Kerek liftjeiről egyszerűen csak "dugattyús ház"-nak becézték (csúfolták?) azt a házat, amely a Margit körút és a Rómer Flóris utca sarkán áll. Bent jártunk.



A harmincas években divattá vált a nagyobb vállalatok között reprezentatív bérpalotákat emelni. A Bauxit Ipari Rt. az V. Kossuth tér 18. alatt, az Alföldi Cukorgyár a XIII. Pozsonyi út 38-40. alatt, a Mez Rt. az V. Petőfi Sándor utca 12. szám alatt építtetett ilyen házakat. Ezek természetesen az anyagi megtérülés igényével épültek, de fontosak voltak a cég reprezentációja szempontjából is. A Margit körút 15-17. alatti ház eredetileg a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának bérháza volt, bérlői a társadalom felsőbb rétegeiből kerültek ki.

Weiss Manfrédot leginkább a csepeli gyár kapcsán ismerjük. Csepel mellett egy sor más cégnek is vezérigazgatója volt, igazi kapitalista nagytőkésnek volt mondható. Rengeteg pénzt áldozott népjóléti célokra is: a mentőknek röntgenes kocsikat ajándékozott, munkásjóléti intézményeket hozott létre, beindította a Weiss Alice gyermekágyas otthont, az elaggott és gyógyíthatatlan nőknek ingyenes otthont szervezett, tüdőszanatóriumot nyitott. Bátyja, Weiss Berthold iparmágnás a Magántisztviselők Országos Nyugdíjintézetének alapítója volt.

A ház tervezői Hofstätter Béla és Domány Ferenc voltak. Hofstätter a Műegyetem elvégzése után saját építészirodát nyitott. Domány is a Műegyetemen tanult, de diplomáját már Berlin-Charlottenburgban szerezte meg. Eleinte Berlinben tervezett, majd 1936-ban a két tervező társult, közös irodát nyitottak. Így a Margit körúton 1937-38-ban felépült házat már együtt tervezték meg. Meg aztán egy sor lakóházat a Szent István park környékén, Újlipóciában.

Ki gépen száll fölébe, jól láthatja az épület H alaprajzú szerkesztését. A két függőleges szárban vannak a lakások, az összekötő rész a reprezentatív közlekedő blokkot rejti. A lépcsőház fordulópontjaiban egy-egy kerek liftet találunk. Még megvannak, az eredetiek, és működnek is. A szinteken néhol már hiányosan, de azért még megvan a harmincas években divatossá vált gumipadló is. A világítótesteket egyedileg, kifejezetten ide tervezték. Ha felnézünk, a lépcsőház legfelső szintjén a tetőn Luxier üveglencsékkel törték át a beton szerkezetet, így engedve még több fényt az amúgy is világos, tágas lépcsőházba. A lépcsőház falait egykor sakktábla mintás furnértapéta borította. A kúp alakú függesztett lámpák és a félkúp alakú falikarok csíkozott opálüvegből készültek, egyedi terv alapján. (A lámpák egy része még az eredeti, másokat már olcsóbbakkal pótoltak ki.)



A homokkővel burkolt homlokzaton sávablakos zárterkélyek és tömör mellvéddel megépített erkélyek váltják egymást, egyben meghatározva az épület vízszintes sávos tagolását is. Ezek az ívek szépen íveltté válnak a lépcsőházak ablakainál, egyértelműen jelezve a lépcsőház helyét. A házon jól látszik a tervezői nagyvonalúság és a beruházó vállalat tehetős mivolta. A lakások ennek megfelelően eredetileg többnyire két- és háromszoba-hallosak voltak, garzonlakás csak néhány készült. Hogy azóta hogy szabdalták át a lakásokat, nem tudom. A ház ma is áll, ma már persze jóval kopottabban, mint újkorában. Ám még így is látszik rajta, hogy néhány évtizede ez számított luxus "lakóparknak".



Az épület földszintjén valamikor az Elektromos Művek reprezentatív kiállítóhelyiségei voltak. A főbejárat a Margit körútról nyílt, de az épület átellenes végén is van egy bejárat. A főbejáraton belépve egy lépcsősor vezet fel a lépcsőházba, amely a ház központi elosztó-közlekedő tere. Ez a korszak talán legelegánsabb bérházi fogadótere. Jól megforgatták a nyugdíjpénzeket...


Források:
Cs. Plank Ibolya, Hajdú Virág, Ritoók Pál: Fény és forma. Vince kiadó, 2010
Ferkai András: Modern házak (A mi Budapestünk). Városháza kiadó, 2009
Haba Péter, Szegő György: 111 év, 111 híres ház. B+V, 2003


Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!