Ma lett hatvan éves az ország legnagyobb stadionja. A hatalmas beruházás a második világháború utáni évtized egyik legfontosabb építkezése volt. Építészeti örökségünk, védendő értékünk a Rákosi-korszak szocreál pompája, vagy egy diktatúra elbontandó rossz emléke? Mi lesz a mostani stadion sorsa?


Nyomortanya Istvánmezőn, 1930-as évek (kép: képkönyvtár.hu)

Az 1896-ban újjáéledt olimpiai mozgalom Budapesten is felélesztette a vágyat egy óriási Nemzeti Stadion felépítésére. Sorra születtek a tervek, amelyek aztán sorra el is haltak. Az 1929-ben kirobbant gazdasági válság a fiókba küldte a nemzeti stadion terveket, de ez a tervezőket, sportrajongókat nem akadályozta meg az újabb álmok szövögetésében - sőt, ha már úgysem volt realitás a megépítésük, még szabadabban álmodoztak.


Pogány Móric lágymányosi terve (kép: mnsk.hu)

Egyre rosszabb állapotú a Puskás Ferenc Stadion, az egykori Népstadion. Így érthető, hogy téma lett: fel kellene újítani, át kellene építeni, új stadiont kellene építeni a helyére. Az alábbiakban az ország legnagyobb stadionjának előzményeiről mesélünk. A történet korántsem 1953-ban kezdődik!

Augusztusban több mint 2000 képpel (!) frissült a fortepan.hu, az ország egyik legnagyobb online fotótára. Az alábbiakban ezekből válogattam néhány képet. Az első rész után itt a második adag kép.



40622: Budapest éjszakai kivilágítása a harmincas években. A hosszú expozíciós idő csíkokat rajzolt a járművek fényszóróinak fényéből és elsimította a Duna hullámait is. Nagyon szépen komponált felvétel.

Augusztusban több mint 2000 képpel (!) frissült a fortepan.hu, az ország egyik legnagyobb online fotótára. Az alábbiakban ezekből válogattam néhány képet. Első rész.



39246: Az Andrássy-szobor, amely a Kossuth tér talán legsikerültebb, legelegánsabb szobra volt egykor. Az a legenda járja, hogy a szobor anyaga a Felvonulási téren állt Sztálin-szoborban hasznosult újra. Jövőre elkészülhet a szobor mása a Kossuth térre - erről bővebben itt.

Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"...mihelyt a mozdony a nem kevésbé ócska vaggonhoz simul, s a vonat még nem indul, oly sok füstöt lehet nyelni, a mennyit tetszik..."

Augusztus 3: A főváros jövő munkaéve. Beszélgetés Bárczy polgármesterrel. (...) Bárczy polgármester Péczelen lakik, de az ő idei nyaralása nem teljes pihenő. Hetenkint többször bejár a városházára és referáltat magának a jövőre maradt nagyobb ügyek állásáról, úgy hogy a jövő esztendő munkaprogramja már tisztán áll előtte. (...)

Budapesten a hatvanas-hetvenes években több helyen is épültek kísérleti lakóházak, kisebb kísérleti lakótelepek. Az óbudairól korábban már volt szó, most Budapest XXII. kerületébe látogatunk el, hogy megnézzük a fura kinézetű lakótornyokat. De mi is az a kísérleti lakótelep? A XV. kerületi blogot író Palotabarát vendégcikke következik.

Budafoki kísérleti lakótelep, az 1966-68-ban elkészült, Tenke Tibor által tervezett középmagas lakóházak (forrás: koos.hu). A kép a XV. kerületi blog egyik cikkében jelent meg.

1973-ban, negyven évvel ezelőtt avatták fel a Váci út és a Róbert Károly körút sarkán Budapest egyik legmagasabb épületét. Akkoriban több toronyház is épült: a SZOT irodaháza mellett a korszak termékének mondható a SOTE Nagyvárad téri tömbje és az újpalotai "Víztoronyház" is. A korszakban kifejezetten örömmel fogadták ezeket az új "városképi pontokat", megítélésük sokkal jobb volt hivatalos körökben akkoriban, mint most.
"Az egyébként is állandóan emelkedő magasságú, jelenleg 10-12 szintes épületeink monoton tömegei szinte eltüntetik a régi városképből megmaradt tornyokat és egyéb alakító elemeket. Ezt az egyhangúságot csak a magasházak képesek megbontani, így rendkívül fontos, hogy azok olyan helyre kerüljenek, ahol ezt a feladatukat leginkább hivatottak betölteni." (Magyar Építőipar, 1973)
1968 és 1973 között épült fel a 73 méter magas, 20 emeletes toronyház, Dúl Dezső tervei szerint. Akkoriban úgy tervezték, hogy az Árpád híd túloldalán is épül majd néhány toronyház, a SZOT tornyának budai ellenpontjaként - végül csak a pesti oldali épült meg. A terület az Árpád híd átadásával értékelődött fel, akkoriban fontos városfejlesztési területté vált a híd pesti és budai környezete. A Váci út és a Hungária körgyűrű jól megközelíthető ponttá tette ezek kereszteződését. A terület elavult, barakkszerű raktárépületekkel volt csak beépítve, így nagy szanálási költség sem jelentkezett, és a parkolást is könnyen megoldhatóvá tette a felszínen.


A környék barakkjai, telepei még álltak az építkezés idején. Kép: AHGY

Az épület programja magába foglalta a SZOT nyomdáját - amely később a Népszava szerkesztőségével és nyomdájával is kibővült -, a Nyugdíj Intézet és a Pest megyei SZOT irodaegységeit, egy gépkocsi javító és szerviz üzemet, valamint a Táncsics könyvkiadó raktárrészlegét.


Építés közben, a hetvenes évek elején. Kép: AHGY

A nyomda, a gépkocsiszervíz és a konyhák, éttermek, öltözők a 3 szintes lepényépületbe kerültek, melynek közepét egy belső gazdasági udvar foglalta el. A Petneházy utca felől szervezték a gazdasági forgalmat, míg a személyforgalom a hídfő irányából érkezett.


Az alaprajz tervezésénél a közlekedő területek minimálisra csökkentésre volt a cél. A liftek előterét úgy tervezték, hogy minden szinten sok fényhez jusson - ez ugyanis a legfontosabb belső közlekedési mód. A tűzrendészeti előírásoknak megfelelően két lépcsőház is épült, homlokzatra nyílón, füstelvezetővel. Az irodaegységek részben cellás irodák, részben nagyobb, 14 főre tervezett irodaterek. A belső mag az épület északi oldalára került, a liftek előtere és a lépcsőházak kapták a legárnyékosabb tájolást, az irodák így jól benapozottak.

Monolitikus szerkezettel készültek a vasbeton belső falak, valamint az alul-felül sík gerenda nélküli vasbeton födémek, ugyanakkor előre lettek gyártva a homlokzati pillérek. Így oldották meg a munkaerőhiányos környezetben a gyors építést. Alapozásként vasbeton lepényalap készült, külön a vasbeton falak és külön a homlokzati pillérek alatt. A lepényépület a toronyházra támaszkodik, így csak annak megépítése után épülhetett fel. Építés közben folyamatosan mérték az épület süllyedését és elhajlását. A tervezett 11 cm helyett csak 1-2 cm süllyedést tapasztaltak.



A külső határoló falakat úgy alakították ki, hogy az épület légkondicionálásában is részt vegyenek - az eredeti költségvetés ugyanis légkondicionálást nem tartalmazott. A külső falak ikersejttéglából készültek, a nyílászárók pedig billenő ablakok voltak. Az ablakok közötti kifalazás egyszerre hőszigetelő és tűzgátló. Az árnyékoló szerkezet acéltartókra helyezett Luxaflex lamellákból készült, ez egyben a ház megjelenését is meghatározza. A burkolat zsalus felületei a parapet fal előtt függőlegesen helyezkednek el, attól kb. 140 cm-re. Így nyáron az ablakfelületek nem kapnak közvetlen fényt. A szerkezet ugyanakkor pallók lefektetésével a homlokzat tatarozásához állványként is funkcionálhat, és a szél elleni védelmet is ellátja a felső emeleteken. Függönyfalas megoldást anyagi okokból nem akalmazhattak.


Kilátás a torony tetejéről

A torony távfűtéssel épült ki. Az alsó hat szintet a városi vízhálózatról látták el, a felső szintekhez táptartályt telepítettek a ház tetejére. A két tartályt szivattyúval töltik fel: az egyik a hideg vizet adja, a másik a földszinti bojlerekhez biztosította a vízellátást.

Komoly gondot jelentett a tervező számára, hogy a közlekedőterekbe megfelelő padlóburkolatot szerezzen. Törekvés volt ugyan minőségibb anyagra, ám nem találtak olyat, ami a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelt volna, így végül metlachi burkolat mellett döntöttek, bár a magassarkú cipők szépen kopognak rajta - nem éppen ideális megoldás irodaházba.



Az épülethez 1995-96-ban egy új toldalékot építettek a Váci út felőli oldalon. Ez lett az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete (Váci út 73.). Ennek építési engedélyezési tervét készítette Dúl Dezső, a további építésztervezők dr. Komjáthy Attila, Tóth Zsuzsanna és Klinyecz Margit voltak. Az épület az Alba Régia Építő Vállalkozó Rt. kivitelezésében épült fel. Az új épület már nem akart az ég felé törni. Schüco FW50 típusú függönyfallal szerelték homlokzatát, tükröződő üvegfelületekkel.

Az 1973-ban befejezett építkezés nagyon gazdaságosnak bizonyult: egy légköbméterre vetítve 1600 Ft volt az építési költség. Ennek dacára nagy volt az ellenállás a magasházak építésével szemben. Akkoriban az egyterű irodákkal szemben a cellás irodákat preferálták az építtetők. A korszak rettenetes állapotú liftjei mellett ott volt a félelem az emberekben: mi lesz, ha nem működik a lift, és a 15. emeleten kell dolgozni? A gazdaságossági szempontok ellen szólt az is, hogy a nyugati és amerikai nagyvárosokkal ellentétben nálunk a telekárak viszonylag alacsonyak maradtak a nagyobb városokban is, így ez sem jelentkezett ingatlanpiaci, gazdaságossági nyomásként. Ugyanakkor - érvelt Dúl Dezső - a város túlzott szétterjedése óriási közlekedési, közműépítési terheket jelent, ami ellen hatásos eszköz lenne a koncentráltabb, magasabbra törő építkezés. A vita ez ügyben ma is tart...

Források:
Népszabadság, 1973 júl. 20., p.4.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete - Budapest XIII., Váci út 73.Magyar Építőipar, 1997/3-4. p. 100.
Szakszervezeti nyomda és irodaház. Magyar Építőipar, 1970/9. p. 532.
A magasházak tervezési és szerkezeti problémái a SZOT Budapest, Váci úti irodaházával kapcsolatban. Magyar Építőipar, 1976/3. p. 132.


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:

Talán már láttad a neten egy ideje keringő újabb timelapse videót. Pátzay Ádám készítette a 2012 végén forgatni kezdett dokumentumfilmet, amely a BKF mozgókép szakán diplomamunkája is lett. A Fővárosi Blog egy kicsit utánajárt a videó részleteinek is.
(forrás)

Milyen házak épültek a Vár falai között a második világháború után? Az alábbiakban néhány ilyen épületet mutatunk be. Az utolsó részben két olyat, amely már a rendszerváltás után épült fel.

A rendszerváltás után

Az elmúlt két évtizedből két épületet érdemes kiemelni: Reimholz Péter egyik fő művét, a HAPIMAG apartmanházat és az Anjou-házat.


A Bécsi kapu tér a második világháború után (kép: Budapest újság)