Az előző részekben áttekintettük a Puskás Ferenc Stadion keletkezésének előzményeit, történetét, és bemutattuk az épületet is. A második részben a legutóbbi évek fejleményeit mutatjuk be, bár a történet még nem ért véget.

2001-ben nyilvánították életveszélyessé a stadion felső karéját - ez aztán beindította a vitát arról, hogy mi legyen az épülettel: építsék át, vagy bontsák le, és építsenek a helyére egy új stadiont? A felújítási igények természetesen egy-egy nagyobb rendezvény kapcsán, így például a 2004-es osztrákokkal közösen rendezendő, vagy a 2008-as, 2012-es magyar labdarúgó EB pályázat előtt erősödtek fel. Ezek a tervek azonban rendre eredménytelenek maradtak, míg a felső karéj lezárásával a maximális nézőszám 28 ezer fősre csökkent.


Kilátás a VIP páholyból

Nem csupán a vendégek számát kellene növelni, hanem növelni kellene a fedett ülőhelyek számát is. Az 1998-ban megépült VIP páholy fontos lépés volt ebben az irányban, de az arányok még mindig nagyon rosszak az új évtized igényeihez képest. Egy új lelátónak ráadásul meredekebbnek is kellene lennie - most a legtávolabbi néző már túl messze van a nézőtértől, amin meredekebb szögű lelátóval lehetne segíteni. És akkor még nem is számoltunk az esetleges új funkciók - pl. üzlethelyiségek, irodák, konferenciatermek - beépítésével. Ezek tehetnek egész évben kihasználttá és nyereségesen üzemeltethetővé egy nagy sportlétesítményt.


Védőhálók a stadionon

2006-ban már bíráltak el pályázatokat a stadion és környezetének rendezésére - ez viszont csupán ötletpályázat  volt, a megvalósítás szándéka nélkül. Ugyanakkor a pályázat bebizonyította: az UEFA előírásainak meg lehet felelni, bár ehhez mindenképpen hozzá kell nyúlni a legkritikusabb részhez, a stadion lelátórendszeréhez. Az ötletpályázattal az is megerősítést nyert, hogy bizonyos mértékig a magántőke is bevonható a beruházásokba.

A 2006-os pályázat első díját Ferencz Marcel építész (NAPUR Architect Kft.) és csapata hozta el. Ferencz Marcel elmondása szerint a stadion egyáltalán nincs olyan rossz állapotban, ami a bontást indokolná. "Az épület jó állapotban van, és pótolhatatlan nemzeti kincs veszik el, amennyiben átépítik vagy szanálják" - nyilatkozta. A megoldást egy új stadion megépítésében látta, amely többfunkciós ugyan, de nem a hagyományos módon. A mai arénák kihasználatlan tereiben megjelenő kereskedelmi és további bérbe adható funkciók betervezése a fenntartási, üzemeltetési költségek csökkentésének reményében szerinte már elavult elképzelés. Ehelyett egy olyan stadiontervet dolgozott ki, amely merészen szakít a hagyományokkal. A küzdőtér sarkain négy torony emelkedne a legkedvezőtlenebb ülőhelyek területén. A négy torony tartaná a teljes nézőtéri térfedést. A stadion befogadóképessége akár a 60 ezer főt is elérheti. A tornyok összes alapterülete 300 ezer négyzetmétert tehetne ki. A négy torony helyet adna a hazai és nemzetközi sportigazgatásnak, a sportkutatásnak, sportszállásoknak és a sportdiplomáciának. Ugyanakkor az építész úgy véli, hogy ez a stadionterv külföldön korábban valósulhat meg, mint itthon.


Négytornyos stadion terve 2011-ből (kép: napur.hu)

A stadion körüli figyelmet jelzi az is, hogy 2006-ban a Budapesti Építészkamara a stadiont műemléki védelemre is felterjesztette - sikertelenül. A stadion még ideiglenes védelmet sem nyert. Azzal érveltek, hogy ez akadályozná az UEFA előírásai szerinti átépítést.

