Idén 140 éve, hogy 1870-ban a király szentesítette a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felállítását elrendelő 1870: X. törvénycikket (a törvény itt olvasható). Ez alkalomból utánajártunk: mi is volt a Közmunkatanács, mi volt a szerepe, és mit üzenhet a mának?
 

Bár egy hasonló szervezet létrehozását már Széchenyi István is javasolta, József nádor pedig Szépítő Bizottságot ("Verschönerungs Commission") hozott létre a város szépítésére, a Közmunkatanács megalapítása a kiegyezés után Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Létrehozásakor sok megoldandó feladat várt a város új vezetőire: a Lánchidat meg kellett váltani, hogy újabb hidak épülhessenek, a Dunát szabályozni kellett, új utakra és terekre, jobb városszerkezetre volt szükség. A három nagy városrész - Óbuda, Buda, Pest - egyesítését nem csak papíron, hanem városszerkezetileg is el kellett végezni. Mindezen feladatok elvégzésére olyan szervezetet kellett létrehozni, amely hatékonyan és megfelelő felhatalmazással tudja a dolgát elvégezni.
 

Megalakulásakor a tanács egy elnökből és 18 tagból állt, rajtuk kívül többeknek volt tanácskozási joga. A 18 tag felét a kormány, felét a főváros adta. (Ezzel a kormány ellensúlyozni kívánta az egyre erősödő főváros politikai erejét.) Kiterjedt hatáskörrel ruházták fel: a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben felügyeletet gyakorolt a lakosság és a főváros építkezései felett is, de egyben fellebviteli hatóságként is működött. De a Közmunkatanács hozhatta meg a végső döntést az ügyben is, hogy a csúfnak ítélt villamos ne kerülhessen az új sugárútra, hanem helyette a Földalatti épüljön meg. A nagy beruházások megtervezéséhez a Közmunkatanács saját mérnöki gárdával is rendelkezett.
 

1870-71 fordulóján várostervezési pályázatot hirdettek. 1872-ben kidolgozták Pest városrendezésének tervét. Ez tartalmazta többek között a Kossuth Lajos utca kiszélesítését, a Vörösmarty tér és a Deák tér szabályozását, a Nagykörút és az Andrássy út kiépítését, valamint az Újépület elbontásásval a Szabadság tér létrehozását. A Közmunkatanács az Erlanger bankház egyik bankjában, a Franco-Magyar Bankban társ-finanszírozóra talált az Andrássy út megépítéséhez, valamint meghatározta az út szélességét annak különböző szakaszain. Az FKT saját pénzügyi keret felett rendelkezhetett, így élhetett a kisajátítás jogával, ami elengedhetetlen előfeltétele volt például az Andrássy úthoz szükséges hely "kimetszésének" a város akkori szövetéből. A telkeket és házakat felvásárolták, az újonnan kialakított telkeket pedig eladták: így a Tanács (a fővárossal együtt) a munka kezdeményezője, lebonyolítója és finanszírozója is lehetett egyben, miközben anyagi keretei végig szűkösek maradtak. Az 1873-as gazdasági válság a bankot a csőd szélére sodorta, így a kisajátított telkek beépítési munkái és a mellékes útvonalak kiépítése a kormány döntése alapján visszakerült az FKT-hoz. 1876-80 között a telkek zöme elkelt, ezekre a 80-as évtizedben fel is épültek a házak.
 

A válság a Nagykörút kiépítésére is rányomta bélyegét: a Tanács még a szükséges kisajátításokat sem tudta végrehajtani, a kormány és a főváros segítségére szorultak. Végül a főváros vállalta át a mellék-gyűjtőcsatornák, a gáz- és vízvezetékek lefektetését, a mellékutcák csatlakozásainak kialakítását. Az Andrássy útra szánt kölcsön visszafizetésének elengedésével és további kormányzati pénzekkel 1895-re elkészült a nagy vállalkozás. Itt jegyezzük meg, hogy a kortárs kritika szerint a Nagykörút épületei giccsesek, kozmopoliták és kommerciálisak lettek - sok vád érte a ma már egészen másképp látott házakat.
 

A Szabadság tér pályázatánál kitűzött cél volt, hogy az Újépület lebontása után olyan tér keletkezzen, ami méltó lezárása egy újonnan létesítendő főútvonalnak. Érdekesség, hogy a Közmunkatanács lényegében a mai Budapest Szíve projekt vonalán, a Kálvin tértől a Kecskeméti utca - Károlyi Mihály utca - Petőfi Sándor utca - Október 6. utcán át a Szabadság térig nyitott volna főútvonalat, amit aztán a szocializmus korában a Kecskeméti utca nagy forgalmúvá alakítása és a Ferenciek terén közúti aluljáró létesítése követett. Napjainkban pedig ismét a forgalomcsillapítás a cél.
 

A Belváros rendezése hosszas, nagy viták árán mehetett csak végbe. A zegzugos, kusza utcahálózat nem volt alkalmas az Erzsébet híd forgalmának levezetésére, így nagyon sok bontást kellett elrendelni, és ez sok magánérdek sérelmével járt. Többen javasolták a belvárosi plébániatemplom lebontását, és új templom emelését. Hosszas viták után ezt végül elvetették, de ma is látható, hogy a (mai) híd felhajtója és a templom szinte egymáshoz érnek. Eltűnt a Hal tér, a Rózsa tér, a Sebestyén tér, a Plébánia tér és a régi Városház tér, de eltűnt a régi Városháza is. Helyükbe új terek, új utcák, új épületek léptek. Mindezt persze a Közmunkatanács csak a főváros és a kormány hathatós támogatásával tudta keresztülvinni.
 

(folyt.köv.)