A kérdés ismét csak az: mit ábrázol a kép, merre járunk?
A kérdés ismét csak az: mit ábrázol a kép, merre járunk?
Kerek liftjeiről egyszerűen csak "dugattyús ház"-nak becézték (csúfolták?) azt a házat, amely a Margit körút és a Rómer Flóris utca sarkán áll. Bent jártunk.
"Semmi sem örök, csak az ideiglenes megoldás"
Cikksorozat a Moszkva térről
"A Moszkva tér Észak-Budapest legfontosabb forgalmi csomópontja és városrészközpontja. Ezért szembetűnő a csomópont közlekedési és építészeti szempontból is elhanyagolt és kritikus állapota." E szavakat 1985-ben vetették papírra. A tér rendezési kísérleteinek, átalakulásainak már történelme van. A következő cikksorozat 4 részében a tér történetét és felújítási kísérleteit tekintjük át.
"…egy hatalmas fekete gránitkockát magába foglaló,
áttört felületének rajzolatával erdőt imitáló, megbillent,
rozsdás vas kubus, a valóság egyszerű, világos,
közérthető, didaktikus átirata. A lengyelek számára
évtizedeken át tabutéma volt Katyń, ha mégis szóba
került, „az erdőben elkövetett gyilkosság” kifejezéssel
írták körül. A gyilkosságot sötét titokként leplező
elhallgatás erőteljes, markáns kifejezése."
- Részlet a 20. számú terv bírálatából
(Forrás: Építészfórum)
Forrás: Szoborlap.hu, Szakállberci
A 32-esek tere tulajdonképpen csak egy kis sarok a József körút és a Baross utca kereszteződésénél. Itt áll a 32-es Mária Terézia háziezred szobra, amelyet 1933-ban lepleztek le:
Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!
Lassan már drámává alakul a fonódó villamosok ügye, amely most talán a végkifejletéhez érkezett. Csak még mindig nem biztos teljesen, hogy sírni vagy nevetni fogunk-e a végén. Most úgy áll, hogy nevetni. Kérdések és válaszok következnek a fonódó villamos ügyében.
A kép forrása: varoskoz.blog.hu
(A kép forrása)
Hónapok óta húzódik a kérdés: merre fonódjon, és egyáltalán fonódjon-e a budai villamos? Az észak-budai 17-es villamosvonalat a dél-buda felé tartó 41-es és 19-es villamosokkal összekötő rövid vonalszakasz rengeteg indulatot váltott ki az elmúlt hónapokban. A kerület és a főváros már jó ideje vitában állt egymással. A Margit híd alatt elvesző egy sáv a villamosé lenne, de ezt a kerület - az autós forgalom ellehetetlenülésére hivatkozva - sokáig nem engedélyezte. A villamospálya megépültével néhány tucat parkolóhely is megszűnne - a kerület szerint ez nem fair, a Budapesti Közlekedési Központ szerint viszont a villamos fejlesztéssel többet nyer a város, mint amennyit a parkolóhelyek megszüntével veszít. (Ráadásul még igazi veszteség sincs - erről bővebben szombaton ezen a blogon!) Óbuda támogatná a fejlesztést, a II. kerület ellenzi. Februárban még a kisajátítás lehetősége is felmerült, ám azóta erről több szó nem esett. Május elején "független közlekedésmérnök-hallgatók csoportja" új javaslattal állt elő. Az alábbiakban az NFÜ május 5-iki levele olvasható, amely végül is áttörést ért el a vitában. Azt észrevette már valaki, hogy még a dugódíj bevezetését is belecsempészték a javaslatba? Hogy a 17-es villamos vonalát - hosszabb távon - nem csak a Batthyány tér felé, hanem kifelé, az esztergomi vasútvonal felé is meghosszabbítanák? Hogy P+R-t is ígértek a vasút és a villamos majdani találkozásához? A fonódó villamosokra részletesebben is kitérünk szombati cikkünkben, úgyhogy Nyájas olvasóm ne felejtse el lementeni a blogot a kedvencek közé!
Fontos változás jött el a blog életében a mai nappal. A most megjelenő cikkel elindul a HaviSzobor rovat új élete. Ezeket a cikkeket Pál Tamás, a Szoborlap.hu beindítója és üzemeltetője írja. A terv az, hogy négyhetente szülessen egy-egy új olyan cikk, amely Budapest (és az ország) szobraival foglalkozik. És akkor következzék a cikk, amely a politika viharába került szobrainkból válogat.
Mennyi mindent képes kifejezni egy szobor? Minden alkotás hordoz magán közvetlen és egyértelmű politikai üzeneteket? Hibás-e, hibáztatható-e és eltüntetésével megváltoztatható-e a múlt? Ezek a kérdések visszhangoznak a fejemben az elmúlt években, amióta 20 év után újra az aktuálpolitika játékszereivé váltak a köztéri alkotások. Mondhatnánk persze, hogy mindig is azok voltak, lesznek – de ez nem lehet a teljes igazság. Mert bár a minket körülvevő művészet kétségkívül magán hordozza az adott kor minden kézjegyét, mégsem bír feltétlenül olyan direkt üzenettel, ami egyértelműen végzetét is kell, hogy okozza.
Ma már egyre több haladó szemléletű és ideológiailag független alkotás születik, és ebből kifolyólag még inkább „kilóg a képből”, amikor egy-egy szobrot kipécéz magának egyik-másik hatalmi csoport, és egyfajta máglyahalálra ítéli. Már felismerhető koreográfiája is van az eljárásnak, ha a médiában keltett hullámokat figyeljük. Ebbe a menetrendbe próbált beilleszkedni a Szabadság-szobor - Nagyboldogasszony csere is a Gellért-hegyen, de ez egyelőre olyannyira komolytalannak minősíthető, hogy nem is kívánunk foglalkozni vele.
