2015. május 30-án hunyt el Dúl Dezső, a 20. századi magyar építészet egy különleges életművű alakja. 

Dúl Dezső 1925. június 18-án született Gyulán. Egyetemi tanulmányait 1943-48 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte.



Egyik első munkája az Erzsébet királyné útján felépült nyolc tantermes iskola. 1954-ben, a környező szocreál lakótelepek kiépítése közben merült fel egy új iskola építésének igénye, és ehhez a Róna utca sarkán lévő, 70 x 90 méteres telket jelölték ki. Az L alakú épület egyik oldala az Erzsébet királyné útjára, a másik a Róna utcára néz. A Róna utcai felől megközelíthető épület földszintjén helyezték el az éttermet, a tanuló- és úttörőszobákat, a gondnoki lakást és a tornatermi öltöző-mosdó helyiségeket. Az L alakú épülethez egy 5 méteres nyaktaggal csatlakozik a tornaterem. A tantermeket az Erzsébet királyné útja mentén húzódó szárnyban, de a belső udvarra nézőn alakították ki az első és a második emeleten, a forgalmas út felé csak a szélső folyosók néznek. A Róna utcai oldalra telepítették az igazgatói és tanári helyiségeket (1. emelet), valamint a természettudományi előadót (2. emelet) a kapcsolódó szertárakkal. A kor hazai műszaki színvonala nem tette lehetővé a vasbetonvázas szerkezet megépítését, így vasalt téglapillérvázzal készült el az iskola. A homlokzati formát is ez a szerkezet határozta meg, megjelenését a függőleges pillérek és az emeletenkénti födémek láttatásából eredő raszter adja. A burkoláshoz 6 cm vastag sóskúti puha mészkőlapokat használtak, a parapetek kitöltő falazata klinker téglaburkolással készült. A főlépcsőház érdekes műkőrács falazat készült, belül egyrétegű katedrál üvegezéssel. A műkőrácsba ágyazva Horváth Ilona szarvasokat ábrázoló domborművét láthatjuk. A fa nyílászárók Teschauer rendszerűek voltak. A belső udvarban szabadtéri színpadot, sportpályát építettek, sőt, még egy kis botanikus kert számára is helyet szorítottak. A tervezés időpontjában, 1955-ben még éles kritikával illették a szocialista realizmus előírásait elvető épületet, ennek ellenére sikerült az eredeti tervet megvalósítani. Az 1958-as Magyar Építőművészet cikke szerint "... az azóta eltelt idő e felfogás helyességét igazolta, hiszen az 1957. év végén elkészült épület mai szemmel nézve, már talán kissé konzervatívnak is mondható."

Az ötvenes évek utolsó éveiben tervezte meg Csillebérc atomreaktorát. Ekkor még nem létezett a paksi erőmű, ez volt az ország első atomreaktora. A tervezéshez így a szovjetek adtak útmutatást, hazai tapasztalatok híján. Ezeket aztán a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) igényeihez igazította Dúl Dezső. Akkoriban 1 km volt a "védőtávolság" a lakott területektől, amit bőven túl is teljesítettek: az akkori beépítettség mellett 2,5 km volt ez a távolság. Maga a reaktor egy 20x30 méteres csarnok közepén helyezkedik el két szinten. Mindkét szintre átnyúlik a reaktor 7 méteres átmérőjű, 12 méter magas henger alakú tömege. A kb. 2,5 méter vastagságú fal, amely részben nehézbetonból készült, a sugárvédelmet biztosítja. A reaktor kiszolgálását egy 10 tonnás daru végzi. A földszinti melegkamrákban történt a reaktorban kezelt izotópok csomagolása, valamint a kísérletek elvégzése - természetesen "távirányítással". A reaktorcsarnokra merőlegesen helyezkedik el a laboratóriumi szárny. Az ötszintes, középfolyosós épületet 1 méter vastag vasbeton fal választja el a csarnoktól. A szigetelést részben öntöttvas ajtókkal és lapokkal, de nagyrészt speciális, ún. nehézbeton alkalmazásával érték el. A tervezést nehezítette, hogy sugárzással kapcsolatos kísérleteket akkor itthon nem lehetett elvégezni. A homlokzatburkolat kiválasztásánál időtálló anyagot kellett választani, mert a tatarozással járó por sugárfertőzés veszélyét idézhetné fel. Ennek megfelelően a homlokzatot klinkertéglával burkolták, amelyet a lábazaton, a párkányokon és a födém-sávoknál keménymészkő sávok élénkítenek.


A hajdúszoboszlói gyógyüdülő makettje. Kép: Magyar Építőművészet, 1962/3.

Dúl Dezső Hajdúszoboszlóra is tervezett: a SZOT gyógyüdülő létesült gyógyszállóval és fürdővel. A szálloda 385 fős lett, zömében kétágyas szobákkal, 200 fős étteremmel, különteremmel és klubhelyiséggel, filmek vetítésére is alkalmas kultúrteremmel. Az épület északi végéhez csatlakozik a fürdő épületegyüttese, melynek legnagyobb eleme a 400 fős termálfürdő. A parkban külső úszómedencét, sportpályát és játszóteret is létesítettek.

A Margit körút beépítése a 30-as években kapott először nagy lendületet (Atrium mozi épülete, a "Dugattyús-ház" stb.). A második világháborús pusztításokat ez a városrész is megszenvedte, de az 1957-58-ban megvalósított sortatarozás új életet adott a körút e szakaszának. Ekkor épült fel az első Lottóház a 27. szám alatt, a 35-37. szám alatt Kerekes István lakóháza, illetve a Legány Zoltán által tervezett 61-63. alatti ház. A Margit körúton több házat is Dúl Dezső tervezett.




Margit körút 27.: általános emeleti alaprajz és az eredeti homlokzat

A 27. szám alatt találjuk az első Lottóházat. Ennek lakásait lottó tárgynyeremény-sorsoláson lehetett megnyerni - az ötvenes években kitalált ötlet a lakáshiányt volt hivatott enyhíteni. A ház ott kapott helyet, ahol a templom után a Széna tér felé kanyarodik a körút. Méreteivel a környező házakhoz igazodik, a homlokzatot az emeleti szinteken a kiugró erkélyek geometrikus rendje határozza meg. Homályosüveg mellvédekkel készültek az erkélyek, a homlokzat travertin burkolatot kapott. A földszinti sáv viszont a forgalmas helyhez képest túl zártnak mondható. Lépcsőháza az udvar felé néz, az emeleteken szintenként egy garzonlakás és két nagyobb lakás található.





Margit körút 49. (az egykori Szomjas-ház helyén)


Margit körút 51-53. (az egykori Regent-ház helyén)

Ott, ahol a 11-es busz lekanyarodik a Margit körútról, és megáll a Keleti Károly utca legelején, két ház áll az út két oldalán. Valamikor itt a Szomjas-Regent-házak álltak. A második világháborúban az itt tárolt lőszer felrobbant, a házak megsemmisültek. Az ötvenes években még foghíjtelkek árválkodtak itt. 1959 novemberében adták át az egykori Regent-házak helyén emelt új házakat. Sajátos átmenetet képeznek ezek a házak az ötvenes évek szocreál kényszere és az újra ébredező modern magyar építészet között. Megmaradt a szocreálra jellemző monumentalitás, robosztusság, de már nincsenek a klasszicizmusra visszautaló formajegyek. A korra jellemző a "raszter-építészet", amely a vasbeton alapszerkezetet és az ezt kitöltő elemeket a homlokzaton is megjeleníti. Remekül eltalált arányaival a ház a korszak kiemelkedő alkotása. A két ház reprezentatív kialakítása jelzi, hogy diplomata lakásoknak szánták őket; valamikor itt lakott Kovács Imre élelmezésügyi miniszter is. Annak idején a Regent ház aljában nem bankfiók volt, hanem az Európa étterem. A belső udvarban volt a konyha, amit étellift kötött össze a felsőbb emeletekkel. Így, ha a házból adott le éttermi rendelést valaki, egyszerűen felküldték az étellifttel. A Szomjas-ház árkádos részében a szockorszakban Szivárvány áruház működött, a rendszerváltás után cipőboltok voltak itt. 2004 óta pedig a kerületi polgármesteri hivatal irodái működnek a földszinten.

