2005-ig még a gabonát őrölték itt. 2025-ben új élet költözött az egykori ipari létesítménybe, és bejárhatók lettek a lenyűgöző belső terek. A Budai Hengermalomban jártam.
Nagy múltú ipari épület került idén ismét reflektorfénybe: az egykori Budai Hengermalom ipari örökségünk fontos része. Idén fantasztikus lehetőség nyílt a bejárására, amit nem hagyhattam ki. Mint kiderült, a csoportban a malom egyik korábbi dolgozója is ott volt, így a bejárás igazán különlegesre sikerült.
A belső udvar
A 19. század közepén Magyarországot, mint a Monarchia éléskamráját emlegették jelentős gabonatermesztése és az arra épülő malomipar miatt. A csúcson több, mint 20 ezer kisebb-nagyobb hajómalom működött! A régi hajómalmokat fokozatosan szorították ki a gőzhajtású hengermalmok. Az első ilyen cég a Széchenyi István kezdeményezésére létrejött Pesti Hengermalom Társaság volt, a mai Honvédelmi Minisztérium helyén. A rengeteg gabona megadta az alapot a gyors fejlődéshez: a század végére a világ második legnagyobb malomipari központja volt Magyarország. A malmok azonban a belvárosi területeken a lakókat is zavarták, és terjeszkedésre, bővítésre sem volt ott mód, így fokozatosan egyre kijebb szorultak. A Pesti Hengermalom Társaság 1910-ben kapott engedélyt egy új malom építésére Kelenföldön, a Kopaszi zátony alsó végének magasságában. Az új malmot a magyar vas és vasbeton építészet jeles alakja, Zielinszky Szilárd tervezte meg, és 1912-ben kezdte meg működését. Az új helyszínen végre a dunai szállítás is megoldódott, de vasúti kapcsolat is rendelkezésre állt a közelben – ennek emléke a Dürer Kertben álló vasúti „pajta” épület. Akkor még 5 épület állt, ám a két világháború pusztításait és azokat követő modernizációt követően az irodaépületen kívül ma már csak két másik épület áll.
1942-es térkép részlete: a Hengermalom és környéke
A környék már korán iparosodott, gondoljunk csak a közeli Kelenföldi Erőműre , amelynek csodás vezérlőterme még ma, romos állapotában is ámulatba ejtő, vagy az egykori Kábelgyárra. Ma az ipari múlt egy építkezésekkel terhes jelennel találkozik: a környéken sorra épülnek a lakótelepek, irodaház tömbök. A helyszínen, egy Steyr autóbuszban berendezett kis kiállítás anyaga erről számol be. „Az irodaházak terén már az 1990-es évektől elkezdődött egy nagyobb fejlesztési hullám. A 2000-es évektől napjainkig folyamatosan épülnek az új irodaházak is, a Rákóczi híd túloldalán lévő Infopark területéhez csatlakozva. A 2020-as években léptékváltás történik: miközben Budapesten az irodapiac folyamatosan lassul, a környéken épülő új irodaházak több, mint 400 000 m2 alapterületet tesznek ki, akár 20-30 000 embernek munkát adva a környéken. Az utóbbi években átadott, a jelenleg épülő és a következő években tervezetten átadott lakásokban összesen 6300 lakás épül, ami akár 10-15 ezer új lakót jelenthet.”
A malomépület az 1970-es években (fortepan.hu, 116684, Bartók István)
Ezeket a fejlesztéseket a környék infrastruktúrájának fejlesztése alig tudja lekövetni. A Műegyetem elé tervezett villamosvonal terve a fiókban maradt, a Rákóczi (ex Lágymányosi) hídra csak 1 sávból lehet felhajtani, a tömegközlekedési kapacitás érdemben nem emelkedett. A 4-es metró meglehetősen messze esik a Hengermalomtól, egyedül az 1-es villamos továbbvezetése és a MOL toronyházánál visszaforduló 107-es busz elindítása említhető a környéken érdemi tömegközlekedési fejlesztésként. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az új építkezések az újabb sávok nyitásának lehetőségét is elépítik, ellehetetlenítik, belátható, hogy a helyzet a következő 5-10 év távlatában sem fog érdemben javulni – legalább is észak-déli irányban aligha. Némi javulást még a vasúti kapacitás bővítésével járó és új megállóhely építését is magába foglaló Déli Körvasút projektje hozhat, de a Hengermalomtól ez is jóval északabbra halad.
