Névmegőrző szavak

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2011. november.

A Digitális Fotó Magazinban 2008 januárjában egy oda, a lapba illő szóval, az informatika világában használt vincseszter szóval foglalkoztam, a szó életének bő másfél évszázadát tekintve át. Elmondtam, hogy a ma főleg ’merevlemez’ jelentésben élő szó hajdanában egy bizonyos ismétlőpuskát jelentett, s nevét attól az Oliver Fisher Winchester amerikai fegyvergyárostól kapta, aki 1866-ban szabadalmaztatta az említett fegyvert. A szó mára már jelentésében és írásában is alaposan megváltozott, de egy dologban nem: mindmáig a puska szabadalmaztatójának nevét őrzi magában a ma embere számára. Azért jutott eszembe ez az írásom, mert a sajtó meg éppen most harsogja világgá a hírt, hogy a gázolajnak, azaz a dízelmotorok üzemanyagául szolgáló olajnak az ára brutálisan megnő, az érintett autósok nem kis bánatára. Noha számukra ez nem vigasz, nem hagyhatom említés nélkül, hogy itt is egy névmegőrző szóval állunk szemben, mivelhogy a nagy nyomású, belső égésű motor feltalálója Rudolf Diesel német mérnök, aki motorját 1892-ben szabadalmaztatta. A nevét egy-két évtized óta már kiejtés szerint írjuk (dízelautó, dízelmozdony, dízelolaj stb.), s többnyire összetételben használjuk, de önmagában is él. A nyomtatott sajtóban meg a hírportálokon is gyakoriak az efféle mondatok, címek: „Drágul a dízel, a cigi, a pia”, „Biztosan emelkedni fog a dízel ára?” Stb.) A hír hatására – s tudván, hogy minden rosszban van valami jó – úgy döntöttem, hogy a Nyelvünk tája rovatban összeállítok olvasóimnak egy olyan kis szógyűjteményt, amelyiknek minden egyes darabja egy nevet rejt magában; annak a személynek a nevét, akinek valami köze van ahhoz a szóhoz, amely a nevet megőrizte számunkra. De hogy kissé nyugodtabb vizekre evezzünk, nem olyan szavakat gyűjtöttem csokorba, amelyek fegyverropogást vagy nagy áremelést juttathatnak eszünkbe – bár ez utóbbiban semmiképpen sem a dízelmotor feltalálója a ludas! –, hanem a következőkben szép virágokkal, finom ételekkel és jeles alkotások felidézésével igyekszem kedveskedni olvasóinknak! Remélem, sikerül!

Kezdjük a virágokkal! Betűrendben haladva a cinniával, amely egész nyáron virító, sárga, vörös vagy lila virágú, Mexikóból származó kerti növény. A név a göttingeni egyetem botanikatanárának, Johann Gottfried Zinn-nek (1727–1759) az emlékét őrzi. A virágnak egyébként van magyar neve is: rézvirág, amelyet virágunk a rézhez hasonló színével érdemelt ki.

A rézvirág Johann Gottfried Zinnről kapta a nevét

Következzék a dália, ez a gumós gyökerű, különböző színekben pompázó, tányér alakú virágaiért kedvelt, évelő kerti dísznövény. Nevében Linné tanítványának, Andreas Dahl botanikusnak neve rejlik. Petőfi egyik 1844-ben írt versében még dahlia alakban fordul elő, de egy ével később Jósika Miklós már a dáliákról ír. Ugyancsak ide illik a fuksziának, ennek a harang alakú, piros vagy lila, lecsüngő virágú dísznövénynek a neve. E név annak a német botanikusnak, a latinosított nevű Leonhardus Fuchsiusnak (1501–1566) a nevét őrzi, aki növényünkről az első tudományos leírást adta. Végül hadd említsem még meg a kaméliának, ennek az ázsiai eredetű, telt piros virágú teaféle díszcserjének a nevét. Felfedezője George Joseph Kamel (1661–1706) morva származású szerzetes. Ő talált rá erre a pompás cserjeszerű fára 1639-ben a Fülöp-szigetcsoporthoz tartozó Luzon szigetén. Az ő nevét őrizte meg számunkra a kamélia. S mivel a virágoktól itt búcsút veszünk, hadd jegyezzem meg, hogy több adatomat is Rácz János Növénynevek enciklopédiája című, 2010-ben megjelent kitűnő munkájából merítettem.

A dália nevében Andreas Dahl botanikus neve rejlik

További hangulatjavításul most következzék néhány ízes, jóféle „névmegőrző” ételnek a neve! Itt van mindjárt a besamelmártás. Ez – legalábbis a Gasztronómiai lexikon szerint – egy tejjel feleresztett, sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezett vajas mártás, amely a kiváló szakács és nagy ínyenc hírében álló Bechamel márkinak (1671–1703), XIV. Lajos főudvarmesterének nevét őrizte meg számunkra. Nem maradhat ki felsorolásomból a dobostorta sem, mert hazai vonatkozása van. Nem azért dobos a torta, mert felvágatlanul dobformája van, hanem mert a jeles szakácsdinasztiából származó cukrászmester, Dobos C. József mutatta be nálunk az 1885-i országos kiállításon.

Dobos C. József nevét őrzi a dobostorta

A már lassan feledésbe menő kugler egy finom csokoládés bonbon, desszert neve. A névadó család legismertebb tagja a cukrászmesterséget külföldön tanuló Kugler Henrik, akinek Gizella téri (Ma: Vörösmarty tér) cukrászdáját I. Ferenc József felesége, Erzsébet királyné is többször felkereste. Első, még kisgyerek korában írt versében József Attila így áradozott erről a finomságról: „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni. / Jó ruhában járni-kelni / S öt forintért kuglert venni.” Az egyéb kedvelt ételek közül nem maradhat ki a székelygulyás sem, amely pörköltlében, köménymaggal párolt sertés apróhús savanyú káposztával és tejföllel felengedve, s amelynek „kitalálója” Székely József (1825–1895) költő és újságíró, Pest vármegye fő levéltárosa.

Na és a jeles alkotók, akiknek nevét alkotásuk híven őrzi? Itt is csak néhányat említhetek. A zúzott kőből hengerléssel tömörített útburkolat, a makadámút Mac Adam skót mérnök nevét viseli, igaz, nem egészen az angol kiejtésnek megfelelően, hanem nyelvünkhöz igazítva. A padlásteret lakóhelyiségek számára alkalmassá tevő, megtört síkú tető kialakításának gondolata François Mansard (1598–1666) francia építésznek és unokaöccsének, egyben tanítványának, Jules Mansardnak (1646–1708) köszönhető – mindkettő korszakalkotó jelentőségű személyiség volt –, s így a manzárdszoba, manzárdtető szavak egyéb alkotásaik mellett méltán őrzik emléküket. Mindenképpen ide kívánkozik még egy m betűs szó, vagy inkább találmány, a morze, vagyis a morzeábécé, amely a távírászatban rövidebb és hosszabb villamos impulzusok, illetve ezeknek megfelelő hangok, ill. pontok és vízszintes vonások kombinációiból álló, betűt pótló jelekből áll. Feltalálója Samuel Finley Breese Morse (1791–1872). S hogy felsorolásomat egy olyan névvel zárjam, amelyet szinte mindenki ismer, Wilhelm Conrad Röntgen (1845–1921) német fizikust választom, az X-sugarak felfedezőjét, akinek tevékenysége korszakos az orvosi diagnosztikában. Nélküle sokkal szegényebb lenne a világ.

A röntgen feltalálója, Wilhelm Conrad Röntgen

Nem véletlen, hogy számos névmegőrző szavunk van. Az, hogy egy személy tulajdonneve köznévvé váljon, nyelvünknek az alkotók iránti megbecsülését és köszönetét fejezi ki. Hál’ istennek, erre méltó alkotók is voltak, vannak szerte a világban. És talán lesznek a jövőben is.

Grétsy László