Februárban a felújítás alatt álló, hamarosan (végre) megnyíló Rácz fürdőben jártunk. A látogatást a Budapesti Városvédő Egyesület szervezte. A csapatot elnézve, ha Ráday Mihály is eljött volna, úgy 130 korabeli asszonyság kérhette volna meg a kezét :-) Mivel ilyen sok ember gyűlt össze, 5 csoportra osztva mászkáltunk körbe.

A mai Rácz fürdő kezdetei valahol Mátyás korában keresendők. Abból a korból fennmaradt feljegyzések szerint a Várból fedett folyosó vezetett a "királyi fürdő"-höz. Ám ez valószínűleg nem a mai Rácz fürdő, az a fürdő az Ördög-árok túloldalán lehetett. A fürdő kiépítését a törökök kezdték el. A Rácz fürdő a Rudas és a Király fürdő előtt épült, valószínűleg az 1560-as években. A falakban vezették át a forró vizet, így az már megfelelően lehűtve ért a medencébe, közben felmelegítve a terem falát is. A török kiűzésének háborús műveleteit a fürdő megúszta. 1686 után császári kézbe került. A 18. században jó üzletnek számított a fürdő üzemeltetés. 1770 körül a kupolás terek eltűntek, mivel a fürdőt felfelé bővítette az akkori tulajdonos Marcus Zagler. Ekkoriban már pihenőszobák is épültek. 1860-ban Heinrich Nepomuk János vette meg a fürdőt, és bővítési munkálatokba fogott. Ez volt a második fénykora a fürdőnek, amikor is 1864-70 között Ybl Miklós vezetésével bővítették ki a fürdőt. Új női fürdőt építettek, elkészült a fogadóépület, és új zuhanycsarnokot is emeltek. A Deák térről még rendszeres konflisjáratot is indítottak a vendégeknek! 1890-re oldódott meg egy nagy probléma: a bűzös, szennyvizes Ördög-árkot ekkor fedték le. 1890-ben alakították át a bejárati épületet két emletesről két szintesre. A mostani felújításkor ezt az 1890-es állapotot jelölték ki helyreállítandónak. Ebből következik az is, hogy a fürdő neve Rácz, és nem Rác lesz. 1929-ben nyilvánították gyógyfürdővé. Gyógyvize nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos gyógyvíz, amelynek fluorid tartalma is jelentékeny. Ízületi gyulladásokra, gerincferdüléses fájdalmakra, derékfájásra is gyógyírt jelent vize. 1931-ben Szent Imréről nevezték el a fürdőt, és a főváros lett az új tulajdonosa. A második világháborúban komoly károkat szenvedett el. Helyreállítására és visszanevezésére a hatvanas évek elején, a megnyitásra 1965-ben került sor. A rekonstrukció a Váréhoz hasonlóan vitatható módon, sokszor nem műemléki alapossággal valósult meg. Tervezője Pfanl Egon volt. Az Erzsébet híd (még villamost is tartalmazó) lehajtórendszerének átépítésekor bontották el a női részleget, a háborúban megsérült zuhanycsarnokot pedig elbontották. Egy 2001-es cikk szerint: "Egyes osztályok megnyitására máig nem került sor. A megmaradt Gőzosztály váltott napokon fogad férfi, illetve hölgyvendégeket. A hajdani férfi gőzosztály felett levő Ybl kupola belső tatarozására 1980-ban került sor, az alatta kialakított kondicionáló terem, főként a hölgyek körében népszerű. A széleskörű szolgáltatások közül kiemelhető a frissítő masszázs, a gyógy masszázs, a víz alatti vízsugárkezelés, lábápolás és a gyógymedencék mellett a szárazlég- és nedves-gőz-kamra igénybevétele." A 90-es években több pályázat után Kaszab Ákos szerezte meg a tervezési jogot. 2007-ig azonban gyakorlatilag csak bontási munkálatokat végeztek a fürdőn. Miközben meghívásos belsőépítészeti pályázat folyt, a megbízó megvált korábbi tervezőjétől. A szerzői jogok rendezése után Dévényi Tamás (Budapesti Műhely) és Kis Péter vette át a munkát, de Kis csupán az engedélyezési tervek elkészítéséig vett részt a tervezésben. A szálloda már álló vasbeton szerkezetéből Pehő László (Geon) teremtett házat. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt (25%), valamint két magánszemély és gazdasági társaságok (75%) alapította kft. a tulajdonos. Úgy számolnak, hogy kb. 8 milliárd forintnál végződnek majd a munkálatok számlái.
 
