Milyen házak épültek a Vár falai között a második világháború után? Az alábbiakban néhány ilyen épületet mutatunk be. Irány az Úri utca!

Úri utca 4.

Több másik házhoz hasonlóan az Úri utca 4. is két utcafrontra, az Úri utcára és a Tóth Árpád sétányra néz. Az eredeti XIV. századbeli házak még a 2-4-6. házszámok alatt álltak, ezek Buda 1686-os ostromakor pusztultak el. Maradványaikat beépítették a XVIII. században emelt, már a ma is meglévő telekosztás szerint felépült házba. Akkor épült különálló házként a sétány felőli épület is. A XVIII. század végén tágas, cseh süvegboltozatos földszintes udvari szárnnyal bővítették kocsiszín céljára. Ennek köszönhető, hogy itt akár két szomszédos boltozatsor is előkerülhetett. A XIX. és a XX. század során is átépítették a házat, amely az 1945-ös ostrom során pusztult el.


(kép: Magyar Építőművészet, 1968)

A Kadsza Miklós által tervezett ház 21 lakásos, a felső szinteken a lakások kétszintesek, függőfolyosós elrendezésűek, a két szárnyat udvari lépcsőház fogja össze - a lépcsők egyben a szintentolódást is áthidalják a két épületrész között. A középkorból ránk maradt pincét az új ház építésekor kőtár céljára hagyták meg. Az anyaghasználat a hatvanas éveket idézi. Vasbeton váza a régi alapokra támaszkodik. Az Úri utcai oldalon kisméretű tégla a felmenő fal, a tetőszerkezet vasbeton és fa kombinációja. Az esőcsatorna mögött műkő is felbukkan, az udvari homlokzatok többnyire vagy nyersbeton felületűek, vagy vakoltak. A ház feldíszítésére részben az egyedi fa nyílászárók szolgáltak az Úri utca felőli oldalon, részben borovi fenyőt használtak kiegészítőként. Az új épület tervezője Kapsza Miklós (Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszék) volt, a műemléki szakértő Dr. Zádor Mihály volt. Az épület a Fővárosi Beruházó Vállalat beruházásában épült fel, OTP öröklakások számára.


Úri utcai homlokzat

A Tóth Árpád sétány felőli oldalon régen egy barokk ház állt, amelynek külső, boltozatos szakaszát és az udvar felőli függőfolyosó alátámasztását beépítették az új lakóházba.

A tervező így írt a házról 1986-ban a Magyar Építőművészetben: "Az Úri utcában szerényen a házsorba simuló, a műemléki épületek primátusának alárendelt, de mai voltát nyíltan valló házat akartam építeni, figyelve a tetők, párkányok, nyílásarányok ritmusát és léptékét." A várbéli házak zömén a leghangsúlyosabb homlokzati nyílás a nagyméretű kapu, ezt is modern formában gondolta újra a tervező. A ház kapuja plasztikus rácsozatú vaskapu lett, amely bepillantást is enged a kapualjba:



A kapu melletti falon Kiss Nagy András bronz domborműve látható, amellyel a várbéli ablakok fölötti mezőket díszítő domborművekre kívántak rezonálni.

Az utcaképben az udvar a legkevésbé látható, így a tervező elgondolása szerint itt lehetett a leginkább eltérni a régitől. Itt jelennek meg legnagyobb mértékben a nyers vasbeton felületek, a lépcsők és lépcsőkorlátok a hatvanas évek hangulatát idézik. (Igaz, akkoriban még szabadabban mehettek be az emberek a várbéli udvarokba.) Az anyaghasználatban itt az anyagok eredeti anyagszerűségének, mintázatának és színének a meghagyása volt a fő szempont.

