2009. március 21.-én egy kis csoport látogatott el a Richter Gedeon gyógyszergyár legújabb épületébe, a Gyömrői út 30-32 szám alatti, kutatólaborokat és irodákat magába foglaló tömbjébe. A gyár már több mint száz éve itt van, a gyáregység téglaépületes tömbje az épületegyüttes legrégebbi része. Szomszédjuk volt az 50-es években létesült Magnezit Művek (ld. az első kép a YouTube képgalériában). Akkoriban az ipari hőálló téglákat gyártó üzem magasabb presztízsű volt, mint a Richter. Mára a Magnezit Művek bezárt, az üresen maradt területen igazán értékes épület nem maradt - ipari szennyezés annál inkább. Ezért a telek viszonylag alacsony vételára mellé költséges környezetvédelmi kármentés is párosult 2000-ben, amikor a Richter megszerezte a területet. (A RG központja Budapesten van, de van gyártóközpont Dorogon, logisztikai központ Vecsésen, és már külföldi telephelyek vannak, mivel évek óta sokkal több bevételt hoznak az export piacok, mint a belföldi.) Ezzel nyílt lehetőség arra, hogy új épület emelésével igényes "főhadiszálláshoz" jusson a Richter. Az épületet 2004/05-ben tervezte a Richter megbízásából a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda - Zobokiék a Művészetek Palotájának tervezésével váltak országos hírűvé a szakmában. A kivitelezés 2005/07 között zajlott le. Ugyanebben az időszakban sor került a Richter uszodájának újjáépítésére is. Az újonnan megszerzett területen a további beépítésekig parkosítással rendezték a területet.
Nagy belső harc volt, hogy a régi területek csőkígyó erdeje után (ld. az első képeken a lenti YouTube képgalériában) az új területen már közműalagútban fussanak a legkülönbözőbb anyagokat szállító csövek - ez előfeltétele volt annak, hogy az új épület érvényesülni tudjon, méltó környezetbe kerülhessen. Ezt segítette elő az is, hogy az épületet az úttól kissé hátrahúzták, így helyet hagyva egy kis parksávnak is az utca felé.
A bruttó 22000, nettó 19500 négyzetméteres központ tervezésnél először még azzal számoltak, hogy előadóterem, könyvtár és étkezde is helyet kapjon itt, végül ezeket egy első emeleti összekötő gyalogoshíd ötletével együtt kivették a programból. (Az összköltség így is kevéssel 9 milliárd forint felett volt.) A megmaradó funkciók határozták meg a tömb felosztását: az U alakú épület egyik oldalán az irodák kaptak helyet, a másik oldalon a kutatólaborok, köztük egy reprezentatív lépcsőházi térrel. Az épület sarkaiba kerültek a mosdók, étkezősarkok és egyéb kiegészítő funkciók.
Az épület egész külseje nagyon visszafogott színvilágú, bár nappal és éjszaka két nagyon eltérő arcát mutatja. A homlokzat szürke kőburkolatához szürkére festett alu nyílászárók és a lépcsőház hatalmas üvegfala párosul. A nemes anyagok használatának köszönhetően az épület hűvös eleganciát és nyugalmat áraszt. Az irodaszárnyon az alsó két szint függőleges, a felsőbb szintek vízszintes tagolásúak. A homlokzatokra úgynevezett monitorablakok kerültek: a homlokzat síkjából kiforduló szalagablakok. Ezeket kívülről L alakban antracitszürke keret is kiemeli. Az ablakok "kiugratásának" eredményeképpen az íróasztalok és az ablakok között némi hely marad, ezek színes (tompa sárga, illetve narancssárga) festése az éjszakai fények mellett új megjelenést ad az épületnek, mint ahogy a lépcsőház fehér lépcsősorai is ekkor "ragyognak fel" igazán.
A kutatóknak létrehozott 3 szintes szárnyban a labor és az irodai funkciók térbeli szétválasztása új rendszer volt a kutatóknak, akik korábban a labor szagában ültek a számítógép előtt. Az új munkahelyen a laborok fülkéiben egyszerre négyen dolgozhatnak, a számítógépek viszont a labor előtti nyitott térben kaptak elhelyezést. A laborfülkék üvegfalasak, így a belsőbb részek is világosak, az épület átlátható.
A négy emeletes irodai rész nem a megszokott egybenyitott teres változatban, hanem üvegfalas fülkékkel épült meg. Igaz, az irodafülkék közötti falak már nem üvegfalasak, mivel ide kerültek a szekrénysorok. A fülkék a középső folyosóról nyílnak, a vezetői irodák a folyosók végén kaptak helyet.
A belső udvarban került elhelyezésre a hármas tagolású NMR labor. Ez nagyon speciális technológiát igényelt, mivel a labor gépei körül meghatározott távolságban nem lehet semmilyen mágnesezhető anyag - így a részben föld alá süllyesztett épület ezen része részben 10-szer drágább, nem mágnesezhető, ún. ausztenites betonból valósult meg, részben fa tetőszerkezetet kapott. A felszínen látható rész a biztonságot is szolgálja. Havária esetén a hirtelen felszabaduló nagy gázmennyiség esetén a gépbeemelő tetőnyílások a nyomás levezetését is szolgálják.
A leglátványosabb elem az előcsarnok, amely a bejárati térből közvetlenül nyílik. A lépcsőház utca felőli, illetve udvar felőli frontja óriási, 23 x 10,5 méteres üvegfalat kapott, így ez a rész is transzparens. Az üvegfal egyedi technológiai megoldása a gyártó szabadalma. Az üveglapokat nem foglalták fémkeretbe, hanem 4 rétegű üveg tartóoszlopokhoz rögzítették. 6, 12, és 18 méter magasságban vízszintes feszítőmű pászmák merevítik a szerkezetet, a pászmákat lepke formájú fém elem fogja össze. A rendszernek köszönhetően a homlokzat egyetlen üvegfelületnek hat, mivel fém keret, tartóoszlop sehol sem töri meg azt. A lépcsők vasbeton szerkezete az épület vasbeton vázával egy időben készült el, majd erre a vázra került fel a részben gipszkarton, részben gipsz felhasználásával készített, hófehérre festett íves borítás, amely a lépcsősorok egyedi U alakját adja. A lépcsőház ívei mintha a Guggenheim múzeumot idéznék.
Köszönöm K. Szabó Miklós segítségét a séta létrejöttében és a cikk elkészítésében!
