Az első tervekben még Népszínház utca néven futó metróállomás az átadásra már a frissen átnevezett térhez igazodva kapta végső nevét: II. János Pál pápa tér. Ez lett az egyik legalacsonyabb forgalmú metróállomás: a Baross tér gyalog sincsen túl messze innen, a belváros felé pedig ott vannak a Népszínház utcai villamosok, a környékre pedig az ott lakókon kívül nem nagyon siet senki. Nagyobb forgalmat csak akkor látni az állomáson, amikor véget ér egy előadás az Erkel színházban. Nem csoda, hogy nagy vita volt a tervezés időszakában akörül, hogy kell-e ide egyáltalán metróállomás. A jelenlegi forgalom nem igazolja vissza, de ha idővel segít "felfelé húzni" a jelenleg igencsak sajnálatos állapotú Népszínház utcai városrészt, akkor mégis megérte.


A metróállomás megépítése előtt, 2003 körül

Az állomás a Puhl és Dajka Építész Iroda Kft. tervezésében jött létre, a felelős tervező Dajka Péter volt. Az utolsó pillanatban, a határidő lejárata előtt nem sokkal kérték ki a pályázati dokumentációt, és vágtak bele a kihívást jelentő munkába. Szerkezetileg egyszerű állomást terveztek - a helyszín itt nem jelentett komoly igazodási kényszert. Céljuk az volt, hogy egyértelmű, lineáris térszerkesztéssel az utasok orientációját segítsék.



"Hiányérzetet kelt tervezőként bennünk, hogy a tender tervekben még szereplő, az új pihenőhelyek egy részét hullámzóan határoló 2-4 méter magas dombok a kivitelezés során szerkezettervezői kifogások miatt elmaradtak, így a kiülők egy része értelmetlen elrendezésűvé vált. A beruházás tájépítészetileg leginkább innovatív része az állomás helyén eredetileg meglévő 10-12 db idős, nagyméretű fa parkon belüli áttelepítése volt. A Főkert Zrt. vezetésével megvalósított költséges és nem kockázat nélküli beavatkozás csaknem 100%-os megeredést eredményezve készült el, jelentősen csökkentve a biológiai károkat." (Építész Közlöny, 2014/09.)





Az állomás a tér Népszínház utcai sarkában kapott helyett, a magasház felé nyíló kijárattal. (Más irányba nem is nyitottak kijáratot, talán a parkot megkímélendő.) A felszínen nagyon visszafogottan jelenik meg a metróállomás, kevés helyet hasítva csak ki a zöldfelületekkel uralt térből. Anyaghasználata a lenti terek világát idézi meg a felszínen. A mozgólépcső két részre osztásával egy köztes szint is kialakult a "lent" és a "fent" között.



Az állomás terét a kitámasztó szerkezetek támtartói és merevítőgerendái által kirajzolt négyzetrács határozza meg. Ezen gerendák által határolt térben helyezkednek el a peron feletti légelszívás csatornái is. A peron végén Jovánovics György hatalmas méretű térplasztikája csak ráerősít a monumentális tér érzetére. Az viszont egy kicsit bosszantó, ahogy a keresztmerevítést adó vasbeton gerendák az alkotást elvágják, és ezzel élvezhetetlenné teszik. Próbáljuk csak meg lefotózni - egyszerűen nincs olyan szög, ahonnan az egész mű befogadható lenne a fényképezőgép (vagy az emberi szem) számára.



Ma már csak mint érdekesség említhető, hogy a tervezés korábbi fázisaiban még kerületi igényként merült fel, hogy a tér parkja legyen körbekerített, éjszakára lezárható. A későbbi költségvetési faragások során ez ugyanúgy kikerült a 4-es metró tervezéséből, mint a tér egészének felújítása - utóbbi végül más keretből ugyan, de megvalósulhatott. A tájépítész tervezők (Vár-Kert Műszaki Tervezési Kft.) ugyanazok voltak, akik az Erkel Színház felújítása kapcsán is munkát kaptak, így a tér felújítása egységes képet mutat.

A metró kijárata a várható legnagyobb forgalomnak megfelelően a villamosjáratok és a Népszínház utca felé tájolt. A lejárat előtt új gyalogút épült, új növényeket telepítettek, és néhány padot is elhelyeztek. A lejáratot megkerülve egy vizesmedencét pillanthatunk meg: ennek célja csupán a mikroklíma javítása lett volna, de a helyi gyerekek előszeretettel ugrálnak bele nyáron. (Bár a vize nem fürdővíz.)


Találkozzunk a közösségi oldalakon is - újraindult a Fővárosi Blog Facebook oldala, kattints a logókra!