Mai, kissé leegyszerűsített homlokzatával már nem kelt akkora feltűnést a téren, pedig a Dísz tér 4-5. alatti palotának számos illusztris vendége és nemzetközi jelentősége volt egykor.

Ahogy az a Várnegyedben lenni szokott, e ház helyén is több kisebb állt a középkorban. Az első épületről tudjuk, hogy a 14. század második felében már állt. A 15. században az esztergomi káptalan tulajdonába került, aki bérbeadta egy Gáspár nevű vargának. Később Haischnaider Sebold, majd 1481-től Wirth János, a 16. század elején pedig Zeuch Tamás budai szűcs tulajdonolta, aki aztán 1523-tól zálogba adta a pozsonyi káptalannak. A ház északi szomszédja 1457-ben egy János nevű szűcsé volt, de 1481-ben már Polyák Péter nevén említették, majd 1523-ban Owary Altenburger Istváné volt. (A két házon kívül további építmények is álltak: az 1687. évi Hauy-féle helyszínrajzon két nagyobb és négy kisebb ház van feltüntetve.)

Az 1686-os ostromot követően a kisebb házakat a krems-münsteri bencés apátság kapta meg. Lehrevogl Erenbert apát megbízásából, Venerio Ceresola tervezése alapján, Grinzenberger Kristóf apátsági építőmester vezetése alatt kolostort emeltek a telken, amely 1706-ban már bizonyosan állt. Az eredeti barokk fiókos boltozatok ennek az építkezésnek az emlékei. Az apátság bérbe adta a palotát: 1718-ban a budai várparancsnok szállása volt, 1743-tól pedig – a szomszédos, Dísz tér 3. alatti palotához hasonlóan – a Batthyány család birtokába került, de a tulajdonjog 1908-ig változatlan maradt. Akkor József főherceg vásárolta meg, akitől aztán 1916-ban a magyar királyi vallásalap birtokába került. A klasszicizmus időszakában az addig barokk homlokzatot átépítették, ekkor készült a két kapukeret, majd a 19. század második felében üzletportálokat is kialakítottak. Az emeleten vakolat keretezésű ablakok futottak végig a viszonylag egyszerű kialakítású homlokzaton.

Az 1905 körül készült képen balra az üzlethelyiségeket is tartalmazó Batthyány-palota részlete. Mellette a Dísz tér 3. alatti Batthyány-palota, majd a Vöröskereszt székház, későbbi Külügyminisztérium épülete (fortepan.hu / Széman György)

A 19. század utolsó éveiben építették át a pápai nunciatúra számára. (Ez lényegében a Vatikán nagykövetségének mondható.) Még 1908-ban szecessziós neobarokk stílusban átépítették.

1933-ra datált felvételen a barokkos homlokzatú, még két kapuval rendelkező palota (forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az utolsó pápai „nagykövet” Angelo Rotta címzetes thébai érsek, apostoli nuncius, 1945-ig a diplomáciai testület doyenje is volt. Mellette dolgozott Gennaro Verolino, a nunciatúra titkára, más munkatársak mellett.

A pápai nunciatúra 1944-45-ben elsősorban a kikeresztelkedett zsidókat igyekezett kimenteni a deportálásokból, de az összes zsidó megmentése érdekében is felszólaltak. Érdemi eredményt nem sikerült elérniük, csak néhány részletszabály megváltoztatását, például a sárga csillag viselésére kötelezettek terén. A Szálasi uralom idején pápai menleveleket állítottak ki, ezzel próbálták menteni legalább kevesek életét, ha több százezerét nem is tudták. Angelo Rotta saját bevallása szerint kb. 19 ezer menlevelet állítottak ki. Emiatt a Dísz téri nunciatúra előtt olyan sorok alakultak ki, mint még az élelmiszerboltok előtt sem. A svéd és a svájci, szintén semleges követségekkel összefogva tiltakoztak a deportálások, a védett házakból történő elhurcolások ellen – mindhiába. 1944. október 15. után, a nyilas rémuralom tombolása idején már a menlevelek sem nyújtottak kellő védelmet. Október 16-án ebben az épületben fogadták be Horthy Miklós feleségét, menyét és unokáját egészen addig, míg a lemondott kormányzót családjával együtt a németek el nem vitték az összeomlófélben lévő német birodalomba. Angelo Rotta emlékét emléktábla őrzi a palota falán, ezt Antall József miniszterelnök avatta fel. 1992-ben.

A második világháború végén az ostrom ezt a házat sem kímélte. Az ötvenes évek elején, az elsők között állították helyre a palotát Meczner Lajos és Lechner Kamill tervei alapján. 1951-es felújítása során, a régi ablaknyílások felhasználásával nyerte el ma is látható, Zolnay László szavaival élve „modernizált új-eklektikában” helyreállított homlokzatát, akkor szüntették meg a két kapu egyikét. Az újra lakható épületbe először az ÉM Középülettervező Vállalat 2. irodája költözhetett be: innen irányította Janáky István a Várpalota, Metzner Lajos pedig a Várnegyed helyreállítását. 1958-tól az Országos Műemléki Felügyelőség hivatalai költözhettek be. (Ők később a Táncsics utca 1. alá költöztek át.) A hetvenes évek elején, a régi vezetékek cseréje közben akadtak rá a kapualjban az elfeledett, és akkor újra megtalált gótikus ülőfülkékre. Ez különösen értékes fülkesornak bizonyult, mert a 13. században, a tatárjárás után épülhetett, azaz az egész Várnegyed egyik legrégebbi épített emléke került napvilágra. A rendszerváltás előtt a Hungarian Lloyd’s Agency irodája, orvosi rendelő és körzeti párthelyiség is működött itt.

A palota utcai homlokzata (a szerző felvétele, 2022)

2015-ben B. Nyékhelyi Dorottya régész vezetésével végezték el a terület feltárását, a középkori eredetű palotaépület helyreállítás előtti kutatását. Reméljük, hogy hamarosan egy alaposabb felújításra is sor kerülhet.

Források:
Czagány István: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában. In: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1968/1-2., p. 65.
Salusinszky Gábor: Budapest, 1944: a pápai nuncius jelenti… Élet és Irodalom, 1985. március 22. (12. szám), p. 5.
Almási János: 19 ezer pápai menlevél. Heti Budapest, 1989 szeptember 16. (28. szám), p. 5.
Baranyai Gábor: Török ház a villamospálya alatt. Napi Gazdaság, 2015. július 28. (152. szám), p. 5.
Zolnay László: Újjáépül a budai Várnegyed. Művészet, 1961/10., p. 18.
Granasztói Pál: Műemlékvédelem és városrendezés. Műemlékvédelem, 1972/1., p. 23.
Dr. Dercsényi Dezső: Csizmadiának lyukas a csizmája? Magyar Nemzet, 1976. január 18., p.11.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!