Az előző posztban bemutattam a Radnóti felépítésének hosszas történetét, és kalandos, sokszor tragikus évtizedeit. Az alábbiakban pedig virtuális sétára hívom a Nyájas olvasót a Lajta Béla tervezte épületbe!


Kép: Abelovszky Tamás
A Főbejárat

A monumentális kapu ívei közé Lajta műkőből alakított ornamentikát képzelt el, helyette ma két égbe törő, a téglaburkolatból kialakított menórát látunk. Ez elég látványos változtatás, de egy másik nagyon érdekes eltérésért már közel kell menni az egykori fiúgimnáziumi bejárat kovácsoltvas díszeihez. Ha megnézzük az ószövetségi motívumokat megjelenítő elemeket, világos, hogy elhelyezésük nem eredeti. Egy felújítás után többet fordítva tettek vissza, ami már a keresztbe tett lándzsáknál is zavaró, de a fejjel lefele visszaillesztett menóránál egyenesen sértő is lehet. Emellett feltűnik még egy érdekesség is: összesen csak három minta hiányzik, amik a keretből kilógó csonkok alapján ugyanazok voltak - szvasztikák. Hogy ki törte ki őket és mikor, azt nem lehet tudni, de biztosan nem véletlen sérülés. De nem csak a kovácsoltvas díszítést érdemes alaposan megnézni. A kapuba bele van faragva a mezüze helye.


A bejárat alulnézetből, a boltívek között fából faragott vallási motívumok. (fotó: Bárdossy Krisztina)




A mezüze helye és a kitört szvasztika. (Fotók: Szilágyi Sára)

Szénledobó

Az iskola alagsorában van egy helyiség, amit ma raktárnak, néha kenutárolónak használnak. Korábban hosszú évtizedekig pingpongterem volt. (Egy időben Bátorfi Csillával is lehetett itt pingpongozni – 1987-ben érettségizett, de ez már bőven a "Radnótis idő".) A teremnek az elhelyezése és a kinézete is igen furcsa, közvetlenül a kazánház mellett áll, és három nagy négyzet alakú tetőablak világítja meg. Ennek az az oka, hogy a terem eredetileg széntárolónak készült – a tetőablakok, ahol ma a vízitúrák előtt és után hajókat adnak ki-be, korábban a szénledobó volt. Innen nyílik a kazánház is, melyet ma már csak ruhaszárításra használnak; maga a kazán egy feltűnően csúnya épületben található az udvaron.


Szén helyett vizisport. (Fotó: Szilágyi Sára)

A lányok bejárata

Az egykori lánybejáraton három női alakot látunk, alattuk pedig egy üres, téglalap alakú mezőt. Régi fotóknak és a bal oldali nőalak alatt kikopott glettnek köszönhetően tudjuk, hogy ezekben a téglalapokban eredetileg a nőalakok nevei álltak: Ráhel, Mirjám és Eszter. Nem tudni, mikor szúrtak szemet valakinek a héber betűk, de biztosan 1948 után, ugyanis az ez évi ballagásról készült filmhíradós felvételen még jól látszanak a nevek.


A leánygimnázium bejárata az iskola elkészülte után. A felirat nyomai ma is látszanak.

Elválasztófal

Az épület lány és fiú részét minden emeleten egy vékony fal választotta el. Ezeknek a pontos helye be van rajzolva az épület tervrajzain, de hogy a kettéválasztás csak utólagos kényszer, itt is látszik: az elválasztófalat több helyre is berajzolták (utólag, ceruzával), majd áthúzták, átrajzolták. Vizesblokkok, ajtók vándoroltak (legalábbis papíron), és mindig feltüntették az elválasztófal ajtajánál a legfontosabbat: "Állandóan zárva tartandó!" A fal pontos helye azonban nem csak innen és a visszaemlékezésekből tudható. Ha valaki megáll a földszinten a mai matekszertár előtt, és felnéz, akkor látja, hogy a plafon egy csíkban egyenetlen – itt még látszanak az elbontott fal nyomai. Ennél sokkal meglepőbb nyomot látunk viszont a földön, ugyanis a 70-es vagy 80-as években letett csempe is pontosan mutatja az akkor már évtizedek óta nem létező fal helyét.

Lépcsőházak

Az iskolaépület három lépcsőházzal épült. A főlépcsősor impozáns látvány, ömlik be az ablakain a fény, és vörösmészkő lépcsőfokokon lépdelhetünk fölfelé. Ez milliméter pontosan Lajta elképzelését követi, az aulát és a hozzá tartozó lépcsőházat is ő álmodta meg.

A kislépcső sokkal szűkösebb, nem látványos, mintha szomorú mása akarna lenni a főlépcsőháznak.

A harmadik lépcsőház talán a legérdekesebb mindhárom közül. Generációfüggő, hogy ki hogy hívja. Éneklépcsőháznak, kémia lépcsőháznak, testnevelés lépcsőháznak, vagy éppen sehogy, attól függően, hogy melyik korban hova vitt éppen. Mivel a lépcsőház a fiú és a lány tornatermet köti össze, ezért a fiúk és lányok találkozásának elkerülésére itt kellett a legjobban ügyelni.


