Máig is nagy vitákat tud kiváltani, hogy egy-egy budavári telekre szabad-e modern házat építeni, és ha igen, akkor hogyan, milyen keretek között érdemes ezt tenni. A Tárnok utca 13. alatti ház a jól sikerült példák egyike a közelmúltból.
A Tárnok utca 13. helyén a 15. században több lakóház állt, amelyek egyike 1462-ben lippai Dákó László tulajdonában állhatott. Rajta kívül a többi középkori tulajdonosról sajnos nem maradt fenn hiteles oklevél, dokumentum. Az 1500-as évek táján nagyobb átalakításokat végeztek, elfalazták a kapualjból nyíló ajtókat, és helyettük az ülőfülkékbe vágtak újakat. Ekkor készültek az utcai homlokzat falaiban megtalált üzletajtók és ablakok is. Az 1686-os ostromot követően a szomszédos, 11. szám alatti házzal együtt Beck budai várparancsnok birtokába került. Tőle 1688-ban Eszterházy Pál nádor kezére jutott és egészen 1945-ig a család tulajdonában is maradt. Egy 1743-ból fennmaradt rajz szerint udvarának keleti felében még beomlott épületmaradványok is álltak. Ebből a leírásból tudjuk, hogy a házak alá voltak pincézve, de a pincék nem voltak kitisztítva. Nagyobb átépítése a 18. század első felében következett be, amikor az utcai traktusra barokk stílusban húztak emeletet, és új lépcsőház is épült. A század második felében kisebb átalakításokon esett át, majd a 19. század első felében kiépült az északi, udvari szárnya is. A huszadik század első éveiben a szomszédos, 11. számú házzal összenyitották, homlokzataikat is egyesítették, hogy létrehozzák az Esterházyak palotasorát. Ez a teljes kiépítést követően a Tárnok utca 7-9-11-13. alatti házakat egyesítette. Még 1940-ben is építkeztek itt, a 13. szám alatt: akkor az északi tűzfal kapott új, díszesebb vakolatot.
A Tárnok utca 13. 1940-ben (fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)