Nem szeretem a híreket, mert túlzottan felzaklatnak. Mit tegyek? Kerüljek el minden híroldalt? Már így is azzal vádolnak, hogy homokba dugom a fejem... Mindenesetre egyelőre sikerül azzal nyugtatnom magam, hogy a létezésnek ez a szintje csak illúzió, így a technikám ellen felhozott vádak alaptalanok. (Elfojtott kacaj.)

Azon dolgozom, hogy a világ egyre kisebb szegletéről szerezzek be információkat – és mi is lehetne ez a szeglet más, mint a köztéri szobrokkal kapcsolatos híradások. Sajnos az utóbbi egy évben ezek a cikkek is döntő többségében politikai színezetűek - úgy tűnik, nem menekülhetek meg a valóságtól. (Elmorzsolt könnycsepp.)

Szenzációhajhász címadásom is jelzi, elsőként a sötétbe borulásra készülő Károlyi-szoborról írnék, ami mellett csak hadarva érhetek a végére a sok-sok Kossuth teres témának, hogy aztán jöhessen az elnyújtott hepiend: az utóbbi hónapokban avatott budapesti alkotások néhány gyöngyszeme.

Na, de nézzük ezt a villanyoltást!

Emlékszünk homályosan, valamikor a nyári uborkaszezon indulásakor került olaj a tűzre, amikor is a Kossuth tér ’44 előtti művészeti arculatának visszaállításáról kezdtek nyilatkozgatni illetékesek. Azóta sok száz cikken és néhány tucat demonstráción vagyunk túl. Szervezetek alakultak, petíciók születtek, színészek és írók és szépírók álltak ki egy Horger Antal úr által eltanácsolt diák szobra mellett, a régi Kossuth-szobornak otthont adó Dombóvár vehemensen jelentette ki, hogy Lajosék köszönik, jól vannak, nem utaznak sehová… de valahogy mégis azt érzékelhetjük, hogy a hatalom csak kaján mosollyal figyeli az eseményeket.


Itt még fényben (saját felvétel)

Emellett sokaknak úgy tűnhet, hogy a sajtó szinte szabályos időközönként vett elő újabb és újabb veszélyeztetett alkotást, és erre szintén varázsütésre jöttek a nyilatkozatháborúk, majd a szoborvédő élőláncok. Mintha csak meg lenne rendezve. Hab a tortán a megkérdezett tucatnyi önkormányzati képviselő nyilatkozata, akik országszerte váltak izgatottá, hogy egy darab bronzot maguk is elhozzanak a térről. Na, de történt már ilyesmi, nem is egyszer. Talán valamilyen kegyelemdöfésnek tetszhet, és az egymás mellett elbeszélés egyszerű lezárásának a november 16-án előkapott új ötlet: „Gyerekek, villanyoltás! ...” – az üzenet folytatását mindenki vérmérséklete szerint tegye hozzá. Bár az üzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes mégis hozzátette: politikai okból sötétülünk. Mint szoborlapos, állást nem foglalok, mivel nem a történelmi személyt, hanem a szobrot nézem. Varga Imre ’75-ös remekét.

Mi jön most?

Kis politika még, mert a szobor ugye, kommunikál. Marketing eszköz, éspedig a kifinomult, időtálló fajtából. Nézzük a közeljövő szoborállításait!

Wass Albert: Andrássy Kurta János készítheti el Budapest új Wass Albert-szobrát, erről még szeptember végén döntöttek. A mellszobor már 2004-ben kikerült volna az I. kerületi Vérmezőre egy előző évi magánkezdeményezés nyomán, de végső helyét csak most találhatja meg. Vártuk is, hiszen még nincs komolyabb Wass-büszt a fővárosban, így a lemaradást ezzel végre behozhatjuk.

Horthy Miklós: Károlyihoz hasonlóan vitatottnak mondható történelmi alak, Horthy kaphat szobrot: közadakozás indult a Vitézi rend szervezésében. Logikus indoklásukat idézem: „[…] Éppen ezért a vitézi rend a magyar társadalom régi adósságát kívánja leróni: szándékunkban áll egy budapesti közterületi szobor felállítása, amely Horthy Miklós kormányzó emléke előtt tiszteleg majd.”. Ennél többet erről nem tudunk írni, de követni fogjuk az események szövevényes csővezetékeit.

Steve Jobs: Szinte üdítően politikamentes kezdeményezésnek számít, a Graphisoft SE és a Graphisoft Park Kft. október 13-i bejelentése, miszerint december 21-én szobrot szándékoznak állítani Steve Jobs emlékének. És itt most nem csak arról a bizonyos kommunikációról van szó. Az október elején elhunyt Apple-vezér volt az, aki az 1984-es hannoveri CEBIT-en bemutatott ArchiCAD szoftver felkarolásával, és a Graphisoft anyagi támogatásával (számítógépekkel ellátásával) sokat tett azért, hogy a magyar cég világszinten elismert lehessen.

Mi volt ősszel?

Ígértem a hepiendet, jön is azonnal. Őszi szobrok… Kedves Olvasóim, felejtsenek minden eddigi bekezdést! Álljanak fel, nyújtózzanak egyet, nézzenek szét a környezetükben boldogan pihengető családtagokon, vagy az ablakon túl elterülő reményteli világon, aztán üljenek vissza monitoraikhoz, illetve ragadják meg táblagépeiket és olvassanak tovább!

Őszi szobrok. "Csak" szobrok, és nem is minden avatás. Nehéz is a fenti bulváros tévelygésekkel egy cikkben írnom róluk. Haladjunk csak felfelé az élvezeti skála ívén! (A szobor címére kattintva a mű szoborlapja nyílik meg.)

Bethlen Gábor mellszobra

Erzsébetváros, a róla elnevezett téren, november 15.

Bognár László felvétele, Szoborlap.hu

A Moldován György, marosvásárhelyi szobrászművész által készített alkotás születését egy kerületi lakos, Solt Péter szponzorálta. Bethlen megformázásait összevetve talán a legkarakteresebb köztéri ábrázolás. Ezt csak erősíti, hogy az avatóünnepség végén Somogyi Péter református lelkipásztor megáldotta a művet.

Chopin

I. kerület, Horváth kert, október 17.

Ády felvétele, Szoborlap.hu

Csodás volt az október, ha a szobortermést nézzük. Idézem Ády kifejező összefoglalóját a Szoborlapról: „A bronz alkotást a Lengyel Chopin 2010 Emlékbizottság elnöke, Waldemar Dabrowski adományozta Szilasi Alex zongoraművésznek. Szilasi Alex a szobrot felajánlotta a Budavári Önkormányzatnak, mert úgy vélte, hogy a kerület polgármestere zeneértő, a kultúra iránt elkötelezett ember, és a szobrot köztérre kéne állítani. A szobor Bolesław Syrewicz szobrászművész alkotása, és az 1899-ben felavatott párizsi Luxembourg-kertben álló lengyel szobor pontos másolata.” Köszönjük!

Simonyi Károly

XI. kerület, Magyar tudósok körútja 2. (BME Q épület), október 25.

Cédrus felvétele, Szoborlap.hu

Egy évtizede halt meg a kiváló magyar fizikus, ebből az alkalomból került a róla elnevezett műegyetemi előadóterem közelébe a alkotás. Veres Gábor szobrászművész érdekes pillanatban fogja meg és emeli át az öröklétbe a tudóst: a Maxwell-egyenlet magyarázata közben láthatjuk a Kossuth-díjas Simonyit.

Tavasz IV.

XI. kerület, Tétényi út 36. előtti park – az Etele úti új metrómegállóval szemben - november 10.

Ády felvétele, Szoborlap.hu

Több, mint 30 évvel a művész halála után került köztérre a Tavasz IV. nevet viselő akt. Dabóczy Mihály alkotásának bronzba öntött mása nem az első nagyszerű emberábrázolása szobrászunknak. A „XI. Kerület Napja” rendezvény alkalmával leleplezett aranyló hölgy bizonyára kedvelt éke lesz a térnek, amit reményeink szerint nemsokára mind több és több fővárosi használ majd arra, hogy végre jól megérdemelten mozgólépcsőzzön a föld alá. A szebbik nem kecsesen gömbölyded formáinak köszönhetően, véleményünk szerint, a lakótelepi tömbök sarkos rendezettsége is lágyabbnak hat majd!

Díszkút

XVI. kerület, Sashalmi tér 1. a piac közepén, szeptember 5.

153624 felvétele, Szoborlap.hu

Az Ötvenhatosok terén álló 56-os központi emlékmű egyik tervezője, György Katalin újabb álma kelt életre! A sashalmi piac közepére termett díszmedencéből ágaskodó oszlop-szárakon pihenő áttört gömbökből látszólag szabálytalanul csorog alá a víz. A nagyra nőtt bogyós termésekre emlékeztető formák a piac „szerves” részévé válnak remélhetőleg. Az alkotás kiváló példa arra, amikor a közteret alakító kezek összhangban működnek a szívvel és az ésszel, gratulálunk!

Fohász a festészet újjászületéséért

V. kerület, Erzsébet tér parkos részének önkormányzattal szemközti sarkán, Kalmár János, november 27.

 _cs_ felvétele, Szoborlap.hu

Eddig csak egyre nagyobb mosolyt érzékeltem az írás közben, most viszont egyenesen az öröm lendületét érzem az ujjaimban! Kalmár János múlt vasárnap avatott műve sok szempontból példaértékű. Már a szoborlapos bemutatást is csak félig ugrándozva bírtam végigolvasni, és mindjárt el is tekerek egy éjszakai képért, de ki kell mondani, hogy kedvenc világvárosunk ritkán prezentál ilyen minőség-sűrűséget egységnyi területen.

A mű magánkezdeményezésből valósult meg, és itt ennek most valóságos súlya van. A talapzaton ezt olvashatjuk: "Állította az egykori Nemzeti Szalon helyén a Festészetet Kedvelők Köre Magyar Zsidó Egyesület Szilas Judit vezetésével". Az 1907-ben épült, Nemzeti Szalonnak otthont adó Erzsébet téri pavilonnak (vagy más néven: Erzsébet téri Kioszknak) valamikori közelsége meghatározó és finom energiával tölti fel az alkotást. A mű számomra fohász a modern szobrászat újjászületéséért is, és fohász egy új látószög erősödéséért is, amit valahol maga a mű is ábrázol talán a két érdekesen „találkozó” arcéllel. Tudni illik még, hogy a Nemzeti Szalont a Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete alapította „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye”.

Legyen ez a végszó, és egy csendes jelzés arra, hogy ha központilag támogatottan talán nem is tud virágozni a „modern” művészet, tud viszont a „civilek”, a városi polgárok fantáziájából született tetteken keresztül.

Források:
http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/nemzeti-szalon/2123
http://tortenelemportal.hu/2011/10/szobrot-allitana-pesten-horthynak-a-vitezi-rend/
http://index.hu/belfold/budapest/2011/09/26/a_margitszigeten_lesz_wass_albert_szobra
http://index.hu/belfold/2011/10/21/ocsod_lehetne_az_uj_kossuth_ter
http://www.graphisoftpark.hu/a-graphisoft-szobrot-allit-steve-jobs-emlekere

- Pál Tamás

Tetszett a cikk? Kövess Facebookon is!