Cikksorozat Finta Józsefről

Ha a Váci utcáról esik szó, többnyire mindenki a régi házakról, meg az üzletek és éttermek kínálatáról értekezik. Pedig nem csak az van ott. Most megnézünk két újabb házat is: az egymással szemben álló Zászlós irodaházat és a Taverna szállodát.

Egy 1982-es megbízás alapján kezdődött el a tervezési munka - egyszerre a Váci utca 19-21., és a szemközti 20-22. szám alatti területekre. A területen akkoriban nagy városrendezői "divat" volt a passzázs-rendszer kialakítása. A házak udvarainak felhasználásával, átjáróházak összekötésével jöttek létre olyan rendszerek, mint például a Párizsi udvar megtoldása a Haris köz felé, vagy éppen a Váci utcai üzletek kibővítése az épületek udvaraiban, vagy akár pincéiben nyitott újabb helyiségekkel. De később ebbe a sorba illeszkedett a Vasudvar fejlesztése is az új üzletközponttal. Ehhez a szövevényhez az új szállodának úgy kellett csatlakoznia, hogy közben a gépjárművek parkolását, az árufeltöltést és a kívánt szobaszámot is meg kellett oldani. Mindennek eredményeképpen egy izgalmasan zegzugos, de talán túl szűkös beépítés valósult meg a Taverna Szálló esetében. "A ház udvara igen tudatosan hagyta fedetlenül a pinceszint gépkocsizónáját, a parkolót s a bérirodaház garázsához vezető utat, mert deklarálni akarta utcajellegét. Ez az udvar egyszerre exteriőr és enteriőr, egyszerre része a szállodának és a városnak - élete is ilyen." - írta Finta 1985-ben a Magyar Építőművészetben. Így egy olyan "ementáli sajt" született, ahol a külső és belső terek között elmosódik a határ. Bár nyilvánvaló a környék passzázsrendszeréhez való igazodás vágya, a túlzott szobaszám, a szűkös telek az átjáró tereinek elnyomorítását eredményezte. Sajnos ez a passzázs nem lett kellemes sétatér, túl szűkös lett mind szélességét, mint magasságát illetően. Inkább emlékeztet egy lakótelep közlekedőterére, mint elegáns belvárosi szálloda vagy éppen a kinti sétálóutca üzletsorára. Elég szűkös lett a bejárati - recepciós tér hosszan elnyúló tere is, ezt néhány éve egy hosszan kanyargó fénysávval igyekeztek oldani, nem is rosszul. A recepció terének ma kétségkívül a világítása a leglátványosabb, legsikerültebb belsőépítészeti eleme.



A szabálytalan formájú beépítés mindkét utca felé díszesebb arcát igyekszik mutatni. A Váci utca felől ez kétségkívül sikerült is, a Petőfi Sándor utca felé viszont a gépkocsi-lehajtó szerintem igencsak belerondít a képbe. Ugyanakkor ez nem volt elhagyható elem: ezt a lehajtót használják a szálloda és a vele szemben levő irodaház parkoló autói és árufeltöltő kisteherautói is. A Váci utca sétálói mindebből mit sem érzékelnek. Természetesen a szálloda drágább szobái néznek a sétálóutcára, a kisebb, zuhanyozós szobák a belső udvarban kaptak helyet - összesen 224 szoba van. A vendéglátóhelyek a pincétől a 2. emeltig sorakoznak. Valamikor még City Grill is volt itt!

A szállodát 1985-ben adták át. A díszítmények, a posztmodern motívumok hoznak művészetet a házba. A homlokzaton a hullámzó motívumokon kívül a legszembetűnőbb az oszlopokra szerelt két pegazus - ezek Kő Pál alkotásai. Meg is szenvedett vele annak idején: ki kellett kísérleteznie, hogy hogyan kell olyan arányokat kialakítani, hogy az alulról nézelődők pont arányosnak lássák a pegazusokat. Műterme legmagasabb pontjára tette fel őket, és hanyatt fekve ellenőrizte a hatást. Szervátiusz Tibor arany színű faragványt, Jenei Tibor és Oborzil Edit alumínium öntvényt, Nemesi Attila az előcsarnokba bronzfigurát készített. Ezek még a 90-es évek privatizációja utáni egységesítést is túlélték. A szálloda 1995-ben kapott nagyobb felújítást, azóta van a söröző helyiségének közvetlen utcai lejárata, és akkor került a megszűnt City Grill helyére egy kávézó.

A szállodával szemközt álló telekre is Finta kapott megbízást. A társtervező Csizmár Gyula volt. Ide nem szálloda, hanem egy irodaház került - a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (International Trade Center), más nevén a Zászlós irodaház. A tervező mellett a kor is azonos: ezt az épültet is 1985-ben adták át. Ez volt a Váci utca Duna felőli oldalának utolsó foghíja akkoriban. Eredetileg az volt a terv, hogy a két épületet egy híd kösse össze a Váci utca felett. Így az irodaház és a szálloda vendéglátóipari egységei kaphattak volna összeköttetést, egyben remek, új panorámát kínálva a sétálóutcára. A Kereskedelmi Központ oldalán az emeleti előcsarnokba érve egy olyan drinkbáros kávéházi tér fogadta volna a hídon átérkezőt, amelynek az ablakait teljesen szét lehetett volna nyitni, rátekintve teljes hosszában a Váci utca északi részére. Budapest akkori főépítésze támogatta az ötletet, ám az akkori "nagyhatalom" illetékese - akit Finta nem nevez nevén könyvében - ezzel vetett véget a vitának: "Finta elvtárs, ha ez a híd kellene oda, akkor már korábban kitalálták volna." Így a hidat végül nem sikerült megvalósítani, át kellett tervezni mindkét homlokzatot. A megvalósult főhomlokzat előregyártott vasbeton elemekből szerkesztett burkolatból, tükröződő és normál üvegezésű, sötétkék alumínium nyílászáró szerkezetből épült meg. A beugrás - különösen az irodaház esetében - nagyon erős szimmetriát ad a homlokzatnak.



A porta előtti pannó az enteriőrben Rékassi Csaba munkája. A homlokzatot Borbás Tibornak a kereskedelem zászlaját magasba emelő szobra díszíti a középső köroszlopon. Ez egy nagyobb, soha be nem fejezett kompozíció egyetlen elkészült eleme. Egy bronz dombormű is kiegészítette volna alul, a földszint teljes magasságában.


A Taverna íves üvegfalat kapott, az irodaház erre válaszol a túloldalon. Ha arra jársz, figyeld meg: az épületek alján kifelé ívelő üveghomlokzat van, felette befelé "horpad" mindkét épület. (Az így keletkező kis emeleti teraszok helyén lett volna a híd.) Így lettek ők egymás testvérei, egymásra nézve, jelezve az azonos alkotót és építési időt.