Nézzük meg a két, ma is bejárható épületet!
A Siló a nyers gabona tárolására szolgált, 1911-ben épült, már több, mint száz éves. Értékét növeli, hogy a szerkezete lényegében változatlanul maradt fent. A nyitóképen is látható alagsora fantasztikus, egyedi belső tér, az ipari funkciónak megfelelő vasbeton szerkezetekkel. A legfelső szintjéről csodálatos panoráma tárul elénk a Duna és a BudaPart új épületeinek vagy éppen a Kopaszi-gát irányába. (A tetőtér az egyik hengerbe beépített csigalépcsőn át érhető el, de ide a vezetett sétán nem jutottunk fel.)
A silóban a beérkezett búzák előkeverésére is lehetőség volt. Egyszerre kb. 6-8 ezer tonna búza volt a siló tárolóiban. Minden egyes beérkező teherautó anyagát minősíteni, besorolni volt szükséges, ennek megfelelően került be az adott szállítmány a helyére, de még utána is lehetett a búzát keverni. Ez több hónapra elegendő nyersanyagot adott a malomnak.
A siló bejárható alsó tere egyedi élményt nyújt
A siló alsó tere járható be – ez egy irgalmatlan nagy „félszuterén”, ahol van természetes fény is, de már félig a felszín alatti tér. Ez a tér szinte kifűthetetlen, de tavasztól őszig tartó használatban is rendkívül izgalmas, egyedi hangulatú tér, ami akár sok száz fős rendezvények befogadására is alkalmassá tehető. A fejünk felett pedig a 30 méteres hengerek, amelyek kör alakú celláiban egykor akár 1000 tonna búza is elfért, de búza tárolható volt még a közöttük levő úgynevezett kárócellákban is. Az épületek kívülről remekül vízszigeteltek, a legnagyobb árvizeknél is száraz maradt a malomépület is és a siló is.
Nézzünk át a másik épületbe is!
A malomépület eredetileg a liszt raktározására épült, a silóval egyidőben. A második világháború után alakították át malommá. A bejáráson megcsodálhattuk az emeletről emeletre fokozatosan vékonyodó vasbeton tartószerkezeteket, amelyek a 4 méteres pillér távolságoknak és a nagy ablakfelületeknek köszönhetően az ipari funkció ellenére meglepően tágas hatást keltenek. Fentről szép kilátás nyílik a hatalmas fákra. A felső szinteken a gépek telepítésekor számos helyen átlyuggaták a födémeket, de ez semmilyen statikai problémát nem okozott és nem okoz ma sem.
A malomépület átlyugatott belsője szabadon alakítható tereket kínál
Az épület szerkezete a korai vasbeton építészetünk egy érdekes példája: olyan megoldásokat tartalmaz, amelyeket még a korábbi építési módokból vettek át – ennek köszönhetően a szerkezet sokkal több támasszal, sűrűbb tartóoszlop kiosztással épült meg, mint ami statikailag mai szemmel nézve indokolt lenne.
A lépcsőház
Az alsó szinti nagy terem a tervek szerint kulturális funkciókat fogadhat majd be – workshopoktól kezdve előadások, rendezvények befogadásáig, de akár filmvetítésekhez is használható. A fentebbi szinteken a sarkokban ebédeltek, étkeztek a dolgozók, ennek egyik emléke egy fal, ahol még ma is megvannak a lenge ruházatú hölgyeket ábrázoló poszterek a falon. A munka során a legfelső szintre szívták fel először a lisztet, onnan szintről szintre lefelé haladva szitázták, darálták, finomították. Az őrlés jelentős hőtermeléssel is járt, így télen is pólóban lehetett dolgozni. Cserébe 50 kilós lisztes zsákokat is kellett cipelni – akinek ez volt a munkája, annak biztosan nem kellett konditerembe járnia. Az utolsó években a malom 180 tonna / 24 óra kapacitással üzemelt – nem a lakosságot, hanem az üzleti üzletfeleket, azaz a vendéglátóipart látta el elsősorban.
Az 1950-es években készült felvételen jobbra a Budai hengermalom rakodója, balra a Kopaszi gát csúcsa, háttérben a Csepel Vas- és Fémművek kéményei (fortepan.hu, 24252, Szánthó Zoltán)
A malom még a 90-es években is termelt. Aztán botrányos körülmények között cserélt gazdát, és került rossz kezekbe – akit érdekel a történet, az olvassa el a Heti Válasz Kiadónál 2002-ben megjelent „A vörös malom lovagjai” című könyvet. Mindemellett az M0 megépítése után bevezetett súlyadó is komoly terhet rótt a malomra. A gyártás a selypi malomba helyeződött át fokozatosan, a budai helyszínen egyre inkább csak a raktározás maradt.
A termelés 2005-ben állt le végleg. Hosszú, jó másfél évtizedes csend következett, mígnem 2021-ben az ipari ingatlanokra specializálódott Beltex Kft. tulajdonába került. Az új tulajdonos az Építész Stúdió építészirodával fogott össze, hogy találják ki a hasznosítás új lehetőségeit. A munka során merült fel az átmeneti hasznosítás lehetősége, és itt jött képbe a Duna mentén már több projektet megvalósító Város és Folyó Egyesület, azaz a „Valyo”. Amit 2025-ben láthatunk, az ennek a munkának az eredménye: az üresen álló, még új funkcióit kereső épületegyüttes udvarán és bejáraható belső tereiben új élet fakadt. Ez az első fázis a tervek szerint 2028-ig tarthat – abban a reményben, hogy a helyszínt most felfedező látogatók között akár későbbi bérlők is ott lehetnek, és hogy az ipari örökség legalább nem mállik tovább ebben az átmeneti időszakban sem. A nagyközönség pedig örülhet, hiszen bármikor kiülhet az udvarra egy üdítőre, sörre, beszélgetésre, részt vehet az ide szervezett workshopok, programok egyikén és előzetes bejelentkezéssel akár be is járhatja az épületeket. (A programokért érdemes ellátogatni a www.hengermalom.com oldalra.)
A második ütemben, 2028-2038 között várható az épületek átépítése, az addigra kiforrott bérlői igényekhez igazodva. A kísérleti, első időszak kutatásai, felmérései alapján ekkorra már összeállhat egy bérlői mix, feltérképezhetők azok az igények, amelyekhez igazodva az átépítés, felújítás elvégezhető. Az ötletek között már ott van egy kávézó, menza kialakítása, civil szervezetek irodáinak helye, stúdiók, galériák, műhelyek terei, startup cégeknek irodaterek, panorámás tetőterasz, vagy akár egy sportolni vágyókat befogadó stúdió a malomépületben. Ehhez mindenképpen szükség lesz egy új közlekedőmagra is, hiszen a mostani lépcsőház túl kicsi egy több száz fős csapathoz.
A siló hasznosítása lehet a keményebb dió, hisz itt hatalmas beton hengerek állnak szorosan egymás mellett, így itt nagyobb átépítésre van szükség ahhoz, hogy a terek új funkciót kaphassanak. Egy jó példa lehet ehhez a Belgrádban megvalósított „Silosi” projekt, ahol a siló falainak átlyuggatásával, új közlekedőterek nyitásával alakították át az egykori silót egy új közösségi térré, a hengerek falait pedig helyi streetart művészek dekorálták ki:
Az egykori malom és a Duna közötti területre a Dürer Kert költözött át a Városliget végéből. Itt, a lakott területektől távolabb még könnyebben szervezhetők hangosabb zenei programok is, a fák árnyékában pedig bármikor jó leülni, egyet enni-inni, beszélgetni. Ez az egyik utolsó olyan partszakasz, ahol még nincs kibetonozva a folyó partja, így néhány lépcsőt, támfalat és kifolyót leszámítva egészen természetközeli állapotokat találhatunk. Tervbe vettték egy gyalogoshíd létesítését is, ami ezt a partot a Kopaszi-gát déli végével kötné össze, egyszerre lehelve új életet a Hengermalom és a Dürer Kert nevével fémjelzett oldalba és a túloldalon a Kopaszi-gát legdélebbi épületeibe. Remélhetőleg a Millenáris példaértékű megújítása után a Hengermalom épületei is új funkcióban ébredhetnek fel Csipkerózsika-álmukból.
Természetes vízpart
További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!