A szomszédos házhoz való furcsa illeszkedésről így írt Kapsza Miklós: "Egyik ilyen problémakör az Úri utca 2. szám tűzfalán lévő ablakok kérdése. Ezek furcsa véletlen szülöttei: a tervezés befejezése és a kivitelezés megkezdése között, a szomszéd ház korszerűsítésével - részben önkényesen - nyitották meg, és hosszas huzavona után, meghagyva szellőzési funkciójukat, betonrácsot helyeztünk eléjük. Bár helyenként romantikus hatást kölcsönző "háremablak"-jellegűek, a véletlen szülöttei."

A tető a régi házakhoz igazodva lett meredek lejtésű, magas tető. Ez tette lehetővé, hogy belső kétszintes lakások is épüljenek. Az 1964-ben tervezett ház 1967-re épült fel.

Úri utca 10.

A szintén két utcafrontra néző házat a Fővárosi Tanács VB HKI Műemléki osztályánál dolgozó Lipták Irén tervezte 1963-63-ben. A ház 1966-ra készült el a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat kivitelezésében. Az Úri utcai, elpusztult szárny helyére teljesen új épületet kellett tervezni, a műemlék-szempontból értéktelen, de meglévő sétányi szárnyat bizonyos mértékig megtartották.



A tervezőnek az a törekvése, hogy a középpontban elhelyezett lépcsőház igényes megjelenésű, hangsúlyos elemmé váljon, az új épület szokatlanul nagy, 17,4 méteres mélységgel épült meg. Emeletenként 4-4, teljesen azonos alaprajzú (!), másfél szobás, 50 négyzetméteres lakást alakítottak ki. Ez alól kivétel a földszint, ahol a bejárat miatt két másfél és két egyszobás lakás épült. A tizenkét lakásból tehát 10 azonos alaprajzú.

A ház födémei és élpcsője monolit vasbeton szerkezetű, a falak tömör téglafalak. Az eltérő anyaghasználatot a vasbeton koszorúgerendák eltérő színezése is kiemeli, egyben a ház vízszintes tagolását is kihangsúlyozva. A lépcsőház felülvilágítót is kapott. A nyílászárók megjelenését különböző kivitellel tették kissé változatosabbá: az erkélyajtókat kávában helyezték el, míg a hozzájuk tapadó ablakok a homlokzat falsíkjába kerültek.

A sétány felőli szárnyból csak a külső főfal maradt meg a homlokzati architektúrával, és a középső fal egy része. Ezt leszámítva teljesen átalakult ez a homlokzat is. A régi két, alkalmatlannak mondott bérlemény helyébe korszerű lakások épültek.

Úri utca 30. (Szentháromság utca sarka)

A második világháború előtt még más volt az utcaszerkezet a Várnak ennek a részén, ezért a régi ház nem pontosan a mai helyén állt. A régi házat már a háború előtt átépítették egyszer, akkor a Tóth Árpád sétány felőli rész újult meg, bauxitbeton falazással. Ez az építkezés az Úri utca felőli oldalt nem érintette, ott megmaradt az egyemeletes ház, földszintjén élelmiszerüzlettel. A felső pince födéme két dongaboltozatos pinceszakaszt is megőrzött, ezek még 1945 után is megmaradtak. Sajnos ennél sokkal több nem is maradt meg: a földszint egy része, és a pinceszintek élték csak túl a bombázásokat.



A házat Farkasdy Zoltán (TTI-BVTV) tervezte, a belsőépítész Gaubek Júlia (KERTI) volt. A FŐBER beruházásában épült fel 1970-re. A kivitelező a Fővárosi 1. Építőipari Vállalat volt.


(kép: Magyar Építőművészet, 1972)

A korábban eltérő telekosztás jogi terheket is rótt a tervezőre: az Úri utcai középkori falazat ugyanis egyúttal az 1957-59 között újjáépült Úri utca 32 gótikus kapualjat magába foglaló épület része is. Így ennél a háznál nem csak a várbéli környezet jelentett korlátozást, hanem a falmaradványok kötelező megőrzése is. A megoldást segítette, hogy azt a házat is Farkasdy Zoltán tervezte. Közben persze eltelt jó egy évtized is. Ahogy a tervező írta 1972-ben a Magyar Építőművészetben: "... a magam alkotta, több mint egy évtizeddel korábban megfogalmazott építmény mellé kellett mai önmagammal formálnom ezt a házat úgy, hogy az saját belső törvényeinek és az én változott igényeimnek is egyszerre feleljen meg." Az illeszkedés itt tehát nem csupán a vári környezethez volt kötelező, de az előző évek helyreállításaihoz is: a 32-es számú ház mellett a Szentháromság utcában állt már a Fehér Galamb ház is.

Valamikor a ház aljában működött a BEHRAM eszpresszó, benne Ilosfai József "Szerelmespár" c. kompozíciójával. A relief aranysárga színe meleg homállyal vonta be a helyiség márvány burkolatát. Ma a Café Miró sajátos belsőépítészetét tekinthetjük meg a földszinten.

A két emelet egybevágó alaprajzú, szintenként két nagyobb és két kisebb lakással. Ezen szintek délkeleti oldalát Farkasdy egy eltolható fatáblás zsalu rendszerrel díszítette fel a házat.

Úri utca 26-28.

A Hadik-szobortól körbenézve két házat már tárgyaltunk korábban: a Fehér Galamb házat és Farkasdy Zoltán eltolható zsalukkal "díszített" lakóházát. A harmadik ház ebben a kereszteződésben fehérebben fénylő homlokzatával hívja fel magára a figyelmet.

Ez volt az utca újjáépítésének utolsó állomása. A foghíj 1975-78 között épült be Horváth Lajos (KÖZTI) 1972-es tervei alapján. Korábban is készültek már tervek a ház beépítésére, a tervezési megbízást mesteriskolás megbízásként kapta Horváth Lajos, mestere Mányoky László építész volt. A korábbiaktól eltérően nem OTP-s, hanem tanácsi beruházásban épült fel a ház.

A tervező képzeletben négy egységre osztotta a telket a négyszög felezővonalai mentén. Három negyedet foglal el a ház, a negyedik, belső négyszög pedig a belső udvar. A telek középpontjába került a körlépcső. A beépítés negyedei pedig egy-egy lakást adnak ki.



A pincék megőrzése érdekében a ház szinte "lábujjhegyen áll", ami a földszinti üzletsor kialakításánál szembeötlő. A földszinten a Képzőművészeti Galéria kapott üzlethelyiséget. Alapozás helyett a megmaradt alapfalakat használták fel, monolit vasbeton harántkiváltások közbeiktatásával. A vasbeton tetőfödém és a hódfarkú cseréptető alatt két tetőtéri műteremlakást alakítottak ki. Utóbbiak az utca felől két síkban elhelyezett tetőablakon, a belső oldalon pedig egy tetőgerinc alatti ablaksávon keresztül kapnak természetes fényt. A ház északi tájolásából adódott, hogy az ablakokat itt jóval nagyobbra vették, mint ami a Várnegyed régi házainál megszokott látvány.


A Képzőművészeti Galéria a hetvenes években...


...és magán galéria a helyén 2012-ben (régi kép: Magyar Építőművészet, 1978)

A homlokzat anyaga helyszíni fehér márványzúzalékkal adagolt műkő, amely a födlszinti üzlethelyiségek tereibe is befordul. Kiváló minőségű lett a nagy körlépcső, amely fokonként egyedi előregyártásban készült el. A lépcsőházi pihenők és az előtér rézszalagos terazzo burkolatot kaptak. Az udvarban díszkutat terveztek elhelyezni. A fa ablakokat xyladecorral pácolták penészzöld színűre. A bejárati kapu mellett pedig a kor szellemében fogant ülőkékkel utalt vissza a tervező a Várnegyed gótikus ülőfülkéire. A ház kivitelezése még vári viszonylatban is kiemelkedően jó minőségben készült el.

(folytatjuk)


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: