Ma lett egy éves a 4-es metró. Ez alkalomból egy éven át négyes metrózni fogunk, végigjárva az egész vonalat. De először nézzük meg: milyen is ez a négyes metró?



Vonaltérkép 2007-ből. Hol változtak meg időközben az állomásnevek?

A 4-es metróra már a hetvenes években is születtek vázlatszintű tervek, de igazán a 2003-2004-ben lezajlott építészeti tervpályázatot tekinthetjük kiindulópontnak. A pályázat első helyezettje az Erő Zoltán vezette Palatium Építész Stúdió lett, ők készíthették el az engedélyezési terveket. A munkába ők vonták be a II. helyezett Budapesti Műhelyt és a III. helyezett Puhl és Dajka Építészeti Irodát, valamint a Sporaarchitects irodát és a Gelesz és Lenzsér Kft.-t. Bár épültek korábban is metróvonalak Budapesten, az azóta eltért technológiai fejlődésnek és az eltérő építéstechnikának köszönhetően rengeteg új kihívást jelentett a munka. Kezdetben az építészirodák közös programot dolgoztak ki a téralakítás, az anyaghasználat stb. kérdéseiben, majd az egyes állomásokat már saját ötleteik alapján tehették egyedivé. A vonalat így számos tényező teszi egységessé, miközben az egyes állomások egyedi karakterrel bírnak.


Vargha Márk Péter fotója 2012-ben Az Év Építészeti Fotója versenyen az I. helyezést érte el. Kitalálod, melyik állomáson készült?

Mik voltak a közös szempontok? Ahol csak lehetett, a résdobozos szerkezetű, ún. milánói módszer szerinti állomásépítést választották: felülről lefelé haladva, résfalazással építették meg az állomásokat. Ez egyrészt lehetővé tette, hogy a zárófödém megépítése után a felszínnek legalább egy része visszaadható legyen a forgalomnak, másrészt sok állomásnál lehetővé tette azt is, hogy természetes fény jusson le az állomásra. (Ilyet a 2-es, 3-as vonalaknál még nem láthattunk.)


Rákóczi tér, 2014. (kép: Fővárosi Blog)

Még olyan állomáson is sikerült "ablakot nyitni" a külvilág felé, mint például a Baross téri végállomás rendkívül forgalmas, közlekedési funkciókkal zsúfolt környezete. A természetes fény bejuttatása is közös cél volt: ahol csak lehetett, üvegtetőkön, felülvilágítókon, vagy éppen a fényt levezető vastag csöveken át eljuttaták a peron szintjére a napfényt. Ez nagymértékben csökkenti a bezártság érzetét, sokkal oldottabb hangulatot kölcsönöz az utasoknak, miközben még a világítás takarékosságához is hozzájárul.


(kép: Fővárosi Blog)

A természetes fény lejuttatása mellett közös pont az állomásokban az építészeti őszinteség gondolata is. A szerkezeteket nem takarták el, a keresztmerevítést szolgáló tartók, gerendák minőségi nyers betonfelületekként jelennek meg a vonal egészén. E nagy léptékű, robusztus és nyers elemeket az állomások bebútorozása ellenpontozza: a padok, a díszítő elemek, az órák, kijelzők emészthetővé és emberi léptékűvé teszik az amúgy hatalmas légterű állomásokat.


(kép: Fővárosi Blog)

A nyersbeton felületek mellett közös pontot jelentenek az acél és üveg felületek is - ezek használatát részben a tűzvédelem szempontjai is indokolták. A mesterséges világítás kialakításakor kézenfekvő szempont volt a ki- és beszállás tereinek hangsúlyos megvilágítása és persze a fő világítás kiépítése, gyakran a keresztmerevítést adó gerendákkal egységben megtervezve. Ezeket kisebb hangulatvilágítások egészítik ki - pl. egy-egy hangsúlyozott végfal megvilágításánál. A beépített bútorok is egységes képet mutatnak: a táblák, a padok, az órák fő szabályként azonos típuscsaládból valók.


(kép: Fővárosi Blog)

A közös elemek közül a szemnek különösen kedvesek Hegedűs Andrea textilművész munkái. Hegedűs Andrea tizenkét évi táncművészeti tevékenység után kezdett el intenzíven foglalkozni a családjában már hagyományokkal bíró textilművészeti munkával. 1997-ben végezte el az Iparművészeti Főiskolát, ami után karrierjét külföldön indította el. Budapestre hazatérve indította el saját stúdióját. 2011-ben a londoni Design 100% kiállításon mutatta be üvegtextil - azaz a textilt az üveggel együtt felhasználó - munkáit. Ilyen munkák kerültek a 4-es metró állomásaira, csakúgy, mint felső kategóriás irodaházakba, vagy magánlakásokba, többek között térelválasztó panelekként, üvegajtók díszítményeiként, recepciók hátfalaiként, konyhai falelemként . Bár a metróállomás bútorzata részben standardizált, ismétlődő, a két üveglap közé ragasztott textilekkel mégis mindegyik egyedi alkotássá vált: a Kálvin téren például színes szalagok, a II. János Pál pápa téren nagy citromsárga - narancssárga négyzetek színesítik az állomást, míg Kelenföld esetében az anyagvastagság változásából adódó áttetszőség a meghatározó.

Mielőtt útnak indulunk a Keleti pályaudvartól, egy praktikus érdekességre hívnám fel a figyelmet. A peron szélén, a biztonsági sáv mentén a padlóban futó LED-es fénycsík az egyik oldalon kék, a másik oldalon borostyánsárga színű. Ezek a vonat érkezésekor villogni kezdenek, majd ajtónyitáskor kialszanak. A fénycsík színe minden állomáson elmondja, hogy melyik irányba mehetünk azon az oldalon: a kék csík Kelenföld felé, a sárga csík a Keleti pu. felé visz!