Fővárosi Blog

Fővárosi Blog

Budapest jövője 1971 2.rész

2009. február 04. - fovarosi.blog.hu

Az első részben a nagy lakótelep építésekről volt szó, most bemegyünk a város közepébe...

A városközpont

Ha Budapest térképére nézünk, hamar észrevehető, mennyire egyközpontú a város. A sugárutak a központ felé haladnak, a Duna is a központot metszi budai és pesti oldalra. Ha megnézzük a színházak, mozik, nagy áruházak, bevásárlóutcák, egyetemek stb. elhelyezkedését, az is megerősít minket abban, hogy mennyire egyközpontúra fejlődött Budapest az elmúlt évszázadok során. Az V. kerület északi részének 78 tömbje közül 45 valamilyen igazgatási intézményé volt 1971-ben! A központtal is foglalkozni kellett.

A Belváros középső részén három, egymással párhuzamos gyalogos zónát kívántak létrehozni:

1) Az egyik a szállodasor előtti Korzó - ez az új szállodasor felépítésével meg is valósult. Ehhez kapcsolódva tervezték a 2-es villamos lesüllyesztését a Lánchíd és az Erzsébet híd között, hogy a vágányok helyén gyalogos sétány alakulhasson ki. Azzal is számoltak, hogy ha a 3-as metró átadása után megszűnne a villamosvonal, akkor a közúti forgalmat vezették volna el a villamosvonal helyén. Mint tudjuk, a villamosvonal nem szűnt meg, és nem is süllyedt le. (Mint ahogy a HÉV sem süllyedt a föld alá a Nemzeti Színház mellett.)

2) A másik tengely a Váci utca - ld. lentebb.

3) A harmadik gyalogos tengely a Deák tér és az Astoria közötti területen alakítható ki - ld. lentebb.

A Belváros korszerűsítésére 1968-ban készült részletes városrendezési terv. A főútvonalhálózatot az alábbiak szerint határozták meg:

-Kiskörút, Szent István körút
-József Attila utca (Lánchíd)
-Kossuth Lajos utca (Erzsébet híd)

A fontosabb útkereszteződésekbe a 60-as, 70-es évek során került be egy sor aluljáró, szoros összhangban a két új metróvonal építésével. (Itt jegyzem meg, hogy akkoriban a földalatti nem számított metróvonalnak, az első metróként a piros, kelet-nyugati vonalat emlegették, a ma épülő négyes vonal tehát az akkori irodalomban harmadik metróvonalként szerepelt.) Gyalogos aluljárók épültek: először az Astoriánál, majd hamarosan az EMKÉ-nél, a Felszabadulás terén (ma: Ferenciek tere) autós aluljáró is került a gyalogos mellé. Kicsit feljebb pedig a Martinelli téren (ma: Szervita tér) parkolóházzal együtt épült meg az OMFB székháza - ennek bontása 2009 elejére várható. A metróval párhuzamosan épült ki a Marx tér (Nyugati tér), a Calvin tér (ma: Kálvin tér) aluljárórendszere is. Ezek meg is valósultak, nem úgy, mint egy új alagút terve. Ez a budai Csalogány utca tengelyében indult volna a budai oldal felől, és a Báthory utca vonalában bukkant volna Pestre, ezzel közvetlen összeköttetést teremtve Buda és a pesti városközpont között. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, nekem egyáltalán nem hiányzik egy ilyen belvárosi autós alagút. Mindehhez parkolóházak is illeszkedtek: a Martinelli téren (ma Szervita tér) levő már említett épület mellé az Aranykéz utcába terveztek parkolóházat (ez meg is épült), a Bécsi út és az Engels tér (ma Erzsébet tér) kereszteződésénél (ez nem épült meg), illetve tervezték a az Engels tér és a Bajcsy-Zs. út közötti parkolóhelyek felszín alatti garázzsal bővítését. Utóbbi megvalósulása igazi "káeurópai" történet a Nemzeti Színház - gödör - Gödör kronológiai tengelyen. További változtatások lettek volna a városközpontban néhány épület bontásával: a Szabadság tér déli nyúlványát meghosszabbították volna a Bajcsy-Zsilinszky úti kis térig (ma Arany János utca metróállomás), mégpedig a Bank utcától délre fekvő elavult tömbök átépítésével. Az egyik tömbre el is készült már egy külkereskedelmi irodaház terve. A Városháza "ideiglenes jellegű épületeinek bontásával új, a Fővárosi Tanács céljait szolgáló hivatali épület és áruház létesíthető", de végleges megoldás még nem született akkoriban. Ez a történet pedig napjainkban került elő ismét: igaz, ma nem toronyházas irodatömböt, és nem áruházakat és üzletházat terveznek ide, hanem egy többfunkciós központot - ez bizony maga a Városháza Fórum. A Martinelli téren (ma Szervita tér) felépült a Posta régi épületének bővítménye, az új telefonközpont. A Váci utca környékét pedig gyalogos bevásárló zónává kívánták fejleszteni, a földszinti terek egybenyitásával. A Párisi Udvar bővítménye el is készült, ma is bejárható, a túloldalon a földszintek egybenyitása helyett végül egy bevásárlóközpont épült meg, Millenium Center néven, ez irányból is bejárattal rendelkezik. Ez a rendszer viszont a mai napig nem csatlakozik rendesen a Korzóhoz, az autóforgalom ma is kettévágja a két gyalogos zónát az Apáczai Csere János utcában.

A Bástya utca mentén a tervek szerint a középkori városfalakat bemutató kisebb parksáv létesült volna - ez aztán nem valósult meg. A Calvin tér (Kálvin tér) sarkán a foghíjak beépítésekor már akkoriban is irodaházakban gondolkodtak - persze nem Virág Csaba stílusában, és nem is olyan beépítettségi szinttel, mint ami később megvalósult. A Baross utca és Üllői út közötti foghíj például úgy épült volna be, hogy előtte még maradjon egy kis tér, ami az épület előtereként is értelmezhető lett volna. Ma az aluljáróból felérve kis híján beesünk a portához. A Baross utca elején pedig a régi bérház sarka és a legkülső sáv között olyan kicsi a rés, hogy 2 ember el sem fér egymás mellett.

Nemcsak a városközpont átépítésével számoltak, hanem annak kibővítésével is. A Madách sugárutat még mindig megvalósítható tervként tartották számon - felvállalva az ezzel járó bontásokat is. Ez a Városházával szemben indulna a Károly körúttól a nagy árkádos ív alól, és onnan haladna kifelé, újabb sugárirányú útként az Andrássy út és a Rákóczi út között. Ugyanakkor az égető lakáshiány miatt a bontásokat későbbre halasztották. Mint írták: "Fontos, hogy addig se létesüljenek olyan építkezések, amely a városközpont területi növelésére alkalmas nagyszabású átépítésnek akadályai lennének." A rendszerváltás után a további irodaház építésekkel az ötlet ismét hosszú évtizedekre feledésbe merült.

A Budai Vár átépítése, háború utáni helyreállítása nem kevés vitát váltott ki - elsősorban a túlzóan nagy bontások miatti veszteség fájó ma is. A Budapesti Történeti Múzeum, a Széchenyi Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum költözhetett be a Nemzeti Galéria mellé. Ekkor zajlott le a Várszínház rekonstrukciója is. A Sándor-palota helyreállítása már a kilencvenes évek végére maradt, a volt Honvéd Főparancsnokság helyreállítására pedig egyre több már a terv, de még mindig nem történt egy kapavágás sem. A Mátyás templom mellé, az egykori domonkos templom maradványai felett megépült a Hilton szálló.

Végül egy gondolat a ma is folyó magasház-vitához:

"Mivel a budapesti látkép szépségének egyik fő magyarázata a budai part kontúrjának mozgalmas és a pesti oldal nyugalmas síkvidéki jellegének egyensúlya, a pesti Cityben nem kívánunk a jelenlegi épületek gerince fölé emelkedő épületeket építeni. Párizs példája is igazolja, hogy az épületek magasságának szigorú konzervációs szabályokkal való korlátozása a metropolisok központjaiban is lehetséges."

A bejegyzés trackback címe:

https://fovarosi.blog.hu/api/trackback/id/tr491760020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása