsönpénzzel kezdi, a melyet három budapesti intézet együttesen folyósít.

Február 18: Telefon-távíró. London, február 17. A Mackay-társaság, a mely az Egyesült-Államokban a legnagyobb távíróvállalat, közli, hogy egyik főmérnöke, a német Gott, nagy jelentőségű készüléket talált föl, a melynek segítségével a Morse-jeleket sok ezer mérföldnyi távolságban telefonkagylón lehet fölvenni. Az egyszerű készüléket a közönséges Morse-fölvevőgépre alkalmazták és szombaton kapcsolatot létesítettek kábelen London és San-Francisco között. A táviratokat a telefonkagylón pontosan föl lehetett venni.

Február 19: Wabits Lujza építészei. - Az Est tudósítójától. - A múlt esztendőben híre terjedt Budapesten annak, hogy Goor Lajosné Wabits Lujza asszony a Jardin de Paris tulajdonosnője a Nagymező-utcában, szemben a Fővárosi Orfeummal tánc- és mulatóhelyet nyit. El is készítette a terveket a Kármán és Ullmann műépítő céggel, be is terjesztette a fővároshoz, a mely azonban a terv alapján nem adta meg az építési engedélyt, mert negyvenkét különböző szabálytalanságot konstatált a tervezeten, a melyek mind az ellen szóltak, hogy Wabits Lujza mulatóját így felépítsék.
Az ügyes üzletasszonynak nem kellett messzire menni új tervért. Csak megfordult és a Fővárosi Orfeumra nézett. Felkereste tehát Schomann Antal műépítészt, a ki a Fellner és Helmer céggel közösen építette sok év előtt az orfeumot. A vállalkozónő megmondta Schomannak, hogy új tervre volna szüksége és megbízta ennek elkészítésével. Tiszteletdíjjul 25.000 koronát ígért neki. Schomann azóta öreg úr lett, de mégis elvállalta az üzletet, felutazott a Fellner és Helmer céghez, velük is megbeszélte, hogy mennyivel haladt azóta az orfeum építésének technikája, mert egészen a kor színvonalán álló épületet akart konstruálni.
Azután visszajött Budapestre. De mert már öreg ember, egy fiatal építészt vett maga mellé, Merxbauer Alajost, hogy az majd az ő tervei és útbaigazítása szerint rajzolja meg a dolgokat.
Merxbauer, a névtelen ember, nagy örömmel kapott a szerződésen. Megkezdődtek a munkák, de egy napon Merxbauer arra kérte Schomannt, hogy jobban szeretne éjjel, odahaza dolgozni, mert a városban zaj van, ő közel lakik a Jardin de Parishoz és - mert nyár volt - gyakrabban találkozhatik így a megrendelő Wabits Lujzával. Felszerelése nem volt, tehát azt is Schomanntól vitte el. Schomannal mindig megbeszélte a dolgokat, odahaza rajzolt és a munka elkészült.
Az öreg Schomann egy délután meg akarta nézni a kész terveket, de hiába csengetett, kopogott Merxbauernél, nem engedték be. Nincs idehaza, elutazott, már nem lakik itt, mindenféle hasonló kifogással küldték el. ez alatt az elkészült terveket újra beadták a városhoz, a mely ennek alapján meg is adta az engedélyt, úgy, hogy a munkálatok ez év április elején megkezdődnek azzal a határozott szándékkal, hogy novemberre az új mulató megnyílik.
Schomann megdöbbenve értesült róla, hogy a terven csak Merxbauer Alajos neve szerepel és Wabits Lujzához fordult.
-Nekem semmi közöm az egészhez, ez az építész urak dolga! - felelte az okos asszony. Merxbauer nekem rendes alkalmazottam és én fizetek neki.
Hogy az ügy részleteiről Schomann valamit megtudjon, egy fiatal építészt küldött puhatolózni Wabitsékhoz. Wabits a fiatal embert rögtön szerződtette, hogy ő készítse el a homlokzatot, négyszáz koronát kap érte. A fiatal ember persze megőrült az ajánlatnak és vissza se ment Schomannhoz.
Schomann végső eszközül a rendőrséghez fordult és ügyvédje útján büntető feljelentést tett Merxbauer Alajos ellen, mert az az ő terveit, eszméit eltulajdonította. Sikkasztást és csalást kért megállapítani. Az ügy dr. Sándor László tanácsosnál van és referense Torday fogalmazó.

