Ha a 61-es villamossal elmegyünk a végállomásig, akkor Hűvösvölgybe jutunk - szinte minden budapesti ismeri ezt a remek kirándulóhelyet. Ha eggyel előbb leszállunk, és sétálunk egyet a Heinrich István utcán, az utca beugrásában egy nagyon érdekes, hengerforma épülethez érkezünk. Pontosabban egy épülettorzóhoz. A Bauhaus hazai mesterének, Molnár Farkasnak egyik utolsó munkáját sosem fejezte be senki.

Molnár Farkas 1897-ben született Pécsett. Az egyetemi évei alatt a Megfagyott Muzsikus címlapját tervezte, majd Pécsett a Krónika számára dolgozott illusztrátorként. Kubista-expresszionista munkákkal indul pályafutása. Walter Gropius iskolájában, a Bauhausban töltött évei meghatározóvá váltak életében. Ott tanulja meg: munkájának lényege a folytonos kísérletezés, kutatás. 1923-ban tervezte meg a Vörös Kubus néven ismertté vált lakóházát. 1925-ben tért haza, befejezte egyetemi tanulmányait, és részt vett a Kút-mozgalom kiállításain. 1929-ben Gropius meghívására részt vett a CIAM első kongresszusán, ahol a szívéhez közel álló témáról, a kislakásépítésről volt szó. Később itthon a magyar CIAM megalapítói között találjuk. Részt vett a Kolház és a Kolváros (KOL = kollektív) terveinek kidolgozásában. A harmadik kiállítás anyagát a rendőrség elkobozta, mert az "osztály ellenes izgatást látszik tartalmazni". Molnár figyelme a város felől a vidék felé fordult: elkészítette a Szarvas-szentesi táj megújításának tervét, Dévaványára pedig parasztházat tervezett. A kor lakásépítési gondjait nem sikerült megoldaniuk, de sikerrel hívták fel a figyelmet a nagyon is létező problémára, és megoldási lehetőségeket kínálni rájuk. Molnár Farkas rövid élete alatt is 20 villát, kisebb bérházat tervezett önállóan, kettőt Fischer Józseffel. Emellett bútorterveket, lakberendezéseket készített. Bár célja a kisemberek lakásgondjainak enyhítése volt, megrendelést főleg értelmiségiektől, polgároktól kaphatott. 1929-ben saját lakásának berendezését is megtervezte. Épületeire az átgondoltság, a terek maximális kihasználása, a homlokzatokra a nagy sima felületek voltak jellemzők. A villákban előszeretettel alkalmazott eltolható válaszfalakat, harmonikaajtókat, felcsapható elválasztókat a variabilitás jegyében. A harmincas évek politikai változásai elnyomják a kísérletező kedvű tervezőt: 1938-ban a magyar CIAM csoport feloszlott. Életének utolsó éveiben a Szentföld magyar modelljének, a Magyar Szentföld templomnak a tervezésén dolgozott. 1945 januárjában, a Budapestre ért fronton halt meg: tüzifáért ment fel a pincéből, amikor két gránát csapódott a házba. Kórházba szállítás után, január 11-én hunyt el. 



1937-ben ismerkedett meg P. Majsai Mór ferencesrendi szerzetessel, a Magyar Szentföldi Biztosi Hivatal vezetőjével. A hivatalt még Mária Terézia alapította a 18. században, azzal a céllal, hogy a szentföldi kegyhelyek gondozásáról adományokon keresztül intézkedjen. Majsai 1932-es szentföldi utazását követően határozta el, hogy felépítteti "a szentföldi szenthelyek másolatát, ahogyan azok ma vannak Palesztinában". A gondolat nem volt új keletű: hasonló intézmények léteznek Washingtontól Hollandiáig.1937-ben a Heinrich-Tömöry Alapítvány biztosította a telek megvásárlását a Hűvösvölgyben, így helyszín is lett az építkezéshez. A tervezéssel Molnár Farkast bízták meg. Közeledett 1938: egyrészt az eucharisztikus kongresszus éve, másrészt a magyar koronát adományozó II. Szilveszter pápa születésének ezeréves évfordulója. A templom nem készült el a jeles évre, de 1936-ban a szomszédos telken egy "szentföldi" ferencrendi zárda és egy kis múzeum megnyílt. Szentföld néven katolikus lapot is kiadtak, a példányszáma ötvenezresig jutott 1944-re.
Magyarországot az évszázadok során többé-kevésbé szoros kapcsolatok fűzték a Szentföldhöz. Az első jeruzsálemi magyar zarándokházat Szent István alapította. Az utolsó, immár osztrák-magyar zarándokházat Ferenc József megrendelésére építették 1857-ben. A "jeruzsálemi király" több magyar király címei között is előfordult, II. Endrétől kezdve. A ferencesek a szent helyek fenntartása mellett a zarándokokról való gondoskodást is magukra vállalták.
Majsai jelentős fényképanyaggal tért haza, ez alapján kezdte el Molnár Farkas a tervezést. Az ovális alaprajzú térhez Molnár mindkét oldalt íves záródású kápolnasort tervezett, amelyet ablaksorral világított be. A fényt tehát oldalról kapta volna a hatalmas belső tér. Az ovális tér középpontjába került volna a Szent Sír másolata. A kaput íves lefedésű támassorral kötötte a belső térbe.



Molnár az első tervvázlatok után 1938-ban Palesztinába utazott, hogy a templomba építendő kegyhelymásolatokhoz pontos mérnöki felmérést készítsen. 24 helyszínt látogatott meg nem egészen egy hónap alatt, különösebb segítség nélkül, egy arab ferences iskolás fiú társaságában. Ezek közül az újabb tervekben már 19 jelent volna meg a templomban. Visszatérését követően, 1940 augusztusában tették le az új épület alapkövét. 1942-ben a Központi Egyházművészeti Hivatal elismerő beszámolóját, majd a hercegprímás hozzájárulását is megszerezték. Megindult az építkezés, a kápolnák egy része 1944 végéig el is készült. A front átvonulása után is folytatódtak a munkálatok. Molnár Farkast 1945 januárjában, Budapest ostrománál végzetes találat érte. A munkálatok vezetését Szendrői Jenő vette át. A kommunista hatalomátvétellel azonban végleg ellehetetlenült az építkezés: 1949 elején leállt az építés. A kupola zsaluzatát "felsőbb utasításra" kocsira rakták és elszállították. Már elkészült kápolnái a következő évtizedekben a vandalizmus áldozataivá váltak.


A tervezett templom alaprajza (forrás: Magyar Építőművészet)


Korabeli "látványterv" (forrás: Magyar Építőművészet)

A végleges templom ellipszis alaprajzú (40 méter hosszú, 25 méter széles) terét 20 méter magas héjkupola fedte volna, amelybe kis ablakokat vágtak volna - de a kupola csak a zsaluszerkezet elkészítéséig jutott, megépítésére soha nem került sor. A körbefutó fal felső részén kettős, négyzetes ablaksor fut végig - ennek szerkezete meg is épült. A Szent Sír kápolnát végül nem a tér közepére helyezték volna, hanem a főoltár hátsó részéhez. Az ellipszis alakú térhez kapcsolódtak volna az egyes helyszíneket megidéző kápolnák, barlangok. A főbejáratot a VI. században épült jeruzsálemi Szent Sír francia román bazilikáról másolták volna - a mai vaskapu nyilvánvalóan kényszermegoldás, nem az eredeti terveket tükrözi.



Molnár egyik utolsó épülete tehát torzó maradt. A 40-es évek elején a buzgó vallásosság légkörében érthető volt, hogy a Szentföldet el akarták hozni a magyaroknak - ha már azok nem tudtak tömegesen elzarándokolni oda. A templom a korszak egyik legnagyobb, legkorszerűbb temploma lehetett volna. Statikai és szerkezeti megoldása, a nagy fesztávot áthidaló beton tetőzet nemzetközileg is úttörőnek számított akkoriban. De az építmény sosem látott tetőt: az oldalt meredező, betonból kilógó vasszálak a befejezetlenség egyértelmű jelei.

