Étterem kóstoló • 1 nap
Tudom, csak egy trashfilmet ígértem erre a hónapra, de épp a hétfői ötletelés közben jutott eszembe, hogy végül is ez a mozi is lazán belefér a trash kategóriába, ráadásul éppen abban a pozitív értelemben, ahogyan én szeretem itt a blogon a "trash" jelzőt használni. (Valamikor majd elmagyarázom a szempontjaimat, amelyek alapján a trashfilmeket azonosítom, de ez a poszt kicsit hosszabb lett, mint terveztem és nem akarom rétestésztaként a végtelenségig elnyújtani, pedig hidd el, tudnám. :D )
Emellett, mivel ez a filmünk 1990-ben érkezett meg közénk, vagyis a határvidéken helyezkedik el, ezért kicsit megnézzük, mit hozott magával a 80-as évek horrorjából és mit adott a 90-es évek horrorjainak. (Amúgy is érdekel mostanában ez a téma, már a horror műfajának változása az évtizedek során.) Szóval, eléggé vegyesvágott lesz ez a poszt, remélem, nem bánod.
Mielőtt hozzákezdünk, tudod, a szokásos közérdekűek:
Csa úgy, mint máskor, SPOLIER, SPOLIER, SPOLIER.
Aztán pedig, ezt a bejegyzést sem ajánlom csak 18 éven felüleknek.
Innen indulunk. Drága urak és hölgyek, ez itt a Gyerekjáték sorozat második, számomra legkedveltebb része, John Lafia rendezésében; A Gyerekjáték 2.
Ez maradt Chuckyból az előző rész után. Nem túl bizalomgerjesztő.
És hogy miért is szeretem ezt jobban, mint az első részt? Valószínűleg azért, mert ezt láttam hamarabb. A sztori a szokásos: a VHS korszakban találkoztunk, szokásos uncsitesós filmes estéken és mivel nagybátyám átmásoltatta maguknak ezt a kazit, ezért lehetőségem volt annyiszor megnézni, ahányszor csak akartam. És tudod, nálam fontos kapcsolódás a sokszor megnézés. :)
A tetszésben pedig az is benne lehet, hogy egyszerre van jelen a filmben a 80-as és 90-es évek hangulata és nekem ez a néhány köztes év a mozis látványban (és gondolok itt 1986-1993 közötti periódusra) nagyon beleégett a tudatomba. Nem csak a kert-, de a külvárosi jelenetek is szuperül sikerültek, jó a casting, Chucky is elég jól néz ki. Szóval, nem panaszkodhatunk.
De először nézzük egy jó kis összefoglalót a filmről:
Andy, a már jól ismert kissrác visszatér, de nyugalomat ezúttal sem remélhet. Azt hiszi, gyilkos babája elpusztult, de a Jófiú játékgyárban valaki úgy dönt, hogy újra összerakja Chucky megégett, szétszórt darabjait – óriási hiba! Így Chucky életre kel és miután megölte az igazgató semmirekellő asszisztensét, újra kész arra, hogy saját lelkét fekete mágiával Andy testébe költöztesse, mielőtt ő maga végleg a műanyag baba foglya marad.
Chucky megtudja, hogy Andy időközben nevelőszülőkhöz került, akik persze nem hiszik el, hogy egy játékbaba képes lenne gyilkolni. Ezt a hitetlenséget kihasználva Chucky mindent megtesz, hogy elérje a célját és bárki is áll az útjába, legyen az egy nevelőszülő, az árvaház igazgatónője vagy épp egy tanár, kínok között pusztul el.
A végső leszámolásra a Jófiú babák játékgyárában kerül sor, ahol Andy és újdonsült segítője, a szintén árva Kyle összecsapnak Chucky-val egy utolsó, életre-halálra menő küzdelemben. Chucky teste ismét elpusztul, de egy dologban a néző biztos lehet; nem utoljára látta kedvenc gyilkos babáját a vásznon.
Tehát a Gyerekjáték 2 (Child's Play 2) a kultikus horror-sorozat egyik ikonikus része, amely Chucky, a gyilkos baba és Andy, az előző részben kezdődött történetének folytatását meséli el. Ez a 1990-ben megjelent film különleges helyet foglal el a horrorfilmek világában, és méltán vált a műfaj rajongóinak egyik kedvencévé. Az alábbiakban részletesen megnézzük a film keletkezését, hatását a horror műfajára, valamint megvizsgáljuk azokat az elemeket is, amelyek hozzájárultak Chucky karakterének kultikus státuszához.
A Gyerekjáték 2 tehát a közvetlen folytatása az 1988-as első résznek, amelyben Chucky története kezdetét vette.
(Ha nem haragszol, ennek az első filmnek a részletes ismertetőjét most kihagyom; a lényeg, hogy az útszéli folytogató, Charles Lee Ray, halála előtt fekete mágiával átköltözteti lelkét egy Jófiú babába, amit Andy anyukája vesz meg a fiúnak karácsonyra. Chucky pedig szeretné a lelkét Andy testébe költöztetni, ezáltal nyerve új életet magának.)