Február 19: A fővárosi pályaudvarok elhelyezése. Megegyezés a kormány és a főváros között. A fővárosi pályaudvarok elhelyezésére vonatkozólag döntő fordulat történt az elmúlt napokban. Dr. Bárczy István polgármester és Bódy Tivadar alpolgármester meglátogatták Beöthy László kereskedelmi minisztert, és mint megbízható helyről értesültünk, megegyeztek vele a fővárosi pályaudvarok új elhelyezésére vonatkozólag.
A főváros vezetői hosszas tanácskozás után elfogadták a kereskedelmi minisztérium javaslatát, a pályaudvarok elhelyezésére vonatkozólag és abban állapodtak meg, hogy a minisztérium javaslatának megfelelően három nagy központi pályaudvara lesz a fővárosnak.
Az első pályaudvar a Keleti pályaudvar lesz, a mely a mostani lóversenytér területén fog felépülni, a régi állomásépület telke pedig bérházak céljaira fog szolgálni.
A második pályaudvar a Ferencvárosi pályaudvar lesz, mely a Ferencváros és a Józsefváros határán épül. Egyelőre megmarad a Ferencvárosi teherpályaudvar és lebontásához csak akkor fognak, ha az új pályaudvar elkészül.
A harmadik pályaudvar a nyugoti pályaudvar lesz, a melyet hátratolnak, illetve aként fognak kihelyezni, hogy a jelenlegi Podmaniczky-utcai rész bérházak céljaira egészen felszabadul.
Sorrend szerint először épül a keleti, aztán a ferencvárosi és legvégül a nyugoti pályaudvar. Az általános elvekre vonatkozólag teljes megállapodás jött létre az érdekeltek között és csak a részletek megállapítása fog később megtörténni. A polgármesterek a végleges jóváhagyást természetesen a közgyűlésnek tartották fenn, a mely azonban kétségtelenül hozzá fog járulni a polgármesterek javaslatához.
A kormány már a jövő évi költségvetésbe felveszi az új pályaudvarok építésére szükséges költségek első részletét, körülbelül 15-20 millió koronát.

Február 20: Budapest legdrágább épülete. A főváros legdrágább épülete kétségtelenül az Országos Munkásbiztosító Pénztár székháza lesz, hogy ha az Állami Munkásbiztosító Hivatal helybenhagyja a Palatinus építő és ingatlan forgalmi részvénytársasággal kötött megállapodást. A Palatinus olyan árakat biztosított magának a székház felépítéséért, a minőket még aligha fizettek a fővárosban. Az ötemeletes ház 664 négyszögöl területen épül és ezért a telekért a társaság háromszázezer koronát kap. Összesen beépítenek 10.873 négyzetmétert, a melyből 8100 négyzetméter 13 koronába, 2773 négyzetméter 8 koronába kerül, úgy hogy az egész telekár és építési költség, a mely 130 félévi részletben törlesztendő, 8.29 millió koronába fog kerülni. Hitelművelettel bizonyára nem lehet olcsón építeni, különösen a mai viszonyok között nem. De kérdés, hogy olyan sürgős-e ennek az építésnek az ügye, hogy még ilyen horribilis áron is éppen most kell megbízni a Palatinust az építéssel, és nem volna-e célszerű, olyan időket várni, a mikor egyszer vagy kétszer is megismételt nyilvános árlejtés jobb feltételeket biztosítana a pénztárnak és a városhoz közelebb eső, nem pedig a külvárosban levő telken adna székházat a pénztárnak. A székház építése körül különben nagyon érdekes inkompatibilitás esete is fenforog. A Palatinus ugyanis a Kereskedelmi Bank érdekköréhez tartozik, már pedig a Kereskedelmi Banknak igazgatójá Hegedűs Lóránt, a ki tudvalevőleg a Munkásbiztosító Pénztár igazgatóságának és elnökségének is tagja.



Február 27: A Párisi Nagy Áruház még mindig a "Fehér Hét" jegyében áll, de más minden munkáját és erejét arra fordítja, hogy a mostani és a következő hetekben, a mennyire csak teheti: enyhítse a szörnyű drágaságnak és a nyomasztó bel- és külföldi politikai viszonyoknak terheit. Utazóit a külföldre küldte azzal a határozott utasítással, hogy látogassák az ipari központokat és a nyugat-európai metropólisokat, a hol keressék fel a háború és egyéb nyomasztó körülmények miatt megszorult gyárosokat, kik bizonyára a minimumra redukált abnormális árakon szívesen megszabadulnak nagy tömegben felhalmozott árukészletüktől. Mivel a Párisi Nagy Áruház ez akciójával mindenféle árucikkhez végtelenül olcsón jut, abban a helyzetben van, hogy vásárló-közönségének, ugyanazokat az előnyöket nyújthatja.
 
  


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: