A múlt század fordulójának jeles építészei között méltatlanul elfeledve találjuk Zrumeczky Dezsőt. A 100 évvel ezelőtt, 1917 január 31-én elhunyt építészt életműve többre méltatná.

1883 augusztus 17-én született Inárcspusztán, egykor jómódú, de lassan elszegényedő család sarjaként. Inárcs pusztaként akkor Kakucshoz tartozott, Kakucs pedig Újhartyánhoz, így itt keresztelték meg. Birtokaik elvesztése után a család Kispestre költözött, így Dezső a belvárosi reáliskolában tanult - az intézmény utódja a mai Eötvös József Gimnázium. Mikor a Műegyetemen végezte tanulmányait, már komoly anyagi gondok között éltek. Saját magát kellett eltartania, és rossz körülményeinek tulajdonítják, hogy a tüdőbaj végül meglehetősen fiatalon legyőzte. Éjszakánként építészirodákba rájt rajzolni, kihasználva remek rajztudását. Mérnöki oklevelét 1907-ben vette át. Az akkori fiatalok köréhez csatlakozott: Zrumeczky mellett ott találjuk többek között Kós Károlyt, Jánszky Bélát és Györgyi Dénest is. A csoport tagjai egy új nemzeti építészet megteremtésén fáradoztak: a kor "hivatalos" stílusának számító historizmussal és klasszicizmustól elszakadó szecesszió építészeiként. Azonban míg Lechner Ödön szecessziós stílusánál a népi és ősmagyar eredetű díszítő motívumokon volt a hangsúly (gondoljunk például az Iparművészeti Múzeum épületére), addig Zrumeczky és társai inkább a szerkezetek láttatására, a falfelületek és nyílászárók arányaira helyezték a hangsúlyt építészetükben. Ebben nagyban segítette Zrumeczkyt, hogy a diploma megszerzését követően Kós Károllyal közösen bejárták Kalotaszeget és Erdélyt, megismerve annak népi építészetét.

Zrumeczky építészete közvetlenül kötődik az Arts and Crafts mozgalomhoz, ami Angliából kiindulva hirdette a kézművesség, a vidéki élet és a múlt örökségének megbecsülését. Rövid, de értékes pályafutása is ebben a szellemiségben bontakozott ki

Kós Károly 1917-ben, Zrumeczky halálakor így írt róla a Magyar Iparművészetben: "Zrumeczky visszajött Kalotaszegről és azután jött az új állatkert építése. Azután a Gundel-féle vendéglő, a rózsadombi iskola, Herczeg Ferenc háza, a kispesti munkástelepen épült házai, a kultuszkormány megbízásából épült állami iskolák az ország különböző részein, legutóbb egy csomó szebbnél szebb terv a Kárpátokban újjáépülő falvak részére."

1907-ben az egyetemen kiállításon mutatkoztak be - ez hívta fel rájuk a kritikusok és a szakma figyelmét. A második kiállítást követően, Málnai Béla egyik cikkében kapta meg a csoport a "Fiatalok" nevet. 1908-09-ben tervezte meg az óbudai református parókiát és imaházat (III. Kálvin köz). Zrumeczky Kóst hívta tervezőtársul a munkához, és ennek az épületnek a sikere nyitotta meg a kaput az állatkerti megbízáshoz. A puritán főhomlokzat fontos eleme a faszerkezetű erkély, amelynek tetője egyben az épület tetője is. Az udvar egyik oldalát a templom zárja le, a másikat az íves fal, és a fedett tornácok. A lelkészek és családjuk számára két lakás, a földszinten egy garzonlakás épült. Az L alakú lakószárnyhoz csatlakozik a gyülekezeti terem. A belsőben több, Kós tervezte üvegablak látható.

Kezdetben Neuschloss Kornélnál dolgozott, majd 1910-ben Marschalkó Bélával közösen nyitott irodát. Ekkor kapott megbízást az Áldás utcában található általános iskola megtervezésére. 1911-12-ben épült fel - tehát most ünnepli 100. születésnapját. Az iskola Bárczy István polgármester építő programjának harmadik ciklusában épült, amint erre egy emléktábla emlékeztet az épület falán. A program során 36 iskolaépület és 19 barakkiskola épült fel. (E programban épült fel a Városmajor utcai iskola is, Kós Károly tervei alapján.) Az Áldás utcai iskola felépítése 410 000 koronába, felszerelése 48 000 koronába került. Az építési program nem csak az épület megépítését, hanem az iskola berendezését is tartalmazta, ideértve a padokat, a játszóudvart, a lehúzható falitáblákat és a tanítói asztalokat. Az épületet mozgalmas tömegalakítás, festői tetőzet, korszerűen tervezett alaprajz és nagyméretű ablakok jellemzik. Az 1912/13-as tanév volt az iskola első éve. Az első világháború alatt hadikórházként működött. A második világháború alatt az épület nyugati szárnya teljesen tönkrement, a fél épület beázott. Később több átalakításon is átesett az épület. Színpadi emelvényt építettek, a fakerítést fémkerítésre cserélték, de az épület szerencsére lényegét el nem veszítve vészelte át ezeket az évtizedeket. A 80-as évek során korszerűsítették: szigetelése, elektromos hálózata, fűtésrendszere újult meg ekkor. 1995-ben az iskolát egy másikkal összevonták, ekkor öt új tanteremmel, könyvtárhelyiséggel, konditeremmel, új laboratóriumi termekkel bővítették.

A Gundel-vendéglő nyári helyiségét 1912-re építették meg Zrumeczky tervei alapján. Sajnos ez a bővítmény elpusztult.

Kós Károllyal közösen tervezték meg az Állatkert pavilonjainak egy részét, köztük a Madárházat. A kiegyezés után országosan meginduló fejlődés az Állatkert életében is új fejezetet nyitott. Állatkertépítő bizottságot hoztak létre, amely a kor nagy zoológusait, botanikusait és építészeit tömörítette egybe. Köztük volt Bódy Tivadar alpolgármester, Hauszmann Alajos, Neuschloss Kornél, Ullmann Gyula és Vázsonyi Vilmos is. Az eredetileg megszavazott 1 millió 212 ezer koronás támogatást 4 millió koronára emelték fel. A közvetlen feladatok megvalósítására egy szűkebb csoportot hoztak létre a bizottságon belül. A nagy gonddal elkészített terveket 1909 április 9-én nyújtották be a főváros vezetőinek. A két tervező huszonéves korában kapta meg a jelentős feladatot, és láthatóan nem ijedtek meg tőle. Éjt nappallá téve dolgoztak. Ha a feladat megkívánta, míg egyikük pihent, a másik rajzolt, aztán cseréltek. Május 18-án a Fővárosi Közlönyben már ismertették is a terveket. A terv először tartalmazta akvárium létesítését, és pálmaház felépítését. Utóbbit korábban a Gellért-hegy tetején szándékoztak megépíteni, mivel a hegy meleg vízű forrásai olcsó fűtést adtak volna a háznak. Az állatkertben ekkor jelent meg az árkos elválasztás is: rácsok és korlátok helyett a nézők előtt rejtve elhelyezett mélyárkok választották el az állatokat és a látogatókat. E korszakban épült fel Neuschloss Kornél tervei szerint a Vastagbőrűek háza ("Elefántház") is. A korszak ízlésének megfelelően az építészek részben az állatok származásának megfelelő stílusban terveztek: a struccok háza az afrikai bennszülöttek kunyhóira, a terrárium az indiai építészetre emlékeztetett. Már a tervezéskor kitűnt Kós Károly és Zrumeczky Dezső, akik az erdélyi havasok fatemplomainak, a buzogányos fejfáknak, a tarka hímes gerendáknak a világát hozták el az Állatkertbe. Az épületek zömmel fehér meszeléssel, a látható faszerkezetek barna festéssel, népi motívumú fafaragásokkal készültek el. 17 házat terveztek közösen az Állatkert számára. (Bár az eredetit nem ők tervezték, a Bagolyvár áttelepítésében, újratervezésében is részt vettek.) A régi állatkertből csak az átépített és áthelyezett Bagolyvár, a Nagy-tó és a Zenepavilon maradt meg Lendl Adolf igazgatósága alatt. Az új állatkert 1912 május 20-án nyitotta meg kapuit.

