Fővárosi Blog

Fővárosi Blog

Színes Város: Mit mondott Vasarely?

2011. szeptember 10. - fovarosi.blog.hu

"Boldogító színes városok fölépítésénél
nincs szememben előbbre való dolog"
(Victor Vasarely)


Az elmúlt hónapokban kiszínesedett több elszürkült felület is a városban. A Világ-Kép Kulturális Egyesület által létrehozott Színes Város program keretében kiszínesedett a Flórián téri aluljáró egyik bejárata, a Károly körúton a tűzoltóság homlokzati fala, és a Moszkva téri metrókijárat vasbeton legyezője. Az Erzsébet téren új köztéri alkotás létesült, a Deák téri metró átjáróban pedig a régi kirakatok nyertek új értelmet. Az ő munkájuk a Moszkva téri "kockapofák" felfestése és a Nyugati téri felüljáró "én-te-ő, mi-ti-ők" feliratozása is. A Károly körúti falfestésnél a legegyértelműbb: az ihletett Vasarely munkássága adta.

fovarosi.blog.hu: SzinesVaros-FlorianTer-20100905-PKicsi

A magyar származású, Franciaországban élt művész élete során nem csak műveket alkotott, hanem komoly elméleti munkásságot is magának tudhatott. Írásait, gondolatait a Színes Város c. könyvben foglalta össze. A könyv alapján utánajártunk, hogy mit mondott Vasarely az építészet és a művészetek kapcsolatáról, hogyan kapcsolta össze a városok építészetét a 20. század második felének plasztikus művészetével?

Képek a Színes Város program alkotásairól

Nem vetette el a korábbi korok művészetét, mégis úgy érezte: tovább kell lépni: "A legtöbb embernek minden szép, ami régi. Pedig valaha a Parthenon is vadonatúj volt, akárcsak napjaink valamelyik nagyszerű létesítménye. A múltba túlzottan szerelems művészek s műkedvelők kulturális elmaradottságra ítélik magukat." (1964) A tegnap művészetének "bénító szellemi befolyása" szűnni fog, helyét átveszi a tiszta szín és a tiszta forma egysége, amelyet színformának nevezett el. A természet közvetlen ábrázolását arra hivatkozva vetette el, hogy "a művészet mesterséges, sohasem természetes". Ráadásul a közvetlen ábrázolás a film és a fényképezés világában egyre inkább idejétmúlttá is vált. "Alkotni nem annyi, mint utánozni a természetet, hanem utolérni, sőt elhagyni..." Olyan festészetet hirdetett, amely kiszabadul az idő korlátai közül, és örök érvényűvé, minden korban mindenki számára befogadhatóvá válik. A tiszta kompozíció "plasztikai egység négyzetes vagy négyszögletes alapon, geometrikus eredetű, színes vagy kontrasztáló formákkal. Ezeken a formákon a sík, illetve a sík határait jelentő négy párhuzamos vonal törvényei uralkodnak."

Vasarely szerint eljárt az idő azon művészet felett, ahol egy híres, jól menő művész egyedi darabokat gyárt, amelyek aztán gyűjtők és galériák sokmilliós kincsei lesznek. Ehelyett a művészi csoportosulásokra, a szociális művészetre helyezte a hangsúlyt. Az ego mind inkább háttérbe szorul majd a kollektívvel szemben - vallotta. ("... a remete a pusztában sohasem szolgálta az emberiséget.") Már csak azért is, mert a középosztályok ízlése megkérdőjelezhetővé vált: "a körülmények hatására megkülönböztetés nélkül csodál romokat, tönkrement ócskaságokat, hamisítványokat vagy a képzőművészet korcs szüleményeit". Ehelyett az új cél az művészet értése és művelése kell, hogy legyen. "Ha a műalkotás fennmaradása tegnap még az alapanyag minőségétől, a kivitelezés tökéletességétől s az illetéktelen kezek távol tartásától függött, ma ezt az újrateremtés, a sokszorosítás és a terjesztés lehetőségei biztosítják." A sokszorosítható műveket Vasarely multiplikáknak nevezte. A közösség, a város számára alkotás lett a mindene: "A holnap művészete közkincs lesz, vagy semmi sem."

Szerinte a hagyományos művészeti ágak helyett a 20. században a tudománnyal kell a kapcsolatot keresni. A művésznek együtt kell működnie a tudósokkal, mérnökökkel, technikusokkal és építészekkel. Így egy nemzetközileg is érthető, de a helyi kultúrát is befogadni képes "planetáris folklór" jöhet létre. A különböző művészeti és tudományágak kapcsolatait erősítendő hozta létre létre alapítványát, melynek Aix-en-Provence-ban álló székházát ő maga tervezte:


(A kép forrása)