2011 júniusában azt jelentették be, hogy a magyar válogatott október 11-én rendezendő futballmeccse után neki is állnak a stadion átépítésének. Utána hónapokig csend honolt a stadion ügye körül - leszámítva az építészek tiltakozását az elmaradó (?) pályázat miatt. Úgy tűnt, hogy megfelelő finanszírozás hiányában a fiókban porosodnak az átépítésről vagy új stadionról szóló tervek. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága hónapokon át azzal utasította el az érdeklődőket, hogy még nem született kormánydöntés. A 2012-es költségvetés fő számai között a debreceni stadion megépítése szerepelt, de a Puskás Ferenc stadionra nem különítettek el keretet. A gazdasági válság közepette érthető is volt az óvatosság: egy új stadion megépítése esetén egy ülőhelyre 300 ezer forintos költség jut - azaz egy 50 ezres új stadion már bontás és környező közlekedési és egyéb beruházások nélkül is 15 milliárdba kerülne. 40 ezer fős alatti stadiont azért nem éri meg építeni, mert az Európa Liga döntőihez ez a minimálisan előírt befogadóképesség. Egy BL döntőhöz pedig 60 ezer fő az UEFA elvárása.


A Rákosi-rendszer dísztribünje le van zárva, életveszélyes

A realista - pesszimista hangvételhez képest teljes fordulatot jelzett az újabb hír. 2011 november 3-án a fourfourtwo.hu futball-portál jelentette be kormányzati forrására hivatkozva, hogy az újjáépítésről kormánydöntés született. Eszerint a ma álló épületet teljesen vagy nagyrészt elbontanák, helyére egy lényegében új stadion épülne, amely ugyanakkor néhány építészeti elemében visszaidézné a régi stadiont. A tervezés még 2011 végén elkezdődhetett volna, az új, 40-45 ezer férőhelyes (és további 20 ezer fővel bővíthető) stadiont 2015-ben tervezték felavatni, 40 milliárd forint körüli költségvetéssel. Az Olimpiai Központ fejlesztése ezzel nem ért volna véget: a tervek szerint 10 év távlatában atlétikai stadion és kerékpárpálya is épülne a jelenlegi olimpiai sportközpont területén. A teljes beruházás előreláthatólag 65,8 milliárd forintba került volna. A program beindításához elkülönítettek 7 milliárd forintot, ami egy új stadionra nem, de a stadionépítési álom életben tartásához elegendőnek bizonyult. Sőt, több szervezet már arra spekulált, hogy a kibontott anyagokból mit lehetne megszerezni: székeket, kijelzőt vittek volna a saját sportlétesítményükbe.

2012 februárjában új változattal álltak elő. Eszerint a régi Népstadion a felső lelátó elbontásával megmaradna 40 ezer fős stadionként, és mellé épülne egy újabb, 45 ezresről 60 ezresre bővíthető stadion. Utóbbira 30-35 milliárd forintot irányoztak elő, az átadást 2016-ra tervezték. A terv előnye volt, hogy az új stadion felépültéig tovább lehetett volna használni a régit. Csakhogy a terv egyre problémásabbnak bizonyult. A szocreál szoborpark az új stadion útjában lett volna, de a fővárosi védettsége miatt nem volt elbontható. A területen áll a SYMA csarnok is, amellyel szintén kezdeni kellett volna valamit, ha új stadiont építenek a meglévő mellé - holott szerződése alapján 2035-ig maradhat. A Magyar Építész Kamara (MÉK) pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy még így is csak "cipőkannállal lehetne beszorítani" egy ekkora stadiont a területre:



A felmerült kérdések tisztázására ötletpályázatot írtak ki 2012 tavaszán. 23 pályázati anyag érkezett be, ám győztest nem hirdettek, csak második (Pomsár és Társai Építész Iroda Kft.), harmadik (Mérték Építészeti Stúdió Kft.) és negyedik (Sagra Építész Kft., Creatio Kft., Építészlabor Bt.) helyezettet. További 7 művet megvételre érdemesnek találtak. Az egyes épületeket nem kellett részletesen megtervezni, csupán körvonalaiban, méreteiben. (Kimagaslóan sok, 23-ból 11 pályaművet zártak ki a pályázatból, köztük a BSA-t is jegyző Skardelli Györgyék anyagát is.) A második helyezett terven is látszik, hogy az új stadion az egykori Népstadion és az új BSA közé került volna:



Az új stadion kapta volna a Puskás Ferenc stadion nevet, a mostani Puskásra pedig névadási pályázatot írtak volna ki. A stadiont egy nagy parkolóház is kiegészítette a tervek szerint - ez utóbbi szintén régóta hiányzik a területről, még a BSA megépítése után is. Ezzel a legdrágább megoldás felé indult el a program: a régi stadion átépítve maradjon meg, épüljön egy új stadion, helyezzék át a szoborsort, és bontsák el az útban levő, mindössze hat éves SYMA csarnokot. A második díjas terv még egy úszó- és vizilabdacsarnokot is álmodott a területre. A pályázaton olyan ötletek is felmerültek, mint az Asztalos Sándor utcánál létrehozandó új vasútállomás, a Récsei Center sportcélú hasznosítása vagy a Thököly úti villamos helyreállítása. (A pályázat zárójelentése itt olvasható.) Az álmok mellé azonban érdemi finanszírozás nem párosult, jelezve: a debreceni, felcsúti és ferencvárosi stadionépítések kormányzati prioritást kaptak a jóval nagyobb falatnak mondható Istvánmezei projekt előtt. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az építkezés veszélybe sodort volna egy avar kori temetőt, mint arra a Magyar Régész Szövetség rámutatott. A 40 sírt az ötvenes évek elején találták meg a Népstadion keleti oldalánál. Az új sport- és szabadidőpark területén tervezett fejlesztések 2012 októberében:
- az új nemzeti labdarúgó-stadion felépítése
- egy új nemzetközi úszóversenyek és vízilabda-mérkőzések megrendezésére alkalmas létesítmény létrehozása
- a Millenáris Velodrom felújítása és átépítése
- a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok korszerűsítése
- a Kisstadion felújítása, hogy alkalmas legyen nemzetközi jégkorong-mérkőzések megrendezésére és legalább 10000 néző befogadására
- új multifunkcionális sportcsarnok építése, amely alkalmas 2500 fő befogadására
- új fedett atlétikai bemelegítő-pálya és edzőcsarnok építése
- új csarnok építése, amely megfelel a terem-labdajátékok és a torna sportág edzéseinek megtartására
- kiszolgáló létesítmények megépítése
- a sportparkhoz kapcsolódó parkoló létrehozása
(forrás) 2012 őszére egy kisebb felújítás végére értek a stadionban: a felső lelátó alsó részét megerősítették, a korrodált tartók cseréjét követően újra megnyithatták. Ezzel a stadion befogadóképessége 38 ezerre nőtt.

Közben kormányhatározat született a nagyívű fejlesztés-sorozat beindításáról: az első ütemnek 2016-ra, a másodiknak 2020-ra kellene elkészülnie. 2013 elején Vígh László kormánybiztos nyilatkozta, hogy 2016-2017 fordulójára készülhet el az új stadion, 60-80 milliárd forintból. A meglévő intézmények felújítására három lépcsős programot dolgoztak ki. Először a vízelvezetést és a fűtési rendszerek korszerűsítését, ezután a kiszolgáló helyiségeket felújítását, végül pedig a stadion biztonsági rendszereinek modernizálását végzik el. Már 2013 elején kiírták a közbeszerzési pályázatot egy új kijelzőtábla beszerzésére: az új tábla minimum 20 négyzetméteres, full color video LED fal lesz.



2013 áprilisában újabb fordulatot vett a kormányzati szándék. Először az egykori Népstadion teljes bontásáról, és új stadion építéséről volt szó. Másodjára a Népstadion atlétikai stadionná alakításáról, azaz felújításáról és mellé egy új stadion építéséről született döntés. Ez alkalommal pedig úgy döntöttek: mégis állva marad a stadion, csak a belsejében új lelátókat alakítanak ki ("stadion a stadionban" koncepció). Lényegében úgy, ahogy Skardelli Györgyék pályázatból kizárt tervében szerepelt. Vígh László azzal érvelt, hogy ez lesz a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb megoldás. A 1207/2013. (IV. 15.) számú kormányhatározat értelmében 65 ezer fős, multifunkciós arénává alakul át a Puskás stadion. Emellett felújítják a Körcsarnokot és a Velodrómot, és átépítik a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokot. Új építményként "csak" egy úszó- és vizilabda csarnok, egy atlétikai pálya és fedett edzőpálya épül fel, na meg a parkolóház. A stadion pilonjai közé helyezik azokat a funkciókat, amelyek új életet lehelnek a stadion mindennapjaiba: konferencia termeket, szállodákat, edzőtermeket, üzlethelyiségeket, éttermeket, fitnesz központot stb. A stadion felső karéján pedig egy futópályán szaladhatunk majd körbe. A körökkel díszített pilonok az átalakítás után is láthatóak maradnának.

