A budai hegyek ellenére Budapest nem az alagutak városa: sokáig a Vár alatti volt az egyetlen alagút a fővárosban. Ennek viszont hosszú múltja és meglepően gazdag története van. A következőkben ennek járunk utána.
Mihelyst átment a Lánchíd építéséről szóló törvény 1836-ban, és így véglegessé és nyilvánvalóvá vált, hogy az első állandó híd a mai Clark Ádám térnél érinti Budát, felmerült az igény, hogy a hegy megkerülésére megoldás szülessen. Azzal érveltek, hogy a híd egyesíteni fogja Pestet és Budát, így összegződni fog gazdasági erejük, és az így fellendülő kereskedelmi forgalomnak szüksége lesz egy olyan útvonalra, ami nem jelent nagyobb kerülőt és így többlet költséget. A gépjárművek előtti korszakban egy szekérnek ez akár fél órás időtöbbletet is jelenthetett.
1837-ben Novák Dániel mérnök, közíró azt javasolta, hogy külön híd és alagút helyett egyetlen alagút épüljön. Ez a Horváth-kerttől lejtve, a Várhegy és a Duna alatt is átvezette volna a forgalmat, és a pesti oldalon a Mérleg utcánál bukkant volna ismét a felszínre. Ezzel a megoldással nem lett volna szükség külön alagútra és hídra, ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a későbbi motorizációval hogy lehetett volna fenntartani a forgalmat. (Hasonló alagút építési gondolat emlékét őrzi a Csalogány utca kiszélesítése is, de a háború után felmerült egy alagút építésének lehetősége a Kossuth híd helyén is.) Novák 1845-ben már a Várhegy alatt építendő Alagút terveit készítette el, az egyik változatban ikeralagutas, a másikban egy széles tárnával. Mint ismeretes, végül nem az ő terve épült meg.
Az Alagút megépítése mellett szólt az is, hogy az Alagút és a Lánchíd megépítésével egy olyan út jött létre, amely magas vízállás mellett is járható marad. A rakpartok ugyanis még nem voltak kiépítve, így ha a vízállás 20 lábnyit emelkedett a 0. ponthoz képest, már csak a Várhegyen át volt megközelíthető a Lánchíd. A körülmények tehát adottak voltak, igény már volt egy Alagútra.
A Pester Tagblatt nevű újság már 1839-ben említ egy alagútépítő részvénytársaság alapítást, de nem tudni, hogy kinek a vezetésével, kinek a kezdeményezésére. Két évre rá Baczó József, Buda város mérnöke készített alagút tervet, többféle keresztmetszeti variációkkal, 334 méter hosszúsággal. Sajnos a terv további sorsáról nincs adatunk. A Jelenkor egyik 1845-ös számában jelent meg, hogy Clark alagútépítési javaslatát a hatóság elfogadta. Sajnos az nem derül ki egyértelműen, hogy melyik Clarkról volt szó (valószínűbb, hogy William Tierney Clarkról), és a hatóság sincs megnevezve – valószínűleg egy elvi egyetértésről van szó a cikkben:
„A’ Clark-javaslotta budavári alagút az illető hatóság által elfogadtatott; tehát fővárosink pislogó fénye ezután föld alatt is fog csillámlani; mert a’ tunnel kivilágíttatására sok költség fog fordíttatni, mit szinte azok fognak megfizetni, kik a’ lánczhidtól a’ vérkápolnáig legrövidebb utat választanak; vajjon igy legjobb lesz e az egyenes ut?” (Jelenkor, 1845. november 9.)
Széchenyi Ferenc naplójában csak 1842-ben bukkan fel először az Alagút ügye, amikor a krisztinavárosi plébános győzködte őt az építés szükségességéről. A Lánchíd után az Alagút építésének ügyét is gróf Széchenyi István karolta fel: az ő kezdeményezésére jött létre 1846-ban az építést lebonyolító részvénytársaság.
Az Alagút és környéke egy 1884-es térképen
Széchenyi egyik fennmaradt leveléből tudjuk, hogy William Tierney Clark, a Lánchíd tervezője is foglalkozott az Alagút terveivel, de ez valószínűleg egy hivatalos megbízás nélküli tervezés volt. A kivitelezés levezénylésére a gróf Adam Clarkot kérte fel, míg mások magyar vállalkozóra bízták volna a feladatot. A vitát évekre elnapolta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. A hidat is csak ezt követően, 1849 végén adták át. Akkor Széchenyi István már a döblingi elmeintézet lakója volt.
Ha tetszik a blogom, kérlek támogasd munkámat anyagilag is! Cserébe városi sétára hívom meg időnként azokat, akik legalább havi 5 euró vagy 2500 forint támogatást küldenek. Támogatóim a Patreon.com-on exkluzív, a blogon nem elérhető tartalmakhoz is hozzáférhetnek. Támogatásod segítségével tudom fizetni a munkám költségeit a könyvtári tagságtól az Arcanum előfizetésen át egy új laptop tervezett beszerzéséig. >>> Patreon >>>
Hogy az alagútépítés ügye mégsem veszett feledésbe, az Ürményi József császári és királyi kamarásnak köszönhető, aki felkarolta az ügyet: új részvénytársaságot alapított. Az első közgyűlést 1850. augusztus 24-én tartották meg, amikor a munkálatok vezetésével egy 24 tagú választmányt bíztak meg. Az építést pedig Adam Clarkra bízták. A kiviteli terveket William Tierney Clark korábbi tervei alapján valószínűleg Adam Clark készítette.
Barabás Miklós portréja Adam Clarkról, 1840 (kép: wikipedia.hu)
Az alagútépítés híre sokakban váltott ki meghökkenést, az ironikus hangok között találjuk Jókai Mórét is. Ő így írt a tervezett építkezésről az Életképek-ben: „A budai Várhegy keresztülfutatik éppen a Lánchíddal szemközt, ezáltal a Krisztina városba egyenes úton fogunk járhatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség, a kiállítás ragyogó, a Tunnel mesés fényű leendő, oldalt pompás fényű kirakatú boltok, minden készen van, csupán az nincs még elhatározva, hogy kívülről kezdjenek-e hozzá, vagy belülről."
A kétkedőkre rácáfolva, 4 évvel a Lánchíd átadása után, 1853-ban végre megindulhattak az építési munkálatok.
További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!
