Egykor az Ybl Miklós által tervezett Budai Takarékpénztár állt azon a telken, ahol idén 5. születésnapját ünnepli a Hotel Clark. Egy elmúlt mesterműre emlékezünk.
A tér 1900 körül, a mainál sokkal nagyobb fokú beépítettséggel (Fortepan / adományozó: Jurányi Attila)
A Lánchíd megépültével (1849) mindkét hídfő környéke alaposan átértékelődött. A pesti oldalon az egykori Diana fürdő (1823) és Lloyd-palota (1830) állt, de hamarosan jött az Akadémia és hátsó oldalán a bérház (1864-1865) épületegyüttese, a Diana fürdő helyén a mai Belügyminisztérium épülete (1905), majd a Gresham Biztosító hatalmas, szecessziós palotája (1907). A budai oldalon akkoriban még egy sokkal szűkebb térség alakult csak ki a híd és az Alagút között. E régi tér egyetlen, ma is álló épülete a Lánchíd Palota (1870). A Sikló előtti park területén előbb a Budai Népszínház működött, majd ennek helyére a Kereskedelmi Minisztérium jókora tömbje épült fel 1873-ra. A második világháború végéig állt, utána már nem épült újjá romjaiból. A tér a Várhegy felé is fontos kiindulópont lett, mivel 1857-re elkészült az enyhébben emelkedő új útvonal, a mai Hunyadi János út. 1870-ben pedig üzembe helyezték az eleinte még gőzüzemű Siklót is.
E változásokat a tér nevének változásain is nyomon követhetjük: az 1860-as években még Népszínház térként említik, a következő évtized közepétől már Lánczhíd tér, míg 1912-ben hivatalosan át nem nevezik Clark Ádám térre. A tér fontosságát jelzi, hogy az országos főútvonalak kiidulópontja máig is itt található - ezt jelöli Borsos Miklós remek alkotása, a Nulla Kilométerkő.
Egy ilyen jelentőségűvé váló térség persze felkelti annak a figyelmét is, aki éppen olyan telket keres építkezéséhez, amely jól megközelíthető, jó forgalmat biztosít. Így volt ezzel Wodianer Sámuel József is, aki 1846-ban megalapította a Budai Takarékpénztárat. Az intézmény első székháza a régi hajóhídnál állt a budai oldalon - ez a mai Deák Ferenc utca vonalában állt. A Lánchíd átadásával azonban a hajóhídra már nem volt szükség, ami a pénztár forgalmának jelentős visszaeséséhez vezetett. (Hol volt még akkor az online bankolás!) Különösen a pesti ügyfeleknek volt okuk a panaszra a nagyobb kerülő miatt. Így aztán Wodianer költözött volna mielőbb. Csakhogy a telkek parcellázása lassabban haladt a kelleténél, így csak 1860-ban sikerült megszerezniük a telket - egészen pontosan 27 772 forint és 50 korona volt a vételár. Az új székház épület megtervezésével Ybl Miklóst bízták meg.
A Budai Takarékpénztár az 1880-as évek közepén. (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.042)
Az épületet először három emeletesnek álmodták meg, de ezen később módosítottak, végül földszint + két emelet magas ház épült. A Budai Takarékpénztár 1862. március 22-én már itt tartotta meg közgyűlését, bár hivatalosan csak az év április 14-étől vették birtokba az új épületet.
Ez volt Ybl első háza, amelyet faragott terméskőből emeltek. A tervező mellett említsük meg Dieschser József nevét is, akit Ybl már korábbról ismert: együtt dolgoztak a Lánchíd túloldalán az Akadémia építkezésén.
Ha tetszik a blogom, kérlek támogasd munkámat anyagilag is! Cserébe városi sétára hívom meg időnként azokat, akik legalább havi 5 euró vagy 2500 forint támogatást küldenek. Támogatóim a Patreon.com-on exkluzív, a blogon nem elérhető tartalmakhoz is hozzáférhetnek. Támogatásod segítségével tudom fizetni a munkám költségeit a könyvtári tagságtól az Arcanum előfizetésen át egy új laptop tervezett beszerzéséig. >>> Patreon >>>
A telek elhelyezkedéséből adódóan két homlokzat, két bejárat is épült: egy az Alagúthoz vezető és egy a Dunával párhuzamos utcában. A két bejárat logikus döntésnek volt mondható, hisz az egyik a banki helyiségek felé vitt, a másik pedig a vendéglátásé volt. Az épületben működött ugyanis a Lánchíd kávéház is. Nem csupán a minisztériumi előkelőségek fordultak meg benne, hanem Fadrusz Jánostól Telcs Edéig egy sor művész is. A kávéházat egy időben az a Schőja Ignác vitte, aki akkoriban a Pilvaxot is bérelte. Az 1905-ös csőd után 1927-ben nyitottak újra, akkor már a Nyugat hírességei, közöttük Babits Mihály és Móricz Zsigmond koptatták a székeket. Az első emeletet a takarékpénztár irodahelyiségei foglalták el, legfelül pedig bérlakásokat adtak ki. Az itteni lakók közül a leghíresebb Rozsnyay István festőművész volt.
Klösz György az 1880-as években készült felvételén balra látható a takarékpénztár épülete (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.051)
Az épület sarkait és a főhomlokzat középrészét Ybl kváderkövekre emlékeztető, de vakolatból megformált díszítéssel, ún. armírozással emelte ki. A földszinten íves záródású, magasabb nyílászárók sorát azonos kiosztással, de téglalap formájú ablaksorokkal egészítette ki az emeleti szinteken. A Fő utcai homlokzat tetejét címeres balusztrád, első emeletét erkélysor díszítette. A nagykapun belépve, a boltozatos bejáraton túl egy oszlopos előtérbe vitt tovább a látogatók útja. Ez vezetett a vörös márvány főlépcsőhöz, amely az emeleti helyiségekhez vitt. A belső udvarból felnézve három szinten ismétlődő árkádsor futott végig, az alsó két szinten kőből, a legfelsőn öntöttvasból formázott oszlopokkal. Az oszlopok keskeny, magas kialakításának köszönhetően a belső udvar könnyed, légies hatású lett, igazolva Ybl zsenijét. Még a szomszédos ház tűzfalát is hasonló árkádsorral díszítette fel.
1869-ben, miután egyesültek a Pest-Budai Fővárosi Takarékpénztár Rt.-vel, nevet váltottak: innentől mint Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár folytatták tevékenységüket. A kávéházi élet változásaitól eltekintve békésen működtek a második világháborúig. A Vár közelsége, a fent székelő hivatalok, minisztériumok a bombázások kiemelt célpontjaivá váltak, ez pedig a takarékpénztári épület sorsát is megpecsételte.
A háború után nem állították helyre az épületet, és erre két okot is találunk. Az egyik a nagy arányú pusztulás. A másik ok viszont inkább a városépítészeti oldalon keresendő. Már a Lánchíd átadása után belátták, hogy Lánchíd és az Alagút közötti térség túl szűkös lett. 1865-ben így írt erről a Vasárnapi Újság: "Nem kívánhattuk volna, hogy itt is akkora lánczhídtér alakíttassék, mint Pesten, mert hiszen Buda szűkebb területi viszonyait nem lehet a pestiekhez hasonlítani, de sajnálatos, hogy a szép takarékpénztári házat nem építették néhány öllel hátrább a Dunától, mi által nemcsak a forgalom kényelme nyert volna, hanem magának a szép épületnek is, szemnek tetszőbb, kedvezőbb fekvés jutott volna."
Az 1949-es bontás, tereprendezés után már csak az északi szárny földszinti árkádja maradt állva. Évtizedekig ebben a (kiegészített) maradványban működött a Lánchíd Presszó - idősebbek még emlékezhetnek rá:
Ennyi maradt a hatvanas évekre - a Lánchíd Espresso (Fortepan.hu / adományozó: Sugár Ferenc)
Ez az épülettorzó felbukkant a Ripacsok c. filmben is: a vécében verekedős jelenetet itt forgatták. Néhány évvel ezelőtt ezeket az utolsó maradványokat is elbontották, hogy a körforgalommal már kisebbre szabott telekre újabb épületet húzhassanak fel, befoltozva egy lyukat a városszövetben.
További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!
