A Hosszúlépés sétáján 2018. március 3-án lehetett utoljára megnézni az egykori Olimpia Hotelt a Normafán. Március 4-én megkezdődött a bontása. Romtúra a hidegben.

A hatvanas években nagy program indult a turizmus fejlesztésére, ennek keretében épült fel egy rakás "touring" szálló az országban. Ennek a programnak a részeként terveztek egy szállodát a Normafához is - a szálloda "munkacíme" a Touring Hotel Normafa volt. A terveket Farkasdy Zoltán készítette 1969-ben. Az építkezésnek 1971-ben álltak neki, és 1972-ben már itt szálltak meg olimpikonjaink, bár a szálloda csak a következő évben lett teljesen kész. Outinord alagútzsalus rendszerrel építkeztek, ez jelentősen meggyorsította az építkezést. Az átadáskor Bauer Sándor fotózta végig a szállodát, ezeket a képeket a fortepan.hu tette közzé:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A környékhez képest jelentősen túlméretezett szállodát kértek, de Farkasdynak sikerült elkerülnie azt, hogy egy hatalmas vasbeton toronnyal csúfítsa el a tájat. A fszt+3 emeletes épület egy szögletes S alakot formál, szinte mindenhol törésekkel, fűrészfogas homlokzattal tagolt, így egyik oldalról sem tűnik túldimenzionáltnak. Hogy a homlokzatokat ne a nyersbeton uralja, a felületek nagy részét deszka burkolattal látták el - ezzel is a tájba simulást, a természetesség érzését erősítve.

188 egy- és kétágyas szobában összesen 364 vendéget fogadhatott a szálloda a kezdeti felállásban. Bár, étterem, bisztró és társalgó szolgálta a szálloda vendégeit - ezek egy része az utcáról betérők számára is nyitott volt. Akkoriban nagy újdonságnak számított, hogy a szállodában volt uszoda és szauna is.

A megnyitás után az 1972-es olimpiára készülők adták az első komoly vendégkört. Később a KGST-konferenciák egyik helyszíne is volt a szálloda - őket a Marco Polo terem szolgálta ki. A hetvenes években még a sport elit, és velük egy sor értelmiségi második otthona volt a szálloda, az utcáról is sokan tértek be az étterembe. Filmforgatások helyszíne is volt: a Linda sorozat egyes jeleneteit itt vették fel, de itt forgatták Bujtor István, azaz Csöpi főszereplésével az Elvarázsolt Dollár c. film egyes jelenteit is. De idővel, ezek elapadásával előjöttek a gondok. A rendszerváltás előtti nagy élet után a hanyatlás évei jöttek: 1993-ban az IBUSZ-nak adták el a szállodát, de ők sem tudták sikerre vinni. A bezárás után pedig már érdeklődő sem volt rá.

A hetvenes években még más életmód dívott a szállodákban. A szobákat igyekeztek kicsire szabni, apartmanok nem is épültek, a hangsúly a közösségi tereken volt. Mint a lenti képeken is látható, a szobákban éppen csak aludni, zuhanyozni, vécézni lehetett, egy beépített szekrényen túl más nem is fért el bennük. A folyosók, lépcsőházak, a recepció előtere viszont nagyon tágas, széles méretezéssel épült meg. Ez a trend idővel megfordult: egy ma épülő szállodában a szobákat igyekeznek tágasabbra venni, míg a folyosók éppen csak akkorák, amennyire feltétlenül szükség van.

Átépítésről azonban nem nagyon lehetett szó, ezt az öntött vasbeton technológia nem tette lehetővé. Annyi változott csak a rendszerváltásig, hogy a konferenciák elitebb résztvevői számára 10 szoba "feláldozásával" 5 apartmant alakítottak ki, két szoba összenyitásával. Az sem segítette az üzemeltetést, hogy a szálloda a forgalmas helyektől nagyon távol, a hegy tetején, a város legszélén épült fel. Így, ahogy a sportoló vendégkör elfogyott, nem nagyon akart helyükbe lépni senki más.

