November elején sikerült bejutnom az Óbudai Gázgyár területére. A szomszédban székelő Canon szervezett ide egy fotós túrát, én pedig éltem a lehetőséggel, mert már régóta be szerettem volna jutni ide.


1913-ban


2006-ban


2015-ben

A gázszolgáltatás már a 19. században megindult, de az Óbudai Gázgyár története a huszadik században kezdődött. 1906-ban Bárczy István lett Budapest polgármestere. Ő vitte keresztül, hogy a főváros vásárolja meg a gázműveket a Légszesz Társaságtól. Ez 1910. december 16-án meg is történt. Öt kis házgyár termelt ekkor gázt, ezek helyett egy új, nagyobb gázgyár felépítését vették tervbe. A város szélén kerestek helyet, ott, ahol a szén szállítása is megoldható volt, és a robbanásveszélyes üzem kellő távolságban volt a várostól. Ehhez ideális helyszínt találtak a mai III. kerületben: az akkor Homokos dűlőnek nevezett területet. 1913. október 18-án kezdték meg a gázszolgáltatást. Mire megnyitottak, kisvártatva kitört az első világháború. Nehezen jutottak gázszénhez, a dolgozókat besorozták a seregbe, a gázellátás akadozott. A második világháború még inkább megviselte a gyárat: 1944 szeptemberében 80 bombával sorozták meg a gyár területét. A szovjet csapatok december 28-án vették át az uralmat a terület fölött, ezután viszont a németek bombázták a gyárat, január 2-án bombasérülés érte a fővezetéket is. Így aztán a háború elmúltával bőven volt mit helyreállítani: a vezetékhálózat 3500 ponton sérült meg! Rohammunkával elérték, hogy 1945 júniusában már a pesti oldalon is újraindulhasson a gázszolgáltatás.

A hatvanas évek elején már rohamosan nőtt a városi gáz iránti igény: 1962 és 1965 között országosan 325 ezerről 385 ezerre nőtt a fogyasztók száma. A hatvanas években még a szénből előállított, városi gáz kalóriatartalmának növelésére összpontosítottak. 1968. október 1-től álltak át (az 1920 óta) 4000 kalória hőértékű gázról az 5000 kalóriásra. Ez mellett a vezetékhálózatot is fejlesztették. Érdekes, hogy a gáz előállítása során keletkező koksz eladásából az országnak akkoriban jelentős deviza bevétele is volt.

A hatvanas évek végére kezdett kibontakozni az új irány: az átállás a városi gázról a földgázra. Ez a hetvenes évek során több lépcsőben le is zajlott, így az Óbudai Gázgyár termelése fokozatosan csökkent. A nyolcvanas évek elején már csak a devizát termelő koksz gyártása tartotta életben az üzemet, de ez már a vég kezdete volt.

A vég 1984. október 15-én jött el, ekkor végleg leállt a városi gáz előállítása a hatalmas óbudai üzemben - és hamarosan egész Budapesten megszűnt a városi gáz előállítása. A bezárás előtti éveket Féner Tamás fotózta végig - keressünk rá a "gázgyár" szóra a http://fotomuzeum.hu/ oldalon!

"Az üzemre ma már alig lehet ráismerni, lebontottak benne épületeket, gépeket vittek roncstelepre. Néhány részlet azonban, szerencsére megmaradt, s remélhetőleg ipartörténeti emlékként unokáink is láthatják majd. Megmaradt a városképet is meghatározó víz- és a három kátránytorony, áll az óraház, és benne az 1913-ban készült dobóra ma is eredeti formáját mutatja. A három kismozdony egyike, amelyet a dolgozók Mukinak becéztek, szintén műemlék lett. Látható az I. világháború előtt készült erőműtelep meg a nagy portáldaru. Ezeket is őrzik azok a fotók azokkal együtt, amelyek már elenyésztek. Egy téli képen két gáztartó árválkodik: a kettes tartó életének utolsó telén készült a fotó. Miként számos utolsó pillanatot kapott lencsevégre Féner Tamás. Például 1984 nyarán az öreg, megrozsdásodott lemezkupola szétrepedt, s a gázzal telt, héttonnás szerkezet a lángok martaléka lett. A megégett óra a robbanás pillanatát mutatja. Fehér hamu a szemfedője." (Halott gyár képeken. Budapest újság, 1987/1.)