Az épülettől nem messze, ma már házak kertjében állva, egy "lourdes-i kápolnát" is emeltek. Az alábbi 1944-es filmhíradó ennek a megáldásáról szól:



És így néz ki a helyszín napjainkban:



A második világháborút követően kemény idők jöttek: a még meglévő szerzetesrendeket feloszlatták, vagy működésüket korlátozták. Eleinte hatósági célokra vették célba a templom-torzót, majd ipari tanulók intézete költözött bele, de ők is kiköltöztek 1954-ben. Ezután önkényes beköltözők vették birtokba az épületet. Nem sokkal később ezt sikerült kiutalások megszerzésével legalizálni is. A sosemvolt katedrális oldalsó helyiségeit sufniként használták, egy nagyobb oldalkápolna műteremmé lett. Veszprémi Imre szobrászművész is itt talált műteremre. Az ötvenes évek végére már az itteni művészek szervezkedtek: a 6000 légköbméternyi tér legyen művésztelep. Terv, támogatás még akadt, de pénz már sehonnan sem jött. Közben a tanács egy veszélyessé vált részletet vissza is bontatott. 1963-ban Veszprémi műterme az épület belseje felől is falazást kapott. 1965-ben a Technoimpex raktárt és csomagolóüzemet rendezett be itt - nem éppen az eredeti funkciónak megfelelő tevékenység ez... A Technoimpex utódja aztán a szépnevű Vörös Csillag Traktorgyár lett. Innentől kezdve Veszprémi napi szinten küzd a kilakoltatás ellen: nem tudja hová költöztetni műtermét, újabb és újabb határidők és fennmaradási küzdelmek jönnek. A VCST közben állagmegóvási munkálatokat végeztetett el az épületen, így aztán elég furán jött ki, amikor 1971-ben felszólítást kaptak, hogy hagyják el a helyet, és az épületet az eredeti állapotban adják át. Akkori áron 1,5 millió forintnyi felújítást vágtak tönkre a kiköltözéskor.

És jött a MEDICOR, majd a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat - utóbbi kőszobrokat faragtatott volna itt. Később azt is megvizsgálták, hogy lehetne-e radiaktív hulladékok temetőjének használni a templomot. Nagy szerencséje az utókornak, hogy nem így döntöttek... Végül ugyanis a Fővárosi Levéltár raktárai került ide, és maradtak itt egészen 2004-ig, amikor a Teve utcai új épületbe költöztették át az itt (és még sok más kisebb raktárban őrzött) anyagot. A beköltözéshez a terveket a BUVÁTI készítette, a levéltár meg kapott akkor 7 millió forintot a beköltözéshez. Közben 1973-ban egy csomó fiatal koncertet is tartott a helyen. Erről dokumentumfilm is készült. Bár tudnám, ki és milyen címen készítette!

Veszprémi Imre pedig végül kiköltözött, a katedrális óriási kapujával szemben rendezte be új műtermét. 2009-ben kulturális célú ingatlanként kiadták volna, de ebből se lett semmi. Az egyház már nem tart igény az egyre pusztuló épület-torzóra. Az épület a fővárosé, a környező telkek a II. kerületi önkormányzaté.

Hogy miként hasznosítható az épület, arra már a fentieken kívül is merültek fel ötletek az elmúlt évtizedekben. Reprezentatív hangversenyterem, sportközpont, óriás-mozi szerepelt a megvalósulatlan ötletek között, de itt forgatták a Taxidermia c. film egyes jeleneteit is. Te mit kezdenél vele?

Források:
Zarándoklás a "Szentföldre". Budapest újság, 1974/11, p. 31.
Mezei Ottó: Molnár Farkas. Akadémiai Kiadó, 1987.
Molnár Farkas befejezetlen műve a Hűvösvölgyben. Magyar Építőművészet, 1995/5. p. 60.
Ötven éve halt meg Molnár Farkas építész. Magyar Építőművészet, 1995/5. p. 58.
http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/9281-a-magyar-szentfold-templom


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: