A magyar romantikus építészet jeles alakja volt, több épülete ma is áll, mégis ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Máltás Hugó házai.

Máltás Hugó (1829-1922) neve nem volt ismeretlen sosem a magyar építészettörténetben, mégis, mellőzött szerzőnek tekinthető. Sokáig még fő művének szerzőségét is vitatták. Ennek oka, hogy csak céhtag építőmester aláírása szerepelhetett egy építészeti tervrajzon, így számos, mesterjoggal nem rendelkező romantikus építész alkotása valaki más nevével szignózott a tervlapokon. A későbbi kutatások így elsősorban az építész rokonainak közlésére, a család által őrzött vagy éppen az Országos Levéltárnak átadott anyagokon nyugszanak.

1829-ben Rozsnyón született. Az ottani premontrei gimnáziumban, majd Esztergomban és Pozsonyban folytatta középfokú tanulmányait, majd Feigler János prímási építőmesternél inaskodott, ezt követően pedig a bécsi Polytechnikumban és a Képzőművészeti Akadémián tanult. 1848-ban helyezkedett el a régi Nemzeti Színház és a pesti Vármegyeháza építészének, ifj. Zitterbach Mátyásnak az irodájában. Itt fokozatosan egyre komolyabb munkákat kaphatott, a rajzolói munkától eljutva az általa tervezett épület kivitelezésének felügyeletéig. 1851-ben feleségül vette Lázits Irént, és munkahelyet is váltott: a budai Országos Építési Igazgatóság szolgáltatába lépett. A szabadságharcban megsérült, átépítés alatt álló Várpalota tervezési munkáiban vett részt. Az önálló alkotás lehetőségét keresve lett a fővárosi iparrajziskola tanára. A feltételeket nem teljesítette, így nem válhatott belőle önálló mester. A tanári állással szerény, de biztos megélhetéshez jutott, és emellett más munkákat is elvállalhatott. Az iskola a várnegyedbeli Fortuna fogadóban volt, így nem csoda, ha idővel Máltás Hugó be is költözött ide.

Első nagyszabású megbízása a budavári Nagyboldogasszony templom (azaz a Mátyás templom) főhomlokzatának kiépítése volt 1853-54 körül. Maga a terv nem maradt fenn, így csak leírásokból tudjuk, hogy a nagy arányú átépítés kéttornyossá bővítette volna ki a templomot. Az átépítésről idővel letettek, így a terv nem valósult meg, de 1857-59 között királyi oratóriumot és a templom díszkivilágítását tervezhette. Előbbi talán, a második biztosan meg is valósult. A budai városházára emelet ráépítést tervezett – ez nem valósult meg. Első megvalósult építészeti munkája az Úri utca 38. alatt a budai jótékony nőegylet átépítése, 2. emelettel bővítése és romantikus homlokzata. A három utcára is néző épület sétányi szárnya a második világháborúban elpusztult, de az Úri utcai homlokzat ma is szép példája a romantikus stílusnak.

Ezután a vizivárosi Szent Flórián kápolna új, barokk sisakjának tervét készítette el, a tervlapon szereplő dátum: 1855. április 24.

A Hunyadi János út és a Csónak utca közötti átmenő telken (Hunyadi János utca 18.) áll a Reitter-ház. Ezt sokáig Reitter Ferenc tervének tartották, csak az újabb kutatások valószínűsítették, hogy valójában Máltás Hugó volt a tervező. A hegyoldal lejtőjén található telken két ház is épült: a Hunyadi úti fronton egy egyemeletes épület, egy pedig a Csónak utca felől földszintesen, az udvar felé emeletesen. A Hunyadi úti épület homlokzata őrzi már csak eredeti állapotát, a belső tereket, az udvari oldalt a két háború között jelentősen átépítették.

Jelentős munkája volt a budai reáliskola terve is, amely végül nem épült meg. A tervek 1856-ban a városi tanácsnál sikert arattak, de a helytartóságnál kifogások merültek fel. Ők ugyanis monumentálisabb főhomlokzatot szerettek volna látni, és rosszallották a hittan terem első emeleti elhelyezését is. A következő évre Máltás átdolgozta a terveket, ám közben elkészültek Petschnig János tervei is, és ez az újabb terv került elfogadásra. Sajnos Máltás iskolatervei azóta elvesztek, így az épületterv részleteit nem ismerjük.

Áll viszont egy másik alkotása, a Zsigmond téri Szentháromság-szobor talapzata. Ezt ő szerényen átalakításnak nevezte, holott valójában a teljes szobor kompozíció újjáépítése valósult meg. Eredetileg fent állt a szobor a Szentháromság téren, a ma látható emlék helyén. Az új építése kapcsán ajándékozták a régit Újlaknak. Az 1850-es években helyezték át a tér rendezése kapcsán, a tér egy másik pontjára. A szobrokat ekkor restauráltatták, de a talapzatot olyan rozogának találták, hogy helyette új készítettése mellett döntöttek. A tervezést Máltás Hugóra bízták. Tudjuk, hogy e tervek birtokában pályázott Pozsányi Antal pesti szobrász a szobor restaurálásra. A jó arányú, finom részletképzésű talapzat méltó bemutatása Máltás művészetének. A barokk kompozícióba romantikus elemeket elegyítve, dekoratív, mégis kellően visszafogott kompozíció született.

A két obeliszk (kép: Vasárnapi Újság, 1857. május 31.)

A következő év tavaszán ünnepélyes látogatásra a magyar fővárosba látogatott I. Ferenc József és a fiatal Erzsébet királyné. Az ez alkalomra emelt alkalmi diadalkapuk, díszépítmények tervezésében, a munka szervezésében Ybl Miklós és Feszl Frigyes mellett Máltás Hugó is kivette a részét. 1857-ben a budai tanács megbízta a „Comité für die Dekorations-Bauten” vezetésével, emelett ő tervezett meg két obeliszket a Lánchíd budai hídfőjénél, a városháza díszítését és díszvilágítását, a Szent György téren pedig két kút házának díszítését és díszvilágítását, valamint a Hentzi-emlékmű díszvilágítását. Terv csak a két obeliszkről maradt fenn sajnos. „A budai parton, a lánczhíd s az alagút homlokzata közötti téren, 14 ölnyi magas két torony fogadá a diszmenetet. Ezek felső részeit zászlók és virágfonadékok között Ő Felségeik arczképei disziték, az alsó falakon pedig két latin felírás tolmácsolá Budavárosnak az Uralkodó Pár megérkezéséni örömét.” – írta erről a Vasánapi Újság 1857. május 10-i száma.

A Bajcsy-Zsilinszky út 22. alatt álló lakóház szerzőségét is nagy valószínűséggel Máltás Hugónak tulajdoníthatjuk, de erről közvetlen dokumentum nem áll rendelkezésünkre. Egy jubileumi beszédben említik, hogy ő tervezte a Zitterbarth-féle házat, de csak ennyit említettek, és valószínűleg tévesen jelölték meg az építés idejét is a beszédben. Így nehéz biztosat állítani, de az építészeti stílus, az alkalmazott homlokzati elemek Máltás Hugót valószínűsítik. Az 1854-ben szültetett terv csak később és módosításokkal épülhetett meg – ennek jele a kapu vasrácsán szereplő 1859-es évszám. A homlokzat barokkos-rokokós architektúrája, a díszítmények sokfélesége az Úri utcai épülettel mutat rokonságot.

Az I. kerületben található Máltás egy másik lakóháza is, a Jégverem utca 2. alatti Masjon-ház. Itt a fennmaradt tervek és egyéb dokumentáció alapján egyértelműen be lehet azonosítani Máltás szerzőségét. A Lánchíd közvetlen környezetének rendezése után, 1860 elején Reitter Ferenc és özv. Masjonné a budai magistrátusnál kérvényezték, hogy a Jégverem utcánál két telket árverés nélkül megvehessenek. A tanács az ajánlatot elfogadta, de mire szerződésre került volna sor, Reitter Ferenc kilépett a vállalkozásból. Az építtető így Masjonné szül. Teasdale Martha lett. (Masjon J. A. egyébként holland származású hajóskapitány és hajóépítő volt, aki Széchenyi ösztönzésére érkezett Magyarországra.) A tervek hamar elkészültek, 1860. április 28-án Masjonné már az építési engedélyért folyamodhatott. Az ezt követő helyszíni szemle fennmaradt dokumentuma egyértelműen rögzíti Máltás szerzőségét. A lakhatási engedélyt a következő év októberében ki is állították. (Így nem igaz az egyes források által jelölt 1862-es építési év.) A három oldalon egységes homlokzat tulajdonképpen két bérházat takar. Ennek köszönhetően van két egyenrangú főlépcsőháza és két bejárata. Az egyik ház dunaparti kapuját viszont már a 19. század során megszüntették. Ez a homlokzat már jóval egyszerűbb, a sarokrizalitok kiemelésén kívül inkább klasszicizáló formát mutat.

Máltás Hugó szerzőségét igazolva látja a művészettörténeti szakma a József nádor teret egyik oldalról lezáró, 5-6. szám alatti ház esetében is. (Tehát a házat nem Diescher József tervezte, ő csak az építést vezette.) A Gerbeaud hátoldalában álló palota fszt + 4 emelet magasságával tekintélyt parancsolóan áll a tér végében. A korábban itt állt Harmincad-ház lebontása után a telket dr. Kovács-Sebestény Endre, a Rókus kórház sebész-főorvosa vette meg. Az építési engedélyt 1860-ban nyújtották be, amelyet az év júniusában engedélyeztek is. Egy év múlva már állt is a ház, ugyanis 1861. október 5-én már lakhatási engedélyt is kapnak „lakosztályai”. A háromemeletes épületre 1924-ben húztak újabb emeletet, ezt már Barát Béla és Novák Ede tervezték meg olyan zseniálisan, hogy a ház előtt fel sem tűnik a szemlélődőnek a felső emelet későbbi kora. Így a romantikus homlokzatú ház ma is méltán nevezhető Máltás egyik fő művének.

A budai vízhajtó gép- és bérház épülete a Fő utca 3. szám alatt található az I. kerületben. Ez mondható az építész legérettebb művének, egyben romantikus korszaka lezárásának. Bár néhol kétségbevonták szerzőségét, az időközben történt levéltári kutatások egyértelműen igazolták azt. Korábban már létezett egy gépház a Lánchíd budai hídfőjének közelében, de rossz elhelyezéssel, belógva az útba. Így egy új gépház építését vették tervbe, amelyet egy új bérházba kívántak befoglalni. A kivitelezési munkálatok csak lassan haladtak. Az építésre szóló megbízást csak a második „árlejtést” követően kapta meg Hofhauser Lajos vállalkozó. Pénz híján az építkezés megakadt és csak több év késéssel fejeződött be 1866-ra. A gépház ide telepítése azonban azt eredményezte, hogy egy viszonylag szűk telekre felépített bérház udvarán jókora kémény magasodott. Így aztán a tervező inkább csak a homlokzati középrizalit szép megformálásában élhette ki tehetségét.

A nagyobb házak mellett számos kisebb munkáját is ismerjük: 1857-ben tanácskozó asztalt tervezett a budai tanács részére. Rappel Antal ékszerész Hermina úti vendéglőjét az ő tervei szerint bővítették ki. A Tüköry-féle sörfőző gotizáló kapusépületét 1859-ben alkotta meg. Az Erzsébet királynénak átadott díszes album rajzait, köztük a borítótábla ezüst díszítményét is ő tervezte. A krisztinavárosi tanítóképző számára is készített terveket 1869-70 körül, de ezek nem valósultak meg, és a tervek sem maradtak fenn. A Márvány utca 16. alatti házat Serény József megbízásából tervezte, már nem romantikus, hanem eklektikus stílusban. Eklektikus korszakának fő műve a Medve utcában álló iskola épülete volt. Utolsó jelentős terve pedig a Fiumei úti sírkertbe tervezett ravatalozó épülete – sajnos ezt azóta jelentősen átalakították.

1922-ben hunyt el, 93 évesen. Obeliszkkel megjelölt, feleségével közös síremléke a főváros által adományozott díszsírhelyen, a Kerepesi út temetőben áll.

Máltás Hugó egész életműve sajnos sok kutatást kíván még, sok hiányossággal terhes az utókor számára. Ám ma is álló művei, munkássága a magyar romantika egyik legjelentősebb alakjává emelik.

Források:
Komárik Dénes: A fővárosi műemlék-lakóházak építéstörténeti kutatása. Műemlékvédelem, 1973/2., p. 70.
Komárik Dénes: Máltás Hugó. Építés-Építészettudomány, 1970/1-2., p. 111.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!