Színdinamika és művészeti alkotások a 3-as metróvonalon
A legészakibb, és egyben legújabb metróállomások a vonalon: Forgách utca - Gyöngyösi utca - Újpest-Városkapu - Újpest-Központ. Ezek kialakításánál színdinamikai tervezőt is felkértek, Nemcsics Antal személyében. A választáson nem kellett sokat gondolkodni: a témában messze ő a legnagyobb szaktekintély hazánkban.
Nemcsics Antal (1927- ) képzőművészeti, tudományos és pedagógiai téren is maradandót alkotott. Hármas tevékenységét a színek iránti érdeklődés köti össze. 1950-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen. Először a Műegyetem Építészmérnöki Karán kezdett tanítani, emellett festett. 1960 körül tanítványaival kutatócsoportot hozott létre, és ezekből a pszichometriai kísérletekből nőtte ki magát 1972-re a SZINOID színrendszer, aminek közel tíz évvel későbbi kiforrott változata lett a COLOROID nevű, MSZ 7300 számú eurokonform magyar szabvány. Munkásságának fontos eredménye, hogy a színek közötti harmóniát a szubjektív értékelésen túllépve képes volt tudományos egzaktsággal is megfogalmazni. Ezt persze nem csak saját festészetében hasznosította, hanem városnegyedek arculatának kialakításánál, egyházművészeti tevékenységében stb. A kutatásokba a 80-as évektől már nemzetközi szinten is bekapcsolódtak. Színrendszerét Argentínától az Egyesült Államokon és Kanadán át Japánig egy sor országban publikálták már. Színdinamika tankönyvét Londonban, Zürichben, Budapesten, Göttingenben, New Yorban, Torontóban, Tokióban, Sydneyben és Szingapúrban is megjelentették már. Mégis, hazánkban nagyjából ismeretlen maradt. Méltatlanul. Pedig a gyakorlati életben az üzleti marketingtől az építészetig sok területen felhasználható, amit alkotott.
Pedig egy kis színdinamika az egész városra ráférne. Házaink homlokzatai a 20. század elejére kifakultak, majd a városi szennyezett levegőben egyen-szürke-barna színűre koptak. F. Lloyd Wright, Mies van der Rohe és modernista társaik, majd a Bauhaus irányzat is azt hirdette, hogy a funkciót fölé kell helyezni a színnek. Aztán az 1930-as CIAM kongresszus egyik proklamációjában Le Corbusier és Léger fejtették ki, hogy a szín az épület szerves része. A szín kifejezi az épület stílusát, architektúráját, funkcióját, megváltoztatja látszólagos méreteit. Segíthet tájékozódni. E szempontból kifejezetten rossz példaként említhetjük a Nemzeti Múzeum 2006-os felújítását: az egyetlen felhasznált szín miatt az épület úgy néz ki, mint egy festékdobozba mártott makett. Azon is el lehetne vitatkozni - vetette fel Nemcsics egy 2007. márciusi cikkében -, hogy az Erzsébet-híd fehérjét nem kellene-e egy melegebb árnyalatra cserélni, vagy a Szabadság híd ne kaphatna-e "a jelenleginél hidegebb, és kissé törtebb tónusú festést".
A színdinamikai szakértő ennél is továbbment, amikor kidolgozta Budapest színinformációs tervét. Ez minden egyes kerülethez saját jelzőszínt rendel. Ha a házszámtáblák, információs táblák, utcabútorok, a tömegközlekedési megállók így lennének színnel jelölve, az egyszerre adna egységes képet egy kerületnek, és nemzetközileg is jól értelmezhető tájékozódási rendszert mindenkinek. Ez a gondolat tükröződik a 3-as metró 4 legészakibb állomásán, és részben a XIII-XIV kerületekben is. Nemcsics Antal vezetésével dolgozták ki a budai várnegyed lakóházainak színrendszerét (homlokzati festések), de dolgozott Eger és Esztergom városának is (ezek részben valósultak meg), és a Pécs 2010-es projektben is részt vesz, mint színtervező.
Egy lehetséges javaslat Budapest különböző kerületeinek színinformációs jelzőszínekkel való megkülönböztetésére
Ráadásul a színeknek érzelmeket kiváltó tulajdonságai és pszichoszomatikus hatásai révén használati funkciója is van, nemcsak szebb, informatívabb, hanem használhatóbb is lesz általa a város. (Nem véletlenül világoszöld a kórházi csempe, és nem véletlenül a piros a figyelmeztetés, tiltás színe.) Ez a gondolat valósult meg az észak-déli metróvonal 4 legészakibb állomásán. Jankovics György, az UVATERV akkori főmérnöke Nemcsics Antal tanítványa volt, és ő kereste meg a professzort, hogy adjon be a BKV számára készülő állomásokhoz elveket, ötleteket. Aztán a BKV is belelkesedett, a színterv elkészült, sőt, még művészeti alkotásokra is javaslatot tettek. A cél az volt, hogy dekoratív, de az állomások szögletes, merev szerkezetéhez is illeszkedő alkotások szülessenek - némileg ellentétben a korábban kihelyezett Szász-féle alkotásokkal.
A vizuális tervezés céljára kialakított Coloroid színrendszer bármely színmintával, így például a Pantone vagy a Rall rendszerrel is összhangban van, egy szín bármelyik rendszerben definiálható.
E gondolatok jegyében a XIII. és a XIV. kerület számára konkrét javaslat is született a kerületek egyedi, de a város egészét is figyelembe vevő vizuális arculat és információs rendszer kialakítására: utcanév táblák, információs táblák, padok, pavilonok stb. számára készültek színjavaslatok.
A metró színtervezésére 1988-ban kapott megbízást. 1990-re elkészült, és a 4 állomáson meg is valósult az új színrendszer. Kidolgozójától idézek:
"Az állomások színjelei, városszéltől városszél felé haladva, az ultramarin kéktől a bíbor vörösig, a Coloroid színkörét követve, változnak, attól függően, hogy közelebb vagy távolabb vannak-e a különböző sárgákkal jelölt belvárosi állomásoktól. A vonal színét az egyes állomásokon a vonalalagút állomástérbe eső felületei, valamint a peron mennyezete vonalalagút felé es ő csíkja hordozza. Az állomás jelzőszínében a peron padjai mögötti falborító elemek vannak. A vonal és az állomás egyesített színjele (az észak-déli vonalon kék körgyűrűben az állomás színének megfelelő kör alakú folt) az oldalfalakon hol sűrűsödő, hol ritkuló ritmusban szerepel. A lejáratoktól a peronig tartó kőburkaltos falakon a színjel a burkolatot megszakító, a peron uralkodó színében festett fém elemeken található. A peronok uralkodó színét a semlegeshez közel álló, kis telítettségű napfényes hatást keltő, ezért megnyugtató hatású sárga tartmányához tartozó világos színek alkotják."
(Nemcsics Antal: Színország törvényei 3. - Színek és muráliák a különböző funkciójú terekben.)
A tűzzománc technikával, 1200 fokon kiégetett képek eszmei értéke 5-10 millió forintra tehető. Teljes felújításukhoz ezen összegnek csak a töredékére lenne szükség. Nemcsics 2004-ben az Index-nek nyilatkozta: "műtermemben rendelkezésre állnak a felújításhoz szükséges összes adatok". Tari Gábor szerint százezres nagyságrendű lenne egy alkotás felújítása, tehát a 4 állomás összes alkotása kijavításának, felújításának összes költsége sem érné el még a másfél millió forintot sem - és még ezt az összeget is el lehetne osztani több évre. A BKV anyagi kereteit korábban a 2-es metró felújítása kötötte le, mostanában a lerobbant buszállomány cseréje és a 4-es metró szerepelnek a prioritási lista élén. Ezért nem várható, hogy 2-3 éven belül elkezdődne a 3-as vonal felújítása. A jelen állapotok fennmaradása egyrészt a művek továbbélését jelenti, másrészt a lerobbant, hiányos állapotuk fennmaradását is. Kérdéses az is, hogy egy felújítás során a BKV továbbra is számol-e majd ezekkel az alkotásokkal.
A további alkotók:
-Gulyás Dénes: 1927-ben született Dobozon. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, 1951-től az Iparművészeti Egyetemen tanársegéd. Hincz Gyula vezetése alatt meghonosította a színelmélet oktatását. 2003-ban, Budapesten hunyt el. Főbb művei között említhetők: falfestés és famentés a budapesti Hilton szállóban, zománcképei a Hyatt szállóban, a Nimród Étteremben és a Forgách utcai metróállomáson Budapesten, és falfestés a Balatonöszödi kormányüdülőben.
Madarassy Walter: (1909, Budapest - 1994, Budapest) 1923-ban az Iparrajziskola, majd 1924-28 között az Iparművészeti Iskola tanulója. 1934-36-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola díszítőszobrász szakára járt. Munkácsy díjas, érdemes művész. Elsősorban mint éremművész, kisplaszikus ismert. A jelentős intézményeinkbe kerülő címerekre rendszeresen kapott megbízást. Restaurátori tevékenységére példa a budavári Szentháromság-szobor. A "Machovits" művésznevet választotta magának.
