Fantasztikus panorámát kínál a Horváth-kertre és a Várra, mégis közutálat tárgya: ez az Alagút utcai toronyház, amely újra és újra példaként került elő, ha felszínre tör a magasház építészet körül évtizedek óta tartó vita. Irány az Alagút utca 3.!

A környék csak viszonylag későn, a 18. században kezdett beépülni, részben az Ördög-patak (Szent Pál-patak) áradásai, részben a vár környékére vonatkozó építési tilalmak miatt. A Horváth-kert területe sokáig katonai terület, a vár védelmi övezete maradt. Először egy kis kápolna épült a mai Krisztina tér helyén, 1700-ban, majd ennek helyére 1726-ban egy nagyobb kápolnát építettek. Mária Terézia nem csak ez utóbbira adakozott, de a terület első lakóinak megtelepedését is támogatta. Így érthető, hogy a környéket egyik lányáról, Mária Krisztináról nevezték el Krisztinavárosnak. 1787-ben már a korábban katonai védelem alatt álló terület egy részét is felparcellázták, ennek egy részét Nicky Kristóf koronatanácsi elnök kapta meg. Tőle aztán hét évtizedre a Horváth család birtokába került - innen ered a toronyház előtti park neve: Horváth-kert. 1797-re - a korábbi kápolna helyén - elkészült a krisztinavárosi plébániatemplom is. 1842-ben nyílt meg a Horváth-kertben a Budai Színkör, amely idővel egy favázas épületet is kapott - ezt aztán 1938-ban bontották el végleg. Emlékét a toronyházzal szemben nemrégiben újból felállított Déryné szobor őrzi. A környék benépesedésének hatalmas lökést adott az Alagút átadása 1857-ben. Az átadással már nem kellett megkerülni vagy megmászni a Várhegyet, hogy Pestről eljusson a jónép a Krisztinavárosba. Így aztán gombamód szaporodtak a kiskertek és a nyaralóvillák. Az Alagút folytatásaként nyitották meg az Alagút utcát, belehasítva a Horváth-kertbe is. Mivel a Tabán házait az 1930-as években elbontották, a Horváth-kertet közparkként megtartották, a Vérmezőt pedig egészen 1947-ig katonai, védelmi okokból nem engedték át a fővárosnak, a környéken jelentős zöldterületek kerülték el a felparcellázást, beépítést. Így a Várnegyed hátsó oldalára számos pontról maradt meg a remek rálátás. Ezt használták ki az 1960-as években is, amikor a toronyházat megtervezték az Alagút utca 3. alatti telekre.

Korábban a Philadelphia kávéház működött itt - először 1898-ban említették először ezen a néven. A huszadik század első felében még menő kávéháznak számított, ahol gyakran fordult meg Ady Endre és Szabó Dezső is. A második világháborúban az épületet súlyos bombatalálat érte, így a háború után a foghíjtelkek egyike lett ez is. Bár a Közmunkatanács tervet dolgoztatott ki az egész tömb rekonstrukciójára, ebből nem lett semmi - sőt, 1948-ban a Közmunkatanács is megszűnt.

A második világháború utáni lakásínséget csillapítandó, az Országos Takarékpénztár az egyik legnagyobb ingatlan beruházó, vagy inkább finanszírozó céggé vált - ami nem is csoda, akkoriban nem is volt széles kínálat országos bankból. 1964 januárjában jelentették be az az évi lakásépítési terveiket, ebben már szerepelt az Alagút utca 3. alatti öröklakás építés is.

Az új épületet a "legek" között említették, addig ugyanis itt 7-8 emeletesnél magasabb lakóházat nem építettek a budai oldalon. Mégsem maradt sokáig egyedül, hiszen hamarosan átadták Farkasdy Zoltán öntöttfalas, 15 emeletes lakótornyait Kelenföldön.

Az elkészült, még új torony 1972-ben (fortepan.hu, Kádas Tibor felvétele)

A foghíjtelken 1966 májusában indultak meg a munkálatok, a kivitelező a 42-es számú Építőipari Vállalat volt, az építész tervező pedig Boross Zoltán (BVTV). A felépült magasház aljában két szintet foglaltak el az OTP irodái és ügyfélterei, ez felett 12 lakószinten lakások épültek, legfelül pedig egy magasított párkányzatú lapostetővel zárták le a 47 méter magas épületet. 1967 július végére került tető alá, majd az állványok elbontása után, 1968 februárjában láthatóvá vált az új homlokzat is, tavasszal pedig elkezdődhetett a lakók beköltözése. A ház leghíresebb lakója Puskás Ferenc labdarúgó volt.

A házban az alsóbb öt emeleten szintenként 8 lakás, azon felül 6 lakás található. Szimmetrikus alaprajzi elrendezésű, két lépcsőházzal, 88 lakással. Az alsó szinteket a beruházó OTP foglalta el, saját bankfiókot is nyitottak - ez ma is működik. A hetvenes években nagy forgalmat bonyolított, ugyanis ez volt a kevés fiók egyike, ahol devizaszámlát is kezeltek.

OTP fiók a földszinten, 1981 (fortepan.hu, Péterffy István felvétele)

Alig készült el az új épület, máris per tárgya lett. "Magasbanyúló falai ugyanis - amint a felperes I. kerületi Ingatlankezelő Vállalat keresetéből kitűnik -, hátrányosan befolyásolják több környező kisebb ház fűtését, melegvíz-szolgáltatását, egyiknek még a stabilitását is." - írta az Esti Hírlap 1968 szeptemberében. Az Attila utca 6. alatti ház süllyedni kezdett, a szomszédos házak kéményei pedig az új épület átadása után visszaengedték a lakások felé a füstöt. A lakók számára így ellehetetlenült a fűtés és a melegvíz ellátás. Az ok egyértelműen az új épület és a környezetének igencsak eltérő magassága volt.

De akkor miért került oda egy ekkora épület? Azért, mert amikor megépült, az egész tömb szanálását, újjáépítését tervezték. Azért nem foglalkoztak tehát a környező házak léptékével, mert azokhoz nem igazodni kívántak, hanem azokat meg akarták haladni. A korabeli elképzelés szerint az Alagút utca - Krisztina körút - Mikó utca - Attila utca által határolt tömbben radikális szanálást hajtottak volna végre. Az egyik változat szerint még három magas épület létesült volna: egy az Alagút utca és a Krisztina tér sarkán, kettő pedig a Roham utca és a Mikó utca között. Ennek tudatában érthető meg, hogy miért lóg ki ennyire ez az egy lakóház a környezetéből - igazából egy nagyobb beruházási program első eleme, ami aztán sosem folytatódott. "Ennek az épületnek csak azt lehet kívánni, hogy Rómeóként minél előbb találja meg Júliáját" - írta le a helyzetet Kubinszky Mihály 1969-ben a Magyar Építőművészetben.

Az Alagút utcai ház mégis egyedül maradt. Ennek fő oka, hogy a magasház építés jóval drágábbnak bizonyult, mint a középmagas (8-12 emeletes) házak építése. Hogy mégsem szűnt meg a magasházak építése, annak az az oka, hogy szívesen alkalmazták egy-egy központi terület kiemelésére. Ezért kezdődik az Ungvár utcai lakótelep egy magasházzal a Kassai téren és ezért áll a környezetéből kimagasló épület a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásánál. Mindezek alapján az Alagút utcai, 14 emeletes toronyház egyértelműen a korszak tipikus termékének mondható. Azzal, hogy elmaradt az a bontás és építés, aminek eredményeképpen az Alagút utcai magasház egy tömbnyi új épület felvezetőjévé, szerves részévé válhatott volna, egy rossz helyzet állt elő: a ház idegenül áll, nem illeszkedik környezetébe, a Várból lenézve nem is értjük, hogy miért is lett ilyen magas, és miért pont oda épült, ahová.

A helyzeten csak ront két további tényező. Az egyik a téglatest forma töretlensége, monolit beton jellege - gondoljunk csak arra, hogy mennyire más hatást kelt a szintén magas, de hengeres formájával jóval befogadhatóbb Körszálló a Városmajornál. A másik pedig az, hogy az épület közvetlenül ráépült a szomszédaira, nincs közöttük távolság. Pedig ez sokat segítene a helyzeten: amíg ezt a házat itt nyomasztónak és aránytalannak érezzük, addig hasonló érzésünk nem támad a Nagyvárad téren álló SOTE toronyházra vagy a Körszállóra pillantva. Utóbbiak ugyanis előtérrel, szellősebb környezetbe épültek, ez pedig elfogadhatóbbá, befogadhatóbbá teszi őket, mivel megfelelő távolságból tudunk rájuk pillantani.

Hogy mi lesz az Alagút utca 3. sorsa, ma még nem tudni. Talán egyszer néhány emeletet visszabontanak belőle. Talán az egészet elbontják egyszer. De az is lehet, hogy még sok évtizedre itt marad velünk, mementójaként egy soha meg nem valósult városépítési elképzelésnek.

Források:
https://epiteszforum.hu/maganyos-torony-krisztinavarosban--az-alagut-utcai-otp-lakohaz
Új öröklakások és társasházak Budapesten. Esti Hírlap, 1964. január 15., p. 3.
Dr. Radnai Lóránt: A Krisztinaváros. Élet és Tudomány, 1964 április 3., pp. 645-647.
Buda legmagasabb lakóházának... Magyar Nemzet, 1966. május 17. p. 6.
A legmagasabb... Budán. Esti Hírlap, 1967. július 31. p. 3.
Kártérítési per az Alagút utcai toronyház miatt. Magyar Hírlap, 1968. szeptember 27.
Kubinszky Mihály: Három lakóépület Budán. Magyar Építőművészet, 1969/2., p.59.
Szablyár Péter: Toronymagasan. (A mi Budapestünk sorozat) Városháza kiadó, 2007.
https://epiteszforum.hu/maganyos-torony-krisztinavarosban--az-alagut-utcai-otp-lakohaz
Az OTP és a külföldiek. Magyar Hírlap, 1983. április 29., p. 7.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!