A múlt század fordulójának jeles építészei között méltatlanul elfeledve találjuk Zrumeczky Dezsőt. A 100 évvel ezelőtt, 1917. január 31-én elhunyt építészt életműve többre méltatná. Az első rész után itt a második.





Az Állatkert újjáépítésével egy időben, 1908-ban kezdődött meg az akkor még önálló településnek számító Kispesten egy tisztviselő- és munkástelep felépítése. A béruzsora ellen is fellépni kívánó főváros itt telepítette le a nagy számban érkező vidékieket. 1925-ig összesen 1007 ház épült fel a Wekerle-telepen - Zrumeczky Dezső ennek megtervezésében is részt vett.

A telep házaira minisztériumi pályázatot írtak ki, amely a kor sok jelentős építészét tervezésre indította. A típusépületekben a beltéri magasságot az akkor szokásosnál kisebbre vették, de a helyiségek légköbméterben vett térfogatai szerint így is tágas helyiségek készültek. Mivel a munkás családok otthon töltött idejének jó része a konyhában telt, így ezeket a szokásosnál nagyobbra írták elő. Az eredeti tervek jó része elpusztult, de így is tudjuk, hogy 1909 első felében már elkészültek az első tervek: Bierbauer István, Kotál Henrik és Palóczi Antal típustervei. 1910-ben már Schodits Lajos és Eberling Béla, Felischl Róbert, Lechner Lóránd és Fiala Géza típustervei is készen álltak. A megvalósult épületek két okból is eltérhettek az eredeti tervektől: egyrészt a minisztérium fenntartotta a módosítás jogát, másrészt több épületnél anyagi okokból egyszerűsítettek a terveken. A lakásokon kívül orvosi lakások, igazgatói és tanítói lakások, és pékműhelyek is épültek - utóbbi tervei 1911-re készültek el.

A legnagyobb fejtörést a központi tér kialakítása okozta. Wekerle Sándor miniszterelnök személyesen is felügyelte a telep építését, és több változatot is visszadobott. A tér számára nagy területet jelöltek ki, de az ide betorkolló 8 utca nem kis gondot okozott a tervezőknek. Az is többször változott, hogy egyáltalán mi épüljön a térre: templom, lakóház, közintézmények? Az idő előrehaladtával tervpályázat kiírására már nem volt lehetőség, így egy rövid pályázatot követően a tervezők közvetlen megbízást kaptak a tervezésre.

Kós Károly így emlékezett vissza 1974-ben írt levelében a történtekre: "Sztánán kaptam 1912 telén (január vagy februárban) a M. kir. Pénzügyminisztérium levelét, melyben a minisztérium kispesti Munkás- és Tisztviselőtelepének Építőbizottsága (?) felkér: vegyek részt azon a szűkebb körű nyílt pályázatfélén (?), melynek tárgya: javaslattétel (szóban, írásban, ill. rajzban) a "Kispesti munkás- és tisztviselőtelep" központi terének kialakítására. (...) az emlékezetembe idézett, látott ismerős bel- és külföldi téralakítások közül kiválasztottam a véleményem szerint legsikerültebbeket (szebeni "Groszer Ring" és a kolozsvári "Mátyás király-tér"), ezek pozitív tanulságainak alapján fogalmaztam az én javaslatomat (...) Mindenekelőtt abban állapodtunk meg, hogy tekintettel a sürgősségre, valamint az egyhangúság elkerülésének érdekében, az épületek terveit ne egy, hanem - az általunk adandó program alapján - több építész - közvetlen megbízás alapján - készítse el, éspedig egy építész legfeljebb 2 épület tervét."

1912-ben, a keleti és a nyugati oldali házakkal kezdték a központi tér kiépítését. Elsőként Kós 2-3-as számú és Zrumeczky 10-11-es számú épületeinek terveivel készültek el - utóbbi házak között áll a Zrumeczky-kapu. A világháború az építkezést megállította, a tér építése csak a 20-as években folytatódott. Ekkor már szó sem volt közintézmények építéséről, a lakások építése került előtérbe. Ennek dacára a tér építészeti arculata nem sérült - továbbra is betartották a Kós által meghatározott gerincmagasságot. A tér beépülése 1930-ban fejeződött be a katolikus templom felépítésével - bár azt csak 1932-ben szentelték fel.

Zrumeczky tervezte a központi tér (eredetileg Fő tér, majd Petőfi tér, ma Kós Károly tér) nyugati kapuját is, amelyet Zrumeczky-kapuként ismerünk. A kapu a népi építészeti hagyományokat tükrözi. Terméskő, farönkök, gerendák szolgáltak építőanyagául. A háromszög alakú faépítmény két oldalról lakóházakhoz kapcsolódik, ezek aljában gyalogos átjáró egészíti ki a kapuzatot. A kaput 2008-ban felújították és éjszakai díszkivilágítással látták el.

A mai Páfrány utca 9. alatti házat Hofhauser Elek tervei szerint 1901-02-ben építették. 1910-ben alakították át, az átépítés Zrumeczky terve szerint valósult meg. Bár csak kis mértékben nyúlt hozzá az alaprajzi elrendezéshez, a ház arculatát jelentősen átalakította. A földszinten és az emeleten azonos elrendezés szerint alakították ki a helyiségeket - ez mutatta, hogy egy testvérpár rendelte meg a villa kibővítését. A legjelentősebb a hall átalakítása volt: kétszintes, fakorlátos fogadóteret alakított ki, innen nyíltak a további helyiségek. Több helyiséget nem ajtóval, hanem széles gerendák között elhelyezett függönyökkel választottak el.







A Páfrány utca 9. alatti ház átépítésének tervein kívül két villaépület tervezése is Zrumeczky nevéhez fűződik. Ő készítette el Herczeg Ferenc, a Horty-korszak ismert írója villájának terveit. A villa a Hűvösvölgyi út 87. szám alatt épült fel. A villa magas tetőszerkezetével, "vár-szerű" kialakításával nyújt különös látványt. Herczeg visszaemlékezéseiben leírta, hogy az építész, "mint afféle modern építész", először azt kérdezte, miféle gondolatot fejezzen ki a ház? Erre az író azt felelte: a vezérgondolat legyen az, hogy "Hagyjanak engem békében!". A magas kőkerítés, az ablakok tájolása az író függetlenségét és elkülönülését szolgálták.





A másik villaépület a korszak másik nagy irodalmi hírességének (hírhedtségének), Tormai Cecil-nek (Tormay Cécile-nek) a nyaralója a hűvösvölgyi Szalonka utca 6/A alatt. 1913 körül épült fel a villa, amely Tormay-ék halála után Horthy sógoráé, Purglyé lett. Ennek belső tere a Páfrány utcai átépítéshez hasonlóan egy nagy hallal kezdődött, amely egyben lépcsőházként is szolgált. 1945 után államosították, ma négylakásos társasház. A leválasztáskor a kétszintes hall felső szintjén végig födémet építettek, így a lelátás megszűnt. A földszint előterét fürdőszoba és kamra építése céljából csökkentették le.



Zrumeczky terve alapján felépült vendéglő a Városligetben (képek: Magyar Építőművészet, 1912)

Az első világháború idején őt is besorozták. Mérnöki szolgálatra osztották be, majd a sárosi falvak újjáépítésén dolgozott - de a tüdőbaj által megtámadott szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat. Hiába szállították Budapestre, kórházba, életének 33. évében elhunyt.

A kortársak méltatták munkásságát és személyét is. Könnyen szerethető embernek írták le. Györgyi Dénes e szavakkal búcsúztatta 1917 hideg telén: "A magyar műtörténet nem fog észrevétlenül elhaladni mellette, az ő munkája mellett. És ha fölépül valaha a nemzeti architektúránk épülete, mint ahogy erős a hitem, hogy fölépül, akkor a kövei között ott lesznek Lechner Ödönnek hatalmas tömbjei mellett népművészetünk alapjaira rakva az ő téglái is, melyeket hívó lélekkel, magyar szívvel ő hordott oda."


Források:
http://www.aldasuai.sulinet.hu/iskola/tortenet.htm
Czagányi László: Kultúrtörténetünk dióhéjban - Ötvenéves a Zrumeczky Dezső Művelődési Ház és Könyvtár
http://epa.oszk.hu/01000/01059/00134/pdf/magyar_iparmuveszet_EPA01059_20_01-03_1917_031-050.pdf
http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=article&id=15421
Anthony Gall: Kós Károly műhelye: tanulmány és adattár. Mundus, 2002
http://www.budaipolgar.hu/data/cms80208/BP2008_04.pdf
Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi könyvkiadó - Bonex, 1990
Borókay Zsófia: Tördékek egy budai polgári villa életéből. Tanulmányok Budapest múltjából 34.


További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!