-Máriási Iván: (1928, Budapest - 1997, Budapest) A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett 1951-ben, mesterei között említhető Bernáth Aurél. A kövekező évtizedekben a Műegyetem Rajzi- és Formaelméleti Tanszékén docens volt. A 60-as években több murális munkát (mozaikot, sgraffitót) készített. A világ új képe, a természet rejtett arca érdekelte, e téma köré vonható sok műve. Sokat vett át a kortárs szürrealisták technikáiból, a szabad rajz mestere volt.
-Miskei László (1937- ): 1956-61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Alkotói munkássága a tárgyszerűből haladt a geometikus szemlélet felé. Táblaképeket, muráliákat alkotott, de nevéhez fűződik Zugló vizuális rendszerének kidolgozása is. Művei között említhető: porcelánburkolat a Déli pályaudvaron (1975), a Borsodi Sörgyár komplex arculat- és színdinamikai terve (1986-87), az Expo'96 információs rendszerének és térburkolatának terve (másokkal együttműködve, 1993-94), Balatonfüred információs rendszerének terve (1995), Budapest XIII. és XIV. kerületének információs rendszere és arculati terve (1995-97).
-Nemcsics Endre: Nemcsics Antal fia, festőművész. Színdinamikai tervet készített egy Szilágyi Erzsébet fasori társasház számára.
-Tari Gábor: 1960-ban Budapesten született. 1983-ban kitüntetéssel végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. A Műegyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékén tanít. Függesztett fa plasztikája a Béke-Tatai úti Nevelési Központban, több faliképe a Követeléskezelő Rt. székházában látható.
-Zalakovács József:1954-ben született Zalaegerszegen. 1981-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A Magyar Képzőművészeti Alap tagja. Adjunktus a Műegyetem Rajzi és Formasimereti Tanszékén. 1992-ben Gyöngyös belvárosának színtervét ő készítette el. A festészet mellett reklámgrafikával is foglalkozik.
A tervezés olyan jól sikerült, hogy Sydney-ben publikáció jelent meg róla, miután Nemcsics 1991 június 25-én a Colour and Light nemzetközi konferencián Sydney-ben előadást tartott a témában. 1990 október 26-án pedig külföldi színtervezők csoportja tekintette meg az állomásokat.
Vajon a 3-as metró közelgő nagy felújításakor a BKV figyelembe veszi majd a már létező, kidolgozott javaslatot, vagy egyenruhát szab minden állomásra, mint ahogy az a 2-es metró állomásainak felújításakor történt? Remélem, hogy az első valósul meg.
A Lampart
A Lampart Vegyipari Gépgyár kezdete 1883 decemberére datálható. Ekkor jött létre a Testory féle Fém- és Lámpaárugyár Részvénytársaság. A századfordulóra már 800 főt foglalkoztató nagyüzemmé nőtte ki magát. 1912-re új központi irodaépületet húztak fel. A cég csillárjai szórják a fényt a királyi palotában, az Országházban, a Pénzügyminisztériumban és számos egyéb fényűzően megépített épületben. Luxus óceánjárók számára gyártottak zománcozott lemezfürdőkádakat. A háztartások pedig a zománcozott konyhai edények révén ismerhették meg a céget. A fővárosnak vízórákat és gázmérőket, valamint utcai gázlámpákat gyártottak. A 30-as évek gazdasági válsága sarkallta a céget saját márkanév bevezetésére: egy 1932-es névadási pályázatot követően 1933. február 10-én került bejegyzésre a Lampart márkanév. A további évek főleg katonai megrendeléseket hoztak, így színesfém és alumínium fémművel bővült a gyár. A gyógyszeriparnak zománcozott edényeket szállítottak. A háborút komoly sérülés nélkül átvészelte a gyár, amelyet 1948-ban államosítottak. A profil továbbra is a zománcozott vegyipari gépgyártás maradt. Ez a cég volt a művészeti alkotások kivitelezője - a művek jó része budafoki üzemükben készült el. A szocializmus bukását követően nehéz helyzetbe került a cég, végül 1995-ben magyar magánszemélyeknek privatizálták, ekkor már Lampart Vegyipari Gépgyár a cég neve. 1997 óta részvénytársasági formában dolgoznak.
Köszönöm Nemcsics Antal professzor úrnak a cikk elkészítéséhez nyújtott sok segítségét!
