A Tárnok utca páratlan oldalán egykor állt palotasor ugyanúgy őrzi az egykori főúri pompa, mint a második világháború őrült pusztításának emlékét. Egykor az Esterházy család páratlan műkincseit is itt rejtették el.

A Tárnok utca 1905 körül (fortepan.hu / Szemán György)

A kincsek

E kincsek összegyűjtője a család hercegi ága volt, amely az 1625-ben nádorrá választott Esterházy Miklóssal (1582-1645) indult. Az ő fia, Pál (1635-1713) kapott I. Lipóttól hercegi rangot és vele Fraknó várát, amely sokáig a család központja, és egyben kincstárának otthona lett. A kincsek legnagyobb gyarapítója Pál unokája, „Fényes” Miklós (1714-1790) lett – benne nem csak a fertődi kastély építtetőjét, hanem a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének megalapozóját is tisztelhetjük. A kincsek korántsem csak egyetlen helyszínen gyűltek, a Bethlen-Bocskai felkelés idején például kifejezetten elmenekítették őket Fraknó várából.

Az első világháborút lezáró békeszerződés, az új határvonalak alaposan átszabták az Esterházyak viszonyait is. 1918 végén Esterházy Miklós döntött úgy, hogy a fraknói kincstár legértékesebb műtárgyai közül jó néhányat Budapestre kell szállítani, őrzési helyüknek pedig a Tárnok utcai palotát jelölte ki. A Tanácsköztársaság idején a népbiztosok Fraknó várába is eljutottak, és a még ott lévő tárgyakat „szocializálták”, állami tulajdonba vették, és az Iparművészeti Múzeumba szállíttatták. 1919 végén az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatójának kérésére a 450 tételből álló gyűjteményt – pontosabban az itt tárolt tételeit – letéti szerződéssel a múzeum birtokába helyezték. 16-17. századi ötvösmunkáktól az arisztokrácia által használt étkészleteken, edényeken át a díszes lónyeregig széles tárgykörű, a legjobb mesterek által készített munkák tartoztak ebbe a gyűjteménybe. De hová is kerültek ezek a tárgyak, hol állt az Esterházyak palotasora?

Az egykori palotasor

Tárnok utca 7: Az egykori palotasor egyetlen ma is látható eleme. A középkorban itt állt, valószínűsíthetően emeletes ház az 1686-os ostromban megsérült, felső része elpusztult. Az 1960-as évekbeli feltárás során kerültek napvilágra a későbbi barokk újjáépítés maradványai, amelyek 18. század közepi újjáépítést valószínűsítettek. Ezt a barokk architektúrát azonban a későbbi korban levésték, így csak nyomokból lehetett következtetni a lefelé keskenyedő, lizénás, öttengelyes barokk homlokzatra. A 19. század közepén klasszicista-romantikus átalakítás során készült a kapu és kőkerete. Korábbi polgári tulajdonosaitól 1903-ban az Esterházy család tulajdonába került, akik 1904 és 1908 között lezajlott átépítéssel a szomszédos palotával nyitották össze. A terveket Sturm Károly építőmester készítette. A párkányokat levésték, az üzlethelyiségeket felszámolták, a kapu és kerete meghagyása mellett új, eklektikus homlokzatot adtak a háznak.

Tárnok utca 7. (a szerző felvétele, 2022)

A háború végén a kapualj bal oldalán lévő, északi épületszárny emeleti része megsemmisült, a földszint is romossá vált. Helyreállítására Budai Aurél (BUVÁTI) vezetésével 1962-ben került sor. A Tárnok utcai homlokzatot egyedi, szellemes megoldással állították helyre. Mivel a barokk architektúrát korábban levésték, csak ezek nyomai maradtak fenn, a mintázatuk nem, az újjáépítéskor a sík homlokzatfelületen a barokk díszítmények egykori helyét tüntették fel csupán. Egyedi, a Várnegyedben máshol nem is alkalmazott megoldást találtak a dilemma feloldására.

