Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"A melyik ifjú ezt a nőalakot meglátja, sírva fogadja meg, hogy szerzetes lesz belőle."

Március 4: Állatkerti statisztika. Az elmúlt évben 1,501.000 látogatója volt a budapesti állatkertnek. Legtöbben voltak pünkösd vasárnapján, 41.000-en, legkevesebben november 29-én, mert egész nap esett az eső. Két napon voltak 30 ezren felül, öt napon 20 ezren felül, huszonkét napon 10 ezren felül. A berlini állatkert látogatottsága az 1911. évben összesen 1,190.000 volt, tehát nem sokkal több, mint a budapesti állatkertnek. Az állatok száma az év végén 702 emlős, 1577 madár és 198 alsóbbrendű. Ezek összes értéke 322.316 korona. Az év folyamán ennek körülbelül 12 százaléka hullott el különböző betegségekben. Ezek pótlására a tanács engedélyével 36.000 koronát fordítanak újabb állatok bevásárlására ebben az évben. A nagy állatok közül csak egy bölény múlt ki, a melynek 4500 korona volt az értéke, de a bőre értékesítéséből megtérült 1000 korona. A többi nagy állat már mind megszokta az itteni klímát. A legértékesebb állatok: a Jónás, a nagy nílusi ló, a melyet 20.000 koronára becsülnek, a Kuba elefánt, a mely 16.000 koronába és a négy zsiráf, amelyek 36.000 koronába kerültek.

Március 4: Az állatkerti vendéglő bérlete. Márkus Jenő tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője ma hozta nyilvánosságra előterjesztését, a mely szerint az állatkerti vendéglő és kávéház bérletét az eddigi bérlők Weingruber és Gundel kapják meg. A szerződés nyolc évre szól, 150 ezer korona befektetésre és évi 15 ezer korona bér fizetésére kötelezi a bérlőket. A pályázat - a mi érthetetlen feltünő - nem volt nyilvános.
 
 
Március 8: Az állatkerti vendéglő bérlete. - Az Est tudósítójától. - Ma tárgyalta a főváros pénzügyi bizottsága Vaszilievics János alpolgármester elnöklésével - több tárgy közt - az állatkerti vendéglő bérleti ügyét. Dr. Kemény Géza tanácsjegyző ismertette a szerződési tervezetet. Báró Herzog Péter volt az első felszólaló, a ki a város pénzügyi érdekeit nem látja védve a szerződésben. A bér olyan csekély, hogy az állatkert zeneköltségei is kétszer annyiba kerülnek. Glück Frigyes és dr. Feleki Béla bizottsági tagok hozzászólása és dr. Márkus Jenő felvilágosító magyarázata után a pénzügyi bizottság elfogadta az ügyosztály javaslatát az állatkerti vendéglő bérletére vonatkozólag.
 
