A MAVIR épületének lebontása után 2022-ben újabb épület kapcsán merült fel a kérdés: hogyan értékeljük a második világháború utáni helyreállítás során emelt várbeli épületeket? A kor neves építészei által magas színvonalon megálmodott épületek idejétmúltak csupán, vagy olyan értékek, amelyeket ma nem tartunk sokra, de néhány évtized múlva majd igen?

A Szentháromság tér 7-8. és Szentháromság utca 1-3. alatti telekre Laczkovics László és Jánossy György terveztek diplomata lakóházat. Akkor tehát még nem szállodára, hanem diplomaták elszállásolására szólt a tervezési program.

A Szentháromság térről 1906 körül készített fotó részletén még három ház sorakozik (fortepan.hu / Kurutz Márton)

A Hilton szálló két nagy tömbje közé egy régi torony ékelődik. Rajta egy nagy méretű dombormű őrzi Hunyadi Mátyás dicsőségét.

A Hess András nem is olyan régi épületei között valamikor a domonkosok kolostora és temploma állt. Az 1238-52 között épített templom legépebben megmaradt része a 15. századira datált Miklós-torony. A tornyon jókora domborművet találunk.

A budapesti Mátyás dombormű (a szerző felvétele)

A város egyik legkülönlegesebb fényjátéka és üvegezése egy szálloda homlokzatán volt látható. Amiről viszont kevesen tudnak: a modern ház aljában történelmi falak maradványai rejtőznek.

A Tabán bontását is túlélte az a ház, amelyben különleges gyűjtemény rejtőzik. A Semmelweis-ház története lakóháztól málladozáson át a homlokzati felújításig.

A mai Apród utca középkori házai a Buda visszavívásáért folytatott harcokban semmisültek meg 1686-ban. Az újabb házsor csak a 18. század utolsó évtizedeiben épült fel. Akkoriban sokkal forgalmasabb volt ez a környék. 1767-ben ugyanis elkészült a hajóhíd, amelynek budai vége pont ezen a környéken állt. Az itteni forgalmat javította az is, hogy II. József uralkodása (1780-1790) idején megnyitották az Újkaput (más nevén Ferdinánd-kaput vagy Tabáni kaput), így jóval rövidebb útvonalon lehetett innen feljutni a Várba. Nem csoda, hogy a növekvő forgalmú helyet hamar megtalálták a kereskedők is – így épült fel valamikor 1790 körül a mai Apród utca 1-3. alatti ház is, eredetileg klasszicizáló, késő barokk stílusban.

2004 óta áll üresen az egykori Tungsram Strand. A nagy múltú fürdőhely 1938-ban nyitott meg az Egyesült Izzó beruházásában, és 2004-ben működött utoljára. A mozdítható fémtárgyak már rég eltűntek, a természet pedig egyre inkább visszaveszi a "Tungi" medencéit. Még 2011-ben belopóztam, körülnéztem, és siralmas állapotokat találtam. 2023-ban újra fotóztam.

Máig is nagy vitákat tud kiváltani, hogy egy-egy budavári telekre szabad-e modern házat építeni, és ha igen, akkor hogyan, milyen keretek között érdemes ezt tenni. A Tárnok utca 13. alatti ház a jól sikerült példák egyike a közelmúltból.

A Tárnok utca 13. helyén a 15. században több lakóház állt, amelyek egyike 1462-ben lippai Dákó László tulajdonában állhatott. Rajta kívül a többi középkori tulajdonosról sajnos nem maradt fenn hiteles oklevél, dokumentum. Az 1500-as évek táján nagyobb átalakításokat végeztek, elfalazták a kapualjból nyíló ajtókat, és helyettük az ülőfülkékbe vágtak újakat. Ekkor készültek az utcai homlokzat falaiban megtalált üzletajtók és ablakok is. Az 1686-os ostromot követően a szomszédos, 11. szám alatti házzal együtt Beck budai várparancsnok birtokába került. Tőle 1688-ban Eszterházy Pál nádor kezére jutott és egészen 1945-ig a család tulajdonában is maradt. Egy 1743-ból fennmaradt rajz szerint udvarának keleti felében még beomlott épületmaradványok is álltak. Ebből a leírásból tudjuk, hogy a házak alá voltak pincézve, de a pincék nem voltak kitisztítva. Nagyobb átépítése a 18. század első felében következett be, amikor az utcai traktusra barokk stílusban húztak emeletet, és új lépcsőház is épült. A század második felében kisebb átalakításokon esett át, majd a 19. század első felében kiépült az északi, udvari szárnya is. A huszadik század első éveiben a szomszédos, 11. számú házzal összenyitották, homlokzataikat is egyesítették, hogy létrehozzák az Esterházyak palotasorát. Ez a teljes kiépítést követően a Tárnok utca 7-9-11-13. alatti házakat egyesítette. Még 1940-ben is építkeztek itt, a 13. szám alatt: akkor az északi tűzfal kapott új, díszesebb vakolatot.