Ebben a filmben is Andy Barclay történetét követhetjük nyomon, és a második rész ott folytatódik, ahol az első véget ért, tovább mélyítve a történetet és Andy pszichológiai traumáit. A film egy új helyszínt is bevezet, hiszen Andy most nevelőszülőknél találja magát, akik szkeptikusak a baba iránti félelmeivel kapcsolatban. Chucky pedig ismét életre kel, hogy megszerezze magának a kiválaszott emberi testet. De ezt már egy párszor megbeszéltük.
Chucky karaktere a Gyerekjáték 2-ben még intenzívebben bontakozik ki, mint az első részben. Míg az Gyerekjátékban a baba erőszakos megnyilvánulásai voltak a sokk eszközei, tehát erre fektettek a készítők nagyobb hangsúlyt, addig a második részben Chucky személyisége lesz a főszereplő, ahogy egyre komplexebbé, kifejletebbé válik. A film igyekszik Chucky karakterét minél emberibbé tenni, persze a lehető leggroteszkebb módon, azáltal, hogy egyre jobban felfedi a humoros, ugyanakkor a manipulatív és a brutális oldalát is. Ez a fajta kettősség, a humor és a vérszomj keveredése teszi a babát különösen félelmetessé és egyedivé a horror történetében. Szerintem Chucky kultikus szörnystátusza ezzel a filmmel indult be igazán. Már nem kellett rejtegetni a karaktert, hiszen mindenki tudja, kiről van szó; itt, ebben a filmben (persze okosan) csak a tétet és az erőszakot kellett fokozni és a forgatókönyvíró, Don Mancini nem is csinált mást, mint amit a klasszikus recept megkíván; folyton akadályt állít Andy és Chucky közé, hogy lássuk, hogyan bánik el minden útjába kerülő emberrel ez a babatestbe kényszerült gonosztevő. Mi pedig faljuk, hiszen ezért jöttünk, ezt vágyjuk látni.
A Gyerekjáték 2 különleges hangulatát viszont nem csak a baba erőszakossága, hanem a horror és a humor egyedi keveredése is adja. Chucky karaktere egyszerre félelmetes és vicces, ez segít a film groteszk tonalitását kialakítani. És hát ez a kettősség teszi lehetővé azt is, hogy a nézők egy különleges élményt éljenek át: egyszerre félnek és nevetnek; bizonyos részeknél megdöbbennek, míg másoknál felkacagnak. Ez a fajta sötét humor jellegzetessége ennek a mozinak, és épp ez vetíti előre azon későbbi horrorfilmek és horrorkomédiák irányvonalait, ahol a készítők humorral próbálják oldani a feszültséget, miközben a horror intenzitását is igyekeznek megőrizni. Egyfajta libikóka ez, ha sok a rémület, nevess egy kicsit. Ha pedig már feloldódtál, akkor újra a frászt hozzuk rád! Hihetelen, milyen jól működik.
Chucky Andy nyomát kutatja; a baba egyszerre vicces és félelmetes.
Gondolom senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy a film a megjelenésekor vegyes fogadtatásban részesült. Persze, értem én, hogy nem a legtutibb horrorok egyike, ezért míg a rajongók többsége élvezte Chucky visszatérését, addig a kritikusok közül sokan elutasították a filmet, mondván, hogy nem hozott újításokat az első részhez képest.
(Mindig elgondolkodom, nem unják még felhozni ezeket a frázisokat állandó kifogásként, főleg egy slasher alapokon nyugvó misztikus horrorral kapcsolatban? Ráadásul ez egy folytatás, szóval hasonló dolgokat akarunk látni, mint amit az elsőben láttunk. Emellett meg lehet nézni, mit is tesz egy ilyen műfajú filmmel az, mikor rá akarják erőltetni, hogy újítson és újat adjon. Csak meg kell nézni a 2019-es remake-et. Baromira jót tett a sztorinak az "újdonság", igaz? )
Szerencsére mindezen fanyaló kritikák ellenére a Gyerekjáték 2 mára kultikus státuszt ért el, és a sorozat egyik kedvelt darabja lett. Az utókor sokkal nagyobb elismeréssel tekint rá, és Chucky karaktere azóta is a horror ikonikus figurái közé tartozik.
Szóval, a Gyerekjáték 2 egy izgalmas, intenzív horrorfilm, amely sikeresen ötvözi a technikai bravúrokat (mindjárt kifejtem) a történetmesélés és a karakterfejlődés elemeivel. Chucky ebben a filmben bontakozik ki igazán, (és hát az már ebben a filmben is kiderül, hogy egy horrorikont kaptunk Chucky személyében, hiszen Charles Lee Ray lelke a babában ragadt mindörökre) miközben a film a traumák és a társadalmi elidegenedés kérdéseire is reflektál. (Erről is beszélünk mindjárt.) Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Gyerekjáték 2 a horrorfilm-történelem egyik meghatározó darabja legyen, amely továbbra is hatást gyakorol a műfajra és annak fejlődésére.