A második világháború során - a vasút közelsége miatt - az Állatkertet rengeteg bombatalálat érte. Leégett a Bivalyház, bombatalálat érte a Zsiráfházat. A hatvanas években több épületet is egyszerű vasbeton építményekkel pótoltak. Az 1998-ban elkezdődött, ma is tartó helyreállítási folyamat részeként több Zrumeczky-Kós épület is újra felépült.




A "Bambiház"-at 1912-ben adták át Zrumeczky és Kós tervei szerint. Eredetileg az erszényesek lakhelye volt a harmincas évekig, majd falatozóként, állategészségügyi állomásként és irodaként is funkcionált. Irodai korából ered "Bambi ház" neve, mivel a jelképes örökbefogadásokat itt bonyolították le. 2002-03-ban felújították, azóta a makik lakóhelye - ezért makiházként is emlegetik.

A Fácános is jellegzetesen erdélyi stílusú. Eredetileg díszmadarak, galambok és fácánok bemutatására épült 1909-12 között. 1998-as átépítése után a vizimadarak bemutatóhelye lett. Ekkor rejtett teleltetővel bővült ki, a látogatóknak pedig utat nyitottak, hogy bemehessenek a madarak közé.

A Madárház égnek törő tornyai is Kalotaszeget idézik - mintha csak egy templom előtt állnánk. A torony alatt állva érdemes felnézni! Az eredeti, Kós és Zrumeczky által jegyzett terveken már szerepeltek, de 1912-ig nem valósulhattak meg a torony belsejének ólomüveg ablakai. Későbbi megalkotásukat nehezítette, hogy eredeti vázlat csak az egyik üvegtábláról maradt fenn, a többire csak látványtervek adtak némi támpontot. Elsőként a repülő fecskéket ábrázoló tábla készült el, majd 2002-ben a többi is. 2009 óta háttérvilágítás emeli ki az ábrázolt madarakat: a szalakótát, a jégmadarat, a fecskét, és az Ausztráliában őshonos királypapagájt. A rekonstrukció Horváth Mária szikszói üvegművész munkája. Ma a Madárház Ausztrál-házként működik.






Az 1866-os megnyitóra elkészült épületek legdrágábbjának számított a Koch Henrik és Szkalnitzky Antal által romantikus stílusban tervezett Majomház. 1912-re Kós és Zrumeczky tervei alapján épült át. 1936-ban új szárnnyal bővítették egy üvegtetős szárnnyal és egy félkör alakú ketreccel. Az 1990-es években kifutókkal bővült. Átépítésére 2004-ben került sor: kevesebb, de tágasabb belső tér jött létre. Ma Madagaszkár-házként várja a látogatókat: a különleges növényvilág sűrűjében a látogatók egy lajhárt is közelről szemügyre vehetnek.





A Kisszikla oldalában húzódik meg a Norvég-ház. Ez is Kós és Zrumeczky közös alkotása, de ezúttal nem Erdély, hanem Skandinávia adta az ihletet a tervezéskor. A vaskos rönkökből épült gerendaház 1912-re készült el. A hideg égövi állatok bemutatójának része ma is. Korábban volt már benne vadászati múzeum, fényképészet és tejcsarnok is. 1997 óta műemlék, teljes körű felújítására 1998-ban került sor.

A Rágcsálóház is 1909-12 között épült fel a kisemlősök, rágcsálók bemutatására. A 20. században többször átalakították, mai formáját Nyitrai Péter tervei alapján, 2002-ben nyerte el. Ma a mandrillok bemutatóhelyeként szolgál.

Erdély építészete ihlette a Szarvasházat is, amely az 1912-es újranyitástól fogadta a vendégeket egészen 1984-es lebontásáig. A helyére az Új Majomház épült fel akkor. A régi épület gerendánként bontották el, elemeit megszámozták, elraktározták. Így 1987-88-ban újra felépülhetett, igaz, új helyen, az Állatkert északnyugati részén, a Struccház elbontásával. Ezután darvak, majd néhány emu bemutatójaként működött, de a hagyományt tisztelve továbbra is Szarvasházként emlegették. Később kiszolgáló funkcióknak (kiállítás, büfé, alapítványi iroda) adott helyet. A 2002-es átalakítása után kisemlősök és erszényesek otthona lett.







A Bivalyház is 1912-re készült el. Érdekessége, hogy csak az alapozásához használtak fel követ, egyébként a kalotaszegi ihletésű épület kizárólag fából épült fel. Az európai bölények megmentése érdekében Budapesten is program indult, ennek kapcsán keresztelték át Bölényházra. 1944-ben a bombázások során az eredeti épület és állatállománya megsemmisült. 1963-ban azzal a Bölényházzal pótolták, amelynek oldalán egy - az ősi barlangrajzokat is idéző - bölényábrázolás volt látható. Ezt elbontották, ma a régi Bivalyház helyreállított változata látható. A helyreállítás 2010-ben, Kis Péter tervei alapján készült el. A 278 négyzetméteres épületben két szinten vannak állattartó terek. A hatvanas évekbeli Bölényház pinceszintje, alapozása ma is megvan, erre építették rá a rekonstruált Bölényházat. Belső tereit a mai kornak megfelelő állattartáshoz igazították.





A Bölények házának rekonstrukciójával párhuzamosan valósult meg a Zsiráfház helyreállítása is. 1912-ben a zsiráfok élőhelyét idéző stílusban épült a keleties elemeket szecessziós hangulatban ötvöző állatház, amely a második világháborúban semmisült meg. A hatvanas években egy vasbeton épület állt a helyén. A 2010-es rekonstrukciót követően zebrák, keselyűfejű gyöngytyúkok, törpepapagájok költöztek be. A zsiráfok számára tágasabb hely készült a Szavanna kifutóban. A Zsiráfház pincéjében hőközpontot alakítottak ki: itt indult el az a projekt, melynek keretében a Széchenyi fürdő termálvizével fűtik az Állatkert egyes épületeit, jelentősen csökkentve így a fűtési költségeket.



A Nagyragadozók háza egy évszázaddal ezelőtt a "Macskaféle ragadozók háza" néven született meg. Építésekor az 1876-os, Hauszmann Alajos tervezte állatház alapjait is felhasználták. Stílusa az erdélyi várakat idézi. A ketreceket a külső boltívek és oszlopok közé rejtették el, majd később rácsos kifutósorral toldották meg. Az 1997-es felújítás során ezeket tágas, növényekkel beültetett, vízmedencével szegélyezett kifutók váltották fel, a BUVÁTI tervei alapján. 2011 júliusa óta az épület Indiai Ház néven az indiai élővilágot és kultúrát mutatja be, fő attrakciója az indiai oroszlán.





A Krokodilház a Nagytó partján Zrumeczky és Kós tervei alapján épült fel. Megjelenésében afrikai kunyhót idéz - a bemutatott állatok világának megfelelően. 1934-ben elbontották, így évtizedeken át nem volt látható. 2006-ban az Állatkert saját forrásból, az eredeti ház mintájára építette újjá. Afrikában honos hal- és hüllőfajoknak, nílusi krokodiloknak, óriáskígyóknak, kaméleonoknak valamint rózsabogaraknak ad otthont.

Az 1912-es állatkerti rekonstrukció során Kós és Zrumeczky a gyakorlatban bizonyították be, hogy egy állatház, egy karám, egy röpde is lehet szép és míves megjelenésű. Többségükhöz közös erdélyi útjuk adott ihletett, ám több épületnél is az adott élővilág emberi kultúráját is meg tudták idézni.

(Folytatása következik...)


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!