Tárnok utca 9: Esterházy herceg építtetett ide palotát 1817-ben, ami a 18.-19. században kisebb belső átalakításoktól eltekintve változatlanul maradt fenn. A homlokzat közepére helyezett, szögletes kapu két oldalán 4-4 félköríves záródású ablak, az első emeleten 9 kőkeretes ablak sorakozott. A földszinten félköríves záródású ablakok helyezkedtek el. A telek utcai részét 1805-ben szerezte meg Esterházy Miklós. 1817-ben már építkeztek rajta, klasszicizáló stílusban. Az ingatlan 1896-98 között Esterházy Pál herceg nádor, majd 1916-ig az Esterházy-hitbizomány neve alatt volt nyilvántartva. A 19-20. század során csak kisebb átalakításokat végeztek, a nagy munka a háznak a két szomszédos ingatlanhoz csatolása volt. 1944-45-ben súlyosan megrongálódott, emeleti része teljesen romba dőlt. Nem állították helyre.

Tárnok utca 11: A 16. században épült két középkori ház részleteinek megőrzésével a barokk korában emelt ház állt itt egykor. Az 1686-os ostrom után csak földszinti falai és kőboltozatos pincéi maradtak meg. 1687-ben már Beck budai várparancsnok építkezett itt, de még abban az évben eladta az egészet Esterházy Pál nádornak. 1902-ben a kapualjtól északra álló helyiségek harántfalait vasgerendákkal kiváltották, majd 1908-ban homlokzatát a szomszédos, 13. számú házéval összevonva, közös neobarokk architektúrával látták el. Az összenyitással kapcsolatban kapuját megszüntették, ablakra cserélték. 1944-45-ben az ostrom során a ház emelete teljesen eltűnt, csupán egyes földszinti boltozatok maradtak meg. A háború után ezt sem állították helyre, a 9-11. szám alatt iskola épült a hatvanas évek végén.

Tárnok utca 13: Ha bepillantunk a ház üvegezett kapuján, láthatjuk a 15. századból fennmaradt, középkori ház utolsó maradványait. Ezen a telken ugyanis az 1686-os ostrom során az addig ott állt háznak csak az emeleti része pusztult el. Az ostrom után ez is Beck budai várparancsnoké lett. A palota már a 18. század kezdetétől az Esterházy család tulajdona volt, átalakítását is ők rendelték meg. A földszinti falakat felhasználták az újjáépítéshez. Az egy traktusos utcai szárnyat két traktusosra bővítették ki, és az udvari szárnyra is emeletet húztak, ekkor létesült a máig is fennmaradt lépcsőháza is. Északi udvari szárnya 1908-10-ben nagyobb átalakításon esett át, a homlokzatát pedig a szomszédos 11. számú palotáéval hozták összhangba a neobarokk jegyében. 1944-45-ben a ház súlyos találatokat kapott, emelete lényegében teljesen elpusztult, a földszintje is megrongálódott. A háború utáni helyreállítás kapcsán tárták fel a földszinti, középkori eredetű maradványokat, de a telek még a hatvanas években is romosan, beépítetlenül állt, míg 1973-74-ben fel nem épült rajta a ma is álló, modern lakóház. Érdemes az üvegezett kapun benézni: a kapualj mindkét oldalfalán látható a fennmaradt gótikus ülőfülke.

A pusztulás és a mentés

A második világháború előtt tehát már mind a négy épület az Esterházyak tulajdonában állt, akik a házakat egybe nyitva egész palotasort hoztak létre. Az első világháború átvészelése után a másodiknál már nem jártak szerencsével. Esterházy Pál kívánságára az Iparművészeti Múzeumban őrzött anyagot először 1942 szeptemberében a Magyar Nemzeti Múzeum lapidáriumának alagsori helyiségeibe menekítették, majd 1944-ben felvitették a Várba és a palotasor pincéiben helyezték el őket. A döntés hátterében két megfontolás húzódott meg. Egyrészt azt remélték, hogy mivel a palota a Mátyás-templom közelében áll, nem lesz stratégiai jelentősége hadi szempontból. Másrészt pedig a palotában működött a semleges Svájc budapesti követsége, ami egyfajta „területen kívüliséget” jelentett a nemzetközi jogban. Az épület azonban bombatalálatot kapott, összeomlott felső szintjei a pinceszintet is beszakították. Évszázadok gyűjtése veszett egy pillanat alatt kárba.

Carl Lutz felvétele a Tárnok utcai palotasorról, 1945 (fortepan.hu, Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi)

A feltárás csak 1949-ben indult meg. Lényegében régészeti módszerekkel, tégláról téglára, szögről szögre haladva, aprólékos munkával tárták fel, hogy mi az, ami a kincsekből maradt. A munkálatokat Gerevich László művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum vezetője irányította. A 164 tételből álló éremgyűjtemény kivételével minden műtárgy együttes komoly károkat szenvedett: a kincstári anyag közel fele elpusztult, negyven százalékát súlyos károsodás érte. A numizmatikai anyag egy 1962-ben kötött megállapodás alapján a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került. A sérült tárgyakat, töredékeket a BTM-ben megtisztították, majd az Iparművészeti Múzeumba szállították, ahol több évtizeden át, a mai napig is zajló munkával igyekeztek és igyekeznek menteni a menthetőt, minél több tárgyat újra bemutathatóvá tenni. A hatvanas években már egy tárlatot is rendeztek az Esterházy-anyagból.

Díszkancsó és tál, Losonczy Antal és Báthory Klára címerével Fertődről az Iparművészeti Múzeum 2022-es kiállításán

1966-ban a Tükör c. hetilapban számoltak be a múzeumban kiállított, helyreállított tárgyakról: „Láthatók a Petzolt-serlegek – a nagy és a kicsi -, az ékes Nautilus, ott van a Mátyás-serleg, a Strucctojás, az Augsburgban készült, törékeny Bacchus-kocsi, a násfás aranyedény, amelynek helyreállításán éppen egy esztendeig dolgozott Szvetnik. Az Esterházy-billikom is elkészült már és Kiss Pál újjávarázsolta a besztercebányai Bergmann mester munkáját, az úgynevezett Erasmus aranykupát is. Minden darab egyedülálló ritkaság, amely külön-külön és együttesen az európai ötvösművészet fénykoráról vall.”

A tárgyak között szerepel egy Nürnbergben készült fajansz edény is, amelynek nőalakjáról sokáig úgy hitték, hogy az Bellona, a háború istennője. A rekonstrukció során derült ki, hogy a fáklyájával a fegyvereket felperzselő nőalak valójában Pax, a béke allegorikus figurája. 2022-ben a tragikus sorsú Esterházy-gyűjtemény lett a múzeum 735. időszaki kiállításának témája – ez egyben arra is alkalmat adott, hogy a több éve üresen álló és felújításra váró Iparművészeti Múzeum egy rövid időre ismét látogathatóvá vált.

Források:
Az Esterházy-kincsek. (Boldizsár Iván szerk.): A Magyar Híres Kincsek Kalendáriuma, 1966., p. 280.
Budai Aurél: Budapest I., Tárnok utca 7. sz. lakóház helyreállítása. Műemlékvédelem, 1963/3., p. 135.
Kunt Gergely – Viskolcz Noémi: Fejezetek az Esterházy hercegi család levéltárának kutatástörténetéből (1847-1945). 1. rész (1847-1870). In: Turul, 2018/3., p. 107.
Kiss Károly: Újrateremtették. In: Tükör, 1966/7. szám (1966. február 15.), p. 24.
A fraknói Esterházy-kincs és az Iparművészeti Múzeum. Magyar Iparművészet, 2014/3., p. 17.
Czagány István: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában. In: Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1968/1-2., p. 65.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!