Nos, ezek az első skiccek, de remélem, azt azért tudod, hogy nálam ennyinél nem állunk meg. Ha kevés infó van a felszínen, akkor nem kapargatunk tovább, hanem elő a csákánnyal, aztán ássunk a mélyére. Most is ez történik. Csemegéket ígérek, szóval, ajánlott tovább olvasni. :) Folytassuk a forgatással és a rendezéssel.
A gyönyörű forgatási helyszínek a 80-as évek hangulatát őrzik.
A Gyerekjáték 2 című filmet az a John Lafia rendezte, aki az eredeti Gyerekjáték film egyik társírója volt. Lafia jól ismerte Chucky karakterét, és ezt az ismeretet fel is használta a folytatásban. Rendezői megközelítésében nagy hangsúlyt fektetett a feszültség fenntartására és arra, hogy Chucky még félelmetesebb, még kiszámíthatatlanabb legyen a vásznon. Lafia emellett kreatívan játszott a kamerabeállításokkal és a perspektívával, hogy a nézők még közelebb érezzék magukat az eseményekhez.
Emellett a Gyerekjáték 2-ben nagy hangsúlyt kapnak az üldözési-, és az akciójelenetek, amelyek dinamikus tempót diktálnak a filmnek. A finálé pedig, amelyben Chucky és Andy összecsap a játékgyárban, különösen emlékezetes. A díszlet és a vizuális effektek intenzív élményt nyújtanak, és a gyár hangulata is tökéletesen hozzájárul a film egyedi atmoszférájához.
Ezt a játékgyárat egyébként a forgatás kedvéért teljesen nulláról építettek fel. Az elhagyatott, de élénk színvilágú gyár díszletei rengeteg aprósággal voltak tele: mozgó szalagok, forgó alkatrészek és játékbabák hatalmas halmokba rakva. A stáb számos balesetveszélyes szituációval is szembesült, különösen a mozgó gépsorok és a szűk helyek miatt, de ezek még inkább fokozták a klausztrofób érzést, szóval elérték, amit akartak.
Egyébként a srác, Alex Vincent, aki Andy Barclay-t alakította, mint minden horrorban szereplő gyerekszínész, komoly mentális felkészítést kapott a forgatáson. A rémisztő jelenetek megterhelőek voltak számára, hiszen szinte folyamatosan rettegnie kellett vagy menekülni Chucky elől. A stáb persze gondosan ügyelt rá, hogy Alex ne érezze magát túlságosan megfélemlítve vagy traumatizálva a szerep miatt, így a jelenetek között sok pihenőt hagytak neki, ezáltal lehetőséget biztosítva arra, hogy a gyerek megértse, mindez nem más, csak játék.
Andy igyekszik új életet kezdeni. A nevelőszülők szimpatikusak neki.
A Gyerekjáték 2 egyik különlegessége a technikai megvalósításban rejlik. Az alkotók a bábtechnológiát magas szintre emelték, és rendkívül precíz munkával hozták létre Chucky részletes mozgását és mimikáját. A bábok használata, a speciális effektek és az animatronika lehetővé tette, hogy Chucky valóban előnek és félelmetesnek tűnjön. A horror ezen aspektusa hozzájárult a film realisztikusságához és emellett elég hátborzongatónak is hatott ahhoz, hogy elmossa a határt a valóság és a horror között.
A Gyerekjáték 2-ben a speciális effektcsapat élén Kevin Yagher állt, aki az eredeti Chucky-babát is megalkotta. Ehhez a filmhez több változatot készítettek Chuckyból, különböző célokra: voltak animatronikus bábok, amelyeket egy egész csapat mozgatott, valamint statikus modellek a közelikhez. Egy-egy jelenethez akár kilenc különböző operátor is kellett, hogy Chucky arckifejezései és mozgása élethű legyen. Az mimikát és a végtagok mozgásait külön-külön irányították, ami rendkívül időigényes és összetett munka volt – egy egyszerű jelenet felvétele így akár órákat is igénybe vehetett.
A bábokat, mint már említettem, egy egész csapat vezérelte, akik minden egyes mozdulatot alaposan megterveztek és koordináltak. Bár egyes jelenetekre digitálisan is rásegítettek, a felvételek túlnyomó többségét hagyományos bábtechnikával oldották meg. Ez a valós érzetű megjelenés tette aztán sokkal nyugtalanítóbbá ezt a karaktert, hiszen mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy nem csupán egy halom számítógépes effektus látható a vásznon, hanem egy valódi, fizikai entitás. Egyébként újranézve a filmet, külön figyeltem a baba mozgását és ahhoz képest, hogy ez a film 34 éves lett idén, szerintem rohadt jól sikerült megoldani ezt az illúziót.
Mert hogy ilyen is volt! Bár a legtöbb jelenetben Chucky-t egy báb személyesítette meg, néhány jelenethez gyerekszínészt használtak, aki beöltözött Chucky jelmezébe, így Chucky valóban életnagyságúvá vált a kamerák előtt, ha arra volt szükség. A gyerekszínészt természetesen ügyesen felöltöztették, hogy szakasztott úgy nézzen ki, mint Chucky, ami különösen az üldözési jelenetekben keltett még ijesztőbb hatást. A nézők számára szinte észrevehetetlen, mikor cserélnek a báb és a gyerekszínész között, de ez nagy mértékben hozzájárult Chucky természetesebb, fenyegetőbb megjelenéséhez. Nem véletlenül futkos a hideg a hátadon, ha ezt a filmet nézed. Bravó!
Igaz, hogy a magyar szinkronban, Szatmári György felejthetetlen Chuckyként, mégis Brad Dourif, Chucky eredeti hangja, nemcsak a karaktert formálta meg, hanem szinte eggyé is vált vele. (Egyébként Dourif alakítja az első részben Charles Lee Ray-t, azt az útszéli fojtogatót, aki végül a Jófiú babába költözteti a lelkét) Az animátorok és bábosok folyamatosan figyelték Dourif hangfelvételeit, hogy a baba mimikáját és mozgását a színész hanghordozásához igazítsák. Dourif érzelemgazdag, groteszk hangját úgy használták fel, hogy az egyszerre keltsen félelmet és szórakoztasson. Érdekesség, hogy Dourif azóta is Chucky hangja maradt a franchise-ban, amivel mára horrorikonikus státuszt ért el. Ha teheted, akkor nézd meg eredeti szinkronnal is ezt a filmet, élvezni fogod, garantálom. (A 2019-es remake-ben egyébként Mark Hamill a baba hangja.)
Chucky nem szórakozik, bárki aki közé és Andy közé áll, meglakol.
A film zenéjét Graeme Revell szerezte (a második kedvenc zeneszerzőm Elfman után és ebben a filmben is zseniális), akinek sikerült ehorrorfilmhez méltó zenét komponálnia. Revell dallamai már az első pillanattól fogva bebújnak a bőröd alá, mind tele van feszültséggel és sejtelmességgel. Az üldözéses jelenetek pedig jó kis ritmusokat kapnak a képek alá. És mint általában a horrorfilmekben, a hanghatások itt is különösen fontos szerepet játszanak a félelemkeltésben: Chucky lépteinek zaja, a sikolyok és a hirtelen csattanások mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy soha ne érezzük magunkat teljesen biztonságban.
A zene és hanghatások révén a film eléri, hogy szinte halljuk Chucky jelenlétét, még akkor is, amikor nem látjuk. Ez a rejtett fenyegetettség folyamatos feszültséget kelt, és a zene ritmusa szinte vezeti a nézők félelemérzetét, fokozatosan emelve azt a csúcspontokra.
A Gyerekjáték 2 Andy karakterén keresztül gyermekkori traumákra és a felnőttek világának kétkedésére is reflektál. Andy félelmei és tapasztalatai valódiak, de a felnőttek ezt nem veszik komolyan, sőt, gyakran megpróbálják elnyomni vagy bagatellizálni azokat. A film azzal, hogy Andy küzdelmeit és rettegését állítja középpontba, egyfajta társadalmi kommentárt is közvetít a gyermekkori traumák és az elhanyagolás kérdésében.
Azt, hogy ezeket a kérdéseket érdemes minél inkább előtérbe helyezni, a 90-es évek elején ismerték fel igazán. Ezek a témák egyre nagyobb figyelmet kaptak a közbeszédben és a pszichológiai kutatásokban. Rájöttek, hogy a gyermekkori élmények, különösen a negatív tapasztalatok, mint a testi és érzelmi elhanyagolás, családi erőszak, mély, hosszú távú hatással lehetnek a mentális egészségre és a személyiség fejlődésére. A médiában és a szociális szolgáltatások területén egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a gyermekkori traumák felismerésére és kezelésére, és ekkoriban kezdtek több figyelmet fordítani a gyermekvédelemre is, bár még messze nem olyan tudatossággal, mint ahogy azt manapság megszokhattuk. Szóval, egyáltalán nem véletlen, hogy egy filmben is felbukkananak ezek a kérdések. A horror a 90-es évekre amúgy is bebizonyította, hogy remek környezetet tud teremteni a társadalmi félelmekkel való szembenézésre vagy egy adott korszak aggodalmainak csillapítására.
Tehát a film egyik érdekes eleme a gyermekkori trauma bemutatása. Andy karaktere, aki már az első részben is Chucky áldozata volt, komoly érzelmi sebeket hordoz. A Gyerekjáték 2 ezen történetszála arra koncetnrál, hogy ezek a sebek hogyan alakulnak ki és milyen következményekkel járhatnak egy gyermek számára, különösen, ha a felnőttek nem veszik őt komolyan sem őt, sem a panaszait. Andy nevelőszülei szkeptikusak a fiú történetével kapcsolatban, és a környezete is folyamatosan bagatellizálja a félelmeit. Ez a megközelítés egyfajta pszichológiai mélységet is ad a filmnek, és lehetőséget kínál nekünk, nézőknek arra, hogy együttérezzünk Andyvel.