Forgalom a kislépcsőházban. Fotó: Bárdossy Krisztina

A díszterem

Az iskola imaterme, zsinagógája. Kialakítása az ortodox zsinagógákét idézte abból a szempontból, hogy a tóraolvasó középen állt. Erre azért volt szükség, hogy azokat az ortodox diákokat is meg tudják szólítani, akik egy neológ elrendezéső zsinagógába nem mennének be. Hatalmas, díszes üvegablakai voltak (akárcsak a hozzá vezető lépcsőháznak), ezek eltűntek, tönkrementek. A mai álmennyezet alatt viszont még megvan az eredeti díszítés: olajzöld mozaikon (más visszaemlékezések szerint csempén, megint mások szerint festményen) aranyló tízparancsolat.


Jól látható, hogy a négy menórával körbevett tóraolvasó a terem közepén áll.

Aula

Az aula tere önmagáért beszél, még ezen a rossz minőségű képen is. 2009-ben egy festéskor előkerült a mennyezet eredeti mintázata, aminek egy részét sikerült megóvni. Másfél emeletnyi a belmagasság, mai, mintázat és menóra nélküli állapotában is lenyűgöző.




Fotó: Szilágyi Sára

Ablakok

Az iskola ablakai ma is eredetiek vagy legalábbis az eredetivel azonos kialakításúak. Volt idő, amikor a nagy ablaktáblák alatti billenő ablakok az iskolai kommunikáció legfontosabb eszközei voltak, az ezeken keresztül kijuttatott üzenetekkel lehetett ugyanis kommunikálni a fiúkkal. Egy volt diáklányt idézek, ironikusan felháborodott hangot kell hozzáképzelni: "Csak innen az ablakból lehetett kukkolni. Amikor a fiúk tornáztak, mi mind itt lógtunk az ablakban. Csak azzal nem vagyok kibékülve, hogy az a hatalmas udvar, az mind a fiúké volt. Felháborító, nem? Semmi emancipáció."

Lányok udvara


1931-es kép a hátsó traktusról. Ma már senki sem láthatja így az épületet, a környék beépült. A baloldalon látható nagyobb falfelület egészen mostanáig hordozta az iskola háborús (fizikai) sérüléseinek egyikét, de egy kisebb felújítás során kicserélték a megrongálódott téglákat.

Az iskola mögötti keskeny (nagyjából a jobb oldalt kiugró tömbbel egy szélességű) sáv volt a leánygimnázium udvara, érthető a csalódottság, amit a fiú udvar méretei miatt éreztek a lányok. Amikor (még jóval a rendszerváltás előtt) egy távolugrópályát akartak az egykori lány udvar helyén kialakítani, az építés közben egy katona holttestére bukkantak. Hogy pontosan milyen katonáéra, arról megoszlanak a történetek. Talán ennek az esetnek is köszönhető, hogy a mai napig tartja magát az a radnótis legenda, amely szerint a nagyudvar alatt is holttestek, durvább változatok szerint tömegsírok vannak. Ezek minden valószínűség szerint nem igazak, ahogy az alagsor alatt sincsenek holttestek, és nincsenek elfalazott szintek, sőt folyosók sem...

Képek forrása:

Az archív képek forrása az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium iskolatörténeti archívuma. A képek rendelkezésre bocsájtását köszönöm Maucha Imrének, az iskola nyugdíjas tanárának. A mai fényképeknél Bárdossy Krisztina, Szilágyi Sára és Abelnovszky Tamás felvételeit használtam. Az érdeklődőknek szeretném figyelmébe ajánlani a Lajta Archív oldalt, ahol még nagyon sok kép és tervrajz található az épületről.

Felhasznált irodalom:

Az iskola története - Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium honlapja 

Maucha Imre: A Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma alapításának és fölépítésének története. In: A Radnóti… Jubileumi emlékkönyv 1959–2009, 35–41. oldal. Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, 2009

Nyáry Krisztián: Igazi hősök, Budapest, Corvina, 2014, 233–240. oldal

Bognár Zsófia: Ki volt Ocskay László? In: A Radnóti… Jubileumi emlékkönyv 1959–2009, 42–45. oldal Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, 2009

Romok és virágok. In: A Radnóti… Jubileumi emlékkönyv 1959–2009, 46–50. oldal Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, 2009

Maucha Imre: A tanítóképző. In: A Radnóti… Jubileumi emlékkönyv 1959–2009, 51–57. oldal Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, 2009

Lajta Béla Virtuális Archívum

Gerle János-Csáki Tamás: Lajta Béla. Budapest, Holnap Kiadó, 2013, 11–21., 207–212. oldal

Milyen lesz a zsidó gimnázium? Egyenlőség, 1913. július 13. 5–6. oldal. 

Maucha Imre: "Az iskolának is megvan a saját története". In: Évkönyv 2010, Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, 2009

Erdei Hajnalka, Marton Péter: Élet a zsidó gimnáziumban 


A Fővárosi Blog az alábbi helyeken is elérhető: