Apuleius • 5 nap
Első pillantásra kedvesen bohém art pop a kanadai-japán előadó második albuma – de a könnyed vasárnap délutáni háttérzene tartogat meglepetéseket. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Elsőre valóban úgy tűnhet, Saya Gray új albumát feltehetjük vasárnapi főzőcskézéshez és merengéshez: olyan lassú napokhoz, amikor bármiből bármi lehet, pont egy ilyen eklektikus, napocskás hangnemekben játszó anyag illik. Csakhogy Saya Gray pontosan tudja, milyen egy jó bait and switch-taktika, és ezt meg sem próbálja elrejteni vagy szépen becsomagolni. Nem, a SAYA első fele, ha nem figyelünk a kissé fenyegető-felkavaró szövegekre, pont az a tudatos munkával keresetlenre producelt art pop regiszter, amit az önreflexióban utazó énekes-dalszerzőktől az utóbbi években megszoktunk és remélünk.
Aztán beúszik a tudatunkba a Puddle (Of Me) refrénje a szerző testében ki-bejáró tűről és cérnáról, feltűnik a Gray védjegyének számító, kibékíthetetlen műfajokat szintetizáló eklektika – ám ekkor már nem tudunk szabadulni, Saya Gray szelíden, de biztos kézzel ránt be minket a szakítás csalódásról és alkudozásáról szóló meditációjába. Az innen-onnan elcsent műfaji referenciákból összeálló kollázzsal a szerző egyre mélyebbre visz a beszűkült tudatban, miközben a hiperfókusz sosem válik öncélúvá.
Saya Gray nem tetszeleg az áldozat szerepében: végig megőrzi a könnyedségét és a humorát, hogy aztán elunja a köldöknézést (Exhaust the Topic) és egy szinte klasszicizáló nu-metal felütéssel megadja magát a jövőnek, amiben talán minden újrarendeződik majd.
Előadó: Saya Gray
Cím: SAYA
Kiadó: Dirty Hit
Megjelenés: 2025. február 21.
Műfaj: art pop
Kulcsdal: Puddle (Of Me)
8/10
Selmeczi Nóra