Újra nagy vitát váltott ki, hogy az építkezés gyorsítása érdekében a kormányzat 2012 őszén nem kívánt építészeti tervpályázatot kiírni, mondván, így már ősszel bemutathatják a stadion terveit, és 2014 tavaszán már meg is kezdődhet az építkezés. Építészeti pályázat helyett a Nemzeti Sportközpontok (NSK) álláspályázatán kiválasztottak alkották volna a közalkalmazottként tervező építészcsapatot. Ebből végül visszavonulót fújtak, és 2013 júliusában meghívásos közbeszerzési eljárást indítottak a Puskás Stadion tervezésére, valamint egy nyílt, nemzetközi tervpályázatot a Velodróm tervezésére. A Puskás Stadionnál egyértelműen be lehet azonosítani a tervek jogtulajdonosát, így a meghívásos közbeszerzési eljárásra meghívták az eredeti terveket készítő Középülettervező Vállalat jogutódját, a KÖZTI-t. (Ahol többek között Skardelli György is dolgozik.)

Budapest tehát "elveszíti" a szocreál korszak legnagyobb építményét - kérdés, hogy az új/megújult stadion hogyan áll meg a nagy előd után. Az is kérdéses, hogy mi lesz a szocreál szoborsor, a Dromosz sorsa? Ez utóbbiról hamarosan külön cikkben foglalkozik a Fővárosi Blog.


Az 1896-tól a második világháborúig tartó stadion-álmok, a Népstadion építése és a Puskás stadion jelene sok-sok képen


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:

Ma lett hatvan éves az ország legnagyobb stadionja. A hatalmas beruházás a második világháború utáni évtized egyik legfontosabb építkezése volt. Építészeti örökségünk, védendő értékünk a Rákosi-korszak szocreál pompája, vagy egy diktatúra elbontandó rossz emléke? Mi lesz a mostani stadion sorsa?


Nyomortanya Istvánmezőn, 1930-as évek (kép: képkönyvtár.hu)

Az 1896-ban újjáéledt olimpiai mozgalom Budapesten is felélesztette a vágyat egy óriási Nemzeti Stadion felépítésére. Sorra születtek a tervek, amelyek aztán sorra el is haltak. Az 1929-ben kirobbant gazdasági válság a fiókba küldte a nemzeti stadion terveket, de ez a tervezőket, sportrajongókat nem akadályozta meg az újabb álmok szövögetésében - sőt, ha már úgysem volt realitás a megépítésük, még szabadabban álmodoztak.


Pogány Móric lágymányosi terve (kép: mnsk.hu)

Egyre rosszabb állapotú a Puskás Ferenc Stadion, az egykori Népstadion. Így érthető, hogy téma lett: fel kellene újítani, át kellene építeni, új stadiont kellene építeni a helyére. Az alábbiakban az ország legnagyobb stadionjának előzményeiről mesélünk. A történet korántsem 1953-ban kezdődik!

Augusztusban több mint 2000 képpel (!) frissült a fortepan.hu, az ország egyik legnagyobb online fotótára. Az alábbiakban ezekből válogattam néhány képet. Az első rész után itt a második adag kép.



40622: Budapest éjszakai kivilágítása a harmincas években. A hosszú expozíciós idő csíkokat rajzolt a járművek fényszóróinak fényéből és elsimította a Duna hullámait is. Nagyon szépen komponált felvétel.

Augusztusban több mint 2000 képpel (!) frissült a fortepan.hu, az ország egyik legnagyobb online fotótára. Az alábbiakban ezekből válogattam néhány képet. Első rész.



39246: Az Andrássy-szobor, amely a Kossuth tér talán legsikerültebb, legelegánsabb szobra volt egykor. Az a legenda járja, hogy a szobor anyaga a Felvonulási téren állt Sztálin-szoborban hasznosult újra. Jövőre elkészülhet a szobor mása a Kossuth térre - erről bővebben itt.

Az alábbiakban száz évvel ezelőtti hírekből válogatunk, Az Est korabeli cikkei alapján. A cikksorozat összes megjelent tagja itt olvasható.

"...mihelyt a mozdony a nem kevésbé ócska vaggonhoz simul, s a vonat még nem indul, oly sok füstöt lehet nyelni, a mennyit tetszik..."