Hosszú vajúdás után, 2002-ben zártak be. A szezon végén még úgy volt, hogy a következő tavasszal kinyitnak. Így ki sem pakolták a szállodát soha: ottjártunkkor ott volt a recepción még két szobakulcs, ott volt a vendégkönyv, az irodákban a telefonkönyv, a 2002-es valutaváltási árfolyamok papírjai, a pincében a konyhások fehér köpenyei, a szobák bútorzata, a szőnyegek, a nagykonyhai gépek - szinte minden. Emiatt olyan érzés volt bejárni az épületet, mintha egy időutazáson jártunk volna, nem is egy romos házban. Ezt segítette az is, hogy a bezárás után végig őrzött maradt az épület, nem jártak be fosztogatók - csupán pár graffitis, meg időnként néhány madár, vagy a pincében egy-egy róka bukkant fel. De a szálloda soha nem nyitott meg újra, hiába próbálták többször is eladni. Az egykor szebb napokat látott épületet lassan az enyészeté lett: a fa nyílászárók veszélyesen elkorhadtak, a betört üvegeket nem pótolták, az áramot, fűtést nem kapcsolták vissza soha. 2015-ben aztán a kerület a Normafa rendezési tervébe bevette az időközben számos tulajdonosváltáson átesett szálloda kisajátítását és lebontását is - ezzel az épület sorsa végleg megpecsételődött. 2018. március 4-én a bontó csapatok kapták meg a kulcsokat...

Elsősorban a szétkorhadt, életveszélyessé vált faanyagok jelzik a lepusztultságot kívülről

A recepció előterébe hordtak össze pár lámpabúrát. A falak már a tégláig romlottak le, de a függöny még fent lóg!

Ez volt valamikor a Piros Elefánt bár - a rendszerváltás után már Future Night Club néven működött. A szállodában talát szórólap szerint a "Műsor témája: Az emberi érzések és ösztönök alakulása az idők folyamán, az őskortól a jövőbe." :-)

Ez volt a Marco Polo bár, ahol annó a KGST-tanácskozások egy része folyt. Az Eötvös útra néző ablaknyílás felső részén egy hajót formázó fém díszítés is látható volt a rácson.

Az Evergreen étterem a nemzetközi konyhát vitte a szállodában.

A konyhában ott maradtak a nagykonyhai gépek, a pincében még a pincérek ruhái is ott voltak, akár csak a beraktárazott, soha meg nem bontott ásványvizes üvegek, vagy a tányérok, poharak, kancsók stb. A pincébe az utolsó 15 évben már csak néhány róka mászkált le időnként.

A komoly téli hidegben nagyon hiányzott nekünk egy ilyen jó kis kemence - valamikor ez volt a Malomkerék étterem, ahová az utcáról is be lehetett térni.

Láthatóan úgy hagyták el az épületet 2002-ben, hogy majd visszajönnek jövő tavasszal. Így megmaradtak az iratok, a számítógépek, a bútorzat, a tapéta, minden.

A sportolóknak épített udvari medence még szenzáció volt, a hetvenes évek elején ez egyáltalán nem volt jellemző még egy felső kategóriás szállodában sem.

Ilyen volt egy kétágyas szoba: két ágy, egy gardrób, és egy szűkös fürdőszoba vécével, mosdóval és zuhanyzóval. Csak a szükséges minimális tér.

És ennyit engedett az építési technika: az "apartman" mindössze a két szoba közötti falba vésett átjáróval volt kialakítható. Megjegyzem, a faburkolat ma is gyönyörű, meglepően jó minőségben készült.

Ellentétben a lépcsőkkel és a folyosókkal, amelyek viszont tágas érzetet adnak, szélesek. Csak hát a folyosóból és a lépcsőből nincs bevétel...

És hogy mi lesz majd most? A tervek szerint az Eötvös út legfelső szakaszát lezárják, helyette a Távcső utcával párhuzamosan alakítanának ki egy új utat. A fogaskerekűt meghosszabbítanák a Normafáig, a szálloda helyét pedig parkosítanák. Az Eötvös út és a Konkoly-Thege Miklós út találkozásánál épül majd egy nagy parkoló.

Források:
http://hvg.hu/ingatlan/20081012_pusztulo_hotel_a_normafanal
http://late-modern.blogspot.hu/2013/06/hotel-olimpia-raszter-fogsagaban.html
https://index.hu/belfold/budapest/2015/05/13/olimpia_hotel_normafa/
http://www.hegyvidekujsag.eu/download.php?docID=53223


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!