Veszprém számára két épületet is tervezett. Az egyik egy meglehetősen egyszerű kialakítású, nem túl izgalmas irodaház a Fő téren a hatvanas évek közepéről. Az épület tömege a 8. számú főútra merőlegesen, áthaladva a vasúti aluljárón, a tér mögött helyezkedik el. Az irodaszárny hétszintes, 50 méter hosszú tömb, amelyhez a város felőli oldalon nyaktaggal csatlakozik a tanácsterem földszintes tömege. A főhomlokzaton némi változatosságot csak a bejárat feljárója és az az feletti kiugratás ad.


Veszprém, 1960-as évek. (kép: fortepan)



Ennél izgalmasabb az alpesi szállodára emlékeztető épülete a város szélén. Ez eredetileg az MSZMP megyei oktatási igazgatósága számára épült 1974-76 között. Azért helyezték a város szélére, hogy ne csak oktatásra, hanem üdültetésre is alkalmas legyen. Az építkezés szerencsére megkímélte a környező fenyves nagy részét. Az oktatási helyiségeket a földszintes lepényépületben helyezték el, a gazdasági helyiségekkel együtt. A kollégiumi szárny 6 emeletes kialakítású, sziluettje háromszöget formál. A kollégiumi szobák mind déli tájolásúak. Míg a földszintes lepényépület UNIVÁZ szerkezetes, addig a kollégiumi épület vasbeton szerkezetű földszintje felett OUTINORD zsaluzatos vasbeton haránt szerkezetű. A külső határoló falak teljes egészében előregyártottak.


Az óbudai kísérleti lakótelep Vörösvári út felőli lezárása Dúl Dezső "toronyházaival" (kép: egykor.hu)

Az Óbudai kísérleti lakótelepről korábban már beszámoltunk. A második ütemben készültek el a Vörösvári út mentén Dúl Dezső toronyházai, az Országos Középmagas Lakóház pályázat (1960) díjnyertes tervei. Nyolc szint + tetőemeletes magassággal, P4 / P5 / P6 jellel épült meg az egymás mellett sorakozó három épület. Szintenként négy, csaknem azonos alaprajzú, két és fél szobás lakások vannak bennük. Központi fűtéssel, lifttel épültek. A homlokzaton a vasbeton szerkezet rasztereit kiemelő világos színezés tagolja a pasztell színű, mára igencsak megkopott homlokzatokat. A kis erkélyeket színes üvegbetétes korlátokkal szerelték. A tetőemelet vasbeton pergolái mögött széles tetőterasz húzódik: valamikor itt lehettek a mosókonyhák, szárító helyiségek. Típusterv lett I. 1-168/61. számon, így az ország több részén megismételték e házakat.





1968 és 1972 között épült fel a Váci úton, a Róbert Károly körútnál az egykori SZOT irodaház. Ezt is Dúl Dezső tervezte, és 1972 nyarára épült fel. Vasbeton szerkezettel, két lépcsőházzal és négy lifttel készült el, ez lett Budapest egyik legmagasabb épülete. (Ezzel az épülettel külön cikkben is foglalkozunk.)

A 70-es években tervezett középületeire a középfolyosós elrendezés, a logikusan szervezett alaprajz és színes burkolattal élénkített homlokzati függönyfalak jellemzik. Erre példa a veszprémi pártház, vagy az Országos Vízügyi Hivatal fővárosi épülete. Utóbbi a Fő utca 44-50. szám alatt épült fel 1971-ben, nem messze a Batthyány tértől. Korábban a hivatal irodái több épületben voltak szétszórva, az új épület az összeköltözést tette lehetővé. A telket úgy építették be 1971-ben, hogy később folytathassák az építkezést az Iskola utca felőli oldalon. A földszint + galériaszint + 6 emelet magas épület Fő utcai homlokzata 48 méter hosszú. A földszintet és a galériaszintet azért ugratták beljebb, hogy ha az utcában parkolási tilalmat vezetnének be, akkor is meg lehessen állni az épület előtt. A földszinten helyezték el a portaszolgálatot, a postabontót, a kazánházat és a hőközpontot. Az emeleteken középfolyosós kialakítással épültek meg az irodák. A legfelső szinten 300 fős konyha üzemelt. A szintek közötti közlekedést nem csak a lépcsőház, hanem három lift és egy teherlift is segítette.

