A Tabán évszázadai - 8. rész

A harmincas években a tabáni házakat elbontották, a területet pedig azzal a céllal parkosították, hogy ide épülhessen fel a főváros új büszkesége, egy valóságos fürdőváros. A nagyszabású, modern terveket azonban elsodorta a második világháború.

A harmincas években még gondoskodtak arról, hogy az erősebben megépített, és műemléki szempontból jelentős épületeket megkíméljék a bontócsákányok. A megmaradt házakat aztán tovább tizedelte a világháborús pusztítás, így ma már csak mutatóba maradt egy-egy ház. A hajdani Rácvárosból állva maradt a plébániatemplom, Semmelweis szülőháza (az orvostörténeti múzeum), a Szarvas-ház, az Apród utca 10 - Döbrentei utca 9. épületegyüttese, a Döbrentei utca 15. és 17. számú házikók, a Czakó utca 15. (ma a Czakó kert működik itt), az Attila út 15. szám alatti ház alsó szintjei, valamint több bérház a Várkert rakparton és az Attila úton. A szerbek templomát 1949-ben rombolták le.

Az Erzsébet híd építése kapcsán új felhajtók épültek a budai oldalon, és újjáépült a Hegyalja út, az Attila út és a Krisztina körút is. Ekkor ismét rendezték a parkot, amely ma is túlnyomórészt parkosított. A háború után a terület tehát parkosítva maradt, ami teret engedett a szabadtéri rendezvények megtartására. Ma már nincs meg, de valamikor színpada is volt a Tabánnak. Ennek emlékét nem csak az idősebbek őrzik, hanem az LGT sorai is:

Gyere, gyere ki a hegyoldalba,

Neked játszik ott egy rock'n'roll banda.

Gyere, gyere, gyere, várok rád!

A koncerteket leszámítva a park viszonylag gyér forgalmú maradt, aminek erőteljesebb lejtése lehet a fő oka: itt nem lehet focizni, a gyengébb lábúak nehezen másznak fel az ösvényeken és babakocsival is kihívást jelentő az út. Ez viszont segített megőrizni "zöldségét", nyugalmát a város belsejében. 1966-ban, az Eszperantó Kongresszus alkalmával helyezték el az Eszperantó emlékművet és kutat a Rácz fürdő közelében. Kőfalvi Gyula és Pfannl Egon munkáit egy közadakozásból emelt Ludwig Zamenhof szobor egészíti ki - Zamenhof volt az eszperantó mozgalom megteremtője.

Valamikor a Tabánban állt a berlini fal két eleme is. Ezek valóban Németországból érkeztek, autentikus darabok, itt a parkban azonban rongálásoknak voltak kitéve - volt, aki egy darabot akart magának belőle otthonra, egyszer pedig vörös festékkel mázolták le. Így aztán kimenekítették innen őket. Ma Zugligetben állnak, ott, ahol Kozma atyáék látták vendégül annak idején az NDK-s menekülteket. Az egykori Kereszt tér helyét viszont ma is könnyű megtalálni, csak a keresztet kell megkeresni a parkban.

A hetvenes évek második felének nagy építkezése volt a Gellért-hegy belsejében rejtőző víztároló, a Gruber-medence megépítése. A jelenlegi víztároló medencék 1974-80 között épültek ki. Érdekesség, hogy a medencék zongora alakú alaprajzi elrendezésének köszönhetően a víz mindenhol folyamatosan áramlik bennük. A hatezer négyzetméter alapterületű, 30 centiméter vastag alaplemezt egyben építették meg, ehhez megszakítás nélkül, 41 órán át folyamatosan szállították a betont.

"A 10 méter magas és 35 cm széles oldalfalak elkészítéséhez két zsaluzókészletet használtak; egy-egy készlethez nyolc darab - 10 méter magas és 2,5 méter széles - zsaluelem tartozott. Amíg az egyik készletből összeállították a zsaluzatot, addig a másikba szivattyúzták a betont. A zsaluzatra nehezedő óriási nyomás miatt a zsaluzatot rácsos acéltartókkal támasztották meg, s a külső és belső elemeket a betonfalon átmenő feszítőrudakkal kötötték össze. Először az egyenes, a ferde és az íves faldarabok készültek el, majd megfeszítették a betonban lévő rudakat, s csak azután betonozták a falakat összekötő sarokrészeket. A falszakaszokat 50 cm vastag rétegenként tömörítették. A betont - nehogy alkotórészei elváljanak egymástól - tölcséren juttatták a zsaluzatba, tömörítéshez pedig egymástól kb. 60 cm-nyire felfüggesztett rúdvibrátorokat használtak. A zsaluzat eltávolítása után a falat a tetején végigfutó lyukacsos vezetékből hat hétig vízzel permetezték. A födémet alátámasztó százhat oszlopot az oldalfalakkal egyidejűleg készítették el. A betonfödémre hő- és vízszigetelő réteg, a fák gyökerei ellen pedig acéllemezek kerültek." (A Gellért-hegy gyomrában - Gurber József víztároló medence. A Fővárosi Vízművek kiadványa, évszám nélkül)

A nagy építkezés után a környezetet rendezték, a hegyoldalt parkosították. Különféle cédrusokkal, díszcseresznyékkel, a hegytetőn homoktövissel, a falakon kúszónövényekkel találkozhatunk. Különlegesség az 1996-ban a nemzetközi filmvilág által adományozott fákkal büszkélkedő Alfa-TV park. A Tabán növényanyaga igen értékes, számos ritkaság található meg itt. A legidősebb példányok a tölgyek, juharfák, hársfák, vadgesztenyék, platánok és japánakácok. Az Orvos lépcső felőli lejtőn többféle berkenyével és egy óriási császárfával is találkozhatunk. A ritkaságok között említhető a vasfa, a tarka levelű hegyi juhar és a néhány szép gyertyán is. A növények megismerését a domboldalban egy botanikai tanösvény is segíti.

2011-ben a Szeretem Budapest mozgalom kavarta fel ötletével az addigi nyugalmat: borospincéket terveztek a hegyoldalba. Bár a terv egy ötletelésnél nem volt több, így is nagy ellenállást váltott ki a környékbeli lakókból - így aztán nem is csoda, hogy nem lett belőle semmi.

A rákövetkező évben, 2012. szeptember 1-én a Tabáni Múzeum is bezárt. Talán sikerül egyszer újra megnyitni...

Források (a cikksorozathoz):
Szerk: Végváry Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez. Budapesti Városvédő Egyesület, 2000.
Vecsey András: Tabán egykor és ma. C+S,
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1810_szeptember_5_a_nagy_tabani_tuzvesz/
https://index.hu/belfold/budapest/2011/05/12/alairasokat_gyujtenek_a_tabani_latomas_ellen/
https://falanszter.blog.hu/2011/05/27/virtualis_seta_a_hajdanvolt_budai_taban_utcain
K. Hlatky Katalin: Budapesti zöldkalauz - Parkok, közterek, szobrok, zöldterületek. Magyar Almanach Kiadó, 2001.
Dr. Grexa Gyula: Tabán. In: Budapest, 1972/8, pp. 32-35.
Vörös Károly: Tabáni epilógus. In: Budapest, 1983/7., pp. 34-37.
K. Pintér Tamás - Kaiser Anna: Budapesti templomok. Corvina, 1993. pp. 25-27.
Budapest templomai - I. kerület. Budapesti Városvédő Egyesület Templomtörténeti sorozat XI.
Budapesti Városvédő Egyesület, 2012. pp. 20-23.
Szerb székesegyház a Tabánban - Az eltűnt Rácváros emlékezete. Kiállítási katalógus, Budapesti Történeti Múzeum, 2019.
https://magyarhang.org/kultura/2018/12/16/templomrombolas-sztalin-szuletesnapjara/
Vágó József: Az újjáépülő Tabán. Attila Nyomda R.t., 1934.
http://pestbuda.hu/cikk/20161024_az_eltunt_budai_szolo_es_bor_nyomaban
Az Építészet Mesterei: Vágó József. (Szerk.: Gerle János) Holnap kiadó, 2010. pp. 176-184.
Tabáni beatünnep. In: Budapest, 1979/8, p. 15.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!