A műemlék épületek homlokzatai a fennmaradt tervek és fényképek, valamint a falkutatások eredményei alapján lettek megtervezve. A régi részek felújításakor egy itt megtalált sárgás árnyalatot használtak minden homlokzati anyagon, legyen az vakolat (csak a régi házakon), vagy üveg és mozaik. Az új építésű szálloda sötét szürkés-barnás színekkel rejtőzik mellette. A török elemek rózsaszínes-vörösek, a barokk koriak sárgásbarnák. És akkor következzen a fürdő helyiségenként!

A barokk, kőkeretes kapu feletti felirat a régi szolgáltatásokat sorolja német nyelven. Stein: kőfürdő, Wannen: kádfürdő, Dampf: gőzfürdő, Mineral: ásvány-, gyógyfürdő, Eisen: vasfürdő. A Malz jelentése maláta. Fürdősört használtak eleink kis medencében. Három ilyen fürdőről tudunk Pest-Budán. Az Elektrische szó pedig egy speciális elektromos kúrára utal, amihez elektromos halakat, később generátort használtak régen, orvosi ellenőrzés mellett, ahogy egy 1860-as leírásból tudjuk.

Ez lesz a központi csarnok, az elosztó tér, ahonnan bármelyik teremhez könnyen eljuthatunk. Értelemszerűen ide kerül az infopult, a szolgáltatásoknak ez lesz a központja. Kávéház és egy kis bolt is helyet kap majd itt. Balra az üvegfalon át a belső udvar két török kori kupolás fürdőterére nyílik kilátás. Érdekes még megfigyelni a világítást: üvegkörök lyuggatják át a födémet, ezeken keresztül természetes fény jut az alsóbb szintekre is. A most tervezett épületrészek egységes megjelenését erősíti az 1,8 méteres egyenlő szárú háromszögekből építkező raszter alkalmazása. A raszterpontokban vagy oszlopok, vagy födémlyukak vannak. Utóbbiakban helyezték el a világítótesteket is.

Lépcső a központi csarnokból felfelé. A tetején már most látható a nagyon szép faburkolat. Ez kerül a járófelületre is.

Az előcsarnok felett járunk, az alaprajz ugyanaz a háromszög. Oldalt a fülkékben lejtős kialakítással pihenőhelyek lesznek kialakítva. A hátunk mögötti ajtón át juthatunk ki a tetőteraszra. Eredetileg egy kis mélységű, ám nagy felületű medencét építettek volna ide, de ezt végül anyagi korlátok miatt ki kellett venni a programból.

A tetőteraszon. A lábunk alatt több helyen üveglapok, felülvilágítók kaptak helyet, máshol fapallón sétálhatunk. Remek a kilátás a park felé. A barna-szürke burkolatú épületrész lesz a 67 szobás szálloda. A képen látható csőszerű végződésben, illetve jobbra fent exkluzív lakosztályok kapnak helyet. Először a Kempinskivel szerződtek, de ők kiléptek, így most az olasz Baglioni láncé a szálloda.

A két kupola is hol volt, hol nem volt. A törökök megépítették, majd egy bővítés során 1790 körül a kupolák egy épület belsejébe kerültek, így a látványból eltűntek. Most úgy állították helyre őket, hogy a nagyobbik terem kupolája a Panteonhoz hasonlóan lyukas tetejű. Télen a forró medence szélén áztatva nézhetjük majd, ahogy középen esik be a hó. (A török fürdők hagyományosan felülről kapták a fényt.) Hátul egyik-másik falrész mintás festést kapott, ezzel jelezték, hogy korábban az belső fal volt. A kupolákat kívülről ólomlemezekkel burkolták, mint hajdanán.

A Zuhanycsarnok feletti térben járunk. A zuhanycsarnok ívei 15 cm vastagon épültek újjá, lényegében makettként idézve meg az eredetit. Az alatta található zuhanycsarnok korhűen lett helyreállítva, így ez a fenti tér jelzi, hogy nem az eredetiről, hanem rekonstrukcióról van szó a fürdőnek ezen a részén. A "búbok" között pihenőtér kerül kialakításra.

Az Ybl-féle meleg vizes fürdő falába a 60-as évekbeli átépítéskor kerültek be a kiugró konzolok, ezek tehát nem tekinthetők eredetinek. Ám a tervezők úgy gondolták, hogy ennyit abból az átalakításból is meg lehet őrizni. A belső tér sokszögletes kialakítású, a 19. század pompájával.

A Zuhanycsarnok 1865-ben, a langyosvizes medencetér öt évvel később épült. A tervező Ybl Miklós volt. Akkoriban még újdonságnak számított a zuhanyozás, így annak többféle módját igyekeztek bemutatni, álló- és ülőzuhanyokat is beépítettek. 1944-ben a csarnokot bombatalálat érte, 1963-ban elbontották. Így amit most látunk, az egy rekonstrukció. Réz zuhanyzók és ülőkék idézik az eredeti állapotot. Az 1860-as évekből való a pecázó fiú szobra a sötétebb kőburkolatú falon, ezt is helyreállították. A szobor feletti résből zubog majd alá a víz. A jelenlegi zuhanycsarnok 8 méternyivel arrébb került az eredeti helyhez képest.

A VIP részleg nagyon exkluzív lesz, a vendégkört illetően is. Az üvegtetős kis medencetérbe ugyanis csak azok juthatnak be, akik megváltják az évente több mint 1 millió forintosra tervezett bérletet. Középen egy medence van, körülötte oszlopos terem. Oldalt egy csigalépcsőn juthatnak be a fehér helyett arany színű fürdőköpenyt viselő vendégek. Abban reménykednek, hogy a régió milliárdosai majd itt beszélik meg legújabb befektetéseiket, üzleti ügyeiket. Pórnép kizárva :-)

A fürdő török kori magjában, a törökfürdőben járunk. A történelmi törökfürdők zömében 3 egységet találhatunk: a bejárati előcsarnok az öltözőt, teázót, fogadótet foglalta magába; az átmeneti térben 10 centis vízen sétáltak át fapapucsban, itt készülve fel a fürdőzésre; a legbelső tér pedig maga a fürdő tere volt. A mostani előtérben és fürdőben látható vöröses téglaszínű falak színéhez nem festéket, hanem téglaport használtak. A török időkben egy bizonyos magasságig néhány évente újrafestették a termet, ezt idézi a mostani helyreállítás is. Érdekesség, hogy elektromosságot ide nem vezetnek be, akkumulátoros lámpásokkal lehet majd világítani, ami egészen egyedi hangulatot áraszt majd. A török kor utáni falakat és mennyezeteket négyzetes rendbe foglalt szürkés kőmozaikkal burkolták. Egy ilyen falrész mögött, üveg alatt nézhetünk majd le a forráshoz, ami az egész fürdő létalapját jelenti. Ugyanebből a szürkés kőből, de kis körökből összeállítva készült el a kínából hozatott mozaik padló is, amellyel úgy 8000 négyzetméternyi padlófelületet burkoltak le szerte az új fürdőben. A török fürdő nagytermében is folytatódik a téglás színezésű fal. A bejárattal szemben folyik be a medencébe a meleg víz, az oldalsó fülkékben pedig kis medencék találhatók, amelyekből a vizet egy kis tállal locsolhatjuk majd magunkra, török szokás szerint. A törökfürdő kupolája felül lyukas - ha beválik, így is marad, a török időknek megfelelő állapotban.

A fürdő bejárati tere az előcsarnok. Sajnos itt már besötétedett, csak ez az egy képem van. De azért a szép neo-rokokó mintázatok így is kivehetők.

Ezt pedig fejtse meg, kinek kedve találtatik hozzá:

A Citadellára felvezető Sikló ügye még mindig kérdésesnek mondható. A sikló építési engedélyt kapott, ezt azonban környezetvédők megtámadták, így ez a beruházás nem indult el. Amikor megépül, a Hegyalja út alatti alagúton át lehet majd a lenti állomáshoz eljutni. A sikló az út alsó harmadát a föld alatt teszi meg, majd kibukkan a felszínre, és így érkezik a fenti, Citadella közeli felső állomásához, útközben remek panorámát kínálva az utasoknak. Alul buszparkolót építenének ki, így a Citadella mellől részben eltűnhetne a buszparkoló. Ugyanakkor akár 200 fát is ki kellene vágni a megépítéshez.
 

A mostani felújítással március során végeznek, a próbaüzem tavasszal elkezdődhet. Egy munkás által a poros üvegre felvitt vidám kiscicával búcsúzunk a mihamarabbi nyitás reményében:

Források:
http://epiteszforum.hu/node/12425
http://epiteszforum.hu/node/284
http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/09/24/07/Botrany_a_Rac_furdo_korul.aspx
http://muemlekem.hu/magazin/rac%20furdo%20rekonstrukcio%20beruhazas
http://tortenelemportal.hu/2010/01/rac-furdo-belepes-meg-nem-csak-furdoruhaban/
http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2007/08/01/Megujul_es_siklot_kaphat_a_Rac_furdo/
Ami a Tabánból megmaradt: Rác fürdő. Budapest, 2009/10. p. 7.