 
Március 8: 40.000 korona kínai műtárgyakért. Néhány hét ezelőtt nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban Wegener Olga keletázsiai kiállítása, a melyben a régi kínai és japán művészetnek számos érdekes és értékes darabja van együtt.
A gyűjtemény művészi értékéről és hitelességéről megoszlanak a vélemények és vannak olyanok is, a kik a festészeti osztályon lévő néhány régebbi kép hitelességében kételkedtek. A múzeum vásárolni akart Wegenerné gyűjteményéből, az iparművészeti részből. Számos oldalról érkeztek hozzánk aggodalmas kérdezősködések, hogy nem fog-e az Iparművészeti Múzeum értéktelen tárgyakat vásárolni?
A teljes tájékozódás végett megkértük felvinci Takáts Zoltánt, a Szépművészeti Múzeum osztályvezetőjét, hogy mondja el véleményét a Wegenerné gyűjteményében levő festményekről.
-Én a kiállítás iparművészeti részével nem foglalkoztam - mondotta Takáts Zoltán - és így arról nem nyilatkozhatom. Ez nagy studium és én ebben nem specializáltam magamat. A festményekre vonatkozólag, a melyek Wegenerné gyűjteményében vannak, már bírálatot is írtam és megírtam, hogyha van is közöttük sok szép és műtörténeti szempontból érdekes tárgy is, sok olyan van, a mely nem eredeti, sőt hamisítvány. Például a Tung-korszakból való képeket egyszerűen nem tartottam eredetieknek. Egy későbbi időpontban hamisították rá a korszár jellegzetes sajátságait és a mesterek neveit. Igen szépek a Ming- és a Tsing-korszakból való képek.
Hogy megtudjuk, milyen tárgyakat akar vásárolni akar vásárolni az Iparművészeti Múzeum, Radisits Jenőhöz, a múzeum igazgatójához fordultunk, a ki Az Est munkatársának a következő felvilágosításokat volt szíves adni:
-Az Iparművészeti Múzeum kelet-ázsiai gyűjteménye nem áll azon a színvonalon, a melyen állania kellene. Ezért minden alkalmat felhasználunk, hogy gazdagítsuk és kibővítsük. Ezért vásároltunk Wegenerné gyűjteményéből két bronzedényt, egy üvegpalackot, egy sárga csészét, három darab selyemgobelint, egy kis agyagedényt, egy mázos agyagszobrocskát, egy császári herceg ruháját és alkuszunk egy porcellán-gyűjteményre és néhány fából faragott tárgyra, továbbá az igen gazdag és ornamentális szempontból az iparművészeti iskola számára rendkívül fontos, 200 darabból álló régi szöveggyűjteményre, a mely tárgyak még Berlinben vannak. Ebben az ügyben holnap utazom Berlinbe, Wegenernét mindenki ösmeri férje révén, a ki kitűnő geográfus és a mi tudósaink előtt is tiszteletnek örvend. Nem tehető fel, hogy Wegenernek a felesége pusztán üzleti szempontból értéktelen tárgyakat varrjon a múzeum nyakába. Csak annyit említek fel, hogy a British Museum nolcezer fontért, azaz mintegy kétszázezer koronáért vásárolt tárgyakat Wegenernétől. Ez a vásárlás alapította meg Wegenerné renoméját. A japán és kínai művészet újonnan felfedezett része az európai műtörténetnek, nagyon kevés azok száma, a kik értenek a dologhoz és ezért beösmerem, óvatosnak kell lenni. Én harminc éve foglalkozom az iparművészeti szakmával és ki van zárva, hogy minket becsapjanak. Eddig, jó órában legyen mondva, egyetlen egyszer sem csaptak be.
Értesülésünk szerint az Iparművészeti Múzeum negyven vagy negyvenötezer koronáért vásárol tárgyakat Wegenernétől.

 

Március 8: Egy új óriási kaszárnya terve. A székesfőváros nagy városfejlesztési programjában már régóta kísért egy fel-felbukkanó tervezet, a hatalmas üllői-úti Mária Terézia-laktanya lebontásának eszméje. A laktanya tudvalévőleg a főváros tulajdona és óriási telkén egy egész új városrész nyilhatna meg. Kilakoltatásával természetesen nagyszámú helyőrség maradna fedél nélkül. A hadvezetőség azonban, úgy látszik, nem várja be, míg a főváros egy felmondással meglepi a kincstárt, hanem már most gondol a katonák elhelyezésére. Erre vall a hadügyminisztérium legújabb lépése, melyről igen megbízható bécsi forrásból értesülünk. A hadvezetőség egy Budapesten felállítandó monstrózus katonai laktanya építését tervezi és már el is küldte átiratát a fővárosnak, melyben egy ilyen intézményhez alkalmas telek átengedését kéri.
Érdeklődtünk a fővárosnál e dolog iránt, de Rózsavölgyi alpolgármester információja szerint az iratok, melyeket a közös hadügyi kormány a honvédelmi minisztérium útján küld meg, még nem érkeztek a fővároshoz.



Március 9: A Margitsziget fejlesztése. A főváros közmunkatanácsa a Margitszigeti Részvénytársasággal együtt nagyszabású programot állapított meg, a melynek végrehajtásával eléri azt, hogy a természeti szépségekkel bőven megáldott gyógyhely kényelmi és szórakozási szempontból is az egész kontinensen páratlan lesz a maga nemében. Természetesen ehhez idő kell, mert hiszen maga a feltöltési művelet, a mi által a mai sziget területe csaknem kétszer akkora lesz, egy-két éven át állandóan sok száz munkást foglalkoztat. Gondoskodás történt azonban, hogy a szállodákban és fürdőépületben már ebben az évben is a modern komfort minden eszköze rendelkezésre álljon.

Március 11: Két nevezetes állatról. Tegnap künn voltam az állatkertben, ott láttam ezt a két nevezetes állatot.
Az egyik Darwin-apánknak kedvelt állatja: az a négylábú, a melyik még átmenet a madártól az emlősig és tojást rak. Rettenetes torzalak! A teste akkora, mint a jól kihízott malacé, a feje pedig ehhez a marha nagy testhez akkora hosszúkás szervezeteccske, mint egy trabukkószivar. Dehát minek is nagyobb fej ennek a buta állatnak, a melyik még most se tudja, hogy ma már az emlősök nem szoktak tojást tojni.
A másik állat azonban - a mai szintén állatkertünk idei újdonsága - még ennél is torzabb.
Ez ott áll a bejáratnál, a szökőkút fején. Ormótlan szikladarab, a melybe nagyzoló vésővel valami meztelen nőt próbáltak belefaragni. Nyilván dísznek tették oda, hogy az arramenőket formáival elgyönyörködtesse.
A mint megálltam, eszembe jutott a Tuileriák kertje. Ott egész erdő van már fehér márvány-asszonyokból és ezeknek a gyönyörű kőteremtéseknek direkte államigazgatási hivatásuk van. Azért olyan szépek, hogy a mindkét nembeli fiatalság, a melyik közöttük üldögél, kedvet kapjon egymáson át ahhoz a titokzatos valakihez, a ki még csak ezután fog megszületni részint adóalanynak, részint hadi anyagnak. Nem vicc, hanem komoly dolog: egy párisi községtanácsos felszólalt, hogy e szobrok közelében cseréljék ki a rideg kőpadokat gyeppadokkal. Ott úgy vigyáznak a jövő generációra.
Ez jutott az eszembe, a mikor azt az állatkerti botránykövet megláttam. És eszembe jutott az is, hogy ez újság útján kérem meg tiszteletteljesen Bárczy Istvánt: ugyan tétesse el ezt a szobrot valami kevésbé népes helyre, mondjuk, az elagottak menedékhelyére, a hol ez a szörnyű nőalak már senkinek se veheti el a kedvét attól, hogy boldog családapa váljék belőle.
Megkérdeztem odakünn, hogy mibe került ez a szobor. Azt mondták: tizenötezer koronába. Szerény nézetem szerint drága. Hacsak nem pedagógiai eszköznek szánták, hogy a romlandó ifjúságnak egyszer s mindenkorra elvegyék a kedvét a pornográfiától. A melyik ifjú ezt a nőalakot meglátja, sírva fogadja meg, hogy szerzetes lesz belőle.
- Nagy Endre

Március 12: Az állatkerti vendéglőbérlet. Az állatkerti vendéglő és kávéházi bérlet ügyét ma tárgyalta a főváros tanácsa. A városgazdasági ügyosztály ismert javaslatát elfogadta a tanács és pártolólag beterjesztik a legközelebbi közgyűlés elé. 

Március 14: Összeférhetetlenség az állatkerti vendéglő ügyében. A főváros közgyűlése tegnap tárgyalta többek között a tanácsnak az állatkerti vendéglő és kávéház bérletére vonatkozó javaslatát is. A közgyűlés leszavazta a tanács előterjesztését s - dícséretesen - nem egyezett bele, hogy potom összegen nyolc évre adják ki bérbe az állatkerti vendéglőt. E helyett úgy határozott, hogy tizenötezer korona bérleti összegen a vendéglőt és kávéházat egy esztendőre adják oda a bérlő-vállalkozónak. Ez a határozat, melynek intenciói kétségtelenül a főváros érdekeit szolgálják, még utólag is sok vitára adott alkalmat s e viták során szóba került az egész ügynek egy csakugyan furcsa momentuma. Még pedig az, hogy dr. Kemény Géza fővárosi tanácsjegyző, a kinek ügyosztályában az előterjesztés készült, mellékesen a kávés ipartestület - titkára. Kemény tanácsjegyző bizonyára jól és lelkiismeretesen látja el funkcióját, de mint éppen ez a mostani példa mutatja, vannak esetek, mikor e kétféle állás igazán inkompatibilis.

Március 14: Az állatkerti szobor elszégyellte magát. Tréfás hangon, de érthető elkeseredéssel tettük szóvá minap, hogy az állatkert parkját milyen rettenetes nő szörnyeteg rombolása ékteleníti el. Mintha csak arra való lett volna ez a szobor, hogy fiatal emberekből örökre kiöljön minden ideális vonzódást a nő szépség iránt, mntha csak arra való lett volna, hogy egy szobrász tizenötezer - pardon, nem, húszezer - koronát kapjon érte. A megtámadott szobrok azonban, úgy látszik, szemérmesebbek, mint a megtámadott élők, mert az állatkert minap megbélyegzett mészkőpatrónája cikkünk után harmadnap eltűnt az állatkertből. Faragatlan, durva tagjaival immár nem rémíti a gyermekeket, elszégyellte magát és elvonult abba az ismeretlenségbe, a honnan egy meggondolatlan pillanat elősodorta.

Március 16: Nyilvános pályázat az állatkerti vendéglőre.- Az Est tudósítójától. - A főváros legutóbbi közgyűlésén tudvalevőleg megbukott az a javaslat, mely szerint az állatkerti vendéglőt nyilvános pályázat elkerülésével nyolc évre Gundel Károlynak és Weingruber Ignácnak adják. Hanem úgy határoztak, hogy még egy évre ideiglenesen nekik, mint régi bérlőknek a régi feltételek mellett felajánlják az üzletet.
Gundel és Weingruber ma egy beadványban válaszoltak erre az ajánlatra. Kijelentik, hogy csak úgy hajlandók elfogadni a bérletet, ha a főváros saját költségén állít konyhát s mellékhelyiségeket a kávéháznak és vendéglőknek s az általuk eddig beruházásokra költött 80.000 koronát visszatéríti. (A tavalyi szerződés szerint ugyanis csak 27.000 korona kártérítés járna nekik.)
De fenntartják Gundelék nyolc évre szóló bérleti ajánlatukat is, azzal a változtatással, hogy ők semmi beruházást nem eszközölnek, hanem az összes beruházási építkezéseket a főváros saját költségén végeztesse el.
A főváros városgazdasági ügyosztálya Gundelék válaszát tudomásul vette, de egyúttal - igen helyesen - elhatározta, hogy a vendéglő és kávéház bérletére nyilvános pályázatot hirdet. E pályázatra az ajánlatok március 18-tól 26-ig nyújtandók be a fővárosnál. A pályázati feltételeket az ügyosztálynál már most mindenki megkaphatja. E pályázat eredményét fogják azután Gundeléknak újabb ajánlataival összehasonlítani.

Március 19: Az állatkerti vendéglő pályázata. - Az Est tudósítójától. - A főváros tudvalevőleg nyilvános pályázatot írt ki az állatkerti vendéglő és kávéház bérletére. A hirtelen kiírt pályázat ajánlati feltételei mára készültek el s már átvehetők a városgazdasági ügyosztályban.
A főváros a pályázókat egy 8 éves alternatív ajánlattételre szólítja fel. Vagy olyan formában, hogy a bérlők a saját költségükön restaurálják a területet, vagy pedig, hogy a főváros saját kezelésében és költségén végeztesse el a konyha, pince és egyéb szükséges mellék építkezéseket. Az új bérlő tartozik az eddig beruházott 80.000 koronát megtéríteni. Egyébiránt az üzemhez több mindenféle kedvezményt és hozzájárulást ígér a főváros. Hogy csak komoly pályázók jelentkezhessenek, bánatpénzül 12,294 koronát, biztosítékul pedig a megajánlott évi bérösszeg felét kívánja deponáltatni a főváros. Az időben megszorított pályázatot így is nagy érdeklődéssel fogadják az illetékes körökben. A versenytárgyalás március 26-án délben lesz. A bérleti időtartam 1913. április 7-től 1920 december 31.

Március 19: A földalatti villamos új oktogon-téri várócsarnoka. Azok a nagy majolika-bódék, a melyeket egykor dísznek építettek a földalatti villamosok lejárói fölé az Oktogon-téren s a melyekről később kitűnt, hogy inkább elcsúfítják, mint díszítik környezetüket, néhány nap múlva eltűnnek. A földalatti villamosvasútnak az Oktogon téren levő várócsarnokát és lejáróját lebontják. Ugyanis jelentékeny teret foglaltak el az Oktogonnak amúgy is forgalmas gyalogjárójából és nem voltak olyan célszerűek, mint azok a kisebb terjedelmű csarnokok, a melyek a többi földalatti megállóhelyeket jelzik. Különösen bántották a bódék az oktogon-téri kávéházak tulajdonosait, a kik anyagi áldozatokra is hajlandók voltak. Sokáig folytak a tárgyalások a villamostársasággal, most végre megkezdték a két bódé lebontását.

Március 20: Tizenegy millióba kerül a Sáros-fürdő. A főváros gazdasági ügyosztálya ma tette közzé a Gellért (Sáros) gyógyfürdő építési többletköltségeinek engedélyezésére vonatkozó tárgyalási anyagot, a mely Márkus Jenő tanácsnok és Kemény Géza tanácsjegyző munkája. Az új fürdő építkezésére a közgyűlés 1910-ben 5,650.000 korona költséget engedélyezett és az építkezés 1911 júniusban indult meg. Időközben az építési telket újból szabályozták és ennek következtében az építést nem lehetett a régi tervek szerint befejezni, hanem egészen új elhelyezést kellett tervezni és az épület részére is új tervet kellett készíteni.
Ez a körülmény az építkezés költségét is megnagyobbította és maga az épület is eltolódott és megnagyobbodott. De nemcsak az építési, hanem az alapozási és elfuvarozási költségek is tetemesen növekedtek. Ehhez járul még, hogy egyes szükségletekről az 1910-iki költségvetésben nem gondoskodtak kellő mértékben. A gazdasági ügyosztály ezekkel okolja meg, hogy ma a Sáros-fürdő megépítése, az eredeti 5,650.000 korona helyett a telkekkel együtt 10,863.000 koronába került. A mintegy négymillió korona különbözet így állott elő:
Építési többletköltség 2,300.000 korona, bútorok, fehérneműek többlete 1,000.000 korona, telekszerzés többlete 840.000 korona, gépészeti berendezés többlete 277.000 korona, egyes olyan költségek, a melyekről nem gondoskodtak eléggé (például forrásrendezési munkák), 165.000 korona, üzembehelyezés 155.000 korona, interkaláris kamatveszteség többlete 450.000 korona.
Ezzel szemben a 10,863.000 korona befektetés eredményeként reméli az ügyosztály, hogy a fürdőnek 1 millió 141.000 korona bruttó bevétele lesz, a melyből nemcsak az amortizációt és az összes üzemköltséget lesz képes viselni, hanem még 44.000 korona tiszta haszon marad.

Március 21: A "Budapest" vízrebocsátása. A Dunagőzhajózási Társaság a közönség kényelmére az elmúlt években három új hajót építtetett óbudai hajógyárában, hogy a személyforgalmat, a mely Bécs és Budapest között egyre fokozódik, gyorsabban bonyolíthassa le. Mind a három új hajó gyorsjáratú és az utat sokkal hamarább teszik meg, mint a régi hajók. Egyik hajónak, a melyet Budapest névre kereszteltek, tegnap volt az ünnepélyes bemutatása a kereskedelmi miniszter és előkelő közönség jelenlétében. A vendégeket Neugebauer Viktor miniszteri tanácsos, forgalmi igazgató és dr. Barna Károly főfelügyelő fogadta. A hajó megtekintése után a vendégek tiszteletére lakoma volt. Az új gőzös menetsebessége 23.25 kilométer, úgy hogy az utazási idő Budapest és Bécs között másfél órával rövidebb lesz. A társaság legközelebb még egy ugyanilyen fényes kiállítású gőzös építését tervezi, a mely a Gödöllő nevet fogja viselni.



Március 27: Az autobuszok ügye. A főváros, úgy látszik, most már mégis élni fog ötesztendős jogával és rászánja magát, hogy az omnibuszforgalomban rendet teremtsen. A közlekedési ügyosztály információja szerint ott már hetek óta foglalkoznak egy javaslat kidolgozásával, mely szerint egy jóval kiterjesztett nagy úthálózatú, autójáratos üzemre alakítsák át. Jelenleg a népesség szerint arányosan meghatározandó útirányok megszabásán és a viteldíjtáblázatokon dolgoznak. A megoldás elve azonban még nem tisztázódott, de a főváros el van szánva, hogy a kérdést vagy a jelenlegi omnibusztársasággal, vagy nélküle vagy egy vegyes forgalmi üzemcsoporttal, de okvetlenül megoldja. Egyelőre angol Daimler-típusú autóbuszokról volna szó. Rényi Dezső tanácsos kijelentése szerint az ügyosztály az autóbusz-javaslattal négy hét múlva készül el.


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: