Fővárosi Blog

Fővárosi Blog

Frissült a fortepan: Főfotó képek a hetvenes évekből

2021. október 21. - fovarosi.blog.hu

Ismét frissült a Fortepan. Ezúttal a Főfotó képarchívumából közöltek egy második adag fotót, én pedig a 2000-nél is több képből válogattam egy fővárosi csokorral. Íme. (Az azonosító számra kattintva a kép nagyban is letölthető.)

alkotmanymozi-1973korul-fortepan_hu-215779-fofoto.jpg

Tovább

A hanyatló Tabán

A Tabán évszázadai - 5. rész

Mint az előző részekből kiderült, a kezdeti felvirágzást tragédiák, járványok, háborús pusztítások és természeti csapások egész sora követte a Tabánban. Az 1875-ös vízözön után hamarosan újabb csapás érte a városrész népét.

filoxera-wikipedia.jpgA filoxéra, vagy szőlőgyökértetű (kép: Wikipedia)

Korábban a budai oldalon szinte végig jelentős szőlőültetvények sorakoztak: a legnagyobbak a szentendrei, a budai, a promontori (budafoki) és a tétényi borvidékek voltak. A tabániaknak a szőlőskertek munkalehetőséget is adtak. (E szőlőkultúra emlékét utcanevek még ma is őrzik: Villányi út, Somlói utca, Badacsonyi utca, Szüret utca stb.) Aztán mindez szinte egy pillanat alatt összedőlt, amikor ide is elért a rettegett filoxéra.

 

Tovább

20 éves lenne a MEO

20 éve, hogy megnyitotta kapuit a MEO - Kortárs Művészeti Gyűjtemény. Eredetileg múzeum alapításaként indult a projekt: a 4M név (Modern Magyar Művészeti Múzeum) eredetileg ezt a projektet takarta, csak később lett a Ludwig Múzeum MüPá-ba költözésének projektneve. Múzeum helyett végül kiállítótér nyílt Újpesten, MEO néven. 

meo-20100425-01.jpg

Tovább

Özönvíz a Tabánban

A Tabán évszázadai - 4. rész

A Tabán életében a szőlőművelés mellett fontos szerepet játszott az is, hogy itt volt az egyik dunai átkelőhely. Az e körüli folytonos mozgolódás elősegítette a szállásadók, kereskedők életét is. A Lánchíd átadásával mindez gyökeresen megváltozott. A mai Clark Ádám téren sorra épültek a díszes új paloták, a Tabánt viszont elkerülte a forgalom.

Eközben a "rácok", a szerbek részaránya is folyamatosan csökkent a Tabánban. 1851-ben Budán már csak 1180 szerb élt. Pedig valamikor még a szerb értelmiség központja volt itt, itt alakult ki a szerb irodalom. De ennek is vége lett, csak a nyomorúság maradt. A Rác fürdő sem éppen a legszebb évtizedeit élte, a prostitúció fészkelte be oda magát. Tiltott szerencsejátékok, zug-italmérések pusztították az agyakat.

Tovább

A tabáni tűzvész

A Tabán évszázadai - 3. rész

Bár ma erős romantikával viseltetünk a Tabán iránt, a történelmi adatok bizonyos értelemben kiábrándítóak. A kis házikók meglehetősen egészségtelen életkörülményeket biztosítottak, a járványok fészkei voltak: lakóit kolera és pestis is pusztította. A Dunához közeli, lapályosabb területeket a folyó árvizei pusztították - 1712-ben, 1732-ben és 1755-ben is. És ha mindez nem lett volna elég, a háborús csapások mellett jöttek a tűzvészek is. Ezek a tragédiák újra és újra visszavetették a Tabánt, amely így sosem városiasodott, nem tudott a többi városrésszel együtt fejlődni, bár a 17. század végi bevándorlásnak köszönhetően lakossága így is növekedett.

1793-ban Robert Townson angol természettudós készített feljegyzéseket a Tabánról. A derék professzor megütközéssel írta le, hogy a fürdők közös medencéiben együtt lubickoltak fiúk és lányok, öregek és gyerekek, sokan köztük meztelenül vagy csak "fügefalevél nagyságú" takaróval. Ez a szokás egészen a 19. század közepéig fennmaradt a kisvárosokban, falvakban.

Tovább

A Tabán templomai

A Tabán évszázadai - 2. rész

Buda 1684-es, majd 1686-os ostroma az addig felépült Tabánt nagyrészt elpusztította. Csak a dzsámi és két fürdőépület élte túl a támadásokat, az elmenekült vagy meghalt lakosság helyett szinte csak katonák és hadifoglyok maradtak. Az így önálló településként megszűnt kis városrészt Budához csatolták, majd új lakókat telepedtek meg - a vár környékén főleg magyarok és délszláv menekültek, Budán inkább katolikusok és németek. A betelepítésnek újabb lökést adott az, hogy 1690-ben Belgrádot a törökök elfoglalták. Így a szerb menekültek egy újabb csoportja érkezett Magyarországra, akik többek között Pomázon, Szentendrén, Ráckevén és a Tabánban telepedtek le. A budai rácok 5-6 ezres tömege a lakosság felét is elérte, míg a Tabán szinte kizárólag szerbekkel népesült be. A mai Szarvas tér környékén telepedtek meg először, majd házaikkal sorra népesítették be a hegyoldalt is. Házaikat mindenféle tervszerűség és szabályozottság nélkül emelték. Girbe-gurba utcácskák és földszintes vályogviskók lepték el a lankákat. A lakosság szinte teljes egészében részt vett a virágzó szőlőgazdálkodásban, borászatban. A háborúban elpusztult ültetvényeket rendbe szedték, újra fellendült az élet. A 18. század elején néhány évtizedre elvesztették jogaik egy részét, de 1752-ben Mária Teréziától visszakapták vallásszabadságukat, autonómiájukat. Ekkortájt épültek meg a Tabán templomai is. Ismerjük meg ezeket is!

dobrenteiter-1943-fortepan_hu-105821.jpg

A Döbrentei tér és környéke 1943 körül. (fortepan.hu, 105821, Carl Lutz felvétele)

Tovább
süti beállítások módosítása