Máig is nagy vitákat tud kiváltani, hogy egy-egy budavári telekre szabad-e modern házat építeni, és ha igen, akkor hogyan, milyen keretek között érdemes ezt tenni. A Tárnok utca 13. alatti ház a jól sikerült példák egyike a közelmúltból.
A Tárnok utca 13. helyén a 15. században több lakóház állt, amelyek egyike 1462-ben lippai Dákó László tulajdonában állhatott. Rajta kívül a többi középkori tulajdonosról sajnos nem maradt fenn hiteles oklevél, dokumentum. Az 1500-as évek táján nagyobb átalakításokat végeztek, elfalazták a kapualjból nyíló ajtókat, és helyettük az ülőfülkékbe vágtak újakat. Ekkor készültek az utcai homlokzat falaiban megtalált üzletajtók és ablakok is. Az 1686-os ostromot követően a szomszédos, 11. szám alatti házzal együtt Beck budai várparancsnok birtokába került. Tőle 1688-ban Eszterházy Pál nádor kezére jutott és egészen 1945-ig a család tulajdonában is maradt. Egy 1743-ból fennmaradt rajz szerint udvarának keleti felében még beomlott épületmaradványok is álltak. Ebből a leírásból tudjuk, hogy a házak alá voltak pincézve, de a pincék nem voltak kitisztítva. Nagyobb átépítése a 18. század első felében következett be, amikor az utcai traktusra barokk stílusban húztak emeletet, és új lépcsőház is épült. A század második felében kisebb átalakításokon esett át, majd a 19. század első felében kiépült az északi, udvari szárnya is. A huszadik század első éveiben a szomszédos, 11. számú házzal összenyitották, homlokzataikat is egyesítették, hogy létrehozzák az Esterházyak palotasorát. Ez a teljes kiépítést követően a Tárnok utca 7-9-11-13. alatti házakat egyesítette. Még 1940-ben is építkeztek itt, a 13. szám alatt: akkor az északi tűzfal kapott új, díszesebb vakolatot.
A Tárnok utca 13. 1940-ben (fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)
A második világháború végén, az ostrom alatt súlyos károkat szenvedett az épület. Első tudományos kutatására a BTM munkatársaival már 1946-47-ben sor került, majd 1953-ban a KÖZTI műemlékes csoportja kutatta a telket. Ezt követően 1965-ben emeleti falmaradványait és udvari szárnyait lebontották, csak gótikus utcai magja maradt fenn napjainkig. Ez a kis középkori mag egy díszes kapualjat tartalmazott, jobbra-balra egy-egy utcai helyiséggel. Az elfalazott faragott kövek egy részét, a gótikus ülőfülkét pont a háborús pusztítás és az azt követő helyreállítási munkálatok tették ismét láthatóvá. A korábbi ház emeleti szintjére már csak az északi oldal sarka és az emeleti középfőfal maradványai emlékeztettek, sok megmenteni való a régi épületből tehát sajnos itt nem maradt.
A háborús pusztítást követően, 1949-ben ennek a házromnak a pincéjéből kerültek elő az Esterházy család kincsestárának ide menekített darabjai – erről bővebben itt >>>.
Az épület kutatásának első eredményeit a kincsek kimentése után, 1950-ben ismertette Gerevich László egy tanulmányában. További kutatások folytak 1952-ben Csemegi József és Czagány István vezetésével, majd 1959-ben a Budapesti Történti Múzeum szervezésében.
A háború utáni első rendezési tervben még az szerepelt, hogy a ház a középkori maradványok bemutatásával helyreállítandó, de mivel a kevés maradvány állapota is tovább romlott a következő évtizedekben, a tervezés egyre inkább egy új ház építése irányában változott. 1958-ban OTP társasház építését vették tervbe, előírva, hogy az új ház párkánymagassága a Tárnok utca 5.-éhez igazodjon. Akkor még a Tárnok utcába végig lakóházakat terveztek, később azonban ez a terv megváltozott, a 9-11. telkek egyesítésével iskola épült, így a 13. alatti háznak már ehhez kellett viszonyulnia. Az udvari szárnyak maradványait addigra már elbontották.
A középkori ház megmaradt sarok armírozásából már csak a földszinti rész megtartásával számoltak úgy, hogy ezt előbb lebontják, majd a darabokból újra felépítik az új ház részeként. Ennyit azonban a régi falrész már nem bírt ki, így ez a részlet nem lett helyreállítható.
Az újonnan felépült ház 1977 körül (fortepan.hu / FŐFOTÓ)
Az új lakóházat Reimholz Péter és Gulyás Zoltán tervezték, a kapualj helyreállítását Ágostházi László tervezte. 1975-ben adták át.
Az új házat így írta le B. Kaiser Anna 1974-ben a Műemlékvédelem hasábjain: „Az új lakóháznak sok értéke van. Egyéni vonásokban is gazdag, akár a homlokzati síkok kezelését, a földszint csatlakozását, a gerinc visszahúzását és az utcai tetősík torz felületét nézzük, akár az udvari homlokzatot, ahol a kapualj látványával és régi fal maradvánnyal gazdag földszint felett két emelet szigorúbb rendje következik, majd a tetősík ablakainak hirtelen változatossága, amelyet az íves lépcsőház megjelenítése is fokoz. A grafitszürke homlokzati csempeburkolat sem bizonyult zavarónak a vámegyedben, és nem kevésbé elfogadható, mint a vele egy látványban is jelentkező Mátyás templom mázas cserépfedése. A kapu nagy üvegfelületét finom és könnyed faszerkezet aszimmetrikus osztása bontja.”
A kapualj középkori maradványainak helyreállításánál csak ott alkalmaztak kiegészítést, ahol az szerkezetileg, vagy az egységes megjelenés érdekében feltétlenül szükséges volt. Az ülőpadok közül az újonnan készültekbe a tervezők még világítást is beépítettek.
A ház híres lakója volt az 1931-ben született Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, Avar István. Először Pécsett, majd a budapesti Madáchban és a Nemzeti Színházban játszott. Emellett 52 filmben és 38 tévéfilmben is játszott, de verset szavalva is gyakran láthattuk, és rádiós műsorokban és hangoskönyvekben is hallhattuk hangját. Miután megszületett első kisfia, majd apja halála után hozzájuk költözött édesanyja is, addigi lakásukat kinőtték. Cserelakásként kaptak lakást a Tárnok utca 13. alatt, itt laktak körülbelül négy évtizeden át – csak a színész halála (2014) előtti évben költöztek ki. A lakásuk a ház Duna felé eső oldalára nézett. Avar szerette a Várnegyedet, még törzskocsmája is itt volt.
Az új ház egyben az utca ezen oldalának lezárását is jelentette, az ezt követő park már inkább a Szentháromság tér nyúlványaként, a Mátyás-templom melletti kis parkként értelmezhető. Talán ezért is született egy nagyon részletgazdag, ugyanakkor a helyi viszonyokhoz, léptékhez nagyon is illeszkedni kívánó lakóház. Az emelet kiugró konzolos megoldása a szomszédos iskolára reflektál, csempés burkolatának sötétbarna színe nem konkurál, inkább csak kiegészíti a Mátyás-templom erős színezésű tetőcserepeit.
A ház hátsó oldalát kevesen láthatják (a szerző felvétele, 2022)
A ház egyike azoknak a huszadik századi épületeknek, amelyek helyi, fővárosi védettséget kaptak 2022 elején.
Források:
Czagány István: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában. In: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1968/1-2., p. 65.
B. Kaiser Anna: Új lakóház a budai várnegyedben – Tárnok utca 13. In: Műemlékvédelem, 1975/3. p. 157.
https://www.facebook.com/lechnertudaskozpont/photos/a.1754090748154126/2397717917124736/?type=3
https://lechnerkozpont.hu/oldal/hires-emberek-budapestje
További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!