"Az én szememben a színes város - melyen a külső és belső burkolóanyagok változatosságát értem - valamennyi plasztikai művészet tökéletes szintézisét jelenti" - vallotta Vasarely. Művészete hamar összetalálkozott az építészettel. Erre vezette művészetének szociális - a néphez, és nem a műgyűjtűhöz szóló - aspektusa, a térbeli művészet hangsúlyozása, és a technika és a művészetek hangsúlyozott kapcsolata is. Nagy tisztelettel adózott Le Corbusier emlékének, a modern idők újító lángelméjének nevezte. "Életművének hatása beláthatatlan, mert az egyénen túlmutatva a közösséghez szól. A Napsugaras Város többet ér, mint egy katedrális." - írta 1954-ben. Corbusier mellett egy másik fontos tapasztalat is volt életében: a Bauhaus mozgalom, melynek még idehaza maga is tagja volt a húszas-harmincas évek fordulóján, Bortnyik Sándor vezetése alatt.
"Miért ragaszkodom a szögletes plasztikai egységhez? Mert a négyszög az építészet legjellemzőbb eleme. Ha négyszöget mondok, azzal négyzetlapot vagy előre gyártott fallapot is mondok, vagyis kijelenthetem a következő tételt: ha lehet esztétikailag semleges, középszerű, és csúf épületelemeket gyártani (márpedig a világ valamennyi olcsó épülete ezt bizonyítja), nyilván lehet érdekeset és szépet is gyártani. A falburkolás hagyományos technikája (üveg és műanyag) minden építőanyagot megadnak ahhoz, ami a lakósejtek külső és belső kialakításához szükséges. A város organikus szövete ilyen sejtekből áll. Ruházzuk föl ezeket az építőanyagokat érzékletes tulajdonságokkal, és tökéletes szintézist kapunk: az épület alapegysége egybeesik azzal az esztéteikai egységgel, amely sajátlagos és nem pótlólagos plaszticitást biztosít számára."


Még per is született az RTL párizsi székházának felújításából

"Minél kevesebb a színforma egy síkplasztikában, annál szebb, igazabb, színesebb" - vallotta Vasarely, bár a színek használatában nagyon is bátor volt.

Le Corbusier hirdette meg a plasztikai művészetek szintézisét, és Vasarely karolta fel a gondolatot a művészetek felől. Még a repülőkről látható tájakra is gondoltak: a nagy lakótelepek, a repterek, vagy az autópályák építésénél. A Színes Város koncepciója a művészetek és az építőművészet összetalálkozása. "Biztos vagyok benne, hogy a modern város komor falaira oda tudnánk varázsolni azt a színfoltot, mely javítana az összképen, és amelyre a hajdani természettől megfosztott városlakóknak föltétlenül szükségük van." - írta 1969-ben. Az általa megálmodott város geometrikus, sokszínű és napfényes. A beléje integrált művészet pedig kinetikus, közösségi, és a tudományokhoz közel álló. A művész az építész oldalán maga is a város építésének részévé válik. "Sürgős felhívással fordulok az építőiparosokhoz. Ütött az óra, hogy hozzálássanak a megújulás nagy feladatához, mert az előregyártott elemek hatalmas lehetőségével belépünk a multiplikáknak, a színes város művészetének korába. Az alapozás, a falborítás, az oszlopzat, a reliefek és a falszárnyak ezernyi formátumban, anyagban és színben történő előregyártásának normái a lakósejtek külső és belső szükségletei szerint foglalják el helyüket az építészkezések nagyszabású hálózatában, a beépítési tervek közösségi szintjén. Ebben a stádiumban a plasztikai kutató, a vegyész, a mérnök, a kibernetikus, a gyártó, a pszichológus, a szociológus és természetesen a várostervező építész együtt dolgozik. Tervezett alapítványom egyik fő feladata éppen e szakterületek koordinálása..." - írta 1963-ban.


Caracas

A hagyományos díszítés - stukkók, freskók stb. - helyett a jövőt az építészet és a művészet integrációjában látta. Ehhez a díszítésnek az épülettel együtt kell megszületnie. Mindezzel emberibb épületek születhetnek. A művek elhasználódására is volt gondja, ami nyilván hatványozottan jelentkező probléma, ha az alkotást a közösség számára láthatóan, közterületen helyezzük el. "Csakis az írásban rögzített állandó elemek alapján történő újrateremtés teszi lehetővé az utókor számára az alkotó érzelmeinek és gondolatainak pontos megismerését. Felhatalmazom a fiatal festőket, hogy képeimet más formátumban, más anyagokkal újrateremtsék."

Az általa kidolgozott plasztikai művészet nem csak a festményeken mutat jól, de remekül integrálható az építészetbe is. Ezzel pedig megszüntethető az előregyártott elemekből, "sablonból" készült lakóházak ridegsége, szürkesége. A művészet közben mindig aktuális maradhat, a folyamatos megújulás lehetősége továbbra is adott. A jövőbe tekintve optimista volt. "A jövő hatalmas méretű építkezéseinél, legyenek azok városi és falusi lakóházak vagy középületek, a plasztikai szépség integrálását már előre számításba lehetne venni."

Még 1956-ban írta: "… díszes középületek, sokszínű gyárak, grandiózus propaganda, kiállítások, vásárok, repülőterek, útejlzők, városrendezés, megannyi alkalom, hogy színformák között éljünk." Vajon mit szólna ma Vasarely, látva a graffitivel teleszórt várost?

Tetszett a cikk?
Kövess Facebookon is!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

deco-foam · http://www.deco-foam.hu 2011.09.21. 18:42:04

Szerintem elég megosztó Vasarely művészete...
süti beállítások módosítása