A trauma és az elhanyagolás ábrázolása fontos társadalmi üzenetet közvetít: a gyermekek félelmei és problémái valósak lehetnek, és ezekkel törődni kell. A filmben Andy olyan karakterré válik, aki saját erőforrásaira támaszkodik, és kénytelen maga szembenézni Chucky-val, ami a felnőtté válás és a félelem leküzdésének allegóriájaként is értelmezhető.
A Gyerekjáték 2 másik különlegessége a sötét humorában rejlik. Chucky karaktere, a film szándékosan abszurd és ironikus stílusa sok esetben komikus megjegyzésekkel oldja a horror által keltett feszültséget. Ez a humor azonban, szerencsére nem csökkenti a horror erejét; éppen ellenkezőleg, groteszk módon még félelmetesebbé teszi Chucky-t, hiszen a közönség ráeszmél, hogy ez a játék baba, amellett, hogy néha vicces is tud lenni, bizony képes erőszakra és brutalitásra is.
A humoros megközelítés egyaránt lehetőséget nyújt a feszültség oldására és a karakterek hátterének gazdagítására. Chucky magabiztossága és önbizalma szinte egy túlvilági erőt kölcsönöz neki, miközben abszurd kijelentései ironikusan reflektálnak arra, hogy a gyermekek számára készült tárgyak is lehetnek félelmetesek és veszélyesek.
A forgatáson egyébként több alkalommal is improvizáltak a színészek, köztük Brad Dourif is, aki különösen élvezte Chucky szarkasztikus megjegyzéseit. Egyes ikonikus sorokat, például amikor Chucky cinikus módon közli Andy-vel, hogy visszajött és nem hagyja el soha többé, véletlenszerű rögtönzéssel alakult ki a forgatáson.
Chucky felhasználja Kyle-t, hogy könnyebben Andy nyomába érhessen.
Tehát, mint azt te is látod, a Gyerekjáték 2 forgatása egy összetett és kreatív kihívás, ami tele volt bábos trükkökkel, merész ötletekkel és emlékezetes alakításokkal. Chucky karakterének életre keltése a horrorfilmek egyik legnagyobb technikai és színészi bravúrja volt, amely a film sikeréhez és Chucky kultikus státuszához nagymértékben hozzájárult. Nem is hitted volna, igaz?
Na, akkor gyere, mert van még pár különleges infóm a számodra.
Például, azt észrevetted, hogy a filmben sokszor alkalmaznak alacsonyabb perspektívát, főként a felnőttek esetében? Nos, ez egyáltalán nem véletlen. Ennek több jelentősége is van, különösen egy olyan film esetében, ahol szinte a legfontosabb szerepet a gyerekszemszög és Chucky perspektívája játsza.
Az alacsonyabb perspektíva a filmezésben azt jelenti, hogy a kamerát a szereplőnél vagy tárgynál alacsonyabb pozícióba helyezik, így az egy felfelé néző szögben veszi fel az adott jelenetet. Tehát a karakterek vagy tárgyak méretével, erejével, illetve a nézőre gyakorolt hatásával játszik, hogy az érzelmeket és a feszültséget fokozza a jelenetben.
Mivel a történet középpontjában Andy áll, aki egy kisgyermek, az alacsony perspektíva az ő szemszögét tükrözi. Ezáltal a néző is azonosulhat Andy ártatlanságával és kiszolgáltatottságával. Az, hogy a felnőtteket alacsonyabb perspektívából látjuk, olyan érzetet kelt, mintha ők lennének az irányítók, ők azok, akik fölöttünk állnak – legyen szó szülőkről, tanárokról vagy nevelőkről –, miközben Andy elérhetetlenül alárendelt helyzetben van velük szemben.
A filmben gyakran váltanak Chucky szemszögére is, és de ő, az alacsony perspektívája által sokkal fenyegetőbbnek, ijesztőbbnek tűnik. Attól, hogy szó szerint Chucky szemével láthatjuk a világot, még izgibb lesz a jelenet, és így a támadásai is még félelmetesebbé válnak. Az alacsony perspektíva tehát nemcsak Chucky kicsiny, de veszélyes méretét emeli ki, hanem egyfajta alattomos nézőpontot is ad a jelenetekhez, ami a horrorélményt fokozza.
Érdemes megnézni, hogyan különítik el a két alacsony szemszöget; hogyan jelzik, ha Chucky szemével látunk és hogyan, mikor Andy szemén át.
