Kezembe került egy könyv. Ez még önmagában nem egy döbbenetes új tény, de most egy egész érdekes példányról van szó. Mester Árpád lektorálásában, Berczik András, Gopcsa Ervin, Győrffy Lajos, Haláchy Loránd, Polónyi Károly, Preisich Gábor és Szűcs István szerzőségében jelent meg 1972-ben a Műszaki Kiadónál, azzal a csodálatos címmel, hogy Budapest jövője. Ezt szemlézem most végig több részben, a jelen tükrében: mi épült meg, mi nem épült meg, ma hogy látjuk stb. A téma aktualitását adja, hogy a napokban jelent meg Budapest 2020-ig szóló közlekedésfejlesztési terve.
1950-ben történt meg a peremtelepülések becsatolásával Nagy-Budapest létrehozása, majd 60-ban az első rendezési terv is elkészült, azzal a céllal, hogy azontúl a lakásépítési, iparfejlesztési, közintézmény- és közellátásfejlesztési, közlekedési és közműberuházásoknál erre támaszkodjanak. Budapest és környéke általános rendezési tervét 1971. február 7-én (megj.: másik helyen 16-át említ a könyv) hagyta jóvá a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa - ez az 1968-as változat továbbfejlesztése volt. A terv távlatának alapja az az állapot, amikor a város lakosságszáma kb. 2,25 milliósra, a városkörnyék lakossága félmilliósra növekszik. Akkor úgy számoltak, hogy ez 2000 körülre várható. (1960 és 70 között a lakosságszám 1 804 000-ről 1 940 000-re nőtt, így nem csoda a jelentős növekedés betervezése. Mint tudjuk, az elmúlt évtizedben az agglomeráció felduzzadásával a lakosságszám 1,8 millió alá csökkent - igaz, azóta a lakosságszám nem csökken tovább.) A terv a tömör, városias lakóterületeket elsősorban észak felé növeli, valamint az ipari területek és a lakóterületek elválasztására törekszik.
Lakásépítések
A kor egyik legfontosabb lakásfejlesztési kérdése volt, hogy mennyi idő alatt számolható fel a második világháború óta folyamatosan cipelt teher, az égető lakáshiány. A fejlesztések ennek következményeképpen a mennyiségi lakásigény kielégítésére törtek, a minőségi igényeket háttérbe szorítva. Ebből a gondolatból nőttek aztán ki azok a panel lakótelepek, amelyeket ma is sokan laknak. Minőségi problémáik egyre égetőbbek: szigetelési gondok, elavult fűtési rendszerek, alacsony beltéri magasság, szűk közös terek, saját kert teljes hiánya stb. Úgy számoltak, hogy budapesti átlagban a személyenként 1 szoba előirányzata reális. Másik fontos tényező volt, hogy a lakásban mindenhol legyen fürdőszoba és "korszerű" fűtés - ez ma már evidensnek hangzik, de akkor tényleg minőségi előrelépésnek számított! Az ötvenes évek lanyha építkezései után az évtized végétől aztán "felpörög" a lakásépítések száma. 1960 és 70 között 118 000 lakás épült fel Budapesten - ami nemzetközi összehasonlításban nem számított kiugróan nagy számnak, de a lakásínség enyhítésébe már érezhetően besegített. Az új lakótelepek között az első a kelenföldi volt. 1971-ben már folyamatban volt az újpalotai lakótelep építése (14 000 lakás) is, és elkezdődött a káposztásmegyeri (30 000 lakás) és a békásmegyeri lakótelep tervezése (12 000 lakás). Újpest központjának átépítésékor 12000 lakás bontása mellett 20 000 lakás felépítését vették tervbe. Nagy jelentőségú panel-projekt volt még Rákospalota és Kispest központjának átépítése is, ahová 10-10 ezer lakást terveztek be. Ezen kívül még Csepel és Pesterzsébet központja emelhető még ki a nagyobb projektek közül. További, kisebb egységekben még összesen 16 000 lakás építését tervezték - foghíjtelkek beépítésével, rossz állapotú épületek bontásával.
Mindemellett a belsőbb városrészek átépítése - az akkor használatos szóval: rekonstrukciója - is elkezdődött. Ezek közül a legnagyobb jelentőségű Óbuda átépítése volt. Egy másik hatalmas projekt a Józsefváros teljes átépítése lett volna, ez csak részben valósult meg:
"A Józsefvárosban megkezdődött rekonstrukció tervét az jellemzi, hogy teljes egészükben megmaradnak a főútvonalak (a József körút, az Üllői út, a Baross utca) menti, műszaki és városképi szempontból egyaránt értékes épületek. Ezzel szemben lebontják és teljesen átépítik a tömbcsoport belsejét. A Párter utcára, mint belső gyűjtóútra felfűzve csoportosulnak a változatos beépítésű és magasságú 10-16 emeletes épületsávok. A megmaradó épületek csoportjai között leszenk a belső zöldterületek. A beépítés - a bontási arány lehető csökkentésére - sűrűbb, mint a külső területeké. A zöldterületek és a gépkocsiparkoló helyek létesítése csak úgy lehetséges, ha az épületek viszonylag magasak, az óvodák, bölcsödék pedig a lakóépületek földszintjén kapnak helyet.
A rekonstrukció nehézségei, a bontandó lakások magas aránya az oka, hogy az elkövetkezendő 5-10 évben is csak lassú ütemben lehet a belső városrészek átépítését folytatni, a későbbi időszakokban viszont ez lesz a városépítés, illetve lakásépítés elsődleges feladata."
Mint tudjuk, több helyen épültek is panel tömbök a Józsefvárosban is, az idézett szövegben beígért beépítések azonban túlnyomórészt elmaradtak - és a jelen felől visszanézve nem is hiányoznak. Ehelyett az utóbbi évek fejleménye a Corvin-Szigony projekt beindulása a Józsefvárosban, amely a városrész nagy területén járt bontásokkal, ám mégis a terület modernizálásának, a szlömösödés végének tekinthető. Egészen más szemléletű a Magdolna negyed rehabilitációja, itt nem bontásokkal, hanem a meglévő lakosság és a meglévő lakásállomány bevonásával igyekeznek a területet újra élhetővé tenni.
Itt jegyzem meg, hogy milyen káros volt a kornak az a szemlélete, ami a sok lakás - előnyös, kevés lakás - nem előnyös képlet alapján uralkodott. A köny szerint Budapesten "indokolatlanul nagy családiházas területek alakultak ki, és ezeken a kommunális viszonyok (közművesítés, utak és járdák létesítése stb.) éppen a laza beépítés következtében igen nagy anyagi áldozatokat követel." Nos, nem hiszem, hogy sokat kellene magyarázni ennek a szemléletnek a tarthatatlanságát. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a fent leírt építkezések eredményeképpen a más városokra leírható "lejtős" beépítés - azaz nagy sűrűség a központban, nagyobb magassággal, majd egyre kisebb sűrűség és épületmagasság a külvárosokban, a "suburbs"-ben - Budapesten nem érvényesül. Nálunk a központból kifelé haladva először kiérünk a ma még zöldövezetinek mondható területekre (pl. Zugló, Óbuda), majd tovább haladva kifelé újra nagyon nagy beépítettségű területek jönnek - a panel lakótelepek. Így nem lejtős, hanem U alakú beépítettség érvényesül Budapest jelentős hányadában, akár Kispest, akár Káposztásmegyer felé indulunk, akár a Szentendrei úton autózunk végig.