Augusztus 3: A főváros jövő munkaéve. Beszélgetés Bárczy polgármesterrel. (...) Bárczy polgármester Péczelen lakik, de az ő idei nyaralása nem teljes pihenő. Hetenkint többször bejár a városházára és referáltat magának a jövőre maradt nagyobb ügyek állásáról, úgy hogy a jövő esztendő munkaprogramja már tisztán áll előtte. (...)

Budapesten a hatvanas-hetvenes években több helyen is épültek kísérleti lakóházak, kisebb kísérleti lakótelepek. Az óbudairól korábban már volt szó, most Budapest XXII. kerületébe látogatunk el, hogy megnézzük a fura kinézetű lakótornyokat. De mi is az a kísérleti lakótelep? A XV. kerületi blogot író Palotabarát vendégcikke következik.

Budafoki kísérleti lakótelep, az 1966-68-ban elkészült, Tenke Tibor által tervezett középmagas lakóházak (forrás: koos.hu). A kép a XV. kerületi blog egyik cikkében jelent meg.

1973-ban, negyven évvel ezelőtt avatták fel a Váci út és a Róbert Károly körút sarkán Budapest egyik legmagasabb épületét. Akkoriban több toronyház is épült: a SZOT irodaháza mellett a korszak termékének mondható a SOTE Nagyvárad téri tömbje és az újpalotai "Víztoronyház" is. A korszakban kifejezetten örömmel fogadták ezeket az új "városképi pontokat", megítélésük sokkal jobb volt hivatalos körökben akkoriban, mint most.
"Az egyébként is állandóan emelkedő magasságú, jelenleg 10-12 szintes épületeink monoton tömegei szinte eltüntetik a régi városképből megmaradt tornyokat és egyéb alakító elemeket. Ezt az egyhangúságot csak a magasházak képesek megbontani, így rendkívül fontos, hogy azok olyan helyre kerüljenek, ahol ezt a feladatukat leginkább hivatottak betölteni." (Magyar Építőipar, 1973)
1968 és 1973 között épült fel a 73 méter magas, 20 emeletes toronyház, Dúl Dezső tervei szerint. Akkoriban úgy tervezték, hogy az Árpád híd túloldalán is épül majd néhány toronyház, a SZOT tornyának budai ellenpontjaként - végül csak a pesti oldali épült meg. A terület az Árpád híd átadásával értékelődött fel, akkoriban fontos városfejlesztési területté vált a híd pesti és budai környezete. A Váci út és a Hungária körgyűrű jól megközelíthető ponttá tette ezek kereszteződését. A terület elavult, barakkszerű raktárépületekkel volt csak beépítve, így nagy szanálási költség sem jelentkezett, és a parkolást is könnyen megoldhatóvá tette a felszínen.


A környék barakkjai, telepei még álltak az építkezés idején. Kép: AHGY

Az épület programja magába foglalta a SZOT nyomdáját - amely később a Népszava szerkesztőségével és nyomdájával is kibővült -, a Nyugdíj Intézet és a Pest megyei SZOT irodaegységeit, egy gépkocsi javító és szerviz üzemet, valamint a Táncsics könyvkiadó raktárrészlegét.


Építés közben, a hetvenes évek elején. Kép: AHGY

A nyomda, a gépkocsiszervíz és a konyhák, éttermek, öltözők a 3 szintes lepényépületbe kerültek, melynek közepét egy belső gazdasági udvar foglalta el. A Petneházy utca felől szervezték a gazdasági forgalmat, míg a személyforgalom a hídfő irányából érkezett.


Az alaprajz tervezésénél a közlekedő területek minimálisra csökkentésre volt a cél. A liftek előterét úgy tervezték, hogy minden szinten sok fényhez jusson - ez ugyanis a legfontosabb belső közlekedési mód. A tűzrendészeti előírásoknak megfelelően két lépcsőház is épült, homlokzatra nyílón, füstelvezetővel. Az irodaegységek részben cellás irodák, részben nagyobb, 14 főre tervezett irodaterek. A belső mag az épület északi oldalára került, a liftek előtere és a lépcsőházak kapták a legárnyékosabb tájolást, az irodák így jól benapozottak.

Monolitikus szerkezettel készültek a vasbeton belső falak, valamint az alul-felül sík gerenda nélküli vasbeton födémek, ugyanakkor előre lettek gyártva a homlokzati pillérek. Így oldották meg a munkaerőhiányos környezetben a gyors építést. Alapozásként vasbeton lepényalap készült, külön a vasbeton falak és külön a homlokzati pillérek alatt. A lepényépület a toronyházra támaszkodik, így csak annak megépítése után épülhetett fel. Építés közben folyamatosan mérték az épület süllyedését és elhajlását. A tervezett 11 cm helyett csak 1-2 cm süllyedést tapasztaltak.



A külső határoló falakat úgy alakították ki, hogy az épület légkondicionálásában is részt vegyenek - az eredeti költségvetés ugyanis légkondicionálást nem tartalmazott. A külső falak ikersejttéglából készültek, a nyílászárók pedig billenő ablakok voltak. Az ablakok közötti kifalazás egyszerre hőszigetelő és tűzgátló. Az árnyékoló szerkezet acéltartókra helyezett Luxaflex lamellákból készült, ez egyben a ház megjelenését is meghatározza. A burkolat zsalus felületei a parapet fal előtt függőlegesen helyezkednek el, attól kb. 140 cm-re. Így nyáron az ablakfelületek nem kapnak közvetlen fényt. A szerkezet ugyanakkor pallók lefektetésével a homlokzat tatarozásához állványként is funkcionálhat, és a szél elleni védelmet is ellátja a felső emeleteken. Függönyfalas megoldást anyagi okokból nem akalmazhattak.


Kilátás a torony tetejéről

A torony távfűtéssel épült ki. Az alsó hat szintet a városi vízhálózatról látták el, a felső szintekhez táptartályt telepítettek a ház tetejére. A két tartályt szivattyúval töltik fel: az egyik a hideg vizet adja, a másik a földszinti bojlerekhez biztosította a vízellátást.

Komoly gondot jelentett a tervező számára, hogy a közlekedőterekbe megfelelő padlóburkolatot szerezzen. Törekvés volt ugyan minőségibb anyagra, ám nem találtak olyat, ami a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelt volna, így végül metlachi burkolat mellett döntöttek, bár a magassarkú cipők szépen kopognak rajta - nem éppen ideális megoldás irodaházba.



Az épülethez 1995-96-ban egy új toldalékot építettek a Váci út felőli oldalon. Ez lett az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete (Váci út 73.). Ennek építési engedélyezési tervét készítette Dúl Dezső, a további építésztervezők dr. Komjáthy Attila, Tóth Zsuzsanna és Klinyecz Margit voltak. Az épület az Alba Régia Építő Vállalkozó Rt. kivitelezésében épült fel. Az új épület már nem akart az ég felé törni. Schüco FW50 típusú függönyfallal szerelték homlokzatát, tükröződő üvegfelületekkel.

Az 1973-ban befejezett építkezés nagyon gazdaságosnak bizonyult: egy légköbméterre vetítve 1600 Ft volt az építési költség. Ennek dacára nagy volt az ellenállás a magasházak építésével szemben. Akkoriban az egyterű irodákkal szemben a cellás irodákat preferálták az építtetők. A korszak rettenetes állapotú liftjei mellett ott volt a félelem az emberekben: mi lesz, ha nem működik a lift, és a 15. emeleten kell dolgozni? A gazdaságossági szempontok ellen szólt az is, hogy a nyugati és amerikai nagyvárosokkal ellentétben nálunk a telekárak viszonylag alacsonyak maradtak a nagyobb városokban is, így ez sem jelentkezett ingatlanpiaci, gazdaságossági nyomásként. Ugyanakkor - érvelt Dúl Dezső - a város túlzott szétterjedése óriási közlekedési, közműépítési terheket jelent, ami ellen hatásos eszköz lenne a koncentráltabb, magasabbra törő építkezés. A vita ez ügyben ma is tart...

Források:
Népszabadság, 1973 júl. 20., p.4.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság új irodaépülete - Budapest XIII., Váci út 73.Magyar Építőipar, 1997/3-4. p. 100.
Szakszervezeti nyomda és irodaház. Magyar Építőipar, 1970/9. p. 532.
A magasházak tervezési és szerkezeti problémái a SZOT Budapest, Váci úti irodaházával kapcsolatban. Magyar Építőipar, 1976/3. p. 132.


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető:

Talán már láttad a neten egy ideje keringő újabb timelapse videót. Pátzay Ádám készítette a 2012 végén forgatni kezdett dokumentumfilmet, amely a BKF mozgókép szakán diplomamunkája is lett. A Fővárosi Blog egy kicsit utánajárt a videó részleteinek is.
(forrás)