A nyolcvanas évek közepén a Munkásmozgalmi Múzeum és a Műemlékvédelmi Felügyelőség javaslatot tett a gyár skanzenné nyilvánítására. Nem lett skanzen, egyre több minden tűnt el a területről. A terület kiemelkedő építészeti értékei a gyárban a víz- és kátránytornyok és az óraház, de védettek a lakótelepek is. Ez azonban nem akadálya a több évtizede tartó lassú eróziónak. Bár a torony-csoportot néhány éve felújították, a környező épületek továbbra is siralmas állapotúak. A 2000-es évek közepén múzeumot és kerékpárutat terveztek ide, nem lett belőle semmi. Később Budapest Kulturális Főváros pályázatának is fontos része volt a gázgyári rehabilitáció - de Pécs nyert, így ebből sem lett semmi. 2007-ben a kerület 3 évre változtatási tilalmat rendelt el, mondván: amíg a csatlakozó úthálózat kiépítése nem történik meg, nincs értelme semmilyen fejlesztésnek. Egy teljes régészeti feltárás sem ártana: a terület alatt a római kori határvidék maradványai rejtőzhetnek. És ha már a földet kezdjük "túrni": az ipari tevékenység miatt talajcsere is szükséges, ennek költségét 2008-ban 5 milliárd forintra becsülték. 2009-ben a Fővárosi Gázművek megbízásából egy külön e célra alakult konzorcium elvégezte a gáztartályok alatti szennyezett talaj és a gáztartályok alapozásának elszállítását. A teljes terület talajcseréje azonban még nem történt meg, így aligha képzelhető el a közeljövőben bármilyen fejlesztés a területen.


2008-as felvételek (hang nélkül élvezhetőbb...)

Pedig a területnek nem rosszak az adottságai: közel fekszik a forgalmas Szentendrei úthoz, mégis sok a zöldfelület. Vízparti elhelyezkedését is jól ki lehetne használni. Az északi vasúti hídhoz középtávon közúti híd is csatlakozhat - ez az aquincumi híd régóta dédelgetett terve. A szomszédban két évtized alatt hatalmasat fejlődő Graphisoft Park példája is ezt erősíti meg. 2011-ben egy müncheni ingatlanos expón ajánlgatta (az Etele tér mellett) a gázgyári területet a főváros, de ez sem vezetett áttöréshez. 2013-ban kezdődött el a kátránytornyok és az óratorony felújítása, ez a gyár bezárása óta az egyetlen jelentős felújítás a még fővárosi kézben levő területen. Új funkció híján ez az állagmegóvásra szorítkozott - megőrzendő azt, ami még megmaradt, plusz beépíteni egy-egy új lépcsősort. A többi épület továbbra is csendben rohad, bár múzeumi tervek ma is vannak. Így aztán van idő elgondolkodni rajta: melyik épületbe mit költöztessünk, beindítva fantáziánkat? Legyen itt valamilyen múzeum - és ha igen, melyik múzeum? Költözzön ide egy iskola? Legyen belőle szálloda? Vagy inkább irodaház? Színház?

A Távnyomónak épült, majd szerszámraktárnak használt épület:





Az Óraház:





A villamostelep, benne egy hatalmas Ganz generátorral:









És persze a legismertebb épületegyüttes: a kátránytornyok és az víztorony:









A jobban sikerült, érdekesebb képeket ebben a galériában foglaltam össze. (Diavetítéshez katt ide, majd a tetején az 1/35 mellett a lejátszás gombra.)



A Canon három új modelljét is bemutatta: a kompakt vázas, de cserélhető objektíves Canon EOS M10, a prémium képminőséget kis formátumban nyújtó Canon PowerShot G5X, és a retró megjelenésű, okostelefon-kompatibilis Canon PowerShot G9 X modellt.

Források:
A gázfőzéstől a földgázig. Budapest, 1967/9, p. 38.
A kék láng - A gázszolgáltatás fejlődése. Budapest, 1969/11, p. 15.
Halott gyár képeken. Budapest, 1987/1. p. 3.
http://epiteszforum.hu/kozraktarak-gazgyar-varoshaza-forum-harom-fejlesztesrol-dontottek
http://obuda.hu/hirek/20091216_gazgyari_helyzetjelentes/
http://www.ingatlanhirek.hu/hir/Az-obudai-Gazgyarat-es-az-Etele-teret-kinaljuk-eladasra-Munchenben/27916/
http://www.arch.hu/tovabbi-evfordulok/100-eve-nyilt-meg-az-obudai-gazgyar
http://obuda.hu/hirek/gyarbol-egyetem/
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11506


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!