Valamikor a Lloyd palota és a Trieszti Általános Biztosító Társaság épületei álltak azon a telken, ahol most a Sofitel szállodája. A második világháborúban a régi épületek annyira súlyosan megsérültek a bombázások miatt, hogy a háborút követően mindkét épületet elbontották. A háború utáni újjáépítési lendületet hamar lelassította a pénzhiány, így sok helyen maradtak üresen a telkek. Csupán a 70-es végén indult be itt az építkezés.


A Lloyd palota a koronázási dombbal. Klösz György felvétele

A 365 szobás, eredetileg 711 ágyas ötcsillagos szállodát Zalaváry Lajos (KÖZTI) tervezte, a megbízók a MALÉV és a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat voltak. Ennek megfelelően kerültek ide a MALÉV irodái. A szállodát 1982 június 19-én nyitották meg.
Zalaváry Lajos (1923 - ) a József Nádor Műegyetem építészmérnöki karára iratkozott be 1942-ben, de a második világháború közbeszólt, és 1944-ben Németországba vitték. 1945-ben, a háború végén már Dániában volt, 1946-ban tért vissza. 1949-ben szerezte meg diplomáját, és a KÖZTI-ben kezdett el dolgozni. Részt vett a miskolci egyetem megtervezésében. Az ötvenes években ő tervezte a feldebrői iskolát (1952), az óbudai Zsigmond téren álló lakóháztömböt (1954), és Csepel Csillagtelep városrészét, amelyekért 1956-ban Ybl-díjat nyert. 1958-ban ő tervezte meg a jászberényi termálfürdő markáns megjelenésű épületét. 1965-ben ő vette át a KÖZTI vezetését. Ezután születtek nagyléptékű épülettervei: a vári Hilton szálloda (1970), az Atrium szálló és az Astoria egyik sarkát képező East-West Business Center. A posztmodern időszakában tervezte a veszprémi ifjúsági házat (1983) és a gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont épületét (1990). Zalaváry a Hilton szállodánál dolgozta ki azt a belső elrendezést, amit aztán a Hyatt-nál is hasznosított: a vendégszobák belső udvar köré csoportosítását.


Az új szálloda 1983-ban

A kivitelezés 1979 decemberétől 1982 márciusáig tartott - a tervezéssel részben párhuzamosan. Ennek az lett a következménye, hogy úgy kellett előre megtervezni az alsó szintek tartószerkezeteit, hogy még nem voltak végleges, elfogadott kiviteli tervek a felsőbb szintekre. A szálloda az osztrák hitelprogram keretében épült fel, így osztrák cég, az Universale-Porr AG volt a generálkivitelező. Az osztrák és a magyar tervezők között sok volt a vita, mégis sikerült jól együttműködniük. A magyar fél a tervezési tapasztalatban múlta felül az osztrák csapatot, ők viszont a precíz munkavégzésben, a kivitelezés megbízhatóságában állítottak a magyarok elé példát.

Az épület három homlokzatát gumisablonban előregyártott, adalékanyaggal színezett, sík felületű, világos színű schok-beton lapokkal burkolták.
Horváth Z. Kálmán írta a Magyar Építőiparban, 1990-ben: "Itt találkoztunk egy újdonsággal, a Schock-betonnal. Ennek a Schock nevű vállalkozónak volt egy kis betonelemgyártó vállalata, Olyan kicsi volt, hogy a megkevert betont vastalicskában szállították a betonozás helyére. Egy pénteken bedolgozatlanul otthagyták a vastalicskát, benne a betonnal. Amikor hétfőn kiöntötték, gyönyörű felületet találtak: a rázás következtében a kavicsszemek leszálltak a felületre, mozaikszerűen kirakott tömör és sima felületet adtak. (Vibrálás helyett meglehetősen zajos rázással lehet ilyet elérni.) A homlokzati vasbeton elemek olyan fényesek lettek, olyan tökéletes felületűek, hogy homokfúvással kellett a esztétkiai szempontból a látható felületeket kezelni."
A homlokzat meghatározó elemei a függőleges vonalú ablaksávok, ezek eloxált alumínium szerkezettel épültek. A földszinten és az első emeleten horizontális, fix ablakok sorakoznak, a felső emeletek szobáinak ablakai részben fixek, részben résnyire nyithatók. A ház kb. 75 x 60 méteres oldalhosszúságú, a határoló térre és utcára néző homlokzatokkal. A belső átrium kb. 26 x 26 méter alapterületű. A belső udvar miatt vízzáró medence alapozás nem jöhetett szóba. Az épület belső tereinél ugyanis hiányozna az épületterhelés, így az alaplemez a talajvíz nyomására felúszna. Ezért az alsó szinteket pillérvázas rendszerben építették meg. A második mélyszinten levő garázs 9 méterrel van a felszín alatt, az alsó kb. 4 méter már a talajvízszint alatt van.

