Az ide látogató turisták kötelező látnivalója, a főváros első állandó hídja felújítás alatt áll, 2023-ban át is adják. Ennek kapcsán több részes cikksorozatban mutatom be Széchenyi István egyik legfontosabb örökségét, amely az 1. és az 5. kerületet köti össze.

Egy állandó budapesti híd gondolata már Zsigmond királyunkat is foglalkoztatta, de míg a budai várpalota kiépítőjét tisztelhetjük személyében, a híd megépítését már megakadályozta 1437-ben bekövetkezett halála. Hunyadi Mátyás egyik életrajzírója, Averulinus szerint Mátyás is terveztetett hidat. A török uralom idején több hajóhíd is keresztezte a Dunát, majd a 18. század elején ún. repülőhidat építettek.

1767-től újra pontonhíd állt az akkor még önálló Buda és Pest között – ezt a magyarok támadása elől visszahúzódó Franz Ludwig Welden táborszernagy gyújtotta fel 1849. április 24-én. Újabb állandó híd terve csak a 18. század végén merült fel, II. József, a „kalapos király” idején. Balla Antal mérnök el is készítette az első számításokat, de a hídból végül – ismeretlen okból – nem lett semmi. A következő évtizedekben számos terv született: Campmiller József (1819), Széchenyi István (1821), Szvoboda János (1825) is foglalkoztak egy új állandó híd tervével, de József nádort is foglalkoztatta az ügy. Utóbbi ötletét Ignaz Mitis publikálta, ebben ugyanúgy függőhídról esett szó, mint 1828-ban, amikor a Tudományos Gyűjtemény februári számában Trattner Károly mérnökkari százados ismertette elképzelését harminc oldalas írásában. Ugyanebben az évben Sándor Móric gróf felkérésére Brunel M. I. készített függőhíd tervet, a következő évben pedig megjelent a Sonnek-féle terv.

1823-ban Ikafalvi Baritz György mérnökkari százados javaslatát ismertette a Magyar Kurír – ez volt az első függőhíd javaslat, angliai példákkal. Érdekes eset volt az, amikor Sándor Móric, a híres „Ördöglovas” Brunel Marc Isambard angol mérnöktől kért terveket egy pest-budai hídra 1828-ban, miután az előző évben kijelentette, hogy fél évi jövedelmét ajánlja fel egy állandó híd megépítésére. El is készült egy öt nyílású, négy mederpilléres híd terve, ezt Sándor Móric eljuttatta Széchenyi Istvánhoz is, de a megvalósításról már nincsen semmilyen adat. Feltehetően a túl sok pillér miatt ejtették ezt a tervváltozatot.

A magyar tervezők közül Maderspach Károly mondható annak, aki legközelebb került ahhoz, hogy a hidat megtervezhesse. A világon először ő épített öntöttvas íven függő vonóláncos ívhidakat. Ezek rendkívül stabilnak bizonyultak. Első hídja még mindössze 18,45 méter fesztávolságú volt, Lugoson, a Csuka-patak felett állt, mindössze 12 éven át. Ennél ismertebb lett Herkulesfürdőn 1837-ben emelt második hídja a Cserna folyó felett. Ez 1838-ban még egy földrengést is kibírt. 1896-ig használták. Harmadik, egyben utolsó hídját Karánsebesen építették fel 56,2 méteres hosszúsággal. A növekvő igények, a fokozódó forgalmi terhelés miatt bontották le hatvan év használat után, 1902-ben. 1838-ban Maderspach is benyújtotta tervét a Lánchídra, de végül nem az ő tervét fogadták el. A hidat Ferenczy Istvánnal közösen építette volna.

Maderspach Károly terve 1838-ból (a Maderspach család tulajdona)

Tervekből, szándékból tehát nem volt hiány. Ugyanakkor a híd ügye mégis nehezen mozdult előre. Egyrészt azért, mert az akkori Magyarországon nem volt hídépítési tapasztalat, megfelelően képzett és tapasztalt szakember gárda – nem véletlenül jött képbe később a két Clark –, de hátráltató tényező volt a folyó ismeretének hiánya is. Ezért is vetették el már korán a kettőnél több hídpillért tartalmazó terveket. Még élt az 1777-es pusztító árvíz emléke is – ami aztán az 1838-as, újabb árvíz képében kapott újabb „megerősítést”. De akadályozó tényező volt az is, hogy a hajóhidakon rengetegen élveztek ingyenességet a katonaságtól a nemességen át az egyházi személyekig, ez pedig a nagy pénzügyi beruházás megtérülését kérdőjelezte meg. Így csak olyan terv volt sikerre vihető, amely egyszerre oldotta meg a tervező és kivitelező szakemberek kérdését, a megfelelő hídterv előállítását, és a finanszírozás kérdését is. A megoldás az arisztokrácia felől érkezett, Széchenyi István gróf személyében.

További érdekességek, aktuális infók Budapestről a Fővárosi Blog közösségi oldalain - kattints a logókra!