A Tárnok utca 13. 1940-ben (fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

Egykor az Esterházyak nyitották össze az itt álló házakat, hogy a Várnegyedben is legyen kellően reprezentatív palotájuk. Ma iskolaépület áll a Tárnok utca 9-11. alatti házak helyén összevont telken.

A Tárnok utca 9. alatt 1528-ban még Brikcius kereskedő, budai polgár háza állt, amint erről egy korabeli dokumentum tanúskodik. A későbbiekről nincsen fennmaradt forrás, így csak annyit tudunk, hogy az 1686-os ostrom utáni évben készült helyszínrajzon egy gótikus kápolna látható – valószínűleg ez volt a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) Szent László kápolnája. Az ostrom után a középkori háznak csak a földszinti, boltozott terei maradtak meg az utca vonalában. A kincstár ezeket puskaművesek szállásául használta. A korabeli térképek számozása szerint a 316. és 317. számú ingatlan esett erre a telekre, többféle megjelöléssel: Bittermann, Schleicher, Ebermann névvel jelölt épületrészek mellett egy „Pixen corporal” jelöléssel is találkozhatunk. A nevek valószínűleg a puskaművesekre utalnak, akiknek a szállását Kurz János Ignác kamarai tanácsos kapta meg a Kamarától 1696-ban. A telekkönyvben fel is tűntették a „Puver Thurm”, azaz lőportorony, lőporraktár kifejezést. Kurz nem építkezhetett a telken, mert 1718-tól már üres telekként tartották nyilván. Az üres telken keresztül lehetett elérni a Tárnok utca 11-13. keleti végében épített puskaportárat. Ez valószínűleg a korábbi Szent László kápolna romjaira, alapjaira épülhetett.

A Tárnok utca 9. 1941-1942 körül (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény)

Egykor az Esterházyak birtokolták, a háború után egyedi homlokzati felújításával keltette fel a szakma figyelmét a Tárnok utca 7. alatti lakóház.

A mai épület helyén már a 14. században is állt egy, az esztergomi Corpus Christi kápolna tulajdonát képező ház. A ház az 1526. évi tűzvészben pusztulhatott el, egy két évvel későbbi oklevél már romosként hivatkozik rá. Akkor Milanói Miklós kőművesmester, budai polgár tulajdona lett.

A ház legrégibb részét a földszinti utcai traktus három egymás melletti dongaboltozata képezi, középen a kapualjjal, jobbra és balra egy-egy helyiséggel. Egy-egy ablak feletti áthidalás falmaradványát leszámítva a középkori ablaknyílások már nem rekonstruálhatók. Budavár 1686-os ostroma során a középkori ház emeleti része bizonyosan elpusztult, ilyen maradványok nem voltak már fellelhetők. 1696-ban még romosként említik a házat, az ostrom utáni, barokk stílusú újjáépítés itt csak több évtizedes késedelemmel, a 18. század első felében történt meg, pontos évszám híján erre csak a feltárt maradványokból lehetett következtetni. Azt tudjuk, hogy 1722-ben Aichmayr Gáspár pesti serfőzőmester vette meg, és építtette fel az udvari szárny egy részét. Az emeleti rész csak a század második felében készült el.

A Tárnok utca páratlan oldalán egykor állt palotasor ugyanúgy őrzi az egykori főúri pompa, mint a második világháború őrült pusztításának emlékét. Egykor az Esterházy család páratlan műkincseit is itt rejtették el.

A Tárnok utca 1905 körül (fortepan.hu / Szemán György)

Egykor talán Toldi Miklós fegyverei díszítették, ma is a Várnegyed egyik kapuja. Itt jutnak be a Széll Kálmán tér felől érkező BKV buszok is. A nagy múltú, de nem is olyan öreg Bécsi kapu története.

A Bécsi kapu 1940 körül (fortepan.hu)