A szűkös hely, a környező épületek igencsak meghatározták az épület kialakítását és méreteit, így előregyártott elemek helyett monolit vasbeton szerkezetű lett a ház. A környező házakhoz igazodás vezértelte a tervezőt abbban is, hogy ne szalagablakos, hanem tömörebb felületű homlokzatot alakított ki. Ehhez egy alumínium lemezből készült, bronz színű burkolópanelt fejlesztettek ki, amely egyrészt a homlokzat vízszigetelésére szolgál, másrészt töréseivel igyekszik tagolni a Fő utcai felől az épület képét. A belső terek a kornak megfelelő kialakításúak voltak, csupán a lépcsőházban és előtérben alkalmazott "Marmolit" burkolat nem volt szokványosnak mondható.

1982-ben épült fel az épület bővítése az Iskola utca felőli oldalon, ennek tervezője Rádai György volt.

"Modellfotó az északi szárny megvalósulása utáni állapotról" - a képet a Magyar Építőipar 1983-ban közölte, azzal a megjegyzéssel a cikkben, hogy "kívánatos volna, hogy a teljes irodaház-komplexum az engedélyezett terveknek megfelelően, azonos homlokzati kialakítással, mielőbb készüljön el, hogy ezáltal az eredeti építészeti koncepció megvalósuljon és a Batthyány térrel szomszédos foghíjtelek beépülhessen."



1981-re készült el a Duna partján, a XIII. kerületben a KISZ Központi Bizottsága székháza a Kárpát utca - Garam utca - Pozsonyi út - Bessenyei utca által határolt területen. Az épület lényegében irodaépület lett, azzal az eltéréssel, hogy több volt benne a közös használatú helyiség: tanácsterem, klubhelyiség, kiállítóhely stb. Az épület két magas tömbből és az előtte elterülő lapos részből áll. A 6 emeletes irodai szárny teljes homlokzati felületét az irodaszárnyak foglalták el. A lapos épületrész nagy méretű előcsarnokából indulva a nagyobb forgalmú helyiségcsoportokat helyezték el. Az épület a rendszerváltás után sokáig a K&H Bank egyik irodaháza volt, amíg 2011-ben ki nem költöztek a Milleniumi Városközpontba.

Források:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/dul_dezso
Magyar Építőművészet, 1958/6. p. 180.
Az Országúttól a Mártírok útjáig - Egy budai utca múltja és jelene. Budapest újság, 1974/11, p. 16.
A Rózsadomb kapuja - A "Szomjas"- és a "Regent"-ház története. Budapest újság, 2005/03, p. 38.
Az Országos Vízügyi Hivatal székháza - Budapest I. Fő u. 44-50. - Magyar Építőipar, 1972/1. p. 43.
Nyolctantermes iskola az Erzsébet királyné útján. Magyar Építőművészet, 1958/6, p. 180.
A csillebérci atomreaktor. Magyar Építőművészet, 1960/1, p. 33.
Irodaház, Veszprém. Magyar Építőművészet, 1966/1, p.24.
Veszprém Megyei MSZMP Oktatási Központ. Magyar Építőművészet, 1978/5, p.32.
KISZ Központi Bizottság székháza. Magyar Építőipar, 1981/1. p. 50.
Az óbudai kísérlet - kiállítás a Kiscelli Múzeumban, 2011
Országos Vízügyi Hivatal székháza, Budapest. Magyar Építőipar, 1983/1-2., p.74.


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!