A Tabán évszázadai - 2. rész

Buda 1684-es, majd 1686-os ostroma az addig felépült Tabánt nagyrészt elpusztította. Csak a dzsámi és két fürdőépület élte túl a támadásokat, az elmenekült vagy meghalt lakosság helyett szinte csak katonák és hadifoglyok maradtak. Az így önálló településként megszűnt kis városrészt Budához csatolták, majd új lakókat telepedtek meg - a vár környékén főleg magyarok és délszláv menekültek, Budán inkább katolikusok és németek. A betelepítésnek újabb lökést adott az, hogy 1690-ben Belgrádot a törökök elfoglalták. Így a szerb menekültek egy újabb csoportja érkezett Magyarországra, akik többek között Pomázon, Szentendrén, Ráckevén és a Tabánban telepedtek le. A budai rácok 5-6 ezres tömege a lakosság felét is elérte, míg a Tabán szinte kizárólag szerbekkel népesült be. A mai Szarvas tér környékén telepedtek meg először, majd házaikkal sorra népesítették be a hegyoldalt is. Házaikat mindenféle tervszerűség és szabályozottság nélkül emelték. Girbe-gurba utcácskák és földszintes vályogviskók lepték el a lankákat. A lakosság szinte teljes egészében részt vett a virágzó szőlőgazdálkodásban, borászatban. A háborúban elpusztult ültetvényeket rendbe szedték, újra fellendült az élet. A 18. század elején néhány évtizedre elvesztették jogaik egy részét, de 1752-ben Mária Teréziától visszakapták vallásszabadságukat, autonómiájukat. Ekkortájt épültek meg a Tabán templomai is. Ismerjük meg ezeket is!

A Döbrentei tér és környéke 1943 körül. (fortepan.hu, 105821, Carl Lutz felvétele)

Az Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom

A környéken már a román korban is állt egy templom, de erről csak egy kőtöredék és okleveles adatok maradtak fenn. A tabáni templom elődje Musztafa pasa dzsámija volt, ezt Buda visszafoglalását követően alakították át templommá. A mai templomhajót 1728-36 között építették, de szentélyként továbbra is a régi mecset épülete szolgált. A tornyot csak később, 1750-53 között emelték, majd a régi mecset helyén új szentély épült 1765-ben. A ferences építkezések, bővítések időszaka eddig tartott. 1813-ban tűzvész érte, majd Buda 1849-es ostrománál is megsérült a templom. 1880-81-ben, a restauráláskor már eklektikus stílusban újították fel, akkor került rá a ma látható, barokkos toronysisak is.

A főhomlokzatra tekintve a felső falfülkében a "névadó" Alexandriai Szent Katalin szobra látható, ezt lentebb két oldalról Borromei Szent Károly és Gellért püspök szobrai veszik közre. Az előtte álló kőkeresztet 1806-ban emelték, Mária szobra 1795-ből való. Belépve tágas, nagyvonalú térbe érkezünk. A főhajót 3-3 kápolna egészíti ki kétoldalt. Az 1812-ben készült főoltár felső részén a szentháromságot ábrázoló dombormű, kétoldalt pedig Péter és Pál apostol szobra látható. Az oltárkép Alexandriai Szent Katalin eljegyzését ábrázolja. A szószék 1822-ben, empire stílusban készült, mellvédjén a Szentlélek eljövetelét láthatjuk. A 1810-es tabáni tűzvészre a Tabán látképe fölé emelkedő Szent Flórián alakja emlékeztet az egyik oldaloltáron - a festményt a rákövetkező évben készítette Schöfft József Károly. A szemben lévő oltárképen Szent Lőrincet láthatjuk, aki szintén tűzben szenvedett vértanú halált. Az előcsarnokban további tabáni emlékekre lelhetünk: a román kori templom kőtöredékének másolatára, és a Mária-kápolnában a tabáni tűzben megsérült két angyalszoborra.

A Szent Demeter templom

A 17. század végén betelepülő szerbek egy korábbi templomépület romjain ideiglenes jelleggel kis fatemplomot emeltek. Kőtemplomuk építésének 1697-ben kezdhettek neki. Az elhúzódó építkezést több átépítés, javítás követte. A dunai árvizek is hozzájárultak, hogy az 1730-as évek végére nagyon leromlott állapotú templom helyére egy új, jóval nagyobb templom megtervezésére kérték fel Mayerhoffer Ádámot. Erről a 18. századi templomról sajnos csak levéltári források és régi fotók alapján alkothatunk már képet. Az 1742-ben elkezdett építkezés során egy hajós, egy középső toronnyal emelt templomot emeltek, az oldalhomlokzatokon két ablaksorral. A toronysisak csak később, 1775-ben készült el. A templomot a Szentháromságnak, a karzaton berendezett kápolnát Szent Demeter vértanúnak szentelték. A régi templomból átmentett ikonosztáz túl kicsinek bizonyult az új templomban, így idővel nagyobbat rendeltek meg helyette.

Szent Demeter templom, 1943 körül (fortepan.hu, 148300, adományozó: Barbjerik Ferenc)

A második világháborút megszenvedte az épület: 1945. január 14-én szovjet bombatalálat érte. Leomlott a toronysisak, leégett a tető is. Az ikonosztázokat szerencsére sikerült kimenekíteni - egy részük a szentendrei Szerb Egyházi Múzeumhoz került. A károk ellenére a templom megmenthető lett volna, de a kommunista hatalomátvétel után Rákosiék erről hallani sem akartak - egyházellenességük és a Jugoszláviával megromlott kapcsolatok miatt, jövőbeli út- és fürdőfejlesztési tervekre hivatkozva a két évszázados templomot a szomszédos püspöki palotával együtt lebontatták. Bár Vujicsics Dusán, az utolsó plébános az utolsó percig küzdött a döntés ellen, a bulldózereket nem tudta megállítani. A falazat sitt anyaga a Vérmezőre került, a berendezési tárgyak egy részét a pesti szerb templom kapta meg, a kovácsoltvas kerítés a budakalászi templom kertjébe került.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!