Hogyan lett egy nagy gondolatból megépült boulevard? Miért és hogyan épült ki Budapesten az Andrássy út?

Az Andrássy út 1877 körül Klösz György felvételén

Egy új sugárút gondolata

Ha azt kérdezzük, hogy kinek a nevéhez köthető az Andrássy út létrejötte, könnyű megjegyezni a választ. Persze, hogy Andrássy Gyula grófhoz. Hosszú éveket töltött Párizsban, ahol láthatta, hogy III. Napóleon uralkodása alatt, Haussman báró vezényletével hogyan épült ki a széles sugárutak egész hálózata. A középkori, zsúfoltan egymás mellé épített házak könyörtelen elbontásával, új, széles utak egész hálózatának megnyitásával, közterek és parkok építésével alapvetően szabták át Párizst:

Ezt az eszmét hozta haza Andrássy gróf. Mihelyst megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT), azonnal napirendre is került az új sugárút építése az 1860-as évek végén. Kétféle út típusban gondolkodtak az akkori városrendezők, legalább is ami a pesti oldalt illeti: egyrészt kerületeket összekötő körutakban (akkori szóhasználattal: övutak), másrészt a város magját a külső részekkel - és a környező városokkal - összekötő sugárirányú utakban. A sugárutak egy része már a korábbi városfejlődés során létre is jött, ezek sokszor az adott irányban található településről kapták nevüket: Váci út, Kerepesi út, Üllői út, Soroksári út. A Terézváros a Váci út és a Kerepesi út (Rákóczi út) ölelésében.

Nem ilyen jellegű volt a Király utca, amely nem valamelyik településből vezetett Pest városába. Nem kívülről, hanem belülről indult, mondhatni, hiszen eredetileg dűlőút volt, amely a város külső részeibe vezetett, a Városerdőcske (Stadtwäldchen), a későbbi Városliget felé. Az egyre népszerűbbé váló park egyre növekvő forgalmat generált, ennek ellátására azonban csak a viszonylag szűk Király utca állt rendelkezésre, mint az a második katonai felmérés (1819-69) térképén is jól megfigyelhető:

(forrás: mapire.eu)

Az Andrássy út létrejöttének oka tehát nem egy új településsel való összeköttetés volt, hanem az az igény, hogy a Városliget könnyen, széles úton megközelíthető legyen. A Király utca, korábbi ilyen szerepét elveszítve, másik funkciójában, a helyi zsidóság nagy neveivel fémjelzett kereskedelmi funkciójában erősödhetett. A Király utca kiszélesítését is ezen okból vetették el: az építési munkálatok megbénították volna a környék kereskedelmét. Így egy párhuzamos új útvonal mellett született döntés.

Az egyik végpont így már megvolt: a Városliget. A másik végpont a Lánchíd lehetett volna, egy ilyen vonalvezetés azonban a Bazilika útjába esett volna, amelyet nem sokkal korábban emeltek, így annak lebontását mindenképpen el kellett kerülni. Így alakult ki az út megtörése a József Attila utca (akkor: Fürdő utca) - Andrássy út vonalon.

A Közmunkatanács az egykori Könyök utca vonalát ítélte a leginkább alkalmasnak arra, hogy helyet adjon az új sugárútnak, ez ugyanis egyenes vonalú volt, és ez szelte át Terézváros legsűrűbben lakott részét. A beruházás pénzügyi terve is elkészült, majd 1870 novemberében az FKT felterjesztést intézett a kormányhoz. Ennek alapján jött létre a törvényhozásban az 187: L. törvénycikk, amelynek megszavazásával azonnal munkához is láthattak. A kivitelezésre pedig létrejött a magyar-német-francia Sugárúti Építő Vállalat, mint magánvállalkozás.

Az építkezés

Az útvonal kitűzetett, a lejtmérés befejeztetett. Feltöltötték a Nyolcszög-teret, azaz a mai Oktogon teret. 1872-ben a Nagymező utca és a Városliget közötti részen lebontottak 34, többnyire földszintes házat. Az 1873-as bécsi krach begyűrűzésével sem állt le rögtön a bontás és a nyomában siető építkezés, mert a vállalkozók fizetési határidőit két évvel kitolták, így túlélhették ezt a nehéz évet is. 1875-ben végeztek is a bontásokkal, de 1876-ra elfogyott a magánvállalkozók ereje, így a munkálatok folytatása - és így az új telkek tulajdonjoga is - a Közmunkatanácsra szállt. Az út maga 1876-ban el is készült, de a telkek eladása, a paloták emelése csak vontatottan haladt. A gyér forgalom eredményeképpen történhetett meg az is, amit Jókai Mór lapja, az Életképek 1876 decemberében így írt le:

Szarvas a Sugár-úton. A hétfői szarvasvadászatnak feltűnést keltő vége volt. A felhajtott szarvas egyenesen a főváros felé tartott s a sűrű ködben a házakat valószínűnek erdőnek nézve, egyenesen a Király-utcába s innen a Gyár-utcába jobbra csapva át, a Sugár-útra iramodott. A vadászsereg és csaholó falka nyomon követte. A nemes állat a kemény kövezeten nem győzte soká lábaival s a magyar államvasutak épülete előtt megadta magát. A hallali ritka látványa s a rettentő zaj óriási tömeget csődített a Sugár-útra.

A rákövetkező évben, 1877-ben Arany János az "Ének a Ligetről" c. költeményében emlékezett meg a Sugár-útról és a Király utcáról:

Már útja is (kettő viszen ki)
Zilált kedélyhez jó talál,
Az árnyasabbat sok nép döngi
És bűzös, mint a döghalál;
A másik szép, de hő sugárú,
Oldalt paloták és romok,
Kedély, nagy boltokban zsibárú,
S dűl Rákosról be a homok.

Idővel az értékesítést is sikerült beindítani, a magyar arisztokrácia és felső középosztály kedvet kapott a vásárláshoz. Telket vásárolt, házat emeltetett itt többek között gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél és gróf Zichy Jánosné is, nem beszélve az Operaházat építtető államról. Az út, elkészülte után a Közmunkanácstól a fővároshoz került át (1877 októberében). 1884-re az összes telek elkelt. A Közmunkatanács már az Andrássy útra keresztelt sugárutat mutathatta be Ferenc Józsefnek, aki az országos kiállítás megnyitására érkezett a magyar fővárosba 1885-ben. (Az Andrássy utat hivatalosan 1885. május 1-én adták át.)

Andrássy úti villák az 1880-as években, Klösz György felvételén (fortepan.hu, 82283)

Az Andrássy út az Operaháznál 1890 után, Klösz György felvételén (fortepan.hu, 82502)

Az Andrássy út a további építkezésekre is inspirálóan hatott: a közeli lóversenytérhez új út épült a Városligeten át, a Stefánia út. A Városliget miatt a továbbépítés nem volt lehetséges kifelé. 

Az útburkolat

A Tanács 1874-ben szerződött le John Norris vállalkozóval az út fakocka burkolatának elkészítésére, ő azonban nem tudta teljesíteni a szerződéses feltételeket. A faburkolást végül Rütgers Guido vállalkozó végezte el 1884-ben. Mint sejthetjük, ez sem volt hosszú életű, hiszen hamarosan megkezdődött a Földalatti építése, így fel kellett bontani az utat. Az út kockakő burkolatát a harmincas években aszfaltra cserélték, kivéve a Nagykörúton kívüli sétányokat.

A stílus

Széchenyi az olasz építészeti irányzatokkal és a neoreneszánsszal szemben inkább a gótikát preferálta. A neogótika az 1850-es években jelent meg - ilyen stílusú például az Országház, az (átépített) Mátyás templom, a Király utcában a Pekáry-ház, de Feszl Frigyes Vigadója is tartalmaz neogót elemeket, keleti stílusjegyekkel ötvözve. A neogótika és a neoreneszánsz nagy vitája a Magyar Tudományos Akadémia tervei körül lángoltak fel - itt a neoreneszánsz diadalmaskodott, csakúgy, mint a Főposta, a Fővámház (ma: Corvinus Egyetem) a Thonet-udvar és az egykori, ma már nem látható Hungária szálló épületénél. Az Andrássy út házaira is többféle terv született, de az akkori korszellem már egyértelműen a neoreneszánsz mellett tette le a garast. Az Operaház tervezésénél Ybl-nek már ezt a stílust írták elő, és a környező paloták tervezői központi előírás nélkül is igazodtak ehhez. Az Oktogon négy sarokháza aztán a készülő Nagykörút házai felé is ezt a stílust "sugározta ki", bár a Nagykörút beépítését főúri paloták és villák helyett a bérlakások hasznára vágyó befektetők vitték végbe, így a stílus, a díszítettség itt már nem játszott akkora szerepet.

Szakaszok

Ha rápillantunk az alábbi, 1884-es térkép részletre, jól látható az út három szakaszra tagolása.

Az egykori Váci körúttól (ma: Bajcsy-Zsilinszky út) az Oktogonig tartó első szakaszon a legkeskenyebb az út, 32 méter szélességű. Itt három-négy emeletes bérpaloták sorakoznak zárt beépítéssel, a járdák belső széleinél egy-egy fasor húzódik, a kétszer kétsávos út és a parkolóhelyek közé még egy-egy kerékpáros sáv is elfért. (2011-ben a kerékpáros sávot áthelyezték a parkoló autók és a külső sáv közé.) Az Oktogon sarokházai (tervező: Szkalnitzky Antal) lecsapott sarkukkal valóban nyolcszögletű teret alakítanak ki. Innen kifelé már egy "szervizút" is megjelenik, az út 43 méter szélességűre vált. A házak csak két-háromemeletesek, az utat dupla fasor szegélyezi. Így érünk el a Kodály köröndhöz, amely házainak körcikk kimetszései a tér kör alakját adják. Innen kifelé az út azonos szélességű, de a zárt beépítés helyét kerttel övezett villák veszik át a Bajza utca vonalától. Ezzel egy fokozatos átmenet jött létre: a sűrű városi beépítésből kiindulva, a Városligetbe érkezés már egy egészen zöld, ligetes szakasznál történt meg. (Igaz, a Hősök tere leburkolása és a Dózsa György út hatalmas forgalma ma eléggé belerondít ebbe az idillbe.)

Az út - még fás - torkolata 1885-ben

Mi legyen a neve?

Mint már említettem, az eleinte Sugár útként emlegetett sugárút 1885-ös átadásától kezdve lett hivatalosan is Andrássy út. 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján Sztálin útra keresztelték át, majd 1956 októberétől egy rövid ideig Magyar Ifjúság Útja volt. 1957-ben kapta meg a sokáig megtartott "szocialista" nevét: Népköztársaság útja. 1990-ben korábbi nevére keresztelték vissza: ma ismét Andrássy út a neve.

A milleniumi ünnepségek (1896) után nagy mérföldkő volt 1910: a Rákóczi út után másodikként építették ki - a Közmunkatanács megrendelésére - a villanyvilágítást. 1915. március 1-én pedig ezen az úton indult el a főváros első autóbusz járata. 1989-ben a földalatti födémszerkeztének megerősítése mellett az addigra igencsak megtizedelődött fasorokat is felújították. 2005-ben a külső szakaszon az elhaló, beteggé vált platánfák helyére kőrisfákat ültettek. A legidősebb fa a Kodály Köröndön álló platánfa, ez még a legelső telepítésből maradt meg.

Az Andrássy úttal elért városfejlesztési, kulturális eredményeket az utókor is elismerte: 1977-ben az egész útvonal városképi védettséget nyert, majd 2002-ben az Andrássy út, a Földalatti, a Hősök tere és annak múzeumai a Világörökség részévé váltak. A következő részben azt nézzük végig, hogy kik és milyen épületekkel gazdagították az Andrássy út örökségét, melyek a legfontosabb épületek az útvonalon.

Források:
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? (1870-1930). Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931.
Szerk. Fazakas István: Andrássy út. (Budapesti Kultúrtörténeti Séták I.) Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2009.
Gábor Eszter: Andrássy út. (A mi Budapestünk) Városháza kiadó, 2005.
Szaller Vilmos: Andrássy út. Főkert, 2010. http://www.fokert.hu/dokumentumok/fasorok/andrassy.pdf

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!