Amúgy a horrorfilmek gyakran használnak alacsony látószöget, hogy a feszültséget és a kiszolgáltatottság érzetét fokozzák. A Gyerekjáték 2-ben az alacsony perspektíva fenyegetőbbé teszi a felnőtteket és a helyszíneket, hiszen a nézők úgy érzik, hogy a „kis” Chucky vagy Andy szempontjából nagyobb, veszélyesebb világba kerültek. Ez a vizuális megoldás hozzájárul ahhoz, hogy az olyan hétköznapi helyek, mint például a ház vagy a játékgyár, sokkal rémisztőbbé és nyomasztóbbá váljanak.
Az alacsony perspektíva tehát rendkívül tudatos választás, és ezek a különböző látószögek együttesen járulnak hozzá a film atmoszférájához, és segítenek egy sajátos, szorongást keltő világot teremteni, ahol a nézők szó szerint kicsinek érezhetik magukat.
Minden és mindenki fenyegető Andy perspektívájából.
Bármennyire is tartják egyesek gagyinak ezt a filmet, a Gyerekjáték 2 a kezdeti vegyes fogadtatás ellenére gyorsan kultikus státuszra tett szert, részben Chucky karakterének köszönhetően. Chucky a horror történetének egyik legismertebb antagonistája lett, aki azóta is meghatározó figura a popkultúrában. Az első filmet számos folytatás követte és a sztori nem maradt meg csak a vásznon; DVD-n megjelenő folytatások, egy három évados tévésorozat, egy öt számból álló képregény sorozat, két rövidfilm és (tudomásom szerint) két dokumetumfilm is készült, a legutóbbi néhány hete jött ki, Doc of Chucky címen. Chucky sikerének egyik oka az ikonikus megjelenés és a karakter groteszk humora, amelyek révén egyszerre nevetteti és rémiszti meg a közönséget.
Chucky figurája azóta is állandóan visszatérő elem a horror világában, és egy olyan archetípust képvisel, amely a gonosz, ártalmatlan külsejű tárgyakat, így a gyermekjátékokat is, a horror történetében rendkívül hatásos metaforává teszi. A karakter népszerűsége többek között azért is tartós, mert a filmek mindig újabb és újabb rétegekkel gazdagítják, a karakter fejlődését pedig különféle folytatások és új médiumok segítségével ábrázolják.
A Gyerekjáték 2 a horrorfilm történetének egyik olyan fejezete, amely új irányokat mutatott a műfaj számára. Azáltal, hogy a horror és a humor elemeit egyesítette, inspirációt nyújtott olyan későbbi horrorfilmek számára is, amelyek humorral próbálták oldani a nézőben a feszültséget. Ilyen például a Sikoly vagy a Freddy vs. Jason. A film emellett új perspektívát nyitott a bábok és játékok horror kontextusban való használatára, amely később más horrorfilmekben is visszaköszönt, például a Halott hallgatás vagy a Fűrész című filmekben.
A Gyerekjáték 2 a horror műfaj aranykorában jelent meg, és Chucky karakterének hatása azóta is érezhető a modern horror alkotásokban. Azáltal, hogy egy egyszerű gyermekjátékot tett félelmetessé, a film megszólította az emberek legmélyebb rettegését az ismeretlen és ártalmatlan dolgokkal kapcsolatban. Ez a megközelítés új irányt mutatott a horror számára, és ma is az egyik legnépszerűbb témának számít.
Összességében a Gyerekjáték 2 egy olyan horrorfilm, amely nemcsak vizuális hatásaival és karaktereivel, hanem pszichológiai mélységével és ironikus megközelítésével is lenyűgözi a nézőket. Chucky, a gyilkos baba örökre bevéste magát a horror ikonok sorába, és a film máig hatással van a műfaj fejlődésére.
Miközben készültem erre a cikkre, felbukkant egy gondolat; a film két korszak határmezsgyéjén született, ráadásul egy olyan mozi folytatása, amelyik már kifejezetten a 80-as évek kiforrott horrorfilmjei sorába tartozik. Eltűnődtem rajta; vajon milyen hatásokat hozott magával az előző évtizedből a Gyerekjáték 2 és melyek azok az elemei, amelyek már az új korszak horrorját vetítik előre.
Gyakorlati effektek hangsúlya
A 80-as évek horrorjában elterjedt praktikus speciális effektek dominanciája itt is megmaradt. A filmben a báb- és animatronikai megoldásokkal keltették életre Chuckyt, tehát a kezdeti CGI-alapú megoldások helyett inkább kézzel fogható, mechanikus technikákra támaszkodtak. Ez az eszköztár hozzájárul ahhoz, hogy a film az előző évtized vizuális és technikai világát idézhesse fel.
Gonosz tárgyak horrorja
A 80-as évek horrorjaira jellemző trend, amely hétköznapi tárgyakat (például babákat, autókat vagy játékokat) változtat félelmetes szereplőkké, erőteljesen jelen van a Gyerekjáték 2-ben. Az ilyen típusú horrorfilm, amelyben egy ártalmatlan tárgy válik veszélyessé, a 80-as évek egyik kedvelt alműfaja volt, gondoljunk csak Stephen King Christine-jére vagy Maximális túlhajtására.
Gore és erőszakos jelenetek
A 80-as évek végére a horrorban elfogadottabbá vált az erőszakos és sokkoló jelenetek ábrázolása. Bár a Gyerekjáték 2 esetében ez visszafogottabb, a sorozat és Chucky karakterének ismertetőjegye lett az intenzív, mégis groteszk brutalitás, ami jól illeszkedik az évtized horrorjának véres és vizuálisan hatásos megközelítéséhez.
Színes és stilizált látványvilág
A 80-as évek horrorfilmjeire jellemzően élénk, néha már szinte karikatúraszerű színvilág szintén megjelenik. A Gyerekjáték 2-ben a játékgyár jeleneteinek színes, stilizált háttere, vagy épp Chucky baba ruházata a 80-as évek világát idézi, amely a korszak egyik kedvelt vizuális megközelítése volt, hiszen hozzájárult a realitás eltorzításához és egyfajta groteszk hangulat megteremtéséhez.
A színes látványvilág a 80-as évekből maradt itt.
Sötétebb pszichológiai dimenzió
A 90-es évek horrorfilmjei elkezdték mélyebben feltárni a karakterek pszichológiai motivációit és az érzelmi traumákat. A Gyerekjáték 2 ezeket a megrázkódtatásokat központi témává emeli Andy karakterén keresztül, ami más, későbbi horrorfilmekben még nagyobb hangsúly kap. Andy és a felnőttek közti feszültség, a kételkedés és az átélt trauma már a későbbi, érettebb horrorfilmek pszichológiai komplexitását vetíti előre.
Ironikus humor és önreflexió
A 90-es évek horrorjaiban, különösen Wes Craven Sikoly sorozatában megjelent az irónia és az önreflexió. Chucky groteszk, ironikus humora, amely a Gyerekjáték 2-ben is markánsan jelen van, előrevetíti ezt a trendet. Chucky karaktere egyszerre rémisztő és vicces, és az, hogy a közönség vele együtt nevethet a horror elemein, egyfajta előkép a későbbi, 90-es évek horrorjaihoz.
Franchise-építés és közönségközpontúság
A 90-es években a horrorfranchise-ok egyre nagyobb teret nyertek, és a filmkészítők igyekeztek olyan karaktereket létrehozni, akik évről évre visszatérhettek. Chucky, mint központi antagonist és horrorikon, a stúdiók franchise-orientált megközelítését tükrözi, amely a 90-es évek végére vált még hangsúlyosabbá, amikor a karakterek köré komplett brandet építettek.
Szélesebb közönségre való törekvés
A 90-es években a horrorfilmek egyre inkább a mainstream közönséget is megcélozták, és a Gyerekjáték 2 szintén ezen a vonalon indult el. Chucky groteszk, mégis komikus karaktere olyan közönség számára is szórakoztató lehet, akik nem feltétlenül rajonganak a horrorért, így a film nem csupán a hardcore horrorrajongókat célozta meg.
A Gyerekjáték 2 tehát a 80-as évek gyökerein alapul, de már bevezet olyan elemeket, amelyek a 90-es évek horrorjának kulcstulajdonságai lesznek. Egyfajta átmeneti alkotás, amely a hagyományos 80-as évekbeli horror kézjegyeit ötvözi a 90-es évek frissességével és a későbbi évtized pszichológiai és ironikus megközelítésével.
Kis kitérőként a végére, elgondolkodtam azon, hogy a Gyerekjáték 2 története mennyire sajátos fénytörésbe kerül(hetne) a mai „woke” érzékenység és társadalmi normák tükrében. Többször is leírtam ebben a posztban a film alapszituációját – egy felnőtt férfi lelke egy játékbabában, aki egy kisfiú testére pályázik – és az jutott eszembe, hogy a mai kontextusban sokkal többrétegű üzenetet és értelmezési lehetőséget is kaphat, ami bizonyára kellemetlen kérdéseket vetne fel a mai közönségben.
Szokatlan testvágy
Egy felnőtt férfi, aki egy kisfiú testébe szeretne költözni; az eredeti koncepcióban ez egy horrorisztikus elem, amely egy ártatlan gyerek és egy gonosz figura harcára épít. De a mai értelmezési keretben könnyen előfordulhat, hogy ezt a felállást egyesek bizarrnak vagy félreérthetőnek találják. Ráadásul az a tény, hogy Chucky célja egy új, „ártatlan” test megszerzése, bizonyos szempontból problematikus lehet, főleg a mai érzékeny társadalmi normák fényében.
Gyermeki testek iránti érdeklődés – bizarr horror-koncepcióként
Chucky szándékának lényege, hogy megszerezzen egy testet, az sem baj, ha az éppen egy kisfiúé. A „gyermeki testbe zárva élni” motívum ma már mélyebb, bizarrabb hatást kelthet, mint 1990-ben, ami a karaktert még kényelmetlenebbé teszheti a modern nézők szemében.
Az új kontextus – ellenállás a „woke” kultúrával szemben
Chucky karaktere szándékosan a lehető leginkább polgárpukkasztó, hiszen groteszk és szinte ironikus kegyetlensége révén mintha szembe menne a mai „woke” érzékenységgel. Az, hogy egy felnőtt férfi lelke egy gyerek testébe akar költözni, szándékosan provokatív és kényelmetlen; az alkotók éppen ezzel igyekeztek új színt adni a horrorérzetnek.
Nem egy könnyű történet ez a "woke" ideológia követőinek.
A modern közönség talán többféle módon is reagálna erre a történeti elemre. Egyrészt sokak számára a Gyerekjáték 2 trash-hangulata, túlzó és önironikus stílusa miatt elfogadható és szórakoztató maradna, hiszen Chucky egy tipikus gonosz karakter, aki önmagában is a társadalmi normák szándékos megbontására épít.
Másrészt, a társadalom érzékenyebb része számára mindez akár visszatetszést is kelthet, hiszen Chucky vágyai és céljai ma könnyen válhatnak a „nem megfelelő” vagy „határokat feszegető” narratíva példájává. A film szándékosan tabudöntögető jellege viszont éppen ezt a reakciót válthatja ki, hiszen a horror műfaj szerves része, hogy kényelmetlen kérdéseket vet fel.
A Gyerekjáték 2 és Chucky karaktere sok tekintetben időtálló, hiszen újra és újra képes megszólítani a közönséget, és mindenkori társadalmi normákat feszegetni. A mai woke-érzékenység tükrében Chucky kényelmetlenebbnek tűnhet, de éppen ez a provokatív hangnem teszi őt az egyik legemlékezetesebb horror-karakterré – akitől a „woke” kultúra követőinek talán nem véletlenül állna fel a szőr a hátukon.
Mondjuk, egy másik szempontból pedig épp a "woke" ideológiát szolgálja ki és felettébb haladónak tűnhet ez a film, hiszen egy olyan kisfiúról szól, aki maga dönti el, hogy babázik vagy autóval játszik.
Tehát megint kiderült, hogy minden csak nézőpont kérdése. Főképp egy olyan film esetében, amely más társadalmi viszonyok között és más kulturális normák szerint készült, mint amik meghatározzák a jelenünket. Megpróbálhatjuk rákényszeríteni egy régebbi alkotásra a ma elforduló gondolkodásmódok bármelyikét, de szinte biztos, hogy nem fog tudni abban a környezetben jól teljesíteni vagy épp felettébb visszataszítónak hathat. Emiatt is fontos mindig a keret, ami az adott mozit körbevette a készítésekor, már ha az ember objektíven szeretne véleményt mondani, illetve meg akarja érteni az alkotókat, mi is volt a céljuk az adott filmmel. Kár rémeket látni ott, ahol valójában nincsenek.
Ettől függetlenül az ember odabiggyesztheti a saját véleményét és látásmódját egy-egy mozi mellé, hiszen nem vagyunk egyformák, nem egyformán hatnak ránk a filmek sem. És persze, én is osztom a régi mondást; jobb félni, mint megijedni. Csak ne rettegjen folymatosan az ember.
Én mindenesetre szeretem ezeket a filmeket meghagyni abban a korban, amikor készültek; szeretem azon a lencsén keresztül nézni őket, ahogyan az alkotójuk szerette volna, hogy lássam. Talán túlzottan is védelemezem őket? Lehet. Sőt, nagyon is valószínű. Mindenestre hiszem, hogy amikor Don Mancini megírta a Gyerekjáték 2. forgatókönyvét (vagy akár említhetném az első rész íróit is, hiszen az alaptörténet az ő kreálmányuk) szinte 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem mentális betegségekre akart mentséget találni, csupán készíteni egy remek horrort, ami még évtizedek múlva is hatással van a közönségére. És azt, hogy ezt milyen félelmen keresztül éri el, mindet minden horrorfilm, ránk bízza.
Andy és Kyle pácban; hátborzongató a Jófiú játékbaba gyár.
Na, és akkor ki is kanyarodok ebből az eszmefuttatásból, és szeretnélek emlékeztetni téged, ez is csak egy vélemény, az enyém, és ha a tiéd vagy valaki másé ettől eltérő, az is rendben van. ;)
Most viszont lépek. A héten sem lesz MovieGeek poszt, sorry, a jövő héten viszont folytatjuk a folyatatások hónapját itt a blogon és igyekszem újra úgy beosztani az időmet, hogy már visszatérhessenek a MovieGeek posztok is.
Jó filmezéseket a hétvégére. És ha nincs ötleted arra, hogy mit nézz, akkor fusd át a Nagyvászon és Hangszóró blog korábbi cikkeit. Hiszen, a régi filmek még mindig ütnek, ha adsz nekik egy esélyt! Remélem, ezúttal is sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy újra felfedezz egy klasszikust – és várlak vissza a jövő héten, amikor is még több filmes kincs vár rád!
Csumi!
Faszi
