A legvitatottabb szobor Budapesten a főváros, a XII. és az I. kerület között pingpongozott Turul-szobor. A második világháború áldozatainak emlékére emelték 2005-ben, azóta folyamatosan politikai vita tárgya. A vitában állást foglalni itt és most nem kívánok, arra van több tucat politkai témájú fórum és blog. Az eddigi történet röviden: 2005-ben felavatták, majd utólag kértek rá fennmaradási engedélyt. A főváros ellenállása miatt az építési hatóság ezt nem adta ki. 2008 márciusában a bíróság úgy döntött, hogy a szobrot el kell távolítani. Júliusban viszont az I. kerületi jegyző megadta a fennmaradási engedélyt, amit viszont a közigazgatási hivatal semmisített meg. A megsemmisítés ellen a XII. kerület önkormányzat lépett fel - itt tartunk most, a tárgyalás március 3-án folytatódik.

Budapest talán legrövidebb életű szobráról, a Sándor-palota előtt a Medgyessy-kormány által felállított, soha be nem fejezett, majd elhordott Összefogás harangjairól korábban már írtam.

Budapest legújabb szobra pedig a 2009. január 21-én felavatott Bonfini szobor a Várban, nem messze a Vadászkúttól. Az eredeti, Farkas Zoltán által készített szobrot öntötték újra Fáskerti István és munkatársai.

Osztyapenkó kapitány szobra - és hűlt helye (Forrás)

Egyes szobrok tájékozódási ponttá is emelkedtek. Miközben a budapestiek nagyobb hányadának valószínűleg fogalma sincs arról, hogy ki volt Osztyapenkó, a szobor helye fontos támpont volt az autós közlekedésben.

Ilija Osztyapenkó kapitány a "felszabadító" szovjet sereggel érkezett Budapestre. 1944 december 29-én érte halálos lövés - az akkori közlések szerint a nácik lőtték le. Ennek ellentmond, amit halálának körülményeiről a Retronóm fórumán ezt találtam:

"A Pesti oldalon elindított parlamentere, Steinmetz Miklós kapitány Vecsés határában aknára futott, Osztyapenko százados viszont eljutott a Kis-Gellérthegy alatti Szikla-központig, ámde Pfeffer-Wildenbruch tábornok, Budapest védelmének parancsnoka elutasította a megadást. Visszafelé az oroszok gyilkos aknatüzet zúdítottak saját parlamenterükre: Osztyapenko és egy őt visszakísérő német altiszt meghalt.

A későbbi harcokban súlyosan megsebesült, a vári kazamatákban fogságba esett Erich Klein százados (Günter Pape vezérőrnagy hadosztályában szolgált) csak öt évvel a történtek után, 1949. december 24-én került a Don menti Rosztovban az MGB különbírósága elé: ellene a vád a szovjet parlamenter meggyilkolása volt. Klein, aki embereivel fedezte Osztyapenkót, megveretése dacára is ragaszkodott ártatlanságához. Vádlói tisztában lehettek az üggyel, hiszen a kiszabott halálbüntetést kegyelemből 25 év kényszermunkára változtatták. A kommunizmus bukása után a századost ártatlannak mondta ki az Orosz Föderáció legfelső bíróságának semmisségi ügyekkel foglalkozó tanácsa."

A szobrot 1951-ben avatták fel, Kerényi Jenő készítette. Még a pesti humor is megemlékezett róla: "ott, ahol az utat ketté osztja-penkó"... 1991 óta a Szoborparkban látható. A helye azonban a helyi képviselőtestület szerint továbbra is szoborért kiált. 2008 elején már volt egy ötletpályázat, ekkor körbe forgó panorámatoronytól az óriási szőlőfürtig nagyon sok javaslat született - ezek azonban minden valószűség szerint meg is maradnak az ötletek szintjén. Esélyesebbnek tűnik az Értékmegőrzők Szentimrevárosi Egyesületének kérésére 2008-ban Gyorgyevics Miklós képviselő által benyújtott javaslat, mely szerint a helyen Szent Kristóf szobrát kellene felállítani. A hagyomány szerint Kristóf testes, nagy ember volt, aki segített egy folyón átkelni a vándoroknak - egy alkalommal egy kisgyermek képében magának Jézusnak is. A Magyar Autóklub érméjén is Szent Kristóf szerepel.

Te mit javasolnál, nyájas olvasóm: milyen szobor legyen az Osztapenkó helyén? Kattints e bejegyzés címére, és írd meg kommentbe!