Aranymetszés: a tér felé néző homlokzat az aranymetszés szabályai szerint épült meg
A szerkezettervező, Horváth Z. Kálmán írta 1990-ben a Magyar Építőiparban: Az osztrák építésvezető "minden fázist kalkulációval kísért, erre szemléletes példa a zárak esete, amit Zalaváry Lajosa az építész tervező beszélt el. Mikor már odáig jutott az építkezés, kitett eléje az építésvezető vagy 20-féle zárat, egyik szebb, mint a másik, de az áraik különbözőek. Zalaváry mondta, hogy a legolcsóbb is tökéletesen szép és megfelel. Pár nap múlva meglepetéssel látja, hogy nem ez, hanem egy drágább zár van feltéve, mire az építésvezető azt feleli, hogy ez a drágább zár neki olcsóbb, mert olyan szerkezetű, hogy a belső részét előre fel lehet tenni, tehát a helyiségek zárhatók lesznek a teljes szerelvény hibátlanságának kockáztatása nélkül, s így ezeket a helyiségeket raktárnak használva a drágább zár lesz a gazdaságosabb." Talán ezt ma kevesen hiszik, de a külső kialakításnál Zalaváry a környező palotaépületeket vette alapul. Mint írta: "döntésemben befolyásolt - az Atrium szálló esetében -, hogy régen is palotaépület állott ezen a helyen. A Roosevelt tér álló épületei is rangos paloták." A közös vonásokat abban látta, hogy a mai és a régi "palota" is nagy, díszes, mutatós városi középület. A tér épületeihez úgy kívánt illeszkedni, hogy a homlokzat elemeit nagyon hangsúlyos függőleges tagolással fogta egybe. "A nyugodtságot én az épület főhomlokzatán, a tér felőli homlokzaton a hosszméret és magassági méret aranymetszés szerinti megválasztásával szándékoztam elérni. A tervezéskor a régi nyugat-amerikai szállodák is ihletett adtak. Az arányosság tekintetében törekedtem arra, hogy az építészeti elemek egymáshoz és az egészhez való viszonyában azonos törvény uralkodjék" - írta. A konstruktivizmus jegyében törekedett arra, hogy az épület szerkezeti rendszere az első pillanatban leolvasható legyen, megőrizve közben az alkotás teljes egységét.

A főbejáratot a Roosevelt térre (ma: Széchenyi tér) nézőn helyezték el. Ezen belépve balra a földszinten a recepció pultjához érünk. A szállodában eredetileg egy bálterem (amelyhez konferenciatermek is tartoztak), egy söröző, egy Business Center, két étterem (köztük a Terasz étterem), egy "Coctail Bar", a sportközpontban uszoda, és egy "Regency Club" kapott helyet. Előttük szökőkút, ültetett fák és egyéb zöld növények tették kellemessé az itt tartózkodást. Az első emeleten két éttermet alakítottak ki, és egy bárt is megnyitottak. Utóbbi - a korabeli megfogalmazás szerint - "a mi viszonyaink mellett cukrászdát is helyettesít". Ezen az emeleten helyezték el a MALÉV-jegyiroda irodahelyiségeit, tárgyalóit és a Space Control-t is. Az első emeleti helyiségek felett szerelőtér épült: ebben vezették el a szellőző-, csatorna- és egyéb vezetékeket. Az épület szerkezete itt vált át pillérvázasról falvázasra. A második emelettől pedig a szállodai szobákat tartalmazó szintek sorakoznak. A legfelső, kilencedik emelet a gépészeté: itt vannak a kazánok, szellőzőgépházak, klímagépházak.



Az átrium alatt kapott helyet az uszoda. Az épület két pinceszinttel épült meg: a 2. pinceszinten 100 gépkocsi számára parkoló épült, de helyett kapott egy klíma- és szellőzőgépház, egy hűtőgépház és egy vízlágyító központ is. Az első pinceszinten ma is bálterem, konferenciatermek vannak. Itt alakították ki eredetileg a dolgozók étkezdéjét is.


Az átrium tere 1982-ben és 2010-ben

Zalaváry álma szerint a belső tér az emeleti folyosókkal, az éttermekkel, üzletekkel egy város képét jelenítik meg a szálloda belső terében. Ez az óriási átrium vált a szálloda fő attrakciójává - így érthető, hogy már a szálloda már a kezdetektől üvegfalas liftekkel üzemel. Az átrium Budapesten a századfordulós bérházak belső udvarainak újrafogalmazásaként is értelmezhető. A szobák a határoló utcákra, illetve a térre néznek, részben dunai panorámásak. A komplexumban székelt a SITA, amelynek "automatizált repülőgépes helyfoglalási rendszer"-e a MALÉV utazási irodáiban szolgált akkoriban. A belső terek kialakításakor a belsőépítészektől - Németh Istvántól és Hefkó Mihálytól - kifejezetten azt kérte, hogy színes, bombasztikus, gazdag ornamentikájú tereket hozzanak létre. A díszítéseket itt azért is lehetett ilyen "könnyedséggel" kezelni, mert ezek a terek a többi térrel csak az átriumon keresztül érintkeznek.

Az átadáskor a környezet eléggé lehangoló látványt nyújtott még. A tér parkja lepusztulva, a mostani Gresham tündöklése helyén még egy toldozott-foltozott bérház képe fogadta a város lakóit. Zalaváry talán némi cinizmussal írta: "Úgy érzem és gondolom, hogy vagy a szálloda homlokzatainak várható elhasználódását kell megvárnunk, vagy a tér már álló épületeinek renoválását, lemosását kell elvégezni a megnyugtató városkép kialakulásáért." Szerencsére az utóbbi következett be: a Gresham felújításával, a Roosevelt 7/8 irodaház átadásával, a kis park karbantartásával a tér ma szebbik arcát mutatja.
Louis Blériot, aki elõször repülte át a La Manche-csatornát, 1909-ben Magyarországra is eljött. A világhírű francia hatására kezdtek magyar szakemberek repülõt tervezni, építeni. E kísérletezõ korszak eredményeként 1911 decemberében Horváth Ernõ matematikus tanár hobbyból megépítette a Horváth 3-as néven ismert repülõt, amely akkor az elsõ, jó teljesítményű magyar gépek egyike volt. (A legelsõ sikeres „légimasina” egyébként 1911 januárjában készült). Rákosmezõ és Budapest felett, illetve vidéken végeztek vele több repülést. Ezt a már kipróbált gépet egy fiumei gyógyszerész, Guido Prodam Fiumébe juttatta azzal a céllal, hogy megkísérelje vele az öböl átrepülését. A sikeres akció után a gép, amely pilótájával együtt egy csapásra híressé vált, a Királyi Közlekedési Múzeum tulajdonába került. A II. Világháború idején leégett, de az eredeti tervek alapján újraépítették két példányban. Az egyik “replika” a Sofitel belsõ terét díszíti, a másik egy hannoveri magánrepülõgép-múzeumé. A szállodában felfüggesztett repülőt szimbólumnak is felfoghatjuk, hiszen 1981 és 2001 között a Sofitel Budapest – az egykori Atrium Hyatt Budapest - egyik tulajdonosa a MALÉV volt. (Forrás)

Források:
Hotel Atrium-Hyatt Budapest. Magyar Építőművészet, 1982/6.
Kritika - Atrium Hyatt Budapest. Magyar Építőművészet, 1982/6.
Hotel Átrium, Budapest. Magyar Építőipar, 1983/1-2. p. 18.
A szállodaépítészet múltja, jelene és jövője. Magyar Építőipar, 1985/11. p. 644.
A FORUM, ATRIUM és HUNGARIA szállodák építése Budapesten. Magyar Építőipar, 1985/11. p. 653.
Szállodák szerkezetépítése nemzetközi együttműködéssel. Magyar Építőipar, 1990/11. p. 497.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalav%C3%A1ry_Lajos


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: