Milyen lett volna az Intercontinental toronyváltozata? Hol volt az első táncdalfesztivál döntője? Hogyan "moziztak" a Blaha Lujza téri metróépítés munkagödrében a melósok? A válaszokat már 50 éve megírták, íme!

Hogyhogy a Néprajzi Múzeumra hirdetett új pályázati nyertest, mikor olyan pályázat már volt? Hogy kerülhet az 56-os emlékműhöz az új épület, ha oda a Fotómúzeumot és az Építészeti Múzeumot tervezték? Olvassa el az elmúlt évek múzeumi negyed sztoriját, hogy képbe kerüljön!

A legelső évek sztorijához pedig katt ide!


(A kép nagyban)

Fél évszázados már a Csepel Művek sztárbicaja, a Camping bicikli. Ferencváros is házgyárat kapott. Fantasztikus történet arról, hogyan újították fel fél évvel gyorsabban a Béke Szállót. Ez történt Budapesten 50 évvel ezelőtt.

A napokban ismét frissült a fortepan.hu. A jó 1600 kép forrása az út- és vasúttervezéssel foglalkozó UVATERV archívuma. A képek már csak azért is érdekesek, mert a képarchívum jelentős része egy tűzben megsemmisült. A legutóbbi feltöltés képeiből válogattam néhányat.

Emlékszünk még rá, amikor még 3,7 milliárd forintos volt a múzeumi negyed? Amikor még Szőcs Géza álmodozott lóvasutat az Andrássy útra? Innen indult a Liget Budapest.

Megnyílt a Közlekedési Múzeum a Városligetben, megálmodták az új Belvárost, és foglalkoztak utcanevekkel is. De nem manapság, hanem pont fél évszázada.

Két évvel ezelőtt, 2014 március 28-án adták át a 4-es metrót. Az új vonalról szóló cikksorozat lezárásaként a vezető tervező Palatium Stúdió Kft. ügyvezetője, Erő Zoltán osztja meg gondolatait a Fővárosi Blog olvasóival.

A tervezők az épületek átadása után figyelemmel kísérik a mű sorsát. Különösen így van ez egy tíz éves munka eredményével, egy olyan kísérlettel, aminek - bizonyos értelemben - nem is volt előzménye. Nem volt előzménye, mert ilyen gazdasági-szervezeti-technológiai feltételek mellett még senki nem épített metrót Magyarországon. Újonnan kellett kitalálni sok mindent - még akkor is, ha külföldi példák, előképek nagyban segítették a műszaki megoldások kidolgozását. Nem titkoljuk, hogy sok inspirációt jelentett a londoni, a koppenhágai metró, és nagy segítséget kaptunk a müncheni és a bécsi metró tervezőitől is. Különösen sok támogatást adtak azok a magyar mélyépítő kollégák, akik a 3-as metró befejezését követően a 4-es metró indulásáig eltelt másfél évtizedet német és osztrák földön töltötték közúti és vasúti alagutak, metróállomások építésével - ők tehát a ’state of the art’ megoldásokat képviselték. Az állomások legfontosabb karakterjegye, a nagy terű, egy fesztávval lefedett utascsarnok tehát ennek az iskolának a megértése alapján alakult ki. Az építészeti koncepció nem más, mint egyes alapelvek következetes képviselete, és kreatív megtermékenyítése minden egyes helyszínen. Ehhez persze szükség volt némi alkotói bátorságra és kíváncsiságra.

Tavaly októberben a FŐTÁV és a MYAD jóvoltából járhattam benne, tegnap pedig különleges kivilágítása kapcsán látogattam meg újra Budapest legmagasabb építményét, a 203 méter (más forrás szerint 200 méter) magas óbudai távhőkéményt. 

A nemzeti színekben megvilágított kéménnyel a távfűtő vállalat március 15-ére is emlékezik, de a távfűtés imázsát is javítani kívánják ilyen közvetett módon. A vállalat számításai alapján, ha 10-10 ezer fogyasztó felváltaná az egyedi gáz- és a fafűtést a környezetbarát távhővel, érdemben nőne annak az esélye, hogy fűtési szezonban se alakuljon ki szmogriadóra okot adó légszennyezettségi állapot a fővárosban. Minden tízezer lakás vagy közület átállásával összesen évi 13 tonna por kibocsátásától is mentesülne Budapest.

A modern nagyvárosokban egyre inkább a távhő határozza meg a környezetbarát jövőt, a világ metropoliszaiban számos fejlesztési irány indult el az elmúlt időszakban. Párizsban a geotermia, Oslóban a fjordok hőenergiája, Londonban a metróhálózat állandó hőmérsékletű levegője, Törökországban a pisztáciahéj, máshol pedig a szennyvíz felhasználásával fejlesztik az olcsó, megbízható és a városi életminőséget javító technológiát.

A kémény március 13-án, 14-én és 15-én este 19:00 és 24:00 között látható ilyen ünnepi díszben, címe: 1037 Budapest, Kunigunda útja 49.

Tavaly októberben jártam a kémény belsejében és tetején is, az erről szóló poszt itt olvasható, alább pedig még pár kép a kéményről és a csodás panorámáról:

Nem lett Budán trolibusz, de lett felüljáró Albertfalván, és jutott pénz új HÉV szerelvényekre is. Megnyílt a Sport Szálló, a mai Flamenco. Hogy miért kellett kiüríteni a Rókus kórház egy részét, és hogy lehetett pénzt csinálni a pesti galambokból? Kiderül az ötven évvel ezelőtti cikkekből. 

A napokban ismét frissült a fortepan.hu. Kotnyek Antal képeiből már a második válogatást tették közzé, de ezen kívül is érkezett be egy csomó régi kép 1909-ből, a huszas évek végéről, a második világháborúból, és a későbbi évtizedekből is. A budapesti képekből válogattam egy csokorravalót.