Jelen írásunkban sorra vesszük azokat a köztéri alkotásokat, amelyek valamilyen formában érintetté és céltáblává váltak az elmúlt hónapokban.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékműve, 56-osok tere
Az első helyen a mérete és jelentősége miatt is legkiemelkedőbb alkotást vizsgáljuk, pontosabban csak vizsgálnánk, mert valójában a tavalyi 56-os évforduló alkalmával már született egy részletes körbejárás ezen a blogon. Azóta Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár nyilatkozata alapján az emlékmű elbontását az Andrássy-negyed program keretében lépnék meg. Ide kerülne a Szépművészeti Múzeum új épülete, és emellett újra felépítenék a lerombolt Regnum Marianum templomot is.
Károlyi Mihály szobra, Kossuth-tér
A Kádár-rendszer a 60-as, 70-es években lendületbe jött a példakép-válogatásban, így emelhették ki maguknak Károlyi Mihályt is. Bár megítélése azokban az évtizedekben sem volt egyértelmű, hiszen írásai is csak kemény cenzúra után láthattak napvilágot, de olyannyira fontosra értékelték a Horthy-éra alatti ellenmunkálkodását, hogy szobra a Parlament közvetlen szomszédságába kerülhetett. Alakját Varga Imre formázta meg. Varga azon kevesek közé tartozik, aki rendszerváltás előtt és azon túl is folyamatosan kiemelkedő, magas minőségű műveket alkotott. 40 évvel ezelőtt modernségével, ma klasszikus és erőteljes megfogalmazásaival tölti be és ki köztereinket.
A szobor egy határozatlanságát részben elvesztő, de mégis úrként viselkedő politikust ábrázol. Alakja felett két össze nem érő ív emelkedik, mint két hatalmi ág, melyek keretbe foglalják ugyan az embert, de tömegük alatt az egyén valahogy mégis tehetetlen, vállalnia kell tetteit.
Kövér László, Országgyűlési elnök szerint Kéthly Anna szociáldemokrata politikus szobra válthatná a Károlyi-alakot. Ezzel a kormánypárt mintegy iránymutatást is adna a baloldali értékek terén. Többek közt éppen ezért már több ellenzője is van kormányoldalon ennek a kezdeményezésnek.
Teleki Pál szobra: a Sándor-palotától Balatonboglárig
(Kép: Szoborlap.hu)
Ellenkező polaritású viharfelhő tüntette el Teleki Pál szobrát 2004-ben. „Kivételesen kifejező, kitűnően komponált emlékszobor, mély empátiával és finom mértékkel ragadja meg a szoros lelkiismerettel élő ember vívódását követő döntés pillanatát, az ország és a saját becsületéért hozandó életáldozat felajánlásának momentumát.” – jellemezte Rieger Tibor szobrászművész alkotását a Budapest Galéria zsűrije. A 2004-es Sándor-palota melletti felállítást mégis leszavazta a Fővárosi Közgyűlés, mivel Teleki nevéhez több zsidótörvény is kapcsolható. A szobor sorsát Balatonboglár önkormányzatának közbelépése döntötte el: a település befogadta és a főtér melletti templomkertben állíttatta fel az alkotást.
Magyar fájdalom szobra: az élet egy kaland
A Szabadság téren és Balfon (Képek: Szoborlap.hu)
Végül egy igazán hányattatott szoborsorsot mutatok be nektek, amely egy a maga nemében ártatlanul gyönyörű női akt 80 évét fedi le.
1932. október 6-án avatták fel a Szabadság téren székelő Nemzeti Bank épülete előtt az angol Lord Rothermere közreműködésével hazánkba került alkotást. A magyarsággal rokonszenvező brit úriember a francia Émile Oscar Guillaume szobrász alkotását ajándékba küldte, és ezzel egyik idoljává vált a Trinanon-ellenes hangulatnak. 1933-ban Debrecenben fel is állították másodpéldányát.
Talapzatán magyarul és angolul ez volt olvasható: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász, Emile Guillaume. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere”
1947-ben az alkotást eltávolították, talapzatától elválasztották és ’48-ban a margitszigeti Palatinus strand főbejárata mellett „Napfürdőző nő” néven állították fel Csorba Géza azonos nevű alkotásának helyére, amely a háborúban elpusztult. 1967-ben innen is elkerült, mert Csorba alkotását újrafaragták.
Végső helyét 1973-ban találta meg, amikor is Balfon állították fel, egy 1700-as években épült kastély kertjében. Az épület azóta gyógy-kastélyszállóként üzemel.
A politikai értelemben vett kilengéseket csillapítandó záró gondolatként Harangozó Márta Varga Imréről szóló könyvéből idéznék egy Károlyi-szoborral kapcsolatos gondolatot: „Minden emberi sors társadalmi hatások kereszttüzében és végeredményeként teljesedik be, vagyis ellentmondásaiban.”
(A cikk megjelent a Szoborlap.hu portálon is.)
Források:
http://index.hu/kultur/2011/02/15/nem_a_fold_alatt_bovul_a_szepmuveszeti/
http://epiteszforum.hu/node/17928
http://mozgovilag.com/?p=3639
http://www.szoborlap.hu/13981_magyar_fajdalom_szobra_budapest_emile_guillaume_1932.html
Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!
A kérdés ismét csak az: mit ábrázol a kép, merre járunk?
Cikksorozat az utcanevekről
Az alábbiakban egy 17 pontos összefoglaló olvasható az utóbbi idők utcanév átnevezései kapcsán a változásokról, az utcanevekről